Az utóbbi hetekben vita bontakozott ki Debreczeni József és a Republikon Intézet között a Republikon egy elemzése kapcsán. A vita kiváltó oka, hogy Debreczeni József publicisztikában támadta a Republikon legutóbbi elemzését. Erre született egy válaszcikk. Erre Debreczeni viszontválaszt írt, korábbi gúnyolódását durva személyeskedéssel váltva fel, elfogadhatatlan stílusban.
A Republikon nem kíván egy ilyen stílusú vitában részt venni, ezért újabb választ a Népszabadságban nem is közlünk le. Debreczeni legutóbbi írásában olyan megengedhetetlen hangot használt, amely a racionális vita minden lehetőségét kizárja.
Debreczeni ugyanakkor kifogásolta, hogy állításaira nem reflektáltunk konkrétumokban. Valóban: a válaszcikk nem Debreczeni írásának tételes cáfolata volt, hiszen a cáfolathoz elegendő elemzésünk elolvasásra. Kielégítve azonban vitapartnerünk konkrét idézetek iránti igényét, e bejegyzésben, a „jegyzőkönyv kedvéért” 13 pontban összefoglaljuk, hol idéz tévesen, vagy állít valótlanságot Debreczeni.
Nem kívánunk foglalkozni Debreczeni stílusával és személyével.
Először Debreczeni durvább vádjaira reagálunk (jellemzően a második cikke kapcsán). Ezt követően az eredeti vitára reflektálunk. Végül néhány apróságot pontosítunk.
1. Debreczeni második cikkének alapgondolata, hogy olyan kifejezéseket adunk a szájába, amelyeket nem mondott. Egy példával konkrétan azt állítja:
- „Továbbá írásomnak nemcsak "az egyik központi gondolata" nem volt, hogy a Republikon elemzése "óhatatlanul segít a jobboldalnak", hanem semmi effélét nem írtam, nem is utaltam ilyesmire, még zárójelben sem!”
Pedig de, igen, pontosan ilyet írt:
- „ők {a bakelitpolitológusok} is részei… annak a magyar pártpolitikai vircsaftnak … amit jövőre fel fog számolni a kétharmados többségű Fidesz. Hogy ez bekövetkezik, ahhoz - sok egyéb mellett - bizony kellett a bakelitpolitológia szíves (bár jórészt öntudatlan és akaratlan) közreműködése is.”
A kiemelt részek közötti ellentmondás elég világos: mi, „bakelitpolitológusok” és a „bakelitelemzés” is hozzájárul a Fidesz kétharmadához.
2. Debreczeni kifogásolja cikkünk azon állítást, ahol szemléletével – amellyel szerintünk az a baj, hogy bizonyítás nélkül bélyegez meg – vitatkozunk. Szemléletére jó példa a politikai fundamentalizmushoz való viszonya. A politikai fundamentalizmus Debreczeninél:
- „A más értékrendet képviselő politikai szereplő itt (ha van egyáltalán) nem ellenfél, akit le kell győzni, hanem ellenség, akit meg kell semmisíteni. Mert szembeszáll az isteni renddel: a Gonoszt képviseli”.
Ez bizonyítás nélkül nem állítható a Fideszről: nem jellemző, hogy az isteni renddel való szembeszállás lenne a problémája a kormánnyal. Debreczeni „bizonyítása” jól példázza szemléletét:
- „Ki nem ismer a fentiekben Orbánra? Aki nem akar.”
3. Debreczeni szerint
- „De azt már komolyan mondom, hogy én – {Tóth Csaba} állításával ellentétben - nem "hívtam fel lócitrom fogyasztására a hazai politológusközösség tagjait".
Ehhez képest:
- „Demokratikus lócitrom” címet adott cikkének.
- Aztán azt írta: „A fiúk vegyelemezték a lócitromot - és konstatálták, hogy félig ehető.”
- Majd: „Fiúk! Megehetitek a tudományotokat!”.
- Nekünk ez elég egyértelműnek tűnt, ha „tudományunk” a lócitrom elemzése és a tudományunkat meg kell enni…
4. Debreczeni nehezményezi, hogy „zsigeri indulattal” vádoltuk meg. néhány jellemző idézet, miért mondtuk ezt:
- „nettó hülyeség” {elemzésünk kapcsán}
- „megáll az eszem”
- „mi a túró?”
- „a nyomtatott sajtóban csépelik a maguk üres szakmáját” {a politológusok kapcsán}
- „Ezek a se hús, se hal fiúk az istennek sem vesznek tudomást…”
- „Az "illiberális demokrácia" a legújabb - nemzetközi - politikatudományos spanyolviasz. Valami vezérkolompos föltalálta, a sok kis tudós meg bégeti utána!”
