2011
máj.
31.

A tavalyi önkormányzati választás során a Fidesz besöpörte a húsz éve vágyott koronaékszert: Tarlós István személyében fideszes vezetője lett a fővárosnak. Budapest meghódítása második nekifutásra, a főellenfél Demszky visszavonulásával és a Gyurcsány-kormányok mélyrepülése okozta budapesti átrendeződéssel sikerülhetett. A nagy hatalomátvétel után azonban mintha megdőlni látszanának két évtizedes, axiómának hitt közkeletű állítások...

Kapcsolódó hivatkozások:

 

Húsz év mantrái kezdenek falssá válni. Lehet, hogy mégsem Demszky tehetett mindenről, jegyezzük meg halkan. Lehet, hogy a kormánnyal ellenkező főpolgármester nagyon-nagyon ellenszenvesnek beállított figurája mégis valamiféle fővárosi érdekvédelemről, sőt, ezt már csak apró betűvel írjuk le, önkormányzásról szól igazából?

Mert, ugye, most a Nemzeti Ügyek Kormánya önkebeléből rakott vezetőt Budapest élére - a demokratikus Magyarország történelmében még sose volt olyan, hogy a főpolgármester egy homogén kétharmados pártszövetség (itt most nagyvonalúan pártként értelmeztük a Fidesz mellett a KDNP-t is) színeiben igazgatta volna a fővárost. Hatalmas lehetőség jelent, mikor összeér, unisonoban nyomja a kormányzati hatalom, kétharmadnyi Parlament, főpolgármester és közgyűlési többség. Elméletileg senki és semmi nem állna Tarlós István útjában, hogy csodát tegyen, hogy meghaladja a gyűlölt és borzalmas Demszky Gábor örökségét.

 

Ehhez képest bántóan impotens történet az átnevezések ügye. A Jobbik kampányígéretét megvalósítva átnevezték a Moszkva teret, és immár Széchenyinek kell hívni a Roosevelt teret. A volt amerikai elnök nevét 65 évig viselő tér átnevezése miatt Roosevelt unokája neheztelő levelet írt Tarlósnak, aki közölte: az átnevezést  Pálinkás József, az MTA elnöke kérte. Tehát a főpolgármester előbb egy szélsőjobboldali párt fővárosi frakciójának javaslatát hajtotta végre, majd egy másik döntés kapcsán az MTA elnökére delegálta a felelősséget.

Szinte mellékes körülmény, ugye, hogy ugyanakkor Budapest főpolgármesterét nem Staudt Gábornak, és nem is Pálinkás Józsefnek hívják. Mégis, a fővárosi közterületek elnevezése kapcsán a jelek szerint e két embernek van döntő szava,.

De akkor Tarlós István minek van?

 

 

 

De a korábban sokat bírált közlekedés-fejlesztés kapcsán is egy olyan forgatókönyv látszik kibontakozni, ahol a II. kerület polgármestere, az önkormányzati bizottság elnöki posztjával "kifizetni" tervezett, majd kisajátítással is fenyegetett Láng Zsolt mégis egymaga képes megakadályozni a fonódó villamos tervét. Miközben minden érintett kerület, minden döntéshozói fórum a Fidesz kezében van, és még pénz is lenne a megvalósításra, a fideszes főpolgármester mégis csúfos meghátrálásra kényszerült. A most elfogadott koncepció ugyanis arról szól, hogy 2012-ben elindulhat a kerület érdekét szolgáló, Láng által sem vitatott beruházás, és aztán majd meglátjuk. A másik, fővárosi léptékben fontos elem, a tulajdonképpeni "fonódás" épp most megy a levesbe.

De akkor Tarlós István minek van?

