2011
jan.
13.

A „mérsékelt Fidesz” illúziója a politikát figyelő centrista, vagy konzervatív-liberális véleményformálók egyik kedvenc alakulata. Az újra és újra visszatérő elképzelések szerint a Fideszen belül léteznek olyan politikusok, akik nagyon elégedetlenek a Fidesz mostani arrogáns stílusával és hatalomkoncentráló törekvéseivel, s akik, ha tehetnék, más irányba vinnék a kormánypártot. A fikció szerint e politikusokat ma a lojalitás és a politikai ösztön sajátos kombinációja akadályozza meg abban, hogy szembemenjenek Orbán Viktor politikájával.


A mérsékelt Fidesz azonban nem létezik – legfeljebb vágyálomként, vagy soha meg nem valósuló elméleti lehetőségként. Léteznek persze olyan fideszes politikusok, akik elégedetlenek párjuk irányvonalával; akik akár taktikai okokból, akár őszinte meggyőződésből mást csinálnának. Ám mint politikai alakulat, mint komolyan vehető alternatíva, a mérsékelt Fidesz nem létezik.


Két esetben létezne. Egyrészt, ha lennének politikusok, akik esetenként tettekkel is világossá teszik, hogy nem támogatják Orbán Viktor egyik, vagy másik javaslatát. A politikai lojalitás fontos érték, és ostoba lenne az a politikus, aki minden esetben szembemenne pártjával. Ám az igazán fajsúlyos ügyekben, ha valaki tényleg mást gondol, mint Orbán Viktor, miért ne tehetné azt meg. Mi történne, ha ezt mondaná egy „mérsékelt” fideszes: „Szerintem Orbán Viktor nagyon jó miniszterelnök, 99 százalékban egyet is értek vele, még a médiatörvény szándékát is értem – de a megvalósítás rossz, ezért nem szavazom meg”. Ha léteznek mérsékelt Fidesz-politikusok, miért nem láttunk erre egyetlen példát sem? Mikor fognak megszólalni, ha a nyugdíjpénztárak államosítása, az Alkotmánybíróság elleni támadás vagy a médiatörvény kapcsán nem tették?


De talán még eddig se kellene elmenni. Beszélhetnénk mérsékelt Fidesz-politikusokról akkor is, ha azt mondanák:a médiatörvénnyel nem értek egyet – de fontos a lojalitás, ezért megszavazom”. Elég lenne, ha hangot adnának ellenvéleményüknek – s nem menekülnének a kérdések elől. Számos módszere van egy politikusnak, hogy anélkül rögzítse egyet nem értését, hogy ezzel veszélybe sodorja a kormányzati többséget: interpellációkat le lehet szavazni következmények nélkül; lehet tartózkodni, vagy lehet nyilvánosan vállalni az ellenvéleményt. Minden esetben Orbán Viktor maradna a miniszterelnök. Gyurcsány Ferenc egyik esetben sem jönne vissza.
Ilyen nyilvános ellenvéleményt azonban nem hallunk. A mérsékelt Fidesz állítólagos tagjai legfeljebb célozgatnak, háttérbeszélgetnek, sejtetnek.


Lassan ott tartunk, hogy a kremlinológia eszközeihez kell fordulnunk, ha ki akarjuk mutatni az állítólagos mérsékelt Fidesz létét. „Rövidebb ideig tapsolt”; „rázta a fejét”; „nem nyilatkozott”; „állítólag megmondta hogy nem ért egyet”; grimaszokat vágott” – lassan csak ilyen bizonyítékai léteznek a mérsékelt Fidesznek.
Egy demokráciában minden politikus a szavaiért és a tetteiért felelős. Ha egy politikus úgy viselkedik, ahogyan Orbán Viktor elvárja; úgy szavaz, ahogyan Orbán Viktor és azt mondja, hogy Orbán Viktor helyesen döntött – akkor semmi okunk nincs, hogy azt mondjuk: „titokban” mást gondol.


Léteznek mérsékelt jobboldali vélemények. Léteznek mérsékelt jobboldali véleményformálók, lapok vagy éppen blogok. Mérsékelt jobboldali politikusok azonban nem.
 

Kacsa az egész

 

A bejegyzés trackback címe:

https://republikon.blog.hu/api/trackback/id/tr992580620

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Doberdo 2011.01.15. 11:11:35

Állítólag a "Navra bácsi" már más színűre kezdi hegyezni a ceruzát! Na erre kiváncsi
vagyok, hogyan lehet a Vikivel egy kérdésben is ellenkezni?