- És végül: „Fiúk! Megehetitek a tudományotokat!”
- Legújabb cikkében pedig expliciten: „{A világ legbutább kisgyereke} Ezt a Karinthy-novellát juttatta eszembe Tóth Csaba válasza. Tudom, nem túl finom ez a felütés, de hát semmi kedvem finomkodni Tóthtal.”
5. Debreczeni cikke, és voltaképpen az egész vita abból indult ki, hogy Debreczeni felháborodott azon, hogy „demokratikusnak” nevezzük a Jobbikot. Valójában azonban elemzésünk nem elsősorban erről szólt: egy programelemzés volt, amelynek összegzéseként jeleztük, hogy a Jobbik célja egy illiberális, rendpárti demokrácia. Azzal indokoltuk a „demokratikus” jelleget, mert a Jobbik a többpárti, szabad verseny és a többségi uralom talaján áll, márpedig a demokrácia egyik elterjedt definíciója szerint – ez a demokrácia procedurális definíciója – e feltételek jelentik a demokráciát. A demokráciának vannak más definíciói is. Nem véletlen, hogy a demokrácia több teoretikusa meglehetősen szkeptikus a definíciók használhatóságát illetően. Giovanni Sartori például a demokráciáról szóló könyvében eljátszik a gondolattal, hogy a fogalom „objektíven” nem is definiálható, Dahl pedig annyira üresnek vélte e fogalmat, hogy szerinte helyette más kifejezést – a poliarchiát – kell használni. Éppen e definíciós különbségek okán jeleztük azonban, hogy kérdésünk nem elsősorban a demokratikusság, hanem hogy „milyen párt a Jobbik”. Nem kívánjuk elvitatni Debreczeni jogát, hogy ne értsen egyet velünk; amit vitatunk, az Debreczeni joga ahhoz, hogy elvitassa a mi jogunkat egy egyébként sokkal szélesebb körben elterjedt definíció használatához.
6. Debreczeni írja:
- „{a Republikon} rászánta magát, hogy górcső alá vegye Vona pártját, és föltegye neki a kérdést: demokrata vagy-e?”
Valójában azonban nem ez a tanulmányunk fő kérdése. Tanulmányunk fő kérdését precízen meghatároztuk anyagunk ötödik oldalán:
„1. Veszélyt jelent-e az alkotmányos berendezkedésünkre a Jobbik – másképpen: rendszerellenes párt-e e Jobbik?
2. Milyen magatartás várható a Jobbiktól a kisebbségi és emberi jogi kérdésekben?”
7. Debreczeni idézi tanulmányunk egy mondatát: "Szélsőségesen antiliberális, az alkotmányos berendezkedésünket és a piacgazdaság alapjait egyaránt megkérdőjelező, ám demokratikus párt a Jobbik." Majd, némileg átfogalmazva, felteszi a kérdést: „Hogy a túróba volna demokratikus, aki megkérdőjelezi - alapjaiban - a parlamentáris demokrácia és a liberális jogállam alkotmányos rendszerét”.
A tanulmányunk idézett mondata azonban nem ezt állítja. A kulcs a toldalékokban van. A Jobbik nem általában a demokráciát, hanem a mi alkotmányos berendezkedésünket kérdőjelezi meg. Márpedig ilyen van. Egy neves, általában inkább a baloldalhoz sorolt publicista nemrég alkotmányos monarchia bevezetését javasolta. Ez a felvetés megkérdőjelezi alkotmányos rendszerünk alapjait, de nem általában a demokráciát. A Jobbik megkérdőjelezi a fennálló alkotmányos rendszert, és helyette egy másfajta – illiberális, rendpárti – alkotmányos rendszert szeretne, amely azonban szintén szabad választásokon és többpártrendszeren nyugszik.
8. Debreczeni ismétli önmagát: „"A Jobbik nem kérdőjelezi meg a többpárti demokráciát... ugyanakkor... élesen szemben áll a fennálló alkotmányos berendezkedéssel" - állapítják meg. Nekem pedig ismételnem kell magam: hogy a túróba lehetséges ez?”
Mi is megismételjük az előző pontot. Lehet egyszerre más alkotmányt követelni és a demokrácia keretei között maradni. Egy ország nem attól demokratikus, hogy mennyiszer változtatják meg az alkotmányát, vagy hogy milyen törekvések fogalmazódnak meg az alkotmányos rendszer kapcsán, hanem hogy e változások milyen irányba hatnak. Franciaország vagy éppen Olaszország a második világháború utáni időszakban alapvetően átalakította alkotmányos rendszerét. Franciaországban például egy parlamentáris rendszert egy erős félelnöki rendszer váltott fel. Az alkotmányos rend alapvetően átalakult – negyedikből ötödik köztársaság lett –, de mindkét berendezkedés demokratikus.
