A Jobbik első egyéni választókerületi győzelme mellett számos tanulsággal szolgált a tapolcai időközi választás, különösen, ha párhuzamba állítjuk a februári veszprémi választáson tapasztaltakkal. Két ellenzéki győzelem, magas részvétel, stabil harmadik helyezettek, kistelepüléseket elveszítő Fidesz – REINER Roland elemzése.
Mozgósítás szerepe
A tapolcai választások egyértelmű győztese a Jobbik, vesztese pedig a Fidesz – még akkor is, ha a kormányzópárt jelöltje szoros versenyben második helyezett lett. Az időközi választás kulcsa jellemzően a mozgósítás: ennek köszönhetően nyerte ezeket a választásokat 2000 és 2014 között folyamatosan a Fidesz. Az látszik azonban, hogy mozgósításban az ellenzéki pártok jelöltjei előbb Veszprémben majd Tapolcán is jobbak voltak. Az a tény, hogy Orbán Viktor személyes jelenléte sem segítette győzelemhez Fenyvesi Zoltánt, alapvetően rombolja azt a képet, hogy a miniszterelnök személyes jelenléte el tud döntetni egy választást. Igaz, joggal feltételezhetjük, hogy Orbán kampányolása nélkül a Fidesz jelöltje még ennél is gyengébben szerepelt volna, de az a tény, hogy vele sem sikerült győzni, tovább erodálja az Orbán vezetői képességébe vetett hitet. Az ajkai, tapolcai és a szavazókör többi településének adatait elemezve látható, hogy a Jobbik mindhárom színtéren jobban el tudta vinni szavazóit, mint a Fidesz – sőt, ebben mind Ajkán, mind a kistelepüléseken az MSZP-DK is jobban teljesített. Ahogy a táblázatból is jól látszik, miközben a Jobbik kismértékben több szavazatot kapott (2 százalék), addig a Fidesz jelöltje a 2014-es voksoknak alig több mint felét szerezte meg vasárnap – a baloldal esetén ennél magasabb, 66 százalékos arányt látunk. A Jobbik nem csak Tapolcán, de kistelepülési szinten is több szavazatot szerzett, mint közel egy évvel ezelőtt.
1. táblázat: A Tapolcai EVK jelöltjeire leadott szavazatok, a 2014-es országgyűlési és a 2015-ös időközi választáson. Az arányszám azt mutatja, hogy a 2014-es választáson megszerzett szavazatokhoz képest az időközi választáson hogyan szerepelt a jelölt.
Egyértelmű kihívó és táborok közötti átjárás
Bár sokan azt várták, hogy az egyértelmű kihívó – legyen az a baloldali vagy jobboldali ellenzék jelöltje – képes lehet arra, hogy valamelyest egyesítse a két, nagyon is különböző tábort, alapvetően nem ez történt. Rig Lajos győzelme mellett a baloldali jelölt egyáltalán nem tűnt el, lényegében megismételte a 2014-es áprilisi eredményét. Hasonlót tapasztaltunk ugyanakkor Veszprémben is: Kész Zoltán sikere mellett a Jobbik indulója begyűjtötte azt a közel 15 százalékot, amit a párt a tavalyi országgyűlési választásokon ebben a körzetben elért.
Bár a szavazóköri adatokból csak óvatosan vonhatunk le következtetéseket, mégis úgy látszik, hogy a baloldal és a Jobbik szavazói között legfeljebb Tapolcán lehetett átjárás: Rig Lajos helyi beágyazottsága itt hozhatott baloldali voksokat. Ajkán és a választókerület többi részén viszont Pad Ferenc megszerezte azokat a voksokat, amikre a tavalyi választás alapján számíthatott. Úgy tűnik, hogy az esélyes(ebb) jelölt szerepe sokkal inkább a kiábrándult Fidesz-szavazók vagy a bizonytalanok esetén számít: Veszprémben Kész Zoltán, Tapolcán Rig Lajos tudta ezeket a voksokat begyűjteni.

