2011
máj.
25.

Az oktatási államtitkár egy részletes sajtószemlét juttatott el a Fidesz etikai bizottságához, színes kiemelőfilccel megjelölve benne azokat a részeket, ahol Pokorni Zoltán őt megbántotta. De ráérünk, de ráérünk... de egyáltalán ki az a Hofmann Rózsa?

Kapcsolódó hivatkozások:

 

A történetet rekonstruálva egy eszköztelen, ám annál dühösebb, két párttagkönyvvel ultizó politikus képe rajzolódik ki. Az egyre sikertelenebbnek tűnő, Orbán Viktor által is megszégyenített Hoffmann Rózsa úgy megsértődött Pokorni oktatáspolitikát érintő kritikáin, hogy előbb KDNP-s politikusként felkereste Lázár János fideszes frakcióvezetőt Pokorni megregulázása érdekében, de mivel itt nem járt sikerrel, immár Fidesz-tagként kezdeményezett etikai eljárást az oktatáspolitikus ellen.

Arról most ne is ejtsünk szót, hogy amikor ilyen kapkodás és fejetlenség van az oktatáspolitikában (Corvinus, hm? Iskolabezárások, tandíj vagy nem tandíj, egyházi nyomulás, hogy csak párat említsünk), akkor miként ér rá Hoffmann Rózsa Pokorni nyilvános szerepléseit dokumentálni és elemezni. Ennél sokkal fontosabb, hogy ki az a Hoffmann Rózsa egyáltalán?

 

Azt ugyanis még a legjobban értesült elemző se tippelte volna a kormányalakítás előtt fél évvel, hogy Hoffmann Rózsa lesz a magyar oktatáspolitika legfőbb döntéshozója (csúcsminiszteréről már szóltunk e helyt is - maradjunk annyiban, hogy Réthelyi Miklós esztétikai és ergonómiai funkciókon túl nem nagyon szokott terjeszkedni). Hoffmann úgy lett a legfontosabb ember diákok, szülők és pedagógusok számára, hogy az egyetlen (de, a jelek szerint döntő) tulajdonsága az volt, hogy Orbán Viktor épp őt választotta. Senki más, semmilyen közvetlen vagy közvetett legitimációt nem adott számára.

Hoffmann Rózsa 2010 előtt nem vett részt szakmai vitákban, nem hirdetett programot, nem konzultált a szakmával és az érintettekkel (oké, ezt most sem teszi), a Fidesz kulturális (!) tagozatát vezeti, mely pozíció körülbelül annyira releváns, mint Kontur Pál munkástagozata (vö: egykulcsos adó, szakszervezetek lebontása, szociális rendszer visszavágása). Kétségtelen azonban, hogy kényelmesebb egy pártbeli hátországgal nem rendelkező, csakis az őt "kitaláló" miniszterelnöktől függő alakot pozícióba ültetni (vö: Tarlós István), mint a szakmai tapasztalattal, önálló gondolatokkal és erős pártpozícióval bíró Pokornit.

 

Állítjuk mindezt úgy, hogy Pokorni Zoltán elképzeléseivel is komoly vitáink vannak. De Hoffmann Rózsa egyéves országlása valami egészen új minőséget hozott a politikába: a kudarcok sora egyfelől, a kisdiáktól végzős egyetemistáig egyaránt kiterjesztett, kollektív bűnösség másfelől. Hoffmann szerint a diákok lusták, nem dolgoznak eleget. Az államtitkár deklaráltan arra törekszik, hogy rosszabb legyen a gyerekeknek, rosszabbul érezzék magukat - ami a legbutább konzervatív gyógymód, a ma már csak nagyon tanyai környezetben használt "az a jó, ha fáj, attól gyógyul" módszere.

De ki adta mindehhez Hoffmannak a felhatalmazást? Látta őt bárki a kampányban, oktatáspolitikáról beszélve, akár csak egy kis részét kibontani a jelen igazságának? Megvitatta bárkivel a terveit (ha voltak ilyenek egyáltalán, mivel a jelenlegi ötletelés alapján azt is gondolhatnánk, hogy a direkt rosszindulatú változtatásokon kívül, a professzorok bosszúján kívül minden egyebet most talál ki).

 

Az pedig már egy konkrét bohóctréfa, amikor rálel "a másik" párttagkönyvére, és mivel saját (létezőnek éppen nem nevezhető) pártja nem tudja megvédeni, hát hirtelen fideszesként kéri Pokorni megbüntetését.

Érdekes próbája ez Orbán Viktor sajátságos pártszövetségének. Vajon egy nemrég még ismeretlen, láthatóan túl magas székbe ültetett KDNP-s politikus feljelentésére a Fidesz elítéli-e egyik alapítóját, volt elnökét, jelenlegi alelnökét, sikeres polgármesterét, személyes síkra terelve egy olyan szakmai vitát, ahol az egyik oldalon egy volt oktatási miniszter, a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezetének alapítója, az oktatáspolitikával bő két évtizede foglalkozó szakember áll - a másikon pedig egy olyan hölgy, aki a "Képes Biblia gyermekeknek" című könyvecskére akarja építeni a magyar oktatás jövőjét?

Érdekes meccs lesz. 

 

2010
nov.
15.

A KDNP olyan politikai formáció, melyre mintegy másfél évtizede szavazni se lehet. Pokorni Zoltán (renegátként vagy épp titkos misszióban) épp most ránthatja le a lepedőt a kereszténydemokrata szellemről, hogy kiderüljön: nincs alatta más, csak gomolygó hullaszag. Csak sietni kéne, mert nem szarral gurigázunk.

Az intézet munkatársa, Ceglédi Zoltán publicisztikája a Hírszerzőn olvasható

 

süti beállítások módosítása