9. Debreczeni igyekszik bebizonyítani, hogy a Jobbik által szorgalmazott változások nem ilyenek lennének, ennek érdekében olyanokat magyaráz bele anyagunkba, amelyek nem olvashatók abban. Azt írja: „Az a baj, hogy egyfelől megállapítják: ez a párt … cenzúrázná a választójogot”.
Ilyet azonban nem állítunk – hiszen nem is mond ilyet a Jobbik és nem is érné meg ilyet mondania, mivel egyre jobban szerepel a választásokon. Amit mondunk, hogy a Jobbik nosztalgikus a két világháború közti politikai rendszer iránt, ami korlátozta a választójogot. Ez a nosztalgia azonban szimbolikus. A legvalószínűbb, hogy a Jobbik szíve szerint beleírna egy, a gyakorlatban semmit nem jelentő passzust az Alkotmányba a Szent Koronáról, és lelkesen idézné Horthyt. Ez nekünk nagyon nem lenne szimpatikus, de nem jelenti, hogy bárkit kizárna a választásra jogosultak köréből. Akik Magyarországon pozitívan írnak a Kiegyezésről, ők sem akarják a választójogot korlátozni, pedig a Kiegyezés időszakában is korlátozott volt. Akik az Egyesült Államok déli államaiban konföderációs zászlókat raknak autóikra, ettől még nem akarnak újra rabszolgaságot. Aki azt mondja, a Kádár rendszerben jobb volt, ettől még nem lesz kommunista.
10. Debreczeni azt mondja, aki korlátozza a gyülekezési jogot, az automatikusan antidemokratikus.
Csakhogy ez ismét nem állja meg a helyét. A mostani kormányzat számos demonstrációt tiltott be „közlekedési” problémákra hivatkozva, hogy durvább esetekről ne beszéljünk. A holokauszttagadás büntetése – amit lehet támogatni vagy ellenezni – mindenképpen korlátozza a szólásszabadságot. Mindezektől az előző kormányok, az MSZP és az SZDSZ nem lesznek antidemokratikusak.
11. Debreczeni: „se hús, se hal fiúk az istennek sem vesznek tudomást a politikai fundamentalizmus jelenségéről, hiába … ez az egyetlen kód, amelynek segítségével adekvát módon értelmezhető mindaz, ami az elmúlt években Magyarországon történt”
Szerintünk nem ez az egyetlen kód, inkább egy lehetséges, nem is feltétlenül a legjobb kód.
12. Debreczeni: „Az még csak hagyján, hogy {Tóth} ezt írja: "szögezzük le: a Jobbik politikai megítélésében semmilyen vita nincs köztünk", mert ezen akár kacagni is lehet.”
Kifejezetten a Jobbik politikai megítélésére gondoltunk: sem a Republikon munkatársai, sem Debreczeni nem örülnek a Jobbik erősödésének és, feltételezem, ugyanúgy elítélik a Jobbik nézeteit. A Jobbik elemzői megítélésében, értelmezésében, minősítésében különbözik álláspontunk.
Ebből is látszik a szemléletbeli különbség. Debreczeninek nincs elemzői ítélete, csak véleménye. Nekünk van mind a kettő. Szerintünk lehet egyszerre tárgyilagosan elemezni a Jobbikot és nem örülni előretörésének. Sőt: egy, vállalt értékelkötelezettséggel rendelkező intézet esetén ez a helyes magatartás.
13. És végül a bakelitről. Debreczeni ezt írja: "Bakelitpolitológusokként" szoktam aposztrofálni azokat a fiatalokat, akik mindenféle tévé- és rádióműsorokban, internetes portálokon s a nyomtatott sajtóban csépelik a maguk üres szakmáját.”
Ehhez képest a Republikon munkatársai viszonylag ritkán nyilatkoznak meg a fenti orgánumokban, ellentétben a roppant termékeny Debreczeni Józseffel. A Republikon nagyjából havonta szerepel elektronikus médiumokban, s idén a Debreczeni írására adott válaszcikkel együtt eddig három nyomtatott cikkünk jelent meg. Debreczeni ezt nem egy év, hanem két hét alatt produkálja.
Tóth Csaba
Címkék:
liberális szemmel közélet politika republikon debreczeni józsef jobbik
