2015
ápr.
2.

Az EU és az USA vezetői kulcsfontosságúnak tartják a TTIP-et, és a megállapodás részleteiről egyre többet tudhat az európai és amerikai közvélemény is, mégis sok a bizonytalanság körülötte. Az egyezményt várhatóan 2016. első felében írják alá a felek, azonban az összetett, és az alkupozíciók védelme érdekében nem teljesen nyilvános tárgyalássorozat miatti információhiány kétségeket ébreszthet még a támogatókban is. Az ellenzők számára pedig – a társadalom bizalmatlanságára és félelmére alapozva - kiváló lehetőséget teremt saját politikai pozíciójuk megerősítésére. A TTIP-re viszont mind az EU-nak, mind az USA-nak szüksége van, még akkor is, ha az alkudozás során az eredeti koncepciótól egyre távolabb kerülő megállapodás várható gazdasági előnyeinek mértékéről már lassan senki nem mer biztosat mondani. CSABA Réka írása.

Kapcsolódó írások:

 

A Transatlantic Trade and Investment Partnership (TTIP), vagyis az Európai Unió és az Amerikai Egyesült Államok közötti kereskedelmi és befektetési egyezmény a várható hatások alapján a közeljövő egyik legnagyobb horderejű gazdasági megállapodása lesz a világon. Célja, hogy pontosan szabályozott, de összességében nagyobb szabadságot biztosító keretek közé terelje a már így is a világ legnagyobb volumenű gazdasági kapcsolatát a két térség között és ösztönözze a közöttük történő kereskedelmet és befektetéseket. Az Európai Parlament legnagyobb frakciói, a konzervatívok, a liberálisok és a szocialisták is elkötelezettek az egyezmény mellett, és – bizonyos feltételekkel – támogatják annak minél hamarabbi megkötését. A várható gazdasági előnyök mellett az EU globális szerepének növekedését emelik ki a pozitív hatások közül. A kisebb, eurokszeptikus pártokat tömörítő, illetve a két zöld-baloldali frakciók főként a nemzetállami szuverenitást, a szociális jogokat, és a környezetvédelmet féltik, a közszolgáltatások privatizálásától és rossz minőségű áruk beáramlásától tartanak, illetve meggyőződésük, hogy mindez az amerikai nagyvállalatok újabb antidemokratikus, profitmaximalizálási húzásainak egyike. (Az egyezményt természetesen az államok vezetőiből álló Európai Tanácsnak, valamint a tagállamok parlamentjeinek egyenként is ratifikálnia kell az életbe lépéshez.)

A magabiztos európai parlamenti támogatást és többséget maga mögött tudó egyezményt annál több kritika éri a nemzeti politikai pártok részéről. Ezek nagy része a szabadkereskedelmet és globalizációt elítélő, protekcionista, nacionalista pártok részéről érkeznek, és politikailag érthetők is. A gazdasági válság társadalmi következményei a legtöbb európai országban érezhetők, és komoly feszültséget, egyszersmind potenciált jelentenek a globalizáció- és rendszerkritikus pártok számára. Akiknek így a szabadkereskedelmi és befektetési megállapodás kritizálása vagy elutasítása nagyszerű lehetőség a globális kapitalista rendszer hibáztatására, valamint a növekvő USA-ellenes érzések kihasználására.

Az USA hivatalos képviselői - tanulva a korábbi, vagy épp tárgyalás alatt lévő hasonló megállapodások tanulságaiból - tartózkodnak a TTIP várható hatásaival kapcsolatos minden ígéretektől, amelyekért nem, vagy másként teljesülésük esetén komoly politikai árat fizethet a kormány. Ehelyett a két kontinens közötti történelmi gazdasági és biztonsági szövetséget, valamint a közös geopolitikai vezető szerep fontosságát hangsúlyozzák. Az EU pedig - Cecilia Malmström kereskedelmi biztossal az élen - egyrészt egyre átláthatóbbá teszi a folyamatot (amelynek demokratikusságával kapcsolatban komoly hiányosságokat ismert el maga is), másrészt igyekszik megcáfolni a közkeletű félreértéseket, félelmeket.

