2015
már.
13.

Számomra a feminizmus egyik legfontosabb része megtalálni az elfogadó és támogató közegeket. Ahol nőként és férfiként mindenkit egyenjogúként kezelnek, és nem a neme, származása, vallása, szexuális identitása és orientációja vagy anyagi helyzete alapján döntenek valaki képességeiről, tehetségéről vagy a vele szemben megengedhető viselkedésről. És ahol kiállnak az ezeket tudatosan, vagy tudatlanságból tagadók ellen.

Csaba Réka írása a feminizmus liberális felfogásáról

 Kapcsolódó írások:

 

Nem könnyű látni, hogy milyen erős indulatok jönnek felszínre egy-egy vitában, amikor ugyanannak az ügynek a nevében mások a saját elveinktől fényévnyi távolságra lévő követelésekről állítják, hogy csak az az ideológia helyes képviselete. Az én esetemben ez a feminizmussal kapcsolatban van így. Akár azokról van szó, akik a feminizmust tőlük eltérően képviselők tevékenységének létjogosultságát kérdőjelezik meg, akár az antidemokratikus, radikális, magukat feministának tartó példákról. Mindez azonban nem bizonytalanít el abban a hitben, hogy a nemi alapú hátrányos megkülönböztetés és erőszak a feminizmus segítségével csökkenthető, hogy az ezek elleni küzdelem hozzájárulhat nem csak a nők, hanem a férfiak szabadabb választásaihoz is, és az emberi kapcsolatok kiegyensúlyozottabb és hatékonyabb működéséhez. És ami a legfontosabb: az élet teljesebb és jobb minőségű megéléséhez.

 Elsősorban az egyén szabadságát, jogait és lehetőségeit tartom szem előtt, amikor a feminizmusról beszélek, vagy amikor igyekszem tenni azért, hogy jobb legyen. Az egyéni tanulást, munkát és felelősségvállalást tartom a pozitív társadalmi változások alapjának. Számomra a feminizmus egyik legfontosabb része megtalálni az elfogadó és támogató közegeket. Ahol nőként és férfiként mindenkit egyenjogúként kezelnek, és nem a neme, származása, vallása, szexuális identitása és orientációja vagy anyagi helyzete alapján döntenek valaki képességeiről, tehetségéről vagy a vele szemben megengedhető viselkedésről. És ahol kiállnak az ezeket tudatosan, vagy tudatlanságból tagadók ellen. Ahol támogatják és inspirálják azokat, akiknek erre szükségük van, mert nyitottak ugyanerre a gondolkodásra, de körülményeik miatt nem élhetik meg a szabadságukat és nem ismerik a jogaikat és lehetőségeiket. Másrészt fontosnak tartom olyan egyéni és közösségi szintű kezdeményezések megtalálását és támogatását, amelyekben a tapasztalatok, erőforrások és kapcsolatrendszer hatékonyabb kihasználásával ezek az elvek az egész társadalomban elfogadottá és szimpatikussá válhatnak. Legyen szó akár egy sztár nevével fémjelzett feminista kampányról, a tapasztalatok és gondolatok megosztására szolgáló facebook oldalról, a bántalmazó kapcsolatban élőket segítő önkéntes csoportról, az ezzel a témában évtizedes szakmai tapasztalattal rendelkező civilszervezetekről, a tudományos területen tevékenykedő kutatókról és intézményekről, vagy a témát felvállaló politikusok akcióiról. Óriási eredménynek tartom, hogy számtalan jó példát tudok felsorolni mindre - Magyarországon is.

