A „balliberális” kifejezés azt sugallja, mintha a baloldaliak mind liberálisok, a liberálisok mind baloldaliak lennének; mintha a két dolog azonos volna. Ez rossz a baloldaliaknak és rossz a liberálisoknak is, egyedül a Fidesz profitál ebből. TÓTH Csaba írása.
*
Kapcsolódó hivatkozások:
*
A napokban három különböző országban is a választók elé járulnak a liberálisok: szeptemberben az ausztrál, a norvég és a német szavazók is voksolhatnak liberális pártokra. Nagy bajban lenne az az elemző, aki a magyar politikában meghonosodott „balliberális” kategóriát bármilyen módon alkalmazni szeretné ezekben az országokban: a liberálisok mindhárom választáson a baloldallal szemben indulnak. A norvég liberálisok egy baloldali kormányt szeretnének leváltani – szövetségben a konzervatívokkal és a kereszténydemokratákkal. A német liberálisok a kereszténydemokrata Merkellel közös koalíciójuk fennmaradását szeretnék elérni. Ellenfeleik: a szociáldemokraták, a zöldek és a szélsőbaloldaliak. Ausztráliában a Liberális Párt a jobboldal meghatározó pártja – valójában közelebb áll a brit konzervatívokhoz, mint a szigetország liberálisaihoz. Ha pedig valakinek további bizonyítékra lenne szüksége, mennyire nem létezik semmiféle „balliberális” blokk Európában, annak elég megnéznie, amint két héttel ezelőtt Londonban a liberális Nick Clegg a konzervatív miniszterelnök mellett érvelt a szíriai beavatkozás mellett – a baloldali Munkáspárt képviselőivel szemben.
Amikor a hazai jobboldal a „balliberálisokkal” szembeni ellenszenvét igyekszik Európába exportálni, egészen abszurd helyzetek állnak elő. Egy blokkba kerül például a zöld-baloldali Tavares a liberálisokkal – jóllehet ők a magyar helyzet megítélésén kívül alig valamiben értenek egyet. Az egyes jobboldali kommentátorok által szintén balliberális Európai Bizottságnak pedig jobboldali és liberális tagjai vannak – ha bárki diktál Magyarországnak, azok nem a bal-, hanem a „jobbliberálisok”.
Magyarország persze más – lehet hogy Európában nincs értelme a balliberális kifejezésnek, itthon azonban van, hangozhat az ellenérv. Csakhogy ez legalábbis az SZDSZ 2009-es irrelevánssá válását követően nem igaz. 2010 óta a parlamentben nem balliberális, hanem baloldali és zöld – illetve szélsőjobboldali – ellenzék áll szemben az Orbán-kormánnyal. Az Orbánt leváltani igyekvő szövetség alapvetően baloldali karakterű. Az „előválasztási” küzdelemben egy szocialista pártelnök állt szembe egy, korábban a szocialisták által választott – a liberálisok által is megszavazott – technokrata kormányfővel. A harmadik lehetséges szereplő, Gyurcsány Ferenc szintén az MSZP elnöke volt. Fodor Gábor valóban előtag nélküli alakulatát leszámítva a kormányváltásra erők között nincs deklaráltan liberális. Az Együtt-PM szövetség, amit a kormánypárti megszólalók előszeretettel liberálisoznak le, baloldali, centrista, liberális és zöld politikusokat is tartalmaz, ám a Párbeszéd Magyarországért súlya okán sokkal indokoltabb lenne baloldali-zöld, mint balliberális alakulatnak nevezni. 2014-ben a baloldal és a jobboldal harcol majd a kormányalakítás jogáért – semmi okunk az előbbi helyett a „balliberális” kifejezés használatára.
