Az október 12-i főpolgármester-választáson Tarlós Istvánnal szemben több olyan kihívó is áll, akik elsősorban a baloldali, liberális szavazók megszólítására törekednek – ezen szavazók tehát most különösen nehéz helyzetben vannak, amennyiben nem csupán ismertség vagy szimpátia, hanem a jelöltek elképzelései, tervei alapján szeretnének dönteni. Vitahelyzetben ugyan nem találkozhattak Tarlóssal, ám a regnáló főpolgármesterrel szemben e három jelölt a kampány során jelentkezett önálló Budapest-programmal: e hosszabb-rövidebb dokumentumokból kiderül, mit gondol a baloldali-liberális ellenzék a főváros elmúlt négy évéről és hogyan képzelné el annak jövőjét.
Természetesen egy választási program vizsgálata, összevetése szükségszerűen szubjektív, ahogy a választói fogadtatás is: vannak, akik egy kifejezetten szakpolitikai, akár költségvetési tételekre lebontott programot szeretnének látni választási programként, mások szerint egy ilyen írásnál a hosszú távú vízió a legfontosabb. A bejegyzésben Bodnár Zoltán, Bokros Lajos és Csárdi Antal főpolgármester-jelöltek programjait hasonlítottuk össze : a forma, tartalom és megjelenített politikai értékek alapján vizsgáltuk a három dokumentumot. Mindez tehát nem tekinthető a három program átfogó, mindenre kiterjedő feldolgozásának, de egy világos képet ad arról, mely főpolgármester-jelölt milyen prioritások és politikai felfogás alapján készítette el Budapest-programját.
(Falus Ferenc visszalépése miatt választási programjának elemzését már nem ismertetjük. Rajtuk kívül még a Jobbik jelöltje, Staudt Gábor készített programot, ami ide kattintva elérhető)
Program – röplap – vízió?
A három vizsgált Budapest-program mind hosszúságát, mind „műfaját” tekintve némiképp eltérő: bár mindhárom fővárosi választási programként definiálja magát, mégis alapvetően eltérő dokumentumokról van szó. Bokros Lajos programja egy nyolc oldalas, tizenhét pontban megfogalmazott, felsorolás-szerű leírás, mely a közlekedéssel kapcsolatos ügyeket viszonylag részletesen kifejti, ám számos téma egyszerűen hiányzik belőle. A másik végletet az LMP programja jelenti: a Lehet Más a Politika Megújuló Budapest programja akár egy országgyűlési választási program is lehetne, amiben a főváros egy kiemelt terület. Amellett ugyanis, hogy számos konkrét budapesti probléma és helyszín megjelenik benne, az egész program sokszor általános alapelveket fogalmaz meg, legyen szó az oktatásról, a fenntarthatóságról vagy a független kultúráról. Ezeket a részeket bármely (nagyobb) város esetén alkalmazhatóak, céljuk vélhetően tehát az LMP ideológiai helyzetének bemutatása, megerősítése. Végül Bodnár Zoltán programja tekinthető talán a leginkább egy klasszikus főpolgármesteri programnak – a három közül ez az egyetlen, ami kifejezetten ezt a címet is viseli. A húsz oldalas program a helyzetértékelés – megoldási irányok felépítést követi, kifejezetten a fővárosra koncentrálva. A Liberálisok főpolgármester-jelöltjének programjában látunk egyedül egy alapos, a főváros költségvetési számait és az elmúlt négy év kiadásainak változását bemutató fejezetet.
Legfontosabb közös ügyek: lakhatás, közlekedés, demokrácia
Mindhárom Budapest programból az látszik, hogy e három téma kitüntetett jelentőségű a jelöltek számára. Csárdi Antal és Bokros Lajos programjában is az általános felvezetőt követő első a lakhatás kérdése, de Bodnár esetén is viszonylag hamar