 Baj lenne, hogy a magukat feministának vallók nem egységesen, nem ugyanúgy, hanem sokféleképpen képviselik ezt az ügyet? Egy olyan országban, ahol még pár éve is szitokszónak számított a feminizmus, és a témával foglalkozók is gyakran kezdték a mondandójukat a „nem vagyok feminista, de…” felütéssel? Félni kéne tőle, hogy a mozgalom „felhígul”, „túlságosan megszelídül”, vagy olyanok is megjelennek benne, akik meglátják az üzletet, a népszerűségszerzés eszközét? Meg vagyok győződve róla, hogy nem ez akadályozza elsősorban a közös célok elérését, sőt: leginkább attól várom az igazi, társadalmi szintű a változást, hogy egyre többen tekintik sajátjuknak a feminizmust, és alakítják ki saját, versenyképes, a többségi társadalom számára is vonzó stratégiáikat a környezetük meggyőzésére.

feminism_definition.jpg Tiszteletben tartom mások véleményét és határozott követeléseit, amelyek az igazságosság nevében a társadalmi és gazdasági rendszer gyorsabb és radikálisabb megváltoztatását szorgalmazzák - amíg mindezt a demokrácia keretein belül képzelik. Az esélyegyenlőség előmozdítása érdekében azonban tapasztalatom szerint legtöbbször az állami szerepvállalást növelnék. Tudom, hogy ha erre megszületik a kellő társadalmi támogatással bíró politikai akarat, akkor ez is egy lehetséges út. (Jelenleg erre Magyarországon kevés esélyt látok.) Azonban nem, vagy nagyon ritkán az állami szabályozások kiterjesztését tartom a jó megoldásnak (pl. parlamenti, vagy magáncégekre vonatkozó, nemi alapon pozitívan diszkrimináló kvóták kötelező bevezetése). Az erőszak áldozatainak védelme, valamint az elkövetők büntetőjogi felelősségre vonása terén például azt gondolom, hogy komoly törvényi változásokra van szükség. De ebben az esetben is legalább annyira számít, hogy a rendőr, az igazságügyi szakértő, az ügyvéd vagy a bíró az eljárások során hogyan viselkedik, hogyan alkalmazzák a törvényeket. És ez nem feltétlenül csak a szabályozástól függ.

 A szabadságot, a jogtudatosságot, az egyéni lehetőségek hatékony kihasználását nem lehet rákényszeríteni senkire. Támogatással, oktatással, pozitív példákkal és ösztönzőkkel viszont elérhető szerves, egyéni döntéseken alapuló és hosszan tartó változás. Elismerem, hogy a kvótáknak, vagy felülről irányított, társadalmi változást célzó intézkedésnek is lehet pozitív eredményük. Viszont azt állítom, hogy nagyon sokan vannak olyan lányok és nők, akik önként választanak hagyományosan nőiesnek tekintett, és köztudottan alulfizetett pályát vagy pozíciót (pedagógus, ápoló, asszisztens). És olyanok, akik munka helyett a családot és a gyereknevelést választják, akik nem akarnak politikai döntéshozói vagy vezetői pozícióba kerülni, és akik nem követelik ki maguknak az egyébként vágyott magasabb fizetést. Feltételezem, hogy tisztában vannak ezeknek a döntéseknek a következményeivel. Lehet, hogy nem tudják, hogy dönthetnének másként is, de sokkal valószínűbbnek gondolom, hogy sokuknak racionális magatartás a hagyományos(abb) női szerepeknek és sztereotípiáknak való megfelelés, és az ezek szerint választott képzés, karrier, életút. Beleértve a nők esetében a háttérben maradást, a kockázatkerülő magatartást, az állandó harcok helyett a helyzet elfogadását, ideértve akár az anyagi függést is – amennyiben felnőtt emberek közös megegyezéséről van szó. Sokan nem akarnak, és nem is tudnának egy csapásra másként dönteni, akármilyen hangosan mondja nekik bárki, az államot is beleértve, hogy hogyan „kéne” dönteniük, hogy csökkenjen a nemek közötti anyagi, társadalmi és politikai különbség, és kiegyenlítettebbé váljanak a hatalmi viszonyok. Nem is akarom, hogy az állam mondja meg nekik. Akkor sem szeretem az állami beleszólást vagy kényszert az emberek magánéletével és a döntéseivel kapcsolatban, ha a célt jónak tartom. Ez az alapelveim közül az egyik legfontosabb. (Fontosnak tartom leszögezni, hogy a kapcsolaton vagy családon belüli erőszak semmiképpen nem az áldozat döntése, és az államnak az egyik legfontosabb feladata, hogy megfelelő rendszert működtessen az ilyen helyzetek felismerésére és kezelésére, az áldozatok támogatására.)

