Öt miniszterelnök, a negyedik legnagyobb európai frakció, erősödés számos kisebb európai országban – ez a pozitív olvasata a liberálisok európai helyzetének. Populista kihívások, gyengülés két nagyon fontos országban (Németország, Nagy-Britannia), és a jelenlét hiánya többek között Magyarországon is – ez a kevésbé szívderítő helyzetleírás. A Republikon delegációja Lisszabonban részt vesz az ALDE – az európai liberális párt – Kongresszusán. TÓTH Csaba kollégánk szubjektív beszámolója.

Két dolog biztosan elhangzik minden alkalommal, ha európai liberális pártok képviselői találkoznak: a „populista kihívások” problémája és Orbán Viktor neve. Az előbbi azt jelenti, hogy mint az európai projekt legelkötelezettebb támogatói és az „establishment” részei, a liberálisok különösen erősen érzik, ahogyan populista és radikális pártok – legyenek azok bal- vagy jobboldaliak – folyamatosan, Európa-szerte egyre erősebbé válnak. Orbán Viktor pedig – ha a magyar kormány intézkedései nem lennének elegek hozzá  - illiberális demokráciával kapcsolatos kijelentéseivel garantált helyet kapott a liberális konferenciák napirendjén.

Guy Verhofstadt

Aki azonban a magyar sajtót olvasva azt gondolná, hogy Magyarország megkülönböztetett figyelmet kapna az európai színtéren, annak csalódnia kellene: nincsenek hosszú tanácskozások arról, hogy mit kellene tenni Orbán Viktor megbuktatása érdekében – ahogyan arról sem, hogyan tudná „Európa” támogatni Orbán ellenfeleit. A magyar problematikát az ALDE mostani kongresszusán is elsősorban Guy Verhofstadt, a liberálisok európai frakcióvezetője és Orbán régi ellenfele tematizálta. Egyébként egyre inkább az érdektelenséggel vegyes értetlenség övezi a Fidesz legújabb intézkedéseit; mint arra a Republikon legutóbbi konferenciáján Niedermüller Péter EP-képviselő rá is mutatott, a legyintés jóval gyakoribb reakció, mint a felháborodás.
Az európai liberálisok napirendjének egyik fontos kérdése Juncker botránya és a Juncker-bizottság megítélése. Nem minden luxemburgi támogatta / támogatja egyébként Juncker politikáját. A kongresszus egyik fontos szónoka volt Xavier Bettel, Luxemburg jelenlegi, liberális miniszterelnöke, aki éppen Juncker kereszténydemokratáinak kritizálásával nyerte meg a választásokat.

Xavier Bettel

„Mi a liberálisok sikerének titka?" – tette fel a kérdést videóüzenetében Taavi Roivas észt miniszterelnök, majd meg is válaszolta: a liberális gazdaságpolitika sikerei, és az e-demokrácia illetve a digitális forradalom következetes végigvitele. Észtország szinte minden pont ellenkezőleg csinál, mint Magyarország. Nem befelé, hanem kifelé fordul. Nem Oroszországgal, hanem az Egyesült Államokkal igyekszik minél szorosabb kapcsolatot kialakítani, és nem nehezíteni, hanem könnyebbé tenni akarja a digitális hozzáférést. Az Orbán-kormány egyébként bezárta észt követségünket.

Taavi Roivas

Taavi Roivassal még szociális miniszter volt korábbi, tallini találkozásunk idején, és már akkor is világosan elmagyarázta: egy kis ország nem tud mást tenni, mint alkalmazkodik környezetéhez, és okosan „ráül” a legmodernebb trendekre, folyamatokra. Akkor is, most is messze volt ez a magyar kormány gondolkodásától.
Az egyik legfontosabb liberális sikert az utóbbi években a cseh ANO érte el. Az ANO érdekessége, hogy bemutatja: létezik liberális ideológia alapján is politika-ellenesség. Az ANO liberális protesztmozgalomként indult; jelszavai nem csengenének ismeretlenül a netadó elleni tüntetőknek sem. A népszerű szlogenek mellett azonban – mint az Pavel Telicka előadásából kiderült – másik titka a jéghideg profizmus: a közvélemény-kutatások, kampánycsapatok és közösségi média szakemberek használata. Az ANO úgy hangzik mint egy elitellenes protesztpárt, de úgy viselkedik mint egy profin menedzselt cég. Lehet, ebből is érdemes Magyarországon tanulnunk valamit.

Pavel Talicka

A Bizottságot Margrethe Vestager, dán versenyügyi biztos képviselte. Szerte Európában – így Magyarországon is – szokás a liberálisokat a kontrollálatlan kapitalizmus képviselőiként beállítani (ahogyan egyébként a liberálisok egy része valóban elvi szinten támogatja a „minél kevesebb állam, minél több piac” gondolatát). Vestager a Bizottságban azonban éppen azt igyekszik bemutatni, hogy a verseny csak akkor „igazi”, ha minden szereplőre egységes szabályok vonatkoznak, s ha egyes multinacionális cégek monopóliumai nem veszélyeztetik az új piacra lépőket. Libertariánus barátaink már írnák is a cikket ellene, ha hallották volna beszédét…

Margrethe Vestager

Minden liberális konferencia „sztárfellépője” Sir Graham Watson brit liberális demokrata politikus – aki korábban videóüzenetben a Republikon egyik konferenciáját is köszöntötte. Graham Watson nincs könnyű helyzetben. a brit liberálisok végleg a UKIP mögé látszanak szorulni a brit belpolitikában. Az ok: egy nagyobb párt mellett kisebbik koalíciós partnerek, és miközben minden népszerűtlen döntést könnyű a nyakukba varrni, eredeti reformtörekvéseiket a nagyobb partner ellenállása okán nehezen tudják megvalósítani. A helyzet ismerős lehet mindenkinek, aki emlékszik az SZDSZ 2006-2010 közötti történetére. Úgyhogy most mi, magyar liberálisok tudunk tanácsot adni a briteknek – hogy mit NE csináljanak, ha politikailag túl akarják élni koalíciós időszakukat.

Sir Graham Watson

Az ALDE Kongresszusa szinte mindenben rácáfol az európai liberálisokkal kapcsolatos hazai vélekedésekre. A liberalizmus nincs eltűnőben, sőt, nehézségei dacára az utóbbi évben enyhe sikereket ért el – ugyanakkor az európai liberálisokat nem foglalkoztatja különösebben Magyarország (bár Orbán Viktort tényleg nem szeretik). Ha valaki abban bízik, hogy majd „Európa” tesz valamit az Orbán-kormánnyal szemben, az éppen úgy téved, mint aki azt gondolja, hogy van valamiféle „liberális terv”, vagy összeesküvés Magyarországgal szemben. A magyar kormány és a ma széttagolt, különböző szervezetekben, pártokban, műhelyekben tevékenykedő magyar liberálisok jövője is Magyarországon dől majd el.