Ebben az írásban nincs módom sorra venni az ellenérveket, ráadásul főként olyan (gazdaság)politikai természetű vitákról van szó, amelyben a gazdaság működéséről, és annak a társadalomra gyakorolt hatásáról alapvetően eltérő véleményekkel rendelkező szereplők vesznek részt. Ezekben köztudott, hogy számokkal és hatástanulmányokkal ritkán lehet meggyőzni a másik felet. Ilyen többek között a támogatók szilárd hite a szabadkereskedelem és egységes piac gazdaság- és növekedés-ösztönző hatásában, és az ezt alapjaiban megkérdőjelezők félelme a növekvő szociális igazságtalanságoktól, a multinacionális vállalatok egyre nagyobb befolyásától, illetve a káros környezeti hatásoktól.

Amit hangsúlyozni szeretnék, az egyrészt az, hogy a TTIP nem egy merőben új helyzetet hoz létre, hanem egy meglévőt igyekszik hatékonyabbá tenni. A globalizáció folyamata a jelen körülmények között nem fordítható vissza, és a két kontinens – hasonló méretéből és világgazdasági súlyából adódóan - akkor is kölcsönösen függ egymástól, gazdaságilag, politikailag és biztonsági szempontból is, ha nem próbáljuk összehangolni ezeket a folyamatokat. Emellett természetesen szabályozások most is vannak, de vannak olyan adminisztratív és vámterhek is, amelyek akadályokat állítanak a gazdasági fejlődés, és főként a mikro-, kis- és középvállalatok útjába, a TTIP életbe lépésével azonban jelentősen csökkenhetnek. Mert ne legyenek kétségeink: a multinacionális nagyvállalatoknak most is rendelkezésére áll mindaz a jogi, pénzügyi és adminisztratív lehetőség, amelyek segítségével a másik kontinens szabályozásának is képesek megfeleltetni magukat, ha be kívánnak lépni annak piacára. Nem azért van szükség tehát a TTIP-re, mert a nagyok nem bírják a szigorú szabályozást. Pont a kicsik szenvednek leginkább a jelenlegi helyzettől: családi vállalkozások, akik Európából jobb minőségű nyersanyagokat szerezhetnének be, kezdő divattervezők, akik a másik kontinensen is szeretnék értékesíteni a ruháikat, vagy startupok, akik az indulásukhoz és fejlődésükhöz szükséges befektetést az USÁ-ból várnák és várhatnák, de jelenleg számukra leküzdhetetlen adminisztratív akadályokba ütköznek.

malmstrom.jpg

Fotó: Európai Bizottság

A TTIP-től sokan még egy, gyakorlati szempontból fontos hatást várnak: nagy mértékben segítheti, hogy az EU-n belül egyelőre csak korlátozottan működő egységes szabad piac megvalósuljon, kivételek és korlátozások nélkül. Ennek eredményeként valószínűleg kevésbé versenyképes vállalkozási formák, cégek mehetnek tönkre, de a termelés, kereskedelem és szolgáltatások minél nagyobb hatékonysága és magasabb színvonala a nemzetgazdaságok érdeke is. A TTIP (és általában a szabad kereskedelem) akkor hoz rossz helyzetbe bárkit, ha az alacsony minőségű vagy indokolatlanul drága terméket állít elő, vagy azzal kereskedik: ez ugyanúgy sújthat bárkit Texasban és Kecskeméten is. És a helyüket a piacon valóban jobban teljesítő vállalkozások vehetik át.

A TTIP egyik legfontosabb vonatkozása, hogy az előnyök egy jelentős része európai szinten fog jelentkezni. Ebből a szempontból is kulcskérdés tehát a megvalósulása: a tagállamoktól a szerződésről való tárgyalásra felhatalmazást kapó Bizottság bizonyíthatja az Európai Unió egységét, és egyben azt is, hogy képes az össz-európai érdekeket figyelembe véve cselekedni - egy hatékonyabb, sikeresebb és az USA-val együtt erősebb Unió érdekében. Erre pedig a keleti szomszédságában eszkalálódó válságot, valamint az erősödő belső kritikai hangokat kezelni próbáló EU-nak igencsak szüksége van.