 Nem vagyok elégedett a jelenlegi helyzettel. Az első felháborodás után viszont mindig a jó példákat igyekszem megismerni és alkalmazni. Amelyek azt bizonyítják, hogy állami kényszerítés nélkül teremthető meg olyan támogató környezet, amelyben a nők és férfiak saját képességeik és vágyaik szerint hozhatják meg döntéseiket, és nem a hagyományos szerepek és sztereotípiákat erősítő társadalmi nyomás hatására. Ahol például az informatikát tanuló, vezetői vagy politikai ambícióval rendelkező lányok, a pedagógusnak készülő, a gyerekvállalás esetén a nevelésből, háztartási feladatokból nagyobb részt vállaló férfiak, vagy az erőszak bármilyen nemű áldozatai valódi támogatást kapnak a környezetüktől. Ahol a vállalatok maguk döntenek úgy, hogy figyelembe veszik a nemek közötti esélyegyenlőség szempontjait, és ettől még népszerűbbek és sikeresebbek lesznek.

 Szeretnék olyan társadalomban élni, ahol az egyének racionális döntése alapján egyenlőbbek az esélyek és kiegyenlítettebbek az erőviszonyok a férfiak és nők között. Ennek a társadalomnak a megteremtését viszont elsősorban nem az államtól várom. Hanem a jogaikat ismerő és érvényesítő, a szabadságukat a saját döntésük szerint megélő, a világ alakítására képes és hajlandó emberektől, mert tudom, hogy képesek rá.

A bejegyzés trackback címe:

https://republikon.blog.hu/api/trackback/id/tr777263131

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: Csaba Réka: Feminizmus(ok)ról – a szabadság szemszögéből 2015.03.13. 14:39:02

A szabadságot, a jogtudatosságot, az egyéni lehetőségek hatékony kihasználását nem lehet rákényszeríteni senkire. Támogatással, oktatással, pozitív példákkal és ösztönzőkkel viszont elérhető szerves, egyéni döntéseken alapuló és hosszan tartó változás.

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

ralf 2015.03.13. 11:48:20

Megszólal bennem Móricka: Ha valakit hátrányosan lehet megkülönböztetni neme, vallása stb. stb. alapján, az azt jelenti, hogy a klasszikus liberális eszme igencsak feledésbe merült. Aki nem a legjobbat választja munkatársnak, partnernek, de akár barátnak is, csak mert az nő, meleg, cigány vagy zsidó, az hülye és saját maga ellensége. És mi meg jogvédelem örvén megpróbáljuk meggyőzni, rosszabb esetben állami erővel rákényszeríteni, hogy ne szúrjon már ki magával annyira.

vvvv15 2015.03.13. 20:39:58

@Suum Cuique:

Jó, hogy linkelted ezt az oldalt, mert nagyon is ide kapcsolódik.

Igen csak érdekelne az, hogy ha igaz az amit a cikkíró állít:

"a nemi alapú hátrányos megkülönböztetés és erőszak a feminizmus segítségével csökkenthető"

akkor, miért van az, hogy az alábbi cikkeket nem egy feminista oldalon olvashatjuk:

az egyenlő nyugdíjba vonulásról: www.ferfihang.hu/2015/02/28/ferfiak-nyugdijazasa-a-jobbik-es-a-nepi-front-igen-de-a-politkai-kozep-nem-ismeri-a-ferfiak-jogait/

a kisgyermekes anyák és apák közti egyenlő bánásmódról:
www.ferfihang.hu/2015/03/09/a-vodafone-diszkriminalja-az-apakat/

Reszet Elek 2015.03.13. 23:49:40

A bejegyzés egyetlen képe sokat elárul arról, hogyan gondolják errefelé az egyenlőséget. A men felirat kb. harmadakkora, mint a women felirat.
süti beállítások módosítása