2011
feb.
24.

Utoljára talán Pepó Pálnál volt az ember ilyen tanácstalan: hát ez meg minek van?

A második Orbán-kormány megalakulásakor fontos és sokat hangoztatott szempont volt a kisebb állam, takarékosabb kormányzat, kevesebb számú csúcstárca. A vállalás dupla kudarccal zárult: a szikárnak ígért kormány egyre csak hízik, a csúcsminisztériumi struktúra pedig díszminiszterek és kvázi-miniszteri funkciót ellátó államtitkárok zavaros rendszerévé vált.

Mert mit is csinált az elmúlt hónapokban Réthelyi Miklós, aki elméletileg, deklarált funkciója szerint az egészségügy, az oktatás, a munkaügy, a szociális ügyek és a kultúrpolitika irányításáért felelős, legmagasabb kormányzati pozíció birtokosa?

Megnéztük:

Ünnepélyes keretek között megerősítette pozíciójában az Iparművészeti Múzeum főigazgatóját, felszólalt az ENSZ ülésén, kijelentve, hogy "a gyengébb nem képviselőit is határozottan be kell vonni a természettudományos képzésbe", beszédet mondott a pécsi Kodály Központot avatásán, megnyitotta a Magyar Nemzeti Múzeum és a Szlovák Nemzeti Múzeum "A kassai aranykincs" című közös kiállítását, elfogadta Kelemen Hunor román kulturális miniszter meghívását a kolozsvári Mátyás-szoborcsoport újraavatására, átadta a Népművészet Mestere díjakat, tisztelgő látogatást tett a Magyar Ökumenikus Segélyszervezetnél, ünnepélyes keretek között köszöntötte az I. Ifjúsági Olimpián érmes helyezést elért sportolókat és edzőiket, valamint felavatta a Mátyás Király Történelmi Játszóparkot.

 

 csúcsminiszteri feladatok

 

Közoktatási reform, felsőoktatási reform, egészségügyi reform? Bármi olyan fajsúlyos ügy, ami ma a hozzá tartozó területeket érinti? A csúcsminiszter ezekben a kérdésekben a jelek szerint egyáltalán nincs jelen. A pedagógusok, a diákok és a szülők, az oktatáspolitikai szakértők nem őt keresik, sőt a Mandiner kiváló szerzője által "leliberálisozott" Pokorni sem vele vív, hanem a valódi döntéseket hozó Hoffmann Rózsa államtitkárral. A csúcsminiszter legfeljebb olyan közlésekre vállalkozik, hogy "Vannak kérdések az oktatás és az egészségügy területén, amelyekben Orbán Viktor dönt", illetve borong, hogy "a gond a felsőoktatással az, hogy az alapképzésből nem azok a kulturált és tanult fiatalok kerülnek tovább, akikre az egyetemi oktatók - a korábbi évekből - emlékeznek".

Ugyanez a helyzet az egészségügyben is: Szócska Miklós a végső állomás, az államtitkár döntései és megállapodásai alakítják a kórházbezárások- és/vagy összevonások ügyét. A miniszter hallgat, láthatóan csak egy csúcsdísz a mamuttárca tetején, nem valódi döntéshozó.

Ha pedig ez a helyzet, akkor érdemesebb lenne őszintének lenni. Ma Hoffmann Rózsa de facto az oktatási miniszter, Szócska Miklós pedig az egészségügyi tárcavezető. A csúcsminisztériumi koncepció megbukott, Réthelyi Miklós pedig néhány szalagátvágáson kívül semmivel nem járult hozzá a kormány munkájához.

Ideje váltani.

 

A bejegyzés trackback címe:

https://republikon.blog.hu/api/trackback/id/tr852687578

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: Járni jár, de nem jut… 2011.02.25. 12:39:24

 Az alábbi közleményt szöveghűen adom közre. Nem fűzök hozzá véleményt, bármily csábító is a lehetőség. A kiemelések tőlem származnak.     KÖZIGAZGATÁSI ÉS IGAZSÁGÜGYI MINISZTÉRIUM WEKERLE SÁNDOR ALAPKEZELŐ KÖZLEMÉNYE &nbs...

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Braunika 2011.02.25. 01:31:54

A munkanélküliség a legnagyobb gond a sok közül, s ezen csak beruházások segithetnének. Magyar tőke is inkább külföldre menekül (lásd OTP, MOL Demján birodalom), hogy csak a legnagyobbakat említsem, a külföldi tőkét pedig a Fidesz kormány elriasztja. Miért is? Az adók és járulékok kiszámithatatlansága, a leszámolási biztos ténykedései, a gazdasági stabilitás teljes hiánya, a forint árfolyamának nagyfoku ingadozása,
és ehhez még jön a multinacionális vállalatokkal szemben folytatott kommunikációs hadjárat. Az un. válságadókról még nem is beszéltem, amik visszamenőleges hatállyal sujtották a külföldi befektetőket. Ilyen körülmények között minden épeszü ember fogja azt ami mozditható és menekül.Sajnos nagyon nehéz idevonzani a külföldi tőkét, sok pénzbe és fáradságba kerül, de egy egy éves ámokfutás elegendő ahhoz, hogy jó pár évre Magyarországot a külföldi tőke mint megbizhatatlan piacot messze elkerülje.
A jól képzett munkaerővel is szórakoznak, igy az egészségügyi személyzet felé mindenféle igéretek elhangzottak még a választási kampány időszakában és mindebből semmi nem lett, csak az egykulcsos adó miatt gyakorlatilag a kompenzációval együtt befagyasztották a béreiket a tavalyi szinten. A jól képzett orvosaink és ápolónőink és lábbal szavaztak eddig és ezután is tömegével elindulnak. Jó hogy az oktatásuk az adóforintjainkból lett biztositva. Ezt is elhibázták.
Müszaki szakemberek is hátizsákkal szépen elvonultak külföldre, ahol feladatot és pénzt is kapnak, nem pedig kiokttást és bérbefagyasztást lehetőleg alacsony szinten.
És még sorolhatnám a zembereket ért sérelmeket, amire nem éppen Magyarország számára kedvező válasz jön.
Ha ilyen zseniális intézkedésekkel folytatjuk, mindenkit aki ér valamit megsértünk, belerugunk, kirugjuk állásából, akkor lassan kiürül az ország és lehet siránkozni, hogy kevesen vagyunk, többet szüljenek a jómódu családok női tagjai. Hát a nők is karriert akarnak és ha már két gyereket szülnek, akkor a karriernek is vége, igy hát bolondok lennének a teljesen bizonytalan világba szülni. és igy tovább

Presszós Laci 2011.02.25. 06:34:43

Nemcsak „csúcsminisztert”, kormányt is kellene már váltani...

zsoltibacsi · http://skypesuli.hu/ 2011.03.06. 21:45:48

én is csúcsminiszter akarok lenni! :)