Az elmúlt hetek fővárost érintő kormányzati tervei és döntései után ismét egyre többen beszélnek a Budapest-vidék ellentétről. Megvizsgáltuk a kérdést a szavazók felől: éreznek-e ők ellentétet a fővárosban lakók és a vidéken élők között: meglévő konfliktusról van-e tehát szó, vagy sem. A kérdésre egy tavalyi, 2013 áprilisában készült kutatás alapján adunk választ: ez tehát nem a jelenleg kialakult helyzet véleményezését mutatja, sokkal inkább alkalmas arra, hogy lássuk, mennyire létező ez a szembeállítás. REINER Roland blogbejegyzése

A kutatás keretében több társadalmi csoport közötti különbségről kellett véleményt mondaniuk a válaszadóknak, egy négy fokú skála segítségével. Ahogy az ábra is mutatja, a hat párosítás során különböző mértékben érkeztek olyan válaszok, mely szerint a két csoport között nagyon erős vagy erős konfliktus lenne. A legerősebbnek a szegények és gazdagok, illetve a cigányok és nem cigányok közötti ellentétet látják erősnek a magyarok, ettől csak alig marad le a bal és jobboldali gondolkodású emberek közötti konfliktus erőssége. Ettől jócskán lemaradva következik csak a Budapest-vidék ellentét: a válaszadók 44 százaléka vélte úgy, hogy e két csoport között erős ellentét feszül. A legkevésbé egyébként a vallásosság szerepét látták konfliktusosnak a válaszadók, de a generációs törésvonalat is csak a társadalom harmada azonosította erős ellentétnek. Mindez alapján tehát azt mondhatjuk, hogy a választók szerint létezik ellentét a fővárosban és a vidéken élők között, ám ez messze nem a legerősebb konfliktusok egyike.

1. ábra: Minden országban vannak különbségek, sőt ellentétek (konfliktusok) a különböző társadalmi csoportok között. Ön szerint Magyarországon milyen erősek az ellentétek az alábbi csoportok között? Erős és nagyon erős válaszok összege

Adódik a kérdés, hogy a konfliktus két oldalán szereplők hogyan látják az ellentét erősségét, azaz a budapestiek vagy a vidéki válaszadók jelölték-e erősebbnek a feszültséget? A településtípus szerinti összehasonlítás azt mutatja, hogy az ellentét érzékelése nem szimmetrikus: a fővárosiak kisebb hányada érezte konfliktusosnak a viszonyt, mint a vidéken élők. Utóbbiak sem egységesek azonban: legnagyobb arányban ugyanis a vidéki városokban élők vélték úgy, hogy a Budapesten lakók és a vidéken élők között ellentét feszül: minden második városi ezt választotta. Az ellentét a legerősebben tehát a vidéki városi választók körében jelentkezik, míg a fővárosiakat jellemzi a legkevésbé.

2. ábra: A főváros-vidék ellentétet erősnek vélő választók aránya, településtípusokként

Végül megvizsgáltuk, van-e pártpolitikai természete a konfliktusnak: inkább a kormánypárti vagy az ellenzéki szavazók szerint konfliktusos a viszony? Miközben a Fidesz politikusai az utóbbi hónapokban többször is beszéltek a főváros és vidék közti érdekellentétről, az adatok tanulsága szerint éppen az ő szavazók között a legkisebb azok aránya, akik szerint itt egy erős konfliktusról lenne szó. Ezzel szemben a Jobbik-szavazók közel fele válaszolt a kutatás során úgy, hogy a budapestiek és a vidékiek között erős az ellentét: a radikális párt szavazói látják tehát ezt az ellentétet a legnagyobb arányban erősnek – igaz, az LMP és az MSZP szavazói alig maradnak el ettől. Alapvetően tehát a Fidesz-szavazók és a többi, ellenzéki szavazók közti különbségről beszélhetünk: míg a kormánypárti választók alig harmada szerint van erős ellentét főváros és vidék között, addig az MSZP, az LMP és a Jobbik szavazók közel fele véli ezt így.

