A főpolgármesteri posztot a regnáló Tarlós István 49 százalékos szavazati aránnyal nyerte, míg az Együtt, a DK és a budapesti MSZP által is támogatott Bokros Lajos 36 százalékot ért el.  Miközben a főpolgármester-választáson a Fidesz jelöltje egyértelmű győzelmet szerzett, a baloldali pártok öt kerületben is polgármestert tudtak adni: ezért megvizsgáltuk, hogy kerületi szinten hogyan alakult a Tarlós-Bokros párharc.

Bár a baloldali helyi jelölt öt kerületben is győzni tudott, ugyanez Bokrosnak csak egy helyen, a XIII. kerületben sikerült, igaz, itt szinte megfordult a teljes Budapesten elért arány és Tarlós István 12 százalékponttal Bokros mögött végzett.

1. táblázat: A 2014-es főpolgármester-választás eredménye kerületenként

A többi, egyébként MSZP-s, Együtt-PM-es vagy DK-s győzelmet hozó kerületekben ugyanakkor Bokros csak mérsékelni tudta hátrányát: a XIV. kerületben négy, a XIX. kerületben 6 ponttal kapott ki. Jól látszik továbbá, hogy nem automatikus az együttmozgás a kerületi polgármester jó eredménye és az ellenzéki főpolgármester-jelöltje között – vannak kerületek ahol Bokroshoz képest kimagaslóan jól szerepelt a polgármester-jelölt, máshol viszont jelentősen elmaradt az eredménye.
A különbségek jól jelzik, hogy a III. és IV. kerületben nem csak a baloldali kerületi polgármester-jelöltek szerepeltek rosszul, hanem Bokros Lajos sem tudta úgy megközelíteni Tarlóst, mint az korábban – az országgyűlési vagy EP-választások alapján – várható lett volna. A „stabil” jobboldali kerületek azonban ezúttal is a várakozásoknak megfelelően szerepeltek: az I. és XII. kerületben lett Tarlós előnye a legnagyobb.

2. táblázat: A 2014-es főpolgármester és polgármester-választás eredménye kerületenként; baloldali polgármesterként az MSZP, DK, Együtt-PM által indított jelölteket számítottuk. A felső 16 kerületben a koordináltan indult jelölt eredményét, az alsó 7 kerületben a külön-külön induló három jelölt összesített eredménye szerepel

Ha az ellenzéki polgármester-jelöltek és Bokros Lajos főpolgármester-jelölt eredményét összevetjük, úgy az látszik, hogy a három eleve szocialista vezetésű polgármester szerepelt (arányaiban) sokkal jobban, mint Bokros: Gajda Péter a XIX. kerületben mintegy hatvan százalékkal, Tóth József és Szabados Ákos pedig negyven százalékkal ért el jobb eredményt, mint Bokros. Alighanem a jelölt beágyazottságának hatása – hiszen volt polgármesterek indultak –, hogy a XV. a IX. és a XI. kerületi polgármester-jelöltek is jobban szerepeltek, mint a hivatalos főpolgármester jelöltté csak két héttel a választás előtt váló Bokros.
A koordinált jelöltek közül a XVII. kerületi Gy. Németh Erzsébet és a III. kerületi Béres András eredménye maradt el leginkább Bokrosétól: Gy. Német 20 százalékos szereplése alig kétharmada Bokros 30 százalékának. Ez a táblázat is igazolja, amit az összesített adatok is mutatattak: a DK polgármester-jelöltjei nem szerepeltek jól az önkormányzati választáson. A koordinált kerületekben leginkább a DK-s jelöltek eredménye maradt el Bokrosétól, a négy olyan kerületben, ahol ez a „lemaradás” 10 százaléknál nagyobb, háromban a DK indított jelöltet.
Jól látszik még, hogy a különindulás mellett döntő hét kerületben szinte mindenhol gyengébb szereplést értek el a polgármester-jelöltek (igaz, az különbség jellemzően 10 százalékon belüli). A három párt által indított jelöltek összeadott eredménye tehát csak kismértékben marad el Bokros eredményétől – kivéve a II. kerületet, ahol Horváth Csaba kimagasló eredménye miatt a különindulás ellenére több szavazatot kaptak, mint Bokros Lajos.
A 23 kerületet összesítve a kerületi polgármesterek valamivel több szavazatot kaptak, mint Bokros Lajos: mintegy 225 ezer vokssal szemben a főpolgármester-jelöltre 213 ezer szavazat érkezett – mintegy öt százalékos különbségről van szó csupán. Érdemes látni továbbá, hogy Bokros eredménye kerületenként sokkal kevésbé ingadozik, mint a polgármesterekre leadott voksoké. Személye tehát összességében vélhetően nem ártott a kerületi indulóknak, ugyanakkor a meglévő balliberális táboron túl sem tudott megszólítani szavazókat.  

Miközben az országgyűlési választások egyéni jelöltjei jellemzően csak kismértékben szerepelnek jobban, mint pártjuk listás eredménye, az önkormányzati választások alkalmával egy-egy polgármester saját pártjánál lényegesen szélesebb szavazói táborra számíthat. A Republikon Intézet ezt a polgármesteri pluszt számszerűsítette a 2010-es önkormányzati választások budapesti adatai alapján.