 

 

Sőt, minek van akkor, ha csak véleménye lehet a Zöld Pardon bezárásáról? A fideszes kultúrharc legbüntetőbb öntökönszúrása kapcsán a főváros első embere annyit tud mondani, hogy neki ez nem tetszik. Miközben húsz évig evidens volt az, hogy Demszky tehet minden egyes kátyúról, "hozzá tartozik" a Sziget Fesztivál hangereje (a truccoló kerületi polgármester szerepében az akkor még óbudai Tarlós), és egyáltalán, minden ügyben ő mondja ki a végső szót, most egy új profilt szokunk. Azt a főpolgármestert, aki külső szemlélő csupán, ablakon bekukkantó járókelő, aki "fenntartja", hogy nem ért egyet a XI. kerületi képviselők döntésével, amely a népszerű szórakozóhely felszántott és sóval bevetett, hűlt helyére országzászlót és alkotmánysimogatót tervez.

Nem tetszik neki, értjük, de mit tesz ellene? Tesz valamit egyáltalán? Vagy ha nem, akkor minek van?

 

Ebben a relációban kényelmes bónuszpálya volt a tizenhat évig tartó kerületi polgármesterség, és az akkori Tarlós még hitte és vallotta, hogy mindenről a főpolgármester tehet, mindenért ő a felelős. Most meg itt áll Tarlós élete lehetősége előtt, és összecsapnak a feje fölött a hullámok. Térátnevezések helyette-fölötte (oké, lehet, hogy Elvis Presley kitáblázása saját ötlet volt), sosem látott metrókáosz régi és új kocsikkal, Vidámpark helyett vándorvurstli... mindezt úgy, hogy sosem látott módon szaporodnak Tarlós helyettesei, most épp az ötödiket választották meg Hutiray Gyula személyében. 

Lehet, hogy az a gonosz, alkalmatlan Demszky mindenféle elfogadhatatlan várospolitikai érdekre hivatkozva kiállna a Corvinus egyetem megmaradása mellett? Lehet, hogy ő nem csak a fejét ingatná a Zöld Pardon bezárása miatt - ahogy annak idején a Szigetet is megvédte Tarlóstól? Lehet, hogy ez a folyton-folyvást hepciáskodó Demszky szembeszállna a fővárosi iskolákat bezáró fideszes képviselőkkel? Lehet, hogy az előző főpolgármester nem nézte volna kukán, hogy megszűnik a Tűzraktér?

 

 

  

2011
már.
25.

A központosítás és az egyre direktebb kormányzati, illetve pártpolitikai befolyás kiépítésének "rendszerszintű", legerősebb ellenfele a magyar önkormányzati rendszer lehet(ne). Az egy kerületben/településen élők érdekközössége még akkor is teret ad a józan, pártpolitikától független megfontolásoknak, ha a helyhatóságok jelentős részét ma fideszes politikus vezeti.

 

Kapcsolódó hivatkozások:

 

A kormányváltás óta történt átalakítások és a ma megismerhető tervek alapján egyértelműen kijelenthető, hogy a Fidesz számára immár megszüntetendő korlát, gát az önkormányzás jelenlegi formája. Az oktatás és az egészségügy tervezett jövője a legjobb példa erre a törekvésre. Azzal, hogy az eddig önkormányzati fenntartású iskolák pedagógusait immár az állam fizetné és foglalkoztatná (elvonva természetesen a korábban ezt finanszírozó forrásokat is), hogy még egy-egy iskolaigazgató személyéről is Hoffmann Rózsa környezetében döntenének, lényegében a közösségtől elveszik a beleszólást az egyik legfontosabb kérdés, a gyerekeik oktatása kapcsán. Sőt, adott esetben magát az iskolát is - tucatszám kezdték meg az oktatási intézményeket átadni a "helyzetbe hozott" (az állami oktatást érő megszorításokkal szemben idén is egymilliárd forintnyi, oktatási célú kiegészítő támogatással jutalmazott) egyházaknak.