3. ábra: A főváros-vidék ellentétet erősnek vélő választók aránya, pártpreferencia szerint

Kimutatható tehát, hogy van egy meglévő feszültség a fővárosban lakók és a vidéken élők között: a választók jelentős része létező konfliktusként érzékelte ezt. Fontos ugyanakkor látni, hogy ez egy közepesen erős ellentét csak: messze elmarad például a szegények és gazdagok, vagy a bal és jobboldaliak közöttitől – ugyanakkor ez azt is jelenti, hogy ezt a meglévő konfliktust a politikai szereplők minden bizonnyal tudják még gerjeszteni.

Az adatok forrása a "Törésvonalak, értékek és az identitás szerepe a magyar pártrendszer átalakulásában, 2000-2014" című OTKA kutatás adatbázisa, amit a TÁRKI Omnibusz 2013. 04. kutatásának részeként készült.

C.Z., 34 éves budapesti politikai elemző fázósan lépett ki a novemberi hidegbe. Nagyot nyikordult mögötte a százéves pesti bérház kapuja. A barátnője már hamarabb elindult, a kutyát vitte le még gyorsan, munka előtt a térre. Vastag kabát, magas szárú cipő, kapucnis pulcsi, a melegebb farmerja, lábszárközépig érő, puha zokni. Pár hét van még karácsonyig, ilyenkor már hideg az utca, ámde közelegnek a leárazások, kéne új kabát például. Valami szebb.

A belvárosi utcán lépdelve sietősen pillantott a kirakatba, majd meg is állt egy gyors ellenőrzésre. Oké, szerintem látszik, hogy nem az utcán élek. A hajam ugyan kicsit kócos, de a sapka takarja, a szakállamat tegnap nyírtam, illatom kellemes, szájszagom… basszus, gyorsan egy rágót, a tegnap esti salátában volt lilahagyma is!
Mentol be, hasson, mielőtt szembejönne a főpolgármester, inspekciózni.

C.Z. lelki szemei előtt csudálatosan animált Budapest-térkép villogott. Merre tilos? Ha lekapcsolnak, és hiába a közepesen rendezett külső, a teljesen valódi lakcímkártya, a minden eshetőségre készen bepakolt, kifizetett rezsiszámlák (pláne, hogy a Nagy Csökkentés óta ez már alig-alig bizonyíték, hisz olyan kevéske a végösszeg, hogy egy hajléktalan, alibiből is be-befizethet egyet), szóval, ha lebukok, akkor kerülni kell, nagyot. Aluljáró és vele a metró ugrik, erre van egy általános iskola, meg egy egyetem, azokat nagyobb ívben kell kerülni, az meg ott világörökség, amiből szintén épp kitagadtak, az egész teret buktuk. Budára valahogy csak át kéne jutni, de „hidak, felüljárók, és az ezek megközelítésére szolgáló lépcsők” sem játszanak, mind-mind tiltott zóna. Nem mehet a busz- és villamosmegálló 50 méteres körzetébe sem, a játszótereket és temetőket meg 100 méternél jobban nem közelítheti meg.
Hoppá, a rohadt életbe, hiszen az összes „burkolt járda” is majdnem tiltott terület lett! – rohant végig rajta a felismerés.

Idáig jutott, amikor a kutyafuttatóhoz ért. A barátnője fölé két, egészséges termetű, vidéki legény tornyosult, szépséges rendőregyenruhába öltözve. C.Z. arcát a korlátok közé préselte, úgy figyelte a processzust. Vajon hozott lakcímkártyát, mindig mondom neki, hogy legyen nála, de olyan szeleburdi, mi van, ha nem hozta le magával? Meg ez a kutya is, menhelyi keverék, a rohadt életbe, bezzeg egy szépen gondozott csivava, vagy egy szteroidos pitbull, az maga lenne a menlevél! Jó, mondjuk azok hülyék, mint a föld, a mi kutyánk meg szeretnivaló, okos kislány, de akkor is. Mi legyen?
Ha nincs nála a kártya, akkor közbe kell lépnem. Rájuk vetem magam – gondolta – de előbb még belehengergőzök valami hányásba. Azt ugyanis nálunk hét éve mindenki megússza, ha rendőröket bántalmaz, forradalmilag ugye, de ha elég leharcoltnak nézek ki, hajléktalannak, akkor megbüntetnek jól.
Ez az, hozta a kártyáját! Okos lány. Most fotókat mutat a telefonján, a lakásban készültek, így van, ez az, betonbiztos a helyzete. Na, de akkor most én húzok bele, elkések a munkából.