Az őszi önkormányzati választások kapcsán az országos erőviszonyok mellett komoly figyelem irányul a polgármesteri versenyekre. A helyi politika, a települési ügyek rendre jobban eltérhetnek az országos tendenciáktól, bizonyos területi különlegességek ugyanakkor ezen a szinten is jelentkeznek: a 2010-es önkormányzati választáson az MSZP főpolgármester-jelöltje 30 százalékot szerzett, mégis volt több olyan kerület, ahol a párt polgármester-jelöltje 50 százalék körüli eredménnyel nyerte a választást, sőt, a 13. kerületben a szavazatok 63 százalékával nyert (újra) Tóth József. Tarlós István 2014-es újraindulása kapcsán is gyakran megfogalmazzák az elemzők, hogy a jelenlegi főpolgármester a fővárosi Fidesz-KDNP szavazóknál szélesebb tábort tudhat maga mögött. Mindez nem Tarlós István személyéből – vagy személyiségéből – fakad, hanem a hivatalából, abból a tényből, hogy ő a jelenlegi városvezető. Ez az összefüggés nem csak a főpolgármesterre, de a kerületi vezetőkre is igaz: a regnáló (fő)polgármester előnnyel indul egy új kihívóval szemben.

Ahogy ez a példa is mutatja, a polgármesteri hatást a legnehezebb meghatározni, egy fontos szempont ugyanakkor számszerűsíthető: van-e hatása az eredményre annak, hogy a regnáló polgármester indul-e a választáson. Másképp megfogalmazva: létezik-e olyan polgármesteri plusz, ami a korábbi ismertségből, munkából fakad, illetve megjelenik-e ez a választási eredményben. Ezért tehát összesítettük kerületenként az önkormányzati képviselőkre leadott szavazatokat és ezt hasonlítottuk össze a polgármesterre leadott voksokkal. A Fidesz-KDNP 2010-ben 9 olyan polgármestert indított, aki kerületi vezetőként állt ki: mindegyikük több szavazatot kapott, mint a képviselőtestületi választáson a párt egyéni jelöltjei. Az előny ráadásul nem is kevés: az első kerület kivételével, 7-15 százalékponttal jobb eredményt értek el a polgármester-jelöltek. A legnagyobb egyéni előnyt Rogán Antalnál látjuk, aki 15 százalékponttal ért el jobb eredményt, mint a kerületben leadott képviselőtestületi jelöltek, de 10-12 százalékponttal magasabb támogatottságot szerzett Pokorni Zoltán a 12. és Szabolcs Attila a 22. kerületben is.

1. táblázat: A Fidesz-KDNP 2010-es fővárosi eredményei kerületi szinten: a képviselőjelöltekre leadott szavazatok ill. a polgármester-jelölre leadott szavazatok aránya, valamint e kettő közötti százalékpontos különbség. Narancs kiemeléssel szerepelnek azok a kerületek, ahol a hivatalban lévő polgármester indult a választáson

A regnáló polgármesterek plusz szavazata természetesen nem csak Fidesz-KDNP polgármestereit segíti, ez a mechanizmus hasonlóképp működik más pártok esetén is. Ami az MSZP illeti, a szocialisták öt regnáló polgármesterrel indultak a 2010-es önkormányzati választáson, akik kivétel nélkül jobban szerepeltek, mint a kerületi képviselőjelöltek. Ötből négyen a Fidesz-KDNP jelöltjeihez hasonló egyértelmű, 10-13 százalékpontos egyéni előnyre tettek szert: a legnagyobb személyes előnyt a 13. kerületi Tóth József könyvelhette el, aki 1994 óta vezeti a kerületet, de hasonló polgármesteri pluszt jelentett a kispesti Gajda Ákos indulása is. A szocialista párt eredményeinél az is jól látszik, hogy ahol a regnáló polgármester függetlenként (vagy helyi szervezet jelöltjeként) indult el, ott a párt színeiben induló polgármester jelentősen rosszabbul szerepelt, mint a képviselőtestületi indulók: ez történt a 9. és a 15. kerületben. Az öt újraindulóból egyébként hárman nyerni is tudtak 2010-ben, ám a 11. kerület példája azt mutatja, hogy az ismertségből és korábbi munkából fakadó előny egy végül vesztes jelöltet is komolyan tud segíteni.


2. táblázat: Az MSZP 2010-es fővárosi eredményei kerületi szinten: a képviselőjelöltekre leadott szavazatok ill. a polgármester-jelölre leadott szavazatok aránya, valamint e kettő közötti százalékpontos különbség. Piros kiemeléssel szerepelnek azok a kerületek, ahol a hivatalban lévő polgármester indult a választáson

A kerületi regnáló polgármesterek tehát komoly előnnyel indulnak az önkormányzati választáson: helyi beágyazottságuk, korábbi teljesítményük alapján számíthatnak egyfajta polgármesteri pluszra. Mivel a nagyobb települések túlnyomó többségét a Fidesz-KDNP polgármestere vezeti, ezen jelöltek újraindulása tovább nehezíti az ellenzéki pártok helyzetét: nem csak a támogatottsági adatokra kell ugyanis figyelniük, hanem a regnáló polgármesterek helyzeti előnyére is.