Az LMP és a Jobbik több polgármester-jelöltet állított, mint négy éve, a Fidesz viszont jóval kevesebbet, míg a heterogénebbé vált baloldal nagyjából ugyanannyit. A kistelepülési indulók száma azonban mindegyiküknél jelentősen csökkent, a jelöltállítási adatok alapján sokkal inkább koncentrálnak tehát a tízezer fő feletti városokra – ezt a könnyített ajánlási rendszer is segítette. A jelöltállítási statisztika szerint továbbra is a függetlenek dominálják az indulást, arányuk a polgármester-jelöltek és nagyvárosi indulók között nem változott, míg a kistelepülési indulók között valamivel nőtt is. - REINER Roland blogbejegyzése.
A 2014-es önkormányzati választáson a négy évvel ezelőttinél kevesebb jelölt közül választhatunk: leginkább a tízezer fős vagy annál kisebb településen csökkent le az önkormányzati képviselőjelöltek száma. 2010-ben még közel 41600, addig idén szűk 36000 jelölt közül választhatnak a községekben, kisvárosban élők, ez mintegy 14 százalékos csökkenés. Ezen jelöltek túlnyomó többsége most is független jelölt lesz: a csökkenés egyébként nagyobb a pártokhoz, szervezetekhez köthető jelöltek között. Más szóval a 2014-es választásokon a pártok jóval kevesebb jelöltet indítanak (saját) jelöltként a tízezer fő alatti településeken, mint négy évvel ezelőtt.
A polgármester-jelöltek aránya szintén csökkent, a négy évvel ezelőtti 8752-ről bő hatszáz fővel, 8142 jelöltre. A függetlenek aránya ugyanakkor százalékra megegyezik: mind 2010-ben, mind 2014-ben a polgármesterjelöltek négyötöde volt független jelölt. Nem látszik tehát, hogy az önkormányzati rendszerben megerősödött volna a pártpolitika kifejezésének igénye – nem lett több pártjelölt településvezető.
A polgármester-jelöltek száma ugyanakkor településtípusonként eltérően változott: csökkenés ugyanis valójában csak a tízezer fő alatti településeken történ, a fővárosban és a tízezer fő feletti településeken több polgármester-jelölt van, mint négy évvel ezelőtt. Ez vélhetően a megváltoztatott ajánlási rendszer hatása, mely a tízezer fő feletti városokban jelentősen könnyített az induláson. 2010-ben a tíz és százezer lakos közötti településeken a választók 2 százalékának, de legalább 300 ajánlásra volt szükség, addig 2014-ben ez fixen 300 ajánlás (a százezer fő feletti településeken pedig 2000 helyett elég 500 aláírás). A jelöltek száma különösen a fővárosban ugrott meg, a négy évvel ezelőtti 81 helyett idén 138 jelölt közül választhatnak a fővárosiak, míg a tízezer fő feletti városokban induló polgármester-jelöltek száma 494-ről nőtt 578-ra. A kistelepülések vezetéséért ugyanakkor a 2010-es 8177 induló helyett csak 7423-an indulnak, ez mintegy tízszázalékos csökkenés.
1. ábra: A jelöltállítás áttekintése
A magyarországi települések mintegy 95 százaléka tízezer fő alatti település, ennek köszönhető, hogy az itt induló jelöltek száma jóval magasabb, mint a tízezer főnél nagyobb településeken indulóké. A 3008 tízezer fő alatti településen összesen 14572 képviselőt választanak majd meg – míg a „mindössze” 169 tízezer fő feletti városban 2281-et. Valójában tehát a magyarországi település-összetétel miatt van több jelölt a kistelepüléseken, mint a nagyvárosokban – és ez az oka annak is, hogy számszerűsítve a független jelöltek dominálják a jelöltállítást.
A tízezer fő feletti városokban viszont továbbra is a pártok és formális szervezetek dominálnak: az itteni jelöltek 95 százaléka indul valamelyik párt vagy helyi szervezet jelöltjeként. Ellentétben a polgármester-jelöltek vagy a kistelepüléseken indulók számával, a nagyvárosi jelöltek száma alig változott a négy évvel ezelőttihez képest: ezekben a városokban hasonló harc várható, mind 2010-ben.
Ami a parlamenti pártok jelöltállítását illeti, a Jobbiknak és az LMP-nek több polgármester-jelöltje van, mint négy évvel ezelőtt. A Jobbik ugyanakkor kevésbé jelenik meg idén a kistelepülési szinten, legalábbis ami a pártszínekben indított jelölteket illeti. A tízezer fő alatti településeken 2010-ben 1236 jelöltet indított a párt, idén csak 950-et. Ezzel párthuzamosan a tízezer fő feletti jelöltjeinek száma valamelyest nőtt. A 2014-es választáson tehát a Jobbik is inkább a pártpolitikai szempontból jelentősebb nagyvárosokban jelent meg erősebben, a vidéki indulóinak számát nem gyarapította.