A Deák téri aluljáróban széttaposott kerekes szatyorra lett figyelmes. Ki volt ilyen óvatlan? Már évek óta se nagy táskával, se efféle banyatankkal nem kelünk útra, ez maga a factum concludens, hogy itt valaki a teljes vagyonát, minden ingóságát hordozza magával, mert nincs hajléka. Aham, meg is van, ott a néni, viszik a zsaruk… még hallani a tiltakozást, hogy ő tényleg biatorbágyi, igazi a papír, csak régi a fotó rajta.  Bejött busszal, ügyintézni, nem tudta, nem gondolta. Öreg hiba. Most aztán tervezgethet a néni, hogy hogyan jut haza, mert a kelenföldi megálló innentől tabu neki.
C.Z. a metróról buszra száll, a bátorsága pedig egyre nő. Mindjárt a munkahelyén van, ismét fedél alatt, melegben, kétségbevonhatatlanul hajlékos definícióval. Buszról le, szinte törvénytelen magabiztossággal vág át a buszmegállón, mint akinek semmi félnivalója, mint aki száz százalékig biztosnak és támadhatatlannak érzi magát. Kulcs elő, riasztó kikapcsol, és bent van!

Munka közben pedig már csak egy-egy pillanatra merül fel benne: akik tényleg hajléktalanok voltak, azok vajon hova mentek? Ó, hát biztos úgy döntöttek, hogy nem lesznek többé hajléktalanok! Vettek egy rendes lakást, esetleg házat Hűvösvölgyben, onnan járnak szánkózni a Normafához, a gyereknek kürtőskalácsot vesznek a Vörösmarty téren, ők is vágják a kuponokat, hogy 15 százalékkal olcsóbban vehessék meg a háromnegyedes kabátot a plázában. Este forralt bort isznak, suttyomban rejtegetik a gyerek elől a karácsonyi ajándékot, a dzsungeldínó-készletet, feltesznek egy Jamie Cullum lemezt, és a halk jazzt hallgatva merengenek azon, hogy jól döntöttek, amikor a hajléktalanság betiltása után befejezték a hajléktalankodást. Csak így lehetett! – nyugtázza C. Z. , 34 éves politikai elemző, majd belekezd egy Republikon-blogbejegyzés írásába.

A tavalyi önkormányzati választás során a Fidesz besöpörte a húsz éve vágyott koronaékszert: Tarlós István személyében fideszes vezetője lett a fővárosnak. Budapest meghódítása második nekifutásra, a főellenfél Demszky visszavonulásával és a Gyurcsány-kormányok mélyrepülése okozta budapesti átrendeződéssel sikerülhetett. A nagy hatalomátvétel után azonban mintha megdőlni látszanának két évtizedes, axiómának hitt közkeletű állítások...

Kapcsolódó hivatkozások:

• Tarlóst nem győzték meg a Zöld Pardon bezárásáról
  

• Pálinkás kérte a Roosevelt tér átnevezését
  

• Módosítva fonódhatnak a budai villamosok

Húsz év mantrái kezdenek falssá válni. Lehet, hogy mégsem Demszky tehetett mindenről, jegyezzük meg halkan. Lehet, hogy a kormánnyal ellenkező főpolgármester nagyon-nagyon ellenszenvesnek beállított figurája mégis valamiféle fővárosi érdekvédelemről, sőt, ezt már csak apró betűvel írjuk le, önkormányzásról szól igazából?

Mert, ugye, most a Nemzeti Ügyek Kormánya önkebeléből rakott vezetőt Budapest élére - a demokratikus Magyarország történelmében még sose volt olyan, hogy a főpolgármester egy homogén kétharmados pártszövetség (itt most nagyvonalúan pártként értelmeztük a Fidesz mellett a KDNP-t is) színeiben igazgatta volna a fővárost. Hatalmas lehetőség jelent, mikor összeér, unisonoban nyomja a kormányzati hatalom, kétharmadnyi Parlament, főpolgármester és közgyűlési többség. Elméletileg senki és semmi nem állna Tarlós István útjában, hogy csodát tegyen, hogy meghaladja a gyűlölt és borzalmas Demszky Gábor örökségét.

