Republikon

Dávid Ibolya, a magyar demokrácia őrzője: hetente és háromhetente is

Kuncze Gábor és Dávid Ibolya együtt féltették ma a magyar demokráciát Debreczeni József könyvbemutatóján. Az index tudósítása szerint a demokrácia-féltés egyik alapgondolata, hogy Orbán már 1998 és 2002 között is a demokrácia támadója volt. Konkrétan: „a háromhetenkénti parlamenti ülésezés 1998 és 2002 közti rendje a magyar demokrácia közelgő végének előszobája volt.”

Ami azért pikáns, mert Dávid Ibolya akkoriban az Orbán-kormány igazságügy-minisztereként újra és újra védte a háromhetes ülésezést. S főként kivel szemben? Kuncze Gáborral szemben!

Dávid Ibolya érvrendszere ugyanis bámulatosan hasonlított a Fidesz érvrendszeréhez, amely jól látható egy 1999-es napirend előtti felszólalásából (Külön érdekesség: Kuncze Gábor közbeszól!):

„Mi, akik nyolc éve itt ülünk a Magyar Országgyűlésben, fel tudjuk sorakoztatni az elmúlt nyolc év egyhetes ülésezéséből adódó pozitív és negatív következményeket. Mert az egyhetes ülésezésnek úgyszintén voltak olyan negatív következményei, hogy nem volt elegendő idő a parlamenti felkészülésre.”  „Nem mondom a háromhetes időpontról, hogy ez a kizárólagosan jó megoldás, de ennek is vannak előnyei és vannak hátrányai. (Kuncze Gábor: Az előnyeit nem láttuk.)”

„Azoknak a képviselőknek, akik a fővárosban laktak, sokkal kényelmesebb volt egyébként az egyhetes ülésezési rend. De azoknak a vidéki képviselőknek is meg kellett teremteni a lehetőséget, akik kétlaki életet élnek, és emellett még vidéki országgyűlési képviselőként 30-40 településsel kellene a kapcsolatot tartaniuk.” „Én még egyszer szeretném hangsúlyozni, hogy számomra a háromhetes ülésezési rend egyike a működőképes ülésezési modelleknek”

A 10 évvel ezelőtti Dávid Ibolya szerint a könyvbemutatón is példaként hozott háromhetes ülésezésről azt kell tudnunk, hogy:

• A heti ülésezés rossz volt, a három hetes lehet jó.
• A háromhetes ülésezés jó a vidékieknek (és csak a pestieknek rossz…)
• Az Alkotmánybíróság döntéséből nem következik, hogy bármit most rögtön tenni kéne

Dávid Ibolya igazságügyi miniszterként ugyanis elfogadta azt a cinikus érvelést is, miszerint az AB csak "elvi" döntést hozott. Az ezzel kapcsolatos vitát, főként a sok SZDSZ-es hozzászólás miatt, érdemes hosszabban idézni.

Dávid Ibolya: "Felmerülhet a kérdés, hogy adódik-e az Alkotmánybíróság határozatából most azonnali és semmiféle halasztást nem tűrő feladat. (Kuncze Gábor: A kétharmadosok után ezt inkább hagyjuk! - Horn Gábor: Jó az Igazságügyi Minisztérium!) Erre mint igazságügy-miniszter is a leghatározottabb nemmel tudok válaszolni a képviselő úrnak. Ezt az álláspontomat szeretném két dologgal alátámasztani. Az egyik az, hogy az Alkotmánybíróság határozata elvi alkotmányossági szinten maradt, a testület tehát nem foglalt állást sem a hetenkénti ülésezés, sem a háromhetenkénti ülésezés tárgyában (Horn Gábor: Az egyoldalú megváltoztatás az alkotmányellenes!), és a határozat nem csupán nem szabta meg követelményként a korábbi években folytatott ülésezési gyakorlathoz való visszatérést, képviselő úr, de nem is semmisítette meg azt az 1999. február 5-én hozott országgyűlési határozatot sem, amelyben a Ház elfogadta az új munkarendet." (Zaj, moraj. - Dr. Kóródi Mária: De nem nyúlhat hozzá! - Kuncze Gábor: Nem is nyúlhat hozzá! - Horn Gábor: Nincs joga hozzá! - Dr. Medgyasszay László: Elnök Úr! Csináljon rendet!)

Megjegyezzük, szerintünk amúgy a háromhetes ülésezés kapcsán Kuncze Gábornak volt igaza.