2014-ben tényleg minden szavazat számítani fog, ám a győzteskompenzáció révén szavazatunkkal indirekt módon olyan pártot is támogathatunk, aki ellen valójában voksolni akartunk. Ez a választás éppen ezért sokkal inkább szól majd a Fidesz és az „ellenzéki jelölt” harcáról, mint az eddigi választások, és sokan talán úgy támogatják majd szavazatukkal egyik vagy másik felet, hogy nem is tudtak róla. REINER Roland írása

Van az új választási törvénynek egy kevéssé ismert és talán éppen ezért kevésbé vitatott pontja, amire a közbeszédben győzteskompenzációként hivatkozunk. 2014-ben – akárcsak a megelőző választásokon – minden belföldi állampolgárnak két szavazata lesz, az egyiket a választókörzetben induló egyéni jelöltre, a másikat egy párt listájára adhatja le. 2010-ben és azt megelőzően az egyéni választókerületben töredékszavazatok keletkeztek a vesztes jelöltekre leadott szavazatokból (amennyiben a jelöltet indító párt országosan legalább 5 százalékot szerzett). Az új választási törvény azonban átalakította a kompenzáció rendszerét: az eddig meglévő, mandátumot nem szerző jelöltre leadott szavazatokon túl bevezette a győzteskompenzáció fogalmát is. Ennek értelmében a mandátumot megnyert jelölt után is jár töredékszavazat, méghozzá annyi, ahány szavazattal többet kapott az első helyezet, mint a második helyen befutó jelölt. Egyszerűbben megfogalmazva: azok a szavazatok, amik a minimális, egyszavazatos győzelmen felül érkeztek, töredékszavazatnak minősülnek és a győztes jelölt pártjának listájára kerülnek. Ezek a töredékszavazatok átkerülnek az ún. kompenzációs listára, ugyanarra a listára, ahova a pártokra közvetlenül leadott voksok is érkeznek. A kompenzációs listán lévő szavazatokból ezután egy matematikai formula segítségével, nagyjából arányos módon kerül kiosztása 93 mandátum. Fontos tudni, hogy az erről a listáról szerzett mandátumok „drágább” mandátumok: megszerzésükhöz több szavazatra van szükség, mint egy egyéni körzetben szerzett mandátumhoz. Ez összefüggés az új választási rendszerben még erősebb lesz, hiszen – többek között a kompenzációs szavazatok miatt – több szavazat érkezik majd a listára, miközben a kiosztható mandátumok száma kevesebb lesz, mint 2010 előtt.

*

A győztes jelölt után járó töredékszavazatoknak akkor van valódi hatása, ha van olyan párt, amelyik jelentősen nagyobb támogatottsággal bír a többinél, így az egyéni választókörzetek nagy többségét meg tudja nyerni. A győzteskompenzáció ebben az esetben ezt az aránytalanságot tovább erősíti. A mandátumbecslő modellünk számításai szerint egy erős Fidesz az extra töredékszavazatok révén a kompenzációs listáról akár 3-7 pluszmandátumhoz is juthat, attól függően, hogy az egyéni választókerületek mekkora többségében tud nyerni. Ez a túlzott előny már önmagában is megkérdőjelezi a győztes jelölt jutalmazásának rendszerét.

A győzteskompenzáció rendszerének van ugyanakkor egy másik vonása, kevésbé nyilvánvaló hatása is, mely hatás felismerése talán a választói döntésekben is változást hozhat. A győzteskompenzáció hatásának nagysága ugyanis elsősorban attól függ, mekkora a különbség választáson induló két legerősebb formáció között. Minél több szavazattal veri meg a győztes a második helyezettet, annál több töredékszavazatra számíthat. Azaz minél gyengébben szerepel a legerősebb vesztes, annál jobb a győztesnek. Ez a valódi magyarázat arra, miért érdeke a jelenleg magabiztosan vezető Fidesznek az, hogy minél több önálló párt induljon el a 2014-es választásokon. Minden egyes önállóan elinduló, akár csak néhány százalékot szerző párt is csökkenti a legerősebb ellenzéki jelölt támogatottságát, ami így növeli a győztes párt előnyét – amely előny töredékszavazatokban nyilvánul meg. Aki a szavazatát nem az első vagy második helyen végző jelöltre adja le, a rendszer következtében tulajdonképpen az első helyezettet (is) támogatja.

*

Ez a hátrány független attól, hogy a párt egyébként bejut-e a Parlamentbe vagy sem. Képzeljük el, hogy egy ellenzéki párt önállóan indulva hat százalékot érne el, míg egy ellenzéki együttműködésre a párt szavazóinak szavazóknak a csak fele (tehát három százalék) szavazna. A különindulás tehát az együttműködés jelöltjének három százalékkal kevesebb eredményt jelentene, ennek következményeként kevesebb egyéni választókörzetet nyerne, valamint a vesztes választókörzetekben pedig jobban kikapna. Ez a három százalék pedig, amivel a Fidesz többel győzne, a győztes kompenzáció következtében töredékszavazatként hasznosulna és végső soron 1-3 pluszmandátumhoz juttatná a pártot. Ez az 1-3 mandátum csak a töredékszavazatok hatása, tehát a szoros küzdelemben megnyert egyéni választókerületek hatása nincs benne. A modellszámítás szerint az önállóan bejutó párt hiába kapna saját jogán is mandátumokat, a különindulással ennél a Fidesz több mandátumhoz jutna, végső soron tehát a kormánypárt profitálna az együttműködés hiányából. Még nyilvánvalóbb ugyanakkor a Fidesz előnye ha olyan pártok is elindulnak, amik aztán nem jutnak be a Parlamentbe: ezek a voksok ugyanis az ellenzék számára teljesen elvesznek, míg a Fidesz listáján megjelennek.

2011. évi CCIII. törvény
az országgyűlési képviselők választásáról
15. § (1) Töredékszavazatnak minősül az egyéni választókerületben
a) a mandátumot nem szerző jelöltre leadott szavazat, valamint
b) a mandátumot szerző jelölt szavazataiból a második legtöbb szavazatot elérő jelölt eggyel növelt szavazatainak kivonása után fennmaradó szavazatszám.
(2) Ha az egyéni választókerületben a legtöbb szavazatot két vagy több jelölt egyenlő szavazatszámmal szerzi meg, töredékszavazatnak minősül az adott egyéni választókerületben minden egyéni választókerületi jelöltre leadott szavazat.
(3) Az önálló pártlista töredékszavazatainak a párt önálló egyéni választókerületi jelöltjeinek töredékszavazatai számítanak.
(4) A közös pártlista töredékszavazatainak a pártlista állításában részt vevő pártok közös - ugyanazon pártok részvételével állított - egyéni választókerületi jelöltjeinek töredékszavazatai számítanak.