Ehhez képest bántóan impotens történet az átnevezések ügye. A Jobbik kampányígéretét megvalósítva átnevezték a Moszkva teret, és immár Széchenyinek kell hívni a Roosevelt teret. A volt amerikai elnök nevét 65 évig viselő tér átnevezése miatt Roosevelt unokája neheztelő levelet írt Tarlósnak, aki közölte: az átnevezést  Pálinkás József, az MTA elnöke kérte. Tehát a főpolgármester előbb egy szélsőjobboldali párt fővárosi frakciójának javaslatát hajtotta végre, majd egy másik döntés kapcsán az MTA elnökére delegálta a felelősséget.

Szinte mellékes körülmény, ugye, hogy ugyanakkor Budapest főpolgármesterét nem Staudt Gábornak, és nem is Pálinkás Józsefnek hívják. Mégis, a fővárosi közterületek elnevezése kapcsán a jelek szerint e két embernek van döntő szava,.

De akkor Tarlós István minek van?

De a korábban sokat bírált közlekedés-fejlesztés kapcsán is egy olyan forgatókönyv látszik kibontakozni, ahol a II. kerület polgármestere, az önkormányzati bizottság elnöki posztjával "kifizetni" tervezett, majd kisajátítással is fenyegetett Láng Zsolt mégis egymaga képes megakadályozni a fonódó villamos tervét. Miközben minden érintett kerület, minden döntéshozói fórum a Fidesz kezében van, és még pénz is lenne a megvalósításra, a fideszes főpolgármester mégis csúfos meghátrálásra kényszerült. A most elfogadott koncepció ugyanis arról szól, hogy 2012-ben elindulhat a kerület érdekét szolgáló, Láng által sem vitatott beruházás, és aztán majd meglátjuk. A másik, fővárosi léptékben fontos elem, a tulajdonképpeni "fonódás" épp most megy a levesbe.

De akkor Tarlós István minek van?

Sőt, minek van akkor, ha csak véleménye lehet a Zöld Pardon bezárásáról? A fideszes kultúrharc legbüntetőbb öntökönszúrása kapcsán a főváros első embere annyit tud mondani, hogy neki ez nem tetszik. Miközben húsz évig evidens volt az, hogy Demszky tehet minden egyes kátyúról, "hozzá tartozik" a Sziget Fesztivál hangereje (a truccoló kerületi polgármester szerepében az akkor még óbudai Tarlós), és egyáltalán, minden ügyben ő mondja ki a végső szót, most egy új profilt szokunk. Azt a főpolgármestert, aki külső szemlélő csupán, ablakon bekukkantó járókelő, aki "fenntartja", hogy nem ért egyet a XI. kerületi képviselők döntésével, amely a népszerű szórakozóhely felszántott és sóval bevetett, hűlt helyére országzászlót és alkotmánysimogatót tervez.

Nem tetszik neki, értjük, de mit tesz ellene? Tesz valamit egyáltalán? Vagy ha nem, akkor minek van?

Ebben a relációban kényelmes bónuszpálya volt a tizenhat évig tartó kerületi polgármesterség, és az akkori Tarlós még hitte és vallotta, hogy mindenről a főpolgármester tehet, mindenért ő a felelős. Most meg itt áll Tarlós élete lehetősége előtt, és összecsapnak a feje fölött a hullámok. Térátnevezések helyette-fölötte (oké, lehet, hogy Elvis Presley kitáblázása saját ötlet volt), sosem látott metrókáosz régi és új kocsikkal, Vidámpark helyett vándorvurstli... mindezt úgy, hogy sosem látott módon szaporodnak Tarlós helyettesei, most épp az ötödiket választották meg Hutiray Gyula személyében. 

Lehet, hogy az a gonosz, alkalmatlan Demszky mindenféle elfogadhatatlan várospolitikai érdekre hivatkozva kiállna a Corvinus egyetem megmaradása mellett? Lehet, hogy ő nem csak a fejét ingatná a Zöld Pardon bezárása miatt - ahogy annak idején a Szigetet is megvédte Tarlóstól? Lehet, hogy ez a folyton-folyvást hepciáskodó Demszky szembeszállna a fővárosi iskolákat bezáró fideszes képviselőkkel? Lehet, hogy az előző főpolgármester nem nézte volna kukán, hogy megszűnik a Tűzraktér?