1. ábra: A tapolcai időközi választás eredménye, települési bontás
Kistelepülési Fidesz-szavazók
A két Veszprém megyei választás más-más településszerkezetű körzet volt, mégis világosan látszik, hogy a Fidesz a kistelepülések között elvesztette dominanciáját. Mind a veszprémi, mind a tapolcai körzetben ezen a szinten szerepelt a legjobban a Fideszes jelölt áprilisban, most azonban mindkét időközi választáson csak döntetlenre futotta. Az arányok itt igen beszédesek: Veszprém esetén Navracsics Tibor a kistelepülési szavazatok 52 százalékát szerezte meg, Némedi Lajosnak ugyanakkor már csak 36 százalék jutott. Tapolca esetén Lasztovicza Jenő 49 százalékából Fenyvesinek csupán 39 százalék maradt. Míg 2014 tavaszán a Fidesz minden településen jobban szerepelt, mint a Jobbik, addig a vasárnapi időközi választáson 59-ből 31 helyen Rig Lajos kapott több szavazatot. Veszprém esetén kevesebb településről, de hasonló eredményről van szó: Navracsics Tibor még egy kivétellel minden településen győzött, addig Kész Zoltán februárban elvitte a kistelepülések közel felét. Mindez leginkább arról tanúskodik, hogy a kisebb települések esetén különösen nagy az elégedetlenség és egy helyben ismert, elfogadott jelölt képes megfelelő támogatottságot szerezni még ezen a szinten is, ami hagyományosan a Fidesz legerősebb pályája. Az a tény, hogy Kész Zoltán is döntetlenre tudta hozni a kistelepülési szavazatokat arra utal, hogy az elégedetlenség esetén nem számít, hogy a jelölt jobb- vagy baloldali, az alkalmas jelölt párthovatartozásától függetlenül meg tudja győzni a kistelepülési szavazókat.

2. ábra: Egyéni jelöltek eredményei a veszprémi, ill. tapolcai választókörzet kistelepülésein, 2014-es országgyűlési és 2015-ös időközi választási eredmények
Működik a pártok versenye
A februári veszprémi választás tétje egyértelmű volt: ha itt győz az ellenzék, a Fidesz-KDNP parlamenti kétharmada megszűnik. Ennek megfelelően ez az időközi kifejezetten magas, közel 45 százalékos részvétel mellett zajlott, ami messze meghaladta az időközi választásokon megszokott arányt. Ilyen, a politikai működést alapvetően meghatározó tétje ugyanakkor nem volt a tapolcai választásnak: azt a pártok teremtették meg. A tapolcai részvétel végül szintén várakozásokon felül magas lett: 42 százalék, ami tehát alig alacsonyabb, mint a veszprémi, kétharmadról döntő választásé volt. Mindez azt jelenti, hogy a választók jelentős része elment azért, hogy a Fidesz-KDNP, a Jobbik, az MSZP-DK vagy valamelyik más párt jelöltjére szavazzon. Miközben tehát erősödik a pártellenes közbeszéd, látszólag nő a politikától távolságot tartók aránya, a civil ellenzéki mozgalmak elutasítják a pártpolitizálást, aközben mégis azt látjuk, hogy egy csakis pártpolitikai tétet megjelenítő időközi választáson a megszokottnál jóval több választó vesz részt.



Tiszteletben tartom mások véleményét és határozott követeléseit, amelyek az igazságosság nevében a társadalmi és gazdasági rendszer gyorsabb és radikálisabb megváltoztatását szorgalmazzák - amíg mindezt a demokrácia keretein belül képzelik. Az esélyegyenlőség előmozdítása érdekében azonban tapasztalatom szerint legtöbbször az állami szerepvállalást növelnék. Tudom, hogy ha erre megszületik a kellő társadalmi támogatással bíró politikai akarat, akkor ez is egy lehetséges út. (Jelenleg erre Magyarországon kevés esélyt látok.) Azonban nem, vagy nagyon ritkán az állami szabályozások kiterjesztését tartom a jó megoldásnak (pl. parlamenti, vagy magáncégekre vonatkozó, nemi alapon pozitívan diszkrimináló kvóták kötelező bevezetése). Az erőszak áldozatainak védelme, valamint az elkövetők büntetőjogi felelősségre vonása terén például azt gondolom, hogy komoly törvényi változásokra van szükség. De ebben az esetben is legalább annyira számít, hogy a rendőr, az igazságügyi szakértő, az ügyvéd vagy a bíró az eljárások során hogyan viselkedik, hogyan alkalmazzák a törvényeket. És ez nem feltétlenül csak a szabályozástól függ.