Mert bár vannak eltérő érdekek és vélemények a megállapodás kapcsán, a TTIP-ről szóló beszélgetések végén a legtöbb brüsszeli és amerikai tisztviselő egyetért a legfontosabban: leginkább azért van szükségünk erre az egyezményre, mert Putyin Oroszországa számára ez az egyik legrosszabb dolog, ami történhet, esetleges kudarca pedig leginkább Putyin malmára hajthatja a vizet. Márpedig a jelenleg komoly bizonytalanságokat és veszélyeket rejtő geopolitikai helyzetben ez olyan érv, amelyet az európai egység, és az euro-atlanti szövetség iránt elkötelezett állampolgárok számára elég fontosnak tartok ahhoz, hogy a maga egyszerűségében komolyan vegyék.

 

A TTIP-pel kapcsolatban legerősebb ellenérzéseket kiváltó két kérdés – jelen tudásunk szerint – nem képezi az alkuk tárgyát. A génmódosított amerikai élelmiszerek várhatóan nem fogják elárasztani az európai piacot, hiszen az EU továbbra is csak szigorú eljárás során engedélyeztetett GMO élelmiszereket forgalmazását teszi lehetővé (jelenleg több, mint 50 ilyen típusú engedély van érvényben). Másrészt az ígéretek szerint a tagállamok joga is megmarad arra, hogy maguk döntsék el, hogy engedélyezik-e ezen élelmiszerek forgalmazását saját határaikon belül. Emellett az európaiak által megbízhatónak tartott EU-s minőségbiztosítási előírásokat sem törlik el a TTIP miatt, és nem veszik át a sok esetben megengedőbb amerikai szabványokat. A TTIP tárgyalásai során azt a rendszert dolgozzák ki, hogy egy termékre vonatkozó paramétereket és elvárásokat azonos mértékegységgel lehessen mérni. Egy nagyon konkrét példával élve: ha egy amerikai cég az EU-ban akar egy bizonyos játékot forgalmazni, akkor az európai elvárásoknak kell továbbra is megfelelnie. Ha egy játék biztonsági szintje az USA-ban 10-es skálán 4, az EU-ban viszont 6, akkor az amerikai cégnek az európai piacra 6-os biztonsági szintű játékot kell gyártania. A TTIP abban segít, hogy ez a skála ugyanaz legyen, vagyis hogy ezeket a biztonsági szinteket a két kontinensen azonos, egymásnak megfeleltethető eljárásokkal vagy mértékegységgel mérjék. Így a cégnek nem két különböző módon kell engedélyt kérnie, hanem az USA-ban kapott engedély alapján az EU-ban is egyértelműen, és a korábbinál jóval egyszerűbben megállapítható, hogy megfelel-e az itteni előírásoknak.

 

A bejegyzés trackback címe:

https://republikon.blog.hu/api/trackback/id/tr387332152

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Ma Baker 2015.04.03. 17:11:09

Nem a GMO a legfenyegetőbb probléma, hanem a nemzetállamok felett álló összatlanti bíróság, amely pálcát törhet egy állam felett akkor is, ha épp az alkotmányukba van betonozva bármilyen álláspont. Magyarul minden lokális jogi szabályozástól megfoszthatják a nemzetállamokat és helyette nyilván olyan szabályozások fognak jönni, ami túlnyomó többségben az USA-nak jó. Ezzel valódi gyarmatokká válhatnának az európai államok.
Persze erről a cikk egy betűt nem ír.

Ma Baker 2015.04.03. 17:17:34

"Nem azért van szükség tehát a TTIP-re, mert a nagyok nem bírják a szigorú szabályozást. Pont a kicsik szenvednek leginkább a jelenlegi helyzettől: családi vállalkozások,..."

NETTÓ HAZUGSÁG! Egy méginkább globalizált piacon a kisvállalkozásoknak mégtöbb és mégnagyobb versenytársakkal kéne, hogy szembenézzenek. És egyébként is a kisvállakozások jellemzően lokálisan tevékenykednek, nem multinacionálisak, ami miatt az eltérő szabályozások hátrányosan érintenék őket.
A nagyoknak viszont még az eddigi jogi és adaptációs kölségeket sem kell kifizetniük, azonos recepttel tarolhatják majd le az összes piacot, semmi nem gátolja majd az erőfölényüket.
süti beállítások módosítása