A baloldaliak és a liberálisok programszinten is mást szoktak képviselni. A legfontosabb különbség az állam és a piac szerepéhez való viszonyuk: a baloldaliak sokkal inkább hisznek az állami beavatkozásban, míg a liberálisok szerint a piac és a verseny szinte mindig jobb szabályozó, mint az állam. Minden jobboldali állítás dacára a baloldali-liberális kormányok politikáját szinte soha nem a kisebb, liberális alakulat határozta meg: ha így lett volna, a Gyurcsány-kormány a több biztosítós, versengő egészségügyet vezeti be a vizitdíj helyett, vagy mellett. A liberálisok az alacsonyabb adókban és a kisebb szociális ráfordításokban hisznek – míg a baloldaliak gyakrabban szimpatizálnak a „fizessenek a gazdagok” típusú szlogenekkel. Nem véletlen, hogy ma mind az MSZP, mind az Együtt alapvetően baloldali, progresszív adózást hirdet és tartózkodik a rezsicsökkentés határozott kritikájától. A liberálisok többsége elvi szinten egyetért a tandíjjal – a baloldaliak ellenzik. Bár a jobboldali kormányhoz képest a baloldaliak is toleránsabb álláspontot képviselnek emberi jogi vagy kisebbségi ügyekben, a liberális álláspontot – például a melegek házasságát vagy a könnyűdrogok dekriminalizációját – nem vállalják fel.
A „balliberális” kifejezés talán leggyakrabban az értelmiség és a véleményformálók kapcsán hangzik el: a „balliberális véleménydiktatúra” a magyar jobboldal szélének kedvelt fordulata. A hazai közéleti véleményformálók között valóban sokan vannak, akik egyszerre baloldaliak és liberálisok – ám szerintem többségük mind magáról, mind kollégáiról könnyedén el tudná dönteni, hogy inkább baloldali vagy liberális.
A baloldali és a liberális kifejezések összemosása valójában elsősorban a hazai jobboldal érdeke – és mind a baloldaliaknak, mind a liberálisoknak rossz. A baloldal – különösen annak piacellenes, antiliberális tagjai – így folyamatosan védekezésre kényszerülnek. A liberalizmus, mint kisebbségi ideológia, jóval nagyobb támogatottsággal bír, mint amit az SZDSZ a 2000-es évek választásain elért – ám többségi elképzeléssé soha nem tudna válni Magyarországon. Ha a baloldal azonossá válik a liberálisokkal a választók szemében, esélye a választási győzelemre csökken. Ez természetesen pontosan az, amit a Fidesz szeretne elérni.
Szili Katalin államfői ambícióit sem támogatták a liberálisok
fotó: nol.hu
A folyamatos és permanens asszociáció ugyanakkor a liberálisoknak is árt. Egyrészt, lehetetlenné teszi az ideológiailag vagy pártpolitikailag jobboldali liberálisok liberális öndefinícióját. A Republikon egy korábbi kutatása kimutatta, hogy a liberálisok jelentős része a Fideszre szavaz – ám ők, amint közéleti aktivitásba kezdenek, menekülnek e kifejezéstől. Így lett a „szabadelvű” kifejezés a jobboldali liberális szinonimája. Rossz ugyanakkor a liberálisoknak a folyamatos asszociáció azért is, mert azt sugallja, hogy támogatniuk kell a baloldal programját – miközben például a piaci alapú liberálisoknak számos problémájuk van azzal – ehhez elég egy pillantást vetni kapitalizmus.hu oldal írásaira.
A „balliberális” kifejezés pillanatnyi szövetség helyett azonosságot sugall a baloldal és a liberálisok között – és pontosan ezért zseniális a jobboldal számára. Az SZDSZ bukásában biztosan szerepet játszott, hogy nem tudta elmagyarázni: az MSZP-vel kötött szövetsége nem jelenti azt, hogy az MSZP és az SZDSZ azonossá vált volna. Minderre 2014-ben és utána is érdemes lesz emlékezni: a legtöbb liberális vélhetően a baloldalt támogatja majd az Orbán-rezsim leváltása érdekében – ám ettől még nem válik baloldalivá, ahogyan a liberálisok támogatásától a baloldali pártok sem válnak balliberálissá.
A balliberális kifejezés használata csak a Fidesznek jó. A baloldaliak és liberálisok nem tudják befolyásolni a kormányoldal kommunikációs gépezetét – ám annyit tehetnek, hogy nem erősítenek arra rá.