Ugyanez a helyzet az egészségügyi intézményekkel - Szócska Miklós országjárásából annyit mindenképpen megtudhattunk, hogy a leánykori nevén kórházbezárásnak nevezett folyamat fel fog pörögni, csak most integrációnak, funkcióváltásnak nevezzük. Ismét csak fontos hídfőállást veszít a helyi közösség, újabb kérdés, amit a feje fölött döntenek el, és kiszolgáltatottá teszi.

Az önkormányzat erejét és lehetőségeit lopja a sorra nyíló kormányablakok intézménye. Külön bejegyzést érdemelne annak felsorolása, hogy hányadik olyan területről van szó, ahol a tapasztalat és szakértelem helyét a politikai értelemben vett megbízhatóság veszi át. Nyilván a kormányablakok friss ügyintézői roppant hálásak a kormánynak új munkahelyükért - de például egy kétezer fős településen jó eséllyel egy ember ért a gyámügyekhez. Az, akit épp a kormányablak miatt kell kirúgni az önkormányzattól, ahol eddig dolgozott. Lépésről-lépésre kerülnek ki a direkt hatáskörök az önkormányzatoktól, illetve kerülnek direkt állami irányítás alá a ma még a helyi közösségnek felelős közigazgatási dolgozók.

Módszeresen folyik az önkormányzatok kiszárítása - fogyatkozó források mellett kellene ugyanazt a munkát elvégezni, ami már tavaly is nehezen sikerült. Egyre többen kerülnek bajba, és javarészt nem saját hibájukból, hanem épp e taktika eredményeképp. Ezt nehezítené tovább a szintén központosítani tervezett hitelfelvételi rendszer; mintha azt jobban tudná megítélni Varga Mihály, hogy mire vegyen fel hitelt egy tőle távoli, Csongrád megyei település!

És a terv sikeresnek tűnik. A kormány egyértelmű, súlyos hibáját jelző, ma beismert hiánytúllépés bűnbakjának is az önkormányzatokat tették meg, újabb érvként az önkormányzás jogának, mozgásterének korlátozása mellett. Hamis, de az utolsó részelemig szépen kidolgozott kép ez, ahol az egyik oldalon a józan, felelős, sikeres kormány áll, melynek kötelessége megfékezni, kiskorúsítani a másik oldalon álló önkormányzatokat, melyek nem alkalmasak arra, hogy maguk döntsenek az egészségük, gyerekeik oktatása vagy a közösség pénzügyei kérdésében. Szépen felépített terv ez, csak egy dolgot felejtenek el azok, akik ennek hitelt adnak.

Az önkormányzat mi vagyunk. Ezek a mi iskoláink, a mi kórházaink; a pénz pedig az általunk használt utakra, a mi utcánkat megvilágító lámpákra, a mi gyerekeink játszótereire kellene. Amíg mi döntünk róla, addig ezek is szempontok - ha a kormány, akkor sokkal inkább az adósságkezelés, a "nagy kalap". Nem ugyanez történt a nyugdíjpénzekkel is? Az önálló, saját célokat szolgáló, biztos nyugdíjat ígérő számlákat bevitték a közösbe, és onnantól már nem az egyes emberek jövője, hanem az aktuális, sokszor elmebeteg kiadások finanszírozása a fontos (például egy tömeges méretű okmány-, tábla-, bélyegző- és pénzcsere, mert valakinek az most a legfontosabb ügy, hogy ezeken ne a "Magyar Köztársaság", hanem "Magyarország" legyen kiírva).

Ez a háború itt és most zajlik, és az önkormányzatok sajnálatos módon vesztésre állnak, pozícióik napról-napra gyengülnek. Nincs sok idő a változtatásra: 2014-ben, a kétszáz fősre csökkentendő Parlamentben a Fidesz szándékai szerint már egyetlen polgármester sem fog ülni, végképp elvéve az önkormányzatok lehetőségét, hogy részt vegyenek a legmagasabb szintű döntéshozatalban.

 

 

 

süti beállítások módosítása