2. ábra: A Jobbik jelöltállításai, 2010 és 2014. (A tízezer fő feletti települések esetén csak az egyéni jelöltek szerepelnek az ábrán)
Ami az LMP-t illeti, a párt megduplázta polgármester-jelöltjeinek számát (2010-ben 26, idén 52 jelölt), ám lényegében csak a nagyvárosokban állít jelölteket, egy-két szimbolikusabb kistelepülési jelöltet (pl. Felcsút) leszámítva vidéken nincs jelen. Polgármester-jelöltjeinek négyötöde tízezer fő feletti városban, illetve fővárosi kerületben indul.
Ami a baloldali indulást illeti, a számok kevésbé egyértelműen hasonlíthatóak össze, mint a többi párt esetén. Az MSZP-nek 2010-ben 193 polgármester-jelöltje volt: idén az MSZP 80 önálló polgármester-jelöltet állított, a DK 33-át, az Együtt- PM 12-t. Ezen kívül 14 DK-Együtt-MSZP-PM közös polgármester-jelölt indul a választásokon. Ha azonban az összes olyan felállást vesszük, amiben a fenti négy párt valamelyike részt vesz, úgy összesen 203 polgármester-jelöltet számolhatunk össze. Mindez tehát azt mutatja, hogy a baloldali jelöltállítást az MSZP dominálja, több önálló polgármester-jelöltje van, mint a másik két pártnak összesen és együttműködési megállapodás formájában is több településen indul, mint a többi párt. Ám ezzel együtt is igaz, hogy a szocialisták összességben elmaradnak 2010-es indulószámaiktól. Mivel a DK és az Együtt-PM 2010-ben nem létező szervezetek, az összehasonlítás nem tökéletes, de azt mondhatjuk, hogy a baloldali pártok nagyságrendileg hasonló számú polgármester-jelöltet állítottak idén, mint négy éve. Ami a kistelepülési jelöltek számát illeti, az összeadhatóság itt is probléma, de alapvetően a baloldalra is igaz, hogy kevesebb pártjelölttel indulnak a tízezer fő alatti települések képviselőhelyeikért, azonban a nagyvárosok túlnyomó többségében jelen vannak.
3. ábra: Baloldali polgármester-jelöltek, 2010 és 2014.
A Magyar Liberális Párt az önálló indulás mellett döntött, a baloldali pártokkal csak eseti jelleggel működik együtt. A Liberálisok végül 15 helyen tudtak önálló polgármester-jelöltet kiállítani – ezen mutató alapján a 33 önálló jelöltet állító DK és a 12 önálló jelöltet indító Együtt-PM között végeztek. A tizenötből tizenegyet Budapesten, (azaz a Liberálisok egy kerületre voltak attól, hogy fővárosi listát állíthassanak, valamint önálló főpolgármester-jelöltjük is van), kettőt megyei jogú városban indítanak. Az MLP további hat helyen közös polgármester-jelöltet támogat. A Liberálisok jelöltjei túlnyomó többségében szintén a tízezer fő feletti városokban indulnak, csak egy-két kistelepülésen állítottak egyéni jelöltet vagy polgármestert.
Végül, ami a kormánypártokat illeti, a Fidesz-KDNP esetén egyértelmű csökkenésről beszélhetünk: a párt, illetve pártszövetség mintegy húsz százalékkal kevesebb polgármester-jelöltet állított (1134 helyett 925) és a tízezer fő alatti településeken is harminc százalékkal csökkentette jelöltjei számát. A tízezer fő alatti településeken viszont nincs változás a 2010-es számhoz képest. Azt mondhatjuk tehát, hogy a kormánypártok számottevően kevesebb pártjelöltet indítottak a vidéki kistelepüléseken, míg a nagyvárosokra ugyanolyan figyelmet fordítottak, mint négy évvel ezelőtt. Mindezzel együtt is igaz, hogy a függetleneket nem számítva Fidesz-KDNP állította a legtöbb polgármester-jelöltet és a kistelepüléseken is a kormánypárt jelöltjei lesznek legtöbben. A nagyvárosi szinten ugyanakkor a Fidesz-KDNP, a Jobbik és a baloldali pártok közötti indulószám-különbség már kevésbé jelentős.
4. ábra: A Fidesz jelöltállításai, 2010 és 2014. (A tízezer fő feletti települések esetén csak az egyéni jelöltek szerepelnek az ábrán)
