A két hetes rendcsinálás ígérete és a TEK kirakat-akciói ellenére ma az Európai Unió országai közül Magyarországon érzik magukat a legkevésbé biztonságban az emberek. Az Eurobarometer kutatási adatait REINER Roland elemezte.

Kapcsolódó hivatkozások:

• Orbán: két hét alatt rendet teszünk

• AWARENESS OF HOME AFFAIRS - Special Eurobaromete

• ESS Data

*

Két hét múlva rend lesz. Ha a második Orbán-kormány legkarakteresebb kijelentéseit keressük, Orbán Viktor ígérete alighanem az elsők között jut eszünkbe. Nem véletlen: a biztonságra való igény az egyik legalapvetőbb elvárásunk, 2010 előtt pedig a társadalom egyre növekvő része érezte veszélyben a mindennapi biztonságát. A belügyminiszter és a kormány azonnali változást, több rendőrt, nagyobb szigort ígért. A kormányzás másfél éve után készített adatfelvétel tanulsága szerint ez a vállalkozás egyelőre eléggé kudarcos.

"Az Ön közvetlen környékén nem biztonságos élni": egyetértők aránya (Eurobarometer 76.4, 2011/december)

A magyarok 21 százaléka, tehát minden ötödik ember úgy érezte, hogy még a közvetlen környezetében sem él biztonságban (az EU átlag mindössze 9 százalék). Az arányok még rosszabbak, ahogy nagyobb szintre lépünk: a saját településüket már több mint minden negyedik megkérdezett nem tartotta biztonságosnak (27 százalék), ami több mint két és félszerese az EU-átlag 10 százaléknak. Még ennél is rosszabb az ország egészének megítélése: Magyarországot a lakosság több mint harmada (35 százalék, míg az EU-átlag csak 15%) nem érezte biztonságosnak. Mindhárom szempontból tehát Magyarországon volt a legrosszabb a közbiztonság megítélése az egész Európai Unióban.

Közbiztonság megítélése helyi, települési és országos szinteken: az egyes állításokkal egyetértők aránya (Eurobarometer 76.4, 2011/december)

Miközben a TEK grandiózus akciói minden héten érdekességet szolgáltatnak a hírportálok szerkesztőinek, nyáron a köztelevízió híradója két héten keresztül számol be a dizájnerdrogok elleni küzdelemről, aközben a magyarok 32 százaléka nem mer éjszaka a saját környékén sétálni, és majdnem minden második állampolgár aggódik azon, hogy erőszakos bűncselekmény áldozatává válik.

A kutatási adatok bizonyítják, hogy a biztonságérzet és a rendőrségbe vetett hit, bizalom összefügg, márpedig hazánk ezen a téren is rosszul szerepel. Ami a rendőrség állapotát és megítélését illeti: a tízből kevesebb, mint négy magyar megkérdezett tartja sikeresnek a rendőrséget az erőszakos vagy erőszakkal fenyegető bűncselekmények megelőzésében – az uniós országok között ez az egyik legrosszabb eredmény, a közbiztonsághoz hasonlóan ebben a rangsorban is a bolgár és görög értékek társaságában zárjuk a sort.  A társadalom többsége egyszerűen nem érzi azt, hogy a rendőrség képes lenne őt megvédeni.

A rendőrség sikeres Magyarországon az erőszakos vagy erőszakkal fenyegető bűncselekmények megelőzésében. Egyetértők aránya országonként. (ESS 2010/11.)

Ez a bejegyzés szándékosan közvélemény-kutatási adatokra és nem igazságügyi statisztikákra épül. A közbiztonság megítélésekor nem támaszkodhatunk pusztán a bűnügyi statisztikákra: egyrészt ezek összehasonlíthatósága a különböző jogrendszerek miatt erősen korlátozott (hiszen más számít bűncselekménynek a különböző európai országokban). Másrészt azt gondolom, a közbiztonság maga nem írható le pusztán statisztikai adatokkal: a bűncselekmények számának alakulása aligha hat a biztonság érzékelésére rövidtávon.

Tényként rögzíthetjük ugyanakkor azt is, hogy 2011-ben mintegy 1 százalékkal több bűncselekményt követtek el 2010-hez képest, elsősorban a közrend elleni bűncselekmények száma ugrott meg. De a lényeg, hogy közbiztonság akkor van, ha az emberek biztonságban érzik magukat.  Márpedig ha ezt a definíciót elfogadjuk, úgy azt kell mondanunk, hogy az Európai Unió legkevésbé biztonságos országában élünk.

Reiner Roland

elemző

Republikon Intézet

A napokban jelent meg az OECD legfrissebb oktatási riportja (Education at a Glance 2012), mely 34 OECD-tagország (és néhány további G20-as ország) oktatási rendszerének igen részletes adatait ismerteti. A kötetben olyan részletes és releváns adatok olvashatók, melyek nélkül egy felelős oktatáspolitika elképzelhetetlen. - REINER Roland írása

Kapcsolódó hivatkozások:

• Education at a Glance 2012

• Interjú a miniszterelnökkel a felsőoktatás átalakításáról

• Orbán Viktor válasza a parlamentben a romkocsmák félhomályában merengő diplomásokról

*

A mostani jelentés (mely elsősorban 2010-es adatokra épül) számai és megállapításai ugyanakkor akár az Orbán Viktor és Hoffmann Rózsa nevével jelzett oktatáspolitika alapos, statisztikai adatokkal alátámasztott kritikája is lehetne. Az alábbiakban elsősorban azokra a felsőoktatással kapcsolatos tényekre-adatokra mutatok rá, amik alapján egyértelművé válik, hogy a felsőoktatás szűkítése nem csak a nemzetközi trendekkel megy szembe, de a folyamat eredményeképp számszerűsíthető előnyöktől válik meg a magyar állam és társadalom.