Budapest rendőrfőkapitánya betiltotta az idei melegfelvonulást a "közlekedés aránytalan sérelmére" hivatkozva. A döntés jogerős, fellebbezésnek helye nincs.

Kapcsolódó cikkek:

• Idén nem lesz melegfelvonulás
  

• Strasbourg: az államok kötelesek engedélyezni melegfelvonulásokat

Jó itt a polcon Moszkva és Minszk mellett, tényleg a keleti horizontot kémleli pártunk és kormányunk. A főrendőr döntése a "közlekedés aránytalan sérelmére" hivatkozik, holott meg is lehetne mondani, hogy ez a kurzus homofób, a melegek pedig csinálják a négy fal között, otthon.

De mit is? A budapesti pride sosem a szabadosságáról volt híres, a 14 évvel ezelőtti indulás óta soha, egyetlen olyan sajtófotó sem készült, melyen az ellenzők fő érvének bizonyítéka, az egymással nyílt színen kopuláló melegek lennének láthatók. Egyszerű, ámde annál ordasabb hazugság ilyesmivel indokolni - főleg akkor, amikor például jóval lengébben öltözött modelleket szerepeltető fehérneműreklámok óriásplakátjainak árnyékában vonulna a tömeg.

Az elmúlt évek pedig az eleve visszafogott budapesti melegfelvonulást még tartózkodóbbá tették. A velük szemben fellépő, erőszakos bűnözőktől a hatalom (ismeretlen okokból, a tippek a politikai számítástól a magyarázhatatlan bénaságig nyúlnak) nem védte meg a felvonulókat, régóta nem a felszabadult bulizás, a "legalább évente egyszer kimehetek hazudozás nélkül a párommal az utcára" érzése, nem az előbújás jellemezte. Ehelyett egy csökkenő méretű, ideges és komor csapat vonult az utcán; az őket megillető jogokért kiálló büszke, magyar polgárok. Az elmúlt hat évben egyedül ők, a melegfelvonulók voltak valóban BÉKÉS TÜNTETŐK. A döntés üzenete pedig egyértelmű:

Ha a társadalom valamely csoportja számodra ellenszenves, vonulj ki ellenük az utcára, dobáld őket tojással, majd kővel, spriccelj rájuk savat, alázd meg őket minden lehetséges módon. Nem kell tartanod a rendőröktől, hisz Magyarországon még soha, senkit nem zártak börtönbe olyan erőszakos bűncselekményekért, amelyeket egy eseménytelen szombat délután, bármely más polgártársunk ellen elkövetve azonnali büntetőjogi szankció követne. Egy random járókelőt nem dobálhatsz meg, de ha felvonuló meleg, akkor igen. Mindezek után pedig, ha kellő erőt mutatsz, a hatalom nem a jogkövető, meleg polgárokat védi meg, hanem a te bűncselekményeidet emeli magasra, azt honorálja - a melegfelvonulás betiltásával.

Irány ismét a szégyenpad: a napról-napra fogyatkozó magyar jogállam újabb elvesztett darabkáját legfeljebb (a példakép Moszkva után annak legjobb tanítványára, Budapestre rátérve) az Emberi Jogok Európai Bírósága próbálhatja helyreállítani.

Egyébként meg, ha a közlekedés aránytalan sérelmét, esetleg mások megbotránkoztatását és a félelemkeltést akarjuk megelőzni, úgy vannak dolgok, amelyek a melegfelvonulás előtt állnak a sorban:

A West Balkánban történt tragédia sok, egymásra épülő kudarcra világított rá. A szervezők, a tulajdonosok mellett érdemes Tarlós István főpolgármester, valamint Matolcsy György nemzetgazdasági miniszter szavait is idézni.

***

A főpolgármester a jelek szerint még nem vette fel a tempót a hivatalban, az elmúlt hónapok kevésnek bizonyultak ahhoz, hogy megértse, milyen felelősséggel jár a pozíciója. Miközben a Sziget Fesztivál ellen még óbudai polgármesterként kezdett hadjáratát most főpolgármesterként is személyesen folytatja, több fórumon is szakított időt a zsarolás részleteit ecsetleni, addig a szombat esti tragédia kapcsán a város főpolgármestere helyett mindössze Szűcs Somlyó Mária kommunikációs igazgató kétmondatos közleményét kaptuk:

A budapesti, Nyugati téri szórakozóhelyen, szombat éjjel történt tragikus események megerősítették Tarlós István főpolgármester azon meggyőződését, hogy mennyire fontos a közrend fenntartása, illetve a társadalmi életet szabályozó előírások betartása, betartatása. Az elhunyt fiatalok családjainak a főpolgármester együttérzését és őszinte részvétét fejezi ki.

Ennyi? Erről szól Tarlós számára ez a tragédia? Megerősítette egy meggyőződését? Amikor Orván Viktor is képes megszólalni, amikor döntéshozók és civilek keresik fel a helyszínt, gyászolni, emlékezni, informálódni és segíteni, akkor a főpolgármester két mondatot üzen Szűcs Somlyó Máriával?

És milyen két mondatot? Azt, ami zsigerből jön, amire Tarlós "életműve" épül. A betiltók mondatait, a gyógyítás helyett amputálók szavait. Mintha a tragédiáról nem azok tehetnének, akik túl kis helyre túl sok vendéget akartak bezsúfolni, és akik nem gondoskodtak a biztonságról - nem, már itt is a Nagycsaládosok Országos Egyesülete (ki más?), és osztja az észt a "helytelen szórakozási szokásokról".

Bizony, kéne

Egyébként igen, a jelenlegi szabályozás rossz, azon változtatni kell - mely rossz szabálynak egyébként semmi köze valamiféle félreértelmezett liberalizmushoz, túlzott szabadossághoz, a lovak közé dobott gyeplőhöz. A Fidesz honlapja most önigazolva idézi hosszan a II. kerület polgármesterét, aki már tavaly decemberben felhívta a figyelmet a problémára.

Egy dolgot nem idéz a párt honlapja: a szakminiszter, bizonyos Matolcsy György válaszát. Abból ugyanis kiderül az is, hogy Orbán Viktor jobbkeze korántsem ítélte ilyen aggasztónak a problémát - annyit ígért, hogy "megfontolják", hogy a kereskedelmi törvény 2011-re tervezett módosítása sroán ezzel is foglalkozzanak. Ugyanakkor azzal nyugtatott, hogy minden az uniós irányelveknek megfelelően szabályzott, valamint:

az ágazati jogszabályok kellőképpen lefedik azokat a területeket, amelyeknél indokolt az előbbiekben említett követelményeknek való megfelelőség vizsgálata az üzlet működésének megkezdése előtt

Magyarul: Matolcsy megkerülte a választ és bagatellizált. Vajon most felpörög a kodifikációs kedv, vagy tartja magát ahhoz, hogy majd megfontolják, ha egyébként is hozzányúlnak a törvényhez?

Mely törvényt egyébként csak még jobban elrontanának, ha amolyan Tarlós-féle kijárási tilalmat rögzítenének. A jelenleg ismert információk szerint nem az volt a baj, hogy a fiatalok szórakozni akartak, nem az, hogy ennek kiszolgálására szórakozóhely üzemel, és nem is az, hogy ott nem valami táncdalfesztiválos, nyakkendős, Bambi üdítős zsúr ment. Előszeretettel riogatnak most a NNL promóciós videóval, de negyven éve az Illés zenekar koncertjein készült felvételeket ugyanilyen mély felháborodással nézték az akkori szülők és nagyszülők.

Úgy áll a helyzet, hogy jelenleg Matolcsy jön egy bocsánatkéréssel az elszabotált jogalkotásért, Tarlós egy főpolgármesterhez méltó válasszal a tragédiára, a döntéshozók, kormány és ellenzék, főpolgármester és a civil budapestiek pedig egy olyan, új megoldással, ami nem a már bebukott, betiltós nyomvonalon halad. Kóros hagyománya van annak Budapesten, hogy a problémákat nem megoldani, hanem elfedni akarjuk - legutóbb a belvárosi csendrendeletek és kocsmabezárások kudarca mutatta meg, hogy ez mennyire rossz megoldás.

Most a rögösebb, de valódi megoldást jelentő úton kéne haladni.