Magyarország gazdag és erős, a tízmillió olajvállalkozó országa. Legyőztük Moszkvát, biztosítottuk a magyar energia-ellátást, méghozzá a buta, kipaterolt IMF pénzéből, ami egyébként is csak hitel. Hurrá!
Kapcsolódó hivatkozások:
Bő 500 milliárd forintot ez lazán megér. Igaz, a gyógyszerkasszát (a támogatott készítményekre fordított összeget) jövőre 83, 2013-ban pedig 120 milliárd forinttal faragják le. Igaz, a Belügyminisztérium zárolt 35 milliárdot, ebből mintegy 25 milliárdos elvonás kifejezetten a rendőrséget érinti. Igaz, az úgynevezett "nyugdíjreform" (tovább erősítve a reform=megszorítás értelmezést) évente átlagosan 116 milliárdos elvonással számol. Igaz, a közösségi közlekedéstől jövőre 45 milliárdot, az azt követő években pedig 60-60 milliárdot vesznek el. Igaz, a felsőoktatás 2012-ben 12 milliárddal, majd 38-38 milliárddal kap kevesebb pénzt. Igaz, az állami és önkormányzati reform 270 milliárdot meghaladó sebet kap a Széll Kálmán Tervtől.
Mindeközben a GDP két százalékánál nagyobb összegért veszünk részvényeket. Tőzsde, bankárkormány, spekluláció az emberek pénzéből... hol van ilyenkor egy Szijjártó Péter?
Sőt, kevesebb lesz a táppénz, csak 90 napig jár a munkanélküli segély, iskolákat és kórházakat zárnak be, sőt, rövidesen az önkormányzás is olyan módon alakulhat át, hogy a régi járásokra hajazó, központi irányítású hivatalok szívják el a helyiek által megválasztott testület és polgármester alatt működő hivatal jogait és feladatait.
Ezekhez képest aprópénz a félmilliárdból építendő kiskunsági békaátjárók költsége.
De vannak végre Mol-részvényeink...
Egy értelme esetleg mégis lehetne a nagy bevásárlásnak: osszák szét. Minden magyar polgárnak jutna egy ötvenezres pakett. Osszák szét, plebejusan, az embereknek, akár személyesen is.
Igen, ez is egy hülyeség lenne. Ahogy pont erre és pont hitelből ennyit elkölteni is az volt.
Az ugyanis nem igaz, hogy ez a vásárlás akár fikarcnyit is enyhítene Magyarország energiafüggőségén. Az sem igaz, hogy Magyarország ezzel valamiféle regionális tótumfaktum lesz energiaügyekben - ha érv volt a 10%-os limit az orosz fél ellen, érv lesz ellenünk is. A Mol szűk negyedét tulajdonolva egyébként sem azt a pozíciót foglaljuk el, mint Jockey a Ewing Oil. egyszemélyes vezetőjeként.
Hogy miféle borzalmas orosz beavatkozási veszélyt hárítottunk el ezzel, arra is válasz a 10%-os karantén - de az igazi kérdés az, hogy valóban olyan helyzetben volt-e az ország, hogy egy ilyen típusú befektetésre szánja az IMF-hitelt (melyet állítólag elköltött a Bajnai-kormány, de most mégis meglett). A "kipaterolt" IMF-nek ugyanis rövidesen fizetnünk kell - és kötve hisszük, hogy akárcsak a vásárlásra kiemelt 500 milliárdot hipp-hopp kipörgeti magából a Mol-negyedünk.
Főleg úgy, hogy a multinacionális nagyvállalkozó képében magyar állam gazdaságpolitikáját az a Matolcsy György intézi, akinek jövendölései valahol Aigner Szilárd és a Budapest tévé telefonos kártyajósai közötti arányban váltak be eddig. A nemzetközi piac ezzel a testcsellel megkapja még az ilyen ügyekben már bizonyított Szijjártó Államcsőd Pétert és Kósa Frankhitel Lajost is... egyre biztosabb, hogy a Mol olyan sikertörténet lesz Magyarország számára, mint mondjuk a szintúgy országbranddé és egyben gazdasági húzónévvé IKEA, Volvo vagy Grippen Svédországnak.
Bár, ugye, ezek magántulajdonban lévő cégek... az elmúlt 21 év magyar demokráciája pedig azt fényesen bizonyította, hogy a piaci kapitalistát játszó magyar állam a végén mindig csúfosan megbukott.
Most épp 500 milliárdnyi zsetonnal játszik.