A kutatás legfontosabb megállapításai ugyanis egy irányba mutatnak: a globális trend továbbra is a felsőoktatás dinamikus bővülése és a tudásalapú gazdaság térhódítása. A 2010-es számok arra is alkalmasak, hogy a 2007-2010 közötti gazdasági válság és recesszió hatását mérjék. Az eredmény egyértelmű: a magasabb képzettség segítette a válság hatásainak kivédését, körükben sokkal kevésbé nőtt meg a munkanélküliség, illetve a korábban is létező fizetési előnyük sem csökkent.

Az általános megállapítás után jöjjenek a konkrét, magyar szempontból érdekes számok. A bejegyzésben elsősorban a felsőoktatásról lesz szó, a középfokú oktatásról csak akkor, ha ahhoz kapcsolódik. Ami a felsőoktatásban részt vettek számát illeti, 20%-kal Magyarország a lista alsó harmadában, jóval az OECD-átlag alatt (31%) található (az arányok a 25-64 év közötti korosztályra vonatkoznak, tehát hazánk esetén a 25 és 64 év közöttiek ötöde vett részt a felsőoktatásban).

1. ábra: Felsőoktatásban részt vevők aránya (2010); Százalékok, életkori csoportok alapján

Ha csak a régiónkat nézzük, helyzetünk akkor sem a legjobb: megelőzzük ugyan Csehországot és Szlovákiát, de Szlovénia és Lengyelország előttünk van. E két ország előnye különösen a 25-34 év közöttiek csoportjában jelentős: ez azt jelenti, hogy ezekben az országokban az újabb korosztályok nagyobb részben vesznek részt a felsőoktatásban, mint Magyarországon. Ezt, a régió országaitól leszakadó trendet erősíti a jelenlegi kormányzat felsőoktatási politikája: ahelyett tehát, hogy Magyarország ráerősítene és megpróbálna minél több hallgatót a felsőoktatás felé irányítani, az állami helyek csökkentésével a hazai felsőoktatásban tanulók száma nem fog növekedni – ezzel pedig a magasan kvalifikált polgárok aránya csökkenni fog.  

Pedig igazán nem lehet azt mondani, hogy az állam sokat költene a felsőoktatásra vagy azt, hogy ezek a képzések sokba kerülnének: 2009-ben a GDP alig 1 százaléka jutott a felsőoktatási intézményekhez – ennél alacsony ráfordítást csak Szlovákia esetén látunk. De a magyar képzés „olcsóságát” mutatják azok a számok is, amik egy képzéshez szükséges teljes ráfordítást vizsgálják: a magyar képzés – a szlovák és lengyel képzéssel együtt – egyike az OECD-országok legolcsóbb képzéseinek – a teljes összeg az OECD átlag alig harmada.
Márpedig tanulni nagyon megéri: a felsőfokú végzettség minden országban magasabb jövedelmet jelent– számszerűsítve, az OECD országaiban a felsőfokú végzettségűek átlagosan 55%-al többet keresnek, mint a középfokú végzettségűek. Az egyik legérdekesebb adat, hogy ez a különbség Magyarországon kiemelkedően magas: 110 százalék - tehát hazánkban a felsőfokú végzettségűek több mint kétszer annyit keresnek, mint a középfokú végzettségűek. Az OECD országai közül ennél nagyobb különbséget csak Brazíliában mértek.

2. ábra: Felsőoktatásban tanultak jövedelme, a középfokú végzettségűekhez képest. (középfokú végzettségűek jövedelme = 100)

A számok világosan megmutatják, hogy azt oktatás befektetés – méghozzá nem csak az egyén, de az állam, a társadalom számára is. A magasan kvalifikált állampolgárok ugyanis az alacsony szociális kiadások (többen dolgoznak, ezért nem kell munkanélküli segélyt fizetni), a nagyobb adóbefizetések révén, valamint a nagyobb fogyasztásuk miatt gazdaságilag közvetlenül is hozzájárulnak a társadalom jólétéhez. A tanulmány ezt a hatást számszerűsítette is, azaz megbecsülte, mekkora hasznot hoz egy, a felsőoktatásban végzett állampolgár az állam számára. Ebből a haszonelemzésből az derül ki, hogy Magyarországon a legmagasabb az egyén után járó haszon: egy férfi élete során mintegy 255 000 dollárnyi hasznot jelent az államnak, míg egy nő esetén ez a szám 138 000 dollár. Ez tehát azt jelenti, hogy a felsőoktatás igazi befektetés az állam számára, méghozzá olyan befektetés, amiből (a 2008-as adatok tanulsága szerint) Magyarország az OECD országok közül a leginkább profitál.

3. ábra: Egy felsőoktatásban végzett egyén után járó haszon az állam számára, USA Dollárban kifejezve

*

Ellentétben tehát azzal, amit a jelenlegi oktatáspolitika gondol a jövő társadalmáról, az OECD tanulmányból egyértelműen kiderül: egy jobban képzett társadalom építésével nemcsak az egyén, de a társadalom és a gazdaság is jobban jár: szociális közkiadások csökkenthetőek, az adóbevételek nőnek, a magasabb befizetés miatt fenntarthatóbbá válik az egészségügy, a nyugdíjrendszer. Ráadásul a magasabban képzett társadalmak egy válságot, egy recessziót is jobban átvészelnek.

REINER Roland

elemző, Republikon Intézet