2015
már.
3.

Bubi, romkocsma, bulinegyed: ami a „menő” városi életforma tartozéka, végső soron egy mozgalom, jelesül a hazai globalizációkrirkusok tevékenységéhez kötődik. MIKECZ Dániel kollégánk írásában arra mutat rá, hogy a mozgalmak eredményessége nem csupán szakpolitikai döntésekben mérhető, de hosszú távon hatásuk érzékelhető a politika alatti világban az életstílusok, szabadidős tevékenységek és a személyközi kapcsolatok szintjén is.

 

Egy mozgalom vagy tiltakozás sikeressége, eredménye néha egészen közvetlenül érezhető, gyorsan észlelhető, máskor sokkal áttételesebbek a hatások. Ha az előzőre akarunk példát mondani, akkor mindjárt ott van a netadó elleni két tüntetés, ami teljes szakpolitikai sikert ért el, hiszen lekerült a napirendről a netadó ötlete, persze az ágazat másirányú szabályozását még elhozhatja a Deutsch Tamás által koordinált internetes konzultáció végső eredménye. Az őszi-téli kormányellenes tüntetések kapcsán is sokan türelmetlenek, gyors változást, vagy legalábbis annak reményét várták. Rendre felmerült, hogy végtére mi lesz a tüntetési hullám kimenetele, jön-e egy új politikus nemzedék, alakítanak-e pártot vagy más intézményesített szervezetet. Meg kell jegyezni, hogy a sokszor emlegetett spanyol rendszerkritikus Podemos sem a semmiből tűnt elő. Közvetlen előzménye a válság hatására 2011-ben elkezdődött Indignados tüntetések, de ők is nagyban támaszkodtak a spanyol globalizációkritikusok tapasztalataira, intézményeire, hálózataira. A mozgalmak, tiltakozások eredményüket tehát gyakran nem az egyik akcióról a másikra érik el. Úgyis fogalmazhatunk, hogy a spontán tiltakozásokból akkor válik mozgalom, ha a szakpolitikai sikert, a politikai változást nem lehet gyorsan elérni. Ez nem csak azt mutatja, hogy hajthatatlan a kormányzat, de annak is bizonyítéka lehet, hogy mélyebb változásokat kívánnak elérni a tüntetők. Belátható, hogy a távközlési különadó kiterjesztésének visszavonását könnyebb kikényszeríteni, mint a kormány távozását, és ez utóbbi kapcsán nehezebb is volt nagy tömegeket mozgósítani.

  foto_attila_magyar_flickr.jpg

Fotó: Attila Magyar

A mozgalmak sikerei nehezen mérhetőek, hiszen csak közvetve érhetnek el eredményt, mivel nem ők a hatalom birtokosai. Az aktivisták felhívhatják egy ügyre a közvélemény figyelmét a médián keresztül vagy közvetlenül akcióik során, ügyüket felkarolhatja egy azzal szimpatizáló politikus is. Léteznek azonban olyan változások, amik nem mérhetőek szakpolitikai intézkedésekben, személyügyi döntésekben de még hangzatos politikusi ígéretekben sem. Ezek a kultúrát, a társadalomról való gondolkodást, az életmódot érinti. Sokan persze a kínai kulturális forradalomra vagy hippimozgalomra gondolnak most, de nem kell ennyire messzire mennünk. Ami ugyanis az utóbbi években Budapesten a “menő” címszó alatt történik, annak is egy mozgalom volt a katalizátora, mégpedig a már említett globalizációkritikusoknak magyarországi képviselői. A városi életmódhoz, a városi terekhez kapcsolódó változásokról van szó, ami itt zajlik körülöttünk, dicséri a magyar sajtó és blogoszféra, büszkén emlegeti a közvélemény.

Amit ma gyakran a “menő” jelzővel ellátnak, annak tulajdonképpen a városi terekről és a fogyasztási szokásokról való megváltozott gondolkodás az alapja. Ilyenek a várost bemutató séták, a street-food felfedezése, a kerékpáros közlekedés, a romkocsmák felfutása. Nem nehéz belátni, hogy a magyar globalizációkritikusok megjelenése idején kezdtek megjelenni a csírái a fenti jelenségeknek. Ez az időszak az ezredforduló utáni évekre tehető. A globalizációkritikusokhoz kötődik az iraki háború elleni tüntetések (2003), a budapesti házfoglalások (2004, 2005) és a Zengő-csata megvívása az akkori Honvédelmi Minisztériummal (2004-2005). A főleg budapesti fiatalok alkotta csoportok célja volt továbbá a városi terek visszaszerzése a közösségek számára, kötődve ezzel a nemzetközi Reclaim the Streets mozgalomhoz. Az utca visszaszerzéséhez kapcsolódik a kerékpáros mozgalom és a Critical Mass, a rendszerváltás utáni legsikeresebb civil kezdeményezésnek az elindítása is. A közösségi, autonóm tér utáni társadalmi igény vezette az Úttörő Áruház és a Kazinczy utca 41. elfoglalóit is, amikor még sehol sem volt a ma ismert bulinegyed.

 foto_lozzrboy_flickr.jpg

Fotó:Lozzrboy

A házfoglalók nem tarthattak ki sokáig, az autonóm terek bizonyos funcióit az első romkocsmák alapítói vették át. A Critical Mass révén valóban megváltoztak a budapesti közlekedési viszonyok, nyaranta nem ritkák a dugók a bicikliutakon. Azonban ahogyan a városrészek esetében, az ilyen fogyasztási, életmód mintáknál is végbement a dzsentrifikálódás, éppen ennek a kifejeződése a “menőzés”. A neoliberális globalizációt kritizáló mozgalom helyi akciói, ethosza végül az autenticizmus forrása lett a (felső-)középosztály számára. Valójában a városi kerékpározás sem a legélesebb konfliktusokkal terhelt ügy volt, ezért is tudott annyira népszerű lenni. Ez a mozgalmak örök dillemájához vezet: az üzenet felhígításával az befogadhatóbb lesz, de így maga mozgalom hitelessége, identitása kerül veszélybe. Érdemes azonban megjegyezni, hogy egy mozgalomhoz való csatlakozás sem feltétlenül ideológiai meggyőződés alapján történik, hanem éppen a felkínált életmód miatt.

 A bubi, a romkocsmák, a tűzfalfestés, a bulinegyed, a vintage boltok nem a mozgalom tevékenységének kizárólagos eredményei. Ezek nagyrészt már léteztek, mint nyugati minták, akárcsak maga a globalizációkritikus mozgalom. A kétezres évek elejének alternatívjai azonban felgyorsították a recepciót, és egy sajátos hazai lendületet, ízt is adtak ezeknek a mozgásoknak. A régi aktivisták célja természetesen nem az volt, hogy viszonyítási pontokat, fogyasztási mintákat adjanak a középosztálynak, amelyek így persze új határmeghúzásokhoz és kizárásokhoz is vezettek. A magyar globalizációkritikus mozgalom története azonban arra mindenféleképpen jó példa, hogy a társadalmi mozgalmak hatásukat néha indirekt módon érhetik el. Olyan ez, mint a nemzetközi kapcsolatok világában a “soft power”, azaz amitől egy ország követendővé, vonzóvá válhat. A “menő” köré épített identitásoknak közvetlen mozgósító ereje nincsen, hiszen a globalizációkritkustól éppen rendszerkritika hiánya különbözteti meg. Tiltakozásra legfeljebb akkor kerülne sor, ha a hatalom veszélyeztetné ezt a fogyasztási autonómiát, ahogyan ez a netadó ellenes tüntetéseknél is történt. A mozgalmi “soft power” nincs hatással a közvetlen döntésekre, de befolyásolhatja, ahogyan gondolkodunk közösségről és környezetünkről, érintkezünk másokkal és eltöltjük a szabadidőnket a politikai alatti világban.

foto_montecruz_foto_flickr.jpg

Fotó: Montecruz

 

A bejegyzés trackback címe:

http://republikon.blog.hu/api/trackback/id/tr297236453

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.