Az egyházak listáját töredékére csökkentette a kormány - a kihullók egyesületként működhetnek tovább. Jogi személyek azonban nem szerethetnek földtulajdont. Mi lesz az egyesületté lefokozott, korábbi egyházak földjével?

Az egyházak, s felekezetek működését és tevékenységét érintő törvényi szabályok változásának igen sok következménye van. Elsődleges jogpolitikai célként a Fidesz azt deklarálta, hogy megszünteti (illetve az egyházként való elismerés kedvező joghatásaitól megfosztja) a "bizniszegyházakat". A mögöttes, politikai szándék pedig szintén egyértelmű volt: a szekularizáció "légiesítésén" ügyködő politikai erő a hozzá lojális egyházakat felemelni, a vele kritikus, vagy ideológiájával nem egybevágó üzeneteket megfogalmazókat pedig lenyomni igyekezett. Így például az Országgyűlés vallásügyi bizottságának KDNP-s elnöke szerint az Iványi Gábor által vezetett Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség (MET) jogilag hiába tett eleget az egyházzá nyilvánítás követelményének, az egyházi státus megadása nem jog, hanem kegy.

Hogy koncepcióról, és nem véletlenről van szó, azt jól jelzi egy másik ügy is: a Scheiber Sándor-díjat idén csak egyetlen jelölt, Shaul Shaked, a jeruzsálemi Héber Egyetem professzora vette át szerdán, holott az elismerésre javaslatot tevő kuratórium még három nevet terjesztett be Navracsics Tibor közigazgatási és igazságügyi miniszternek. A hebraisztika, a judaisztika, valamint a zsidók és nem zsidók közötti párbeszéd és tolerancia előmozdításában jeleskedők elismerésére 1995-ben alapított díjat Kecskeméti Károly, Párizsban élő levéltáros és történész nem kívánta átvenni, míg Iványi Gábor metodista lelkész nevét Navracsics Tibor húzta le a kuratórium listájáról.

Most a korábban már bejegyzett 14 egyház mellett 13 további várja az Országgyűlés döntését. Iványiék nélkül.

Az egyházi státusz megléte vagy hiánya pedig messze nem csak "lelki" jelentőségű.
A szervezeti forma megváltozása minden esetben érinti a jogelőd tulajdonviszonyának megváltozását is. Minden egyesület jogi személy, jogi személy pedig nem szerezhet földtulajdont, leszámítva a ’90-’94 júliusa közötti időszakot, amikor még nem volt földtulajdon-szerzési korlát, valamint a törvényi engedményeket.

Jelen esetben a korábbi egyházak a termőföldtörvény alapján korábbi saját tulajdonukat megszerezhetik. Ennek egy nyilatkozat a feltétele, miszerint folytatni kívánják hitéleti tevékenységüket. Ami megint csak zavaros: ki és hogyan ellenőrzi e kitétel megvalósulását? Hogy lehet, hogy hirtelen az állam is érti és elismeri, hogy ezek az általa egyesületté kényszerített csoportok mégis méltánylandó hitéleti tevékenységét folytatnak?

Továbbá, ha már küzd a kormány a joggal visszaélő bizniszegyházak ellen, akkor miért nincs itt valami határidő – ha egy ilyen ex-egyház nem is kezdeményezi egyházként való bejegyeztetését, akkor korlátlanul rendelkezhet a termőfölddel bármeddig? Hiszen ilyen alapon a „sima” egyesületek, de főleg a mezőgazdasági tevékenységet folytató szövetkezetek termőföld-tulajdonlása is indokolt lenne.

A „valódi egyházak” számára ugyanakkor az egyházi státusz elvesztése a lassú éhenhalással egyenértékű. És itt bújik ki a szög a zsákból, a kormány ugyanis pont erre játszik, pont erre készül: „Ha a szervezet a lelkiismereti és vallásszabadság jogáról, valamint az egyházak, vallásfelekezetek és vallási közösségek jogállásáról szóló 2011. évi CCVI. törvény 6. § (1) bekezdése szerinti vallási tevékenységét megszünteti, a változás bíróság általi bejegyzésétől számított három éven belül a tulajdonát képező termőföldet köteles elidegeníteni.”

No és kinek? Belföldi jogi személyek termőföld adásvétele esetén az önkormányzatokat, s a közalapítványokat megelőzve, szerzési korlát nélkül a Magyar Állam áll az első helyen.

Általában a három év középtávú határidőnek tekinthető, de ebben a kérdésben hosszú az időtartam. Ha az egyházügyi törvény célja a bizniszegyházak felszámolása volt, akkor ennek egyik vagyoni alapját (művelés után járó támogatások, haszonbérlet, stb.) is lehetett volna más módon rendezni, például szűkebb határidő szabásával, a piaci árhoz és az aranykorona értékhez igazodó rögzített ársávok megállapításával.

Ez tehát a folyamat vége: előbb elvenni az egyházi státuszt, majd az egyesületi működéstől hitéleti tevékenységet megkövetelni a termőföldek megtartásához - amikor pedig ez menedzselhetetlenné válik, már elő is lép az Elővásárló Állam, és övé lesz az ex-egyház földtulajdona is. Alapos, hatékony és visszacsinálhatatlan módszer: a mai kinyírt egyházak (és ami még fontosabb, az általuk eddig ellátott, közösségi feladatok) jó részét a kurzus elmúltával sem lehet majd romjaiból feltámasztani. 

(Pádár Zsuzsanna  - Ceglédi Zoltán)