...hanem annak szigorúan vett tartalma, miszerint a demokratikus választások eredményét, a népakaratot bármikor felülírhatja Járai Zsigmond és Schmitt Pál duója. A Költségvetési Tanács és a köztársasági elnök megfelelő (ámde, mint látni fogjuk, kellő "fantáziával" rugalmasan alakítható) feltételek teljesülése esetén együttes erővel bármilyen kormányt megválasztása után egy éven belül meg tudnak buktatni.
Kapcsolódó hivatkozások:
Hosszan kitartó gumicsontként rágódhatnánk azon, hogy milyen stiláris, erőszakosan archaizáló, árvalányhajas felszíni változtatásokat tételez az új Alkotmány tervezett szövege és a kapcsolódó magyarázatok, ispántól vármegyéig, Kúriától vérzivatarig. Helyesebb talán azonban a lényegi, tartalmi kérdésekkel foglalkozni, az old school csomagolás alatt végre rálelni az egyáltalán nem kellemes meglepetésre.
Amilyen nagy vita övezte annak idején azt az épp emiatt már elvetett, korábbi ötletet, mely azt célozta, hogy Schmitt Pál feloszlathassa a mindenkori Parlamentet, ha megítélése szerint (az alaptörvényben nem is definiált fogalomként) "alkotmányos válsághelyzet" áll be, annyira nagy a hallgatás ennek visszacsempészett, új verziója körül. Pedig alig egy-két csavarral több csak a mostani modell, mint az előző, primitív javaslat.
Mit mond az új tervezet?
- A központi költségvetés elfogadásához a Költségvetési Tanács előzetes hozzájárulása szükséges.
- Az Országgyűlés csak olyan központi költségvetésről szóló törvényt fogadhat el, amely nem eredményezi az államadósság mértékének növekedését - ettől csak különleges jogrend idején, az azt kiváltó körülmények okozta következmények enyhítéséhez szükséges mértékben, valamint a nemzetgazdaság tartós és jelentős visszaesése esetén, a nemzetgazdasági egyensúly helyreállításához szükséges mértékben lehet eltérni.
- A köztársasági elnök a választások egyidejű kitűzésével feloszlathatja az Országgyűlést, ha az Országgyűlés a központi költségvetést március 31-ig nem fogadja el.
Tegyük fel, hogy valami fatális véletlen folytán a 2014-es választást nem a Fidesz nyeri. Tegyük fel, hogy alakul valami működőképesnek tűnő kormány. Mi történik ekkor?
A 2015-ös költségvetést előzetesen áttekinti a Költségvetési Tanács. Az a testület, mely három főből áll: a Schmitt Pál által kinevezendő elnökből, a Schmitt Pál által kinevezendő jegybankelnökből, és a fideszes képviselőből számvevőszéki elnökké lett Domokos Lászlóból. A ma még a tanácsot elnöklő Járai Zsigmond a hírek szerint az MNB élére kerülhet (ergo marad a tanács tagja), az e téren eddig sem szégyenlős fideszesek pedig Schmitt Pál által egy újabb, nyilván a fentiekhez hasonlóan "független" tagot delegálnak.
Röviden: a 2015-ös költségvetésről egy full fideszes triónak kell döntenie, azzal az opcióval, hogy ha úgy ítélik meg, hogy az növeli az államadósságot, akkor hipp-hopp már meg is kérhetik Schmitt Pált, hogy írjon ki új választásokat. Ne tévedjünk: nincs olyan normatív, leíró adat, amit kis kreativitással ne lehetne másképp értelmezni az államadósság kapcsán. Sőt, csak annyit kell tennie a tanácsnak, hogy közli: ők bizony másképp számoltak, mint a kormány, nekik több jött ki. Láttunk már ilyet: a csontvázbizottság vonatkozó hazudozása végül csak az angolra fordított Széll Kálmán tervben lepleződött le.
Ezen a kis csavaron, ezen a 3+1 emberen, a tanácson és Schmitt Pálon fordulhat meg minden. Ha valamit, akkor EZT érdemes az új Alkotmány tervezete kapcsán kiemelni, támadni, megemlíteni. Pont arra való az ispánozás és vármegyézés, hogy ezt elfedjék.
A forma vizsgálata ugyanis legfeljebb annyiban lehet fontos, amennyiben annak valódi, mögöttes tartalmat tudunk adni. Az ispán és vármegye-mánia mögött nyilván a magyar történelem teljes félreértelmezése lapul, tudatlanság és ócska közjogi pózok - ilyenkor üt vissza az alapvető műveltség hiánya, amikor a "régi, szép időkről" álmodozó politikusok még az Édes Annát se olvasták végig, nem ismerik Sztójay Döme nevét, és egyáltalán, egy rossz és igazságtalan világ kellékeit veszik elő újra a sifonérból.
De ez csak púder, nyilván így vélik lassítani az aktivizálódó Jobbikot, egyúttal kikacsintva Toroczkai betyárjaira: lám, mi is vármegyézünk!
E tekintetben inkább van jelentősége annak a ténynek, hogy a Magyar Köztársaság nevéből eltűnik az államforma megjelölése. Mi a Republikonban deklaráltan a köztársaság hívei vagyunk, elveink, közjogi "ízlésünk" e berendezkedést preferálják, tartják optimálisnak. Elfogadhatatlannak tartjuk ezért a szöveg azon fordulatát is, mely szerint "Hazánk 1944. március tizenkilencedikén elveszített állami önrendelkezésének visszaálltát 1990. május másodikától, az első szabadon választott népképviselet megalakulásától számítjuk.". Miféle demokrácia az, mely a Szálasihoz vezető utat, egy egyértelmű szándékok által vezérelt, a szélsőjobboldal mocsarába öles léptekkel gyalogoló politikát tart példaképének - de egyetlen tollvonással a kommunista diktatúrához sorolja az 1945-48 közötti Magyarországot, így a baloldali diktatúra előtti utolsó köztársasági kísérletet is?
A legnevetségesebb póz azonban kétségkívül az Alkotmány legvége, ahová percemberek, fideszes parlamenti képviselők kéredzkednek, az általuk összerondítandó alaptörvény végére még oda is pingálják a saját, érdektelen nevüket, a Parlamentben igennel szavazük névsorát. Vajon a tilosban cigiző Kerényi János itt már az igazi nevét fogja használni, vagy marad a jól bejáratott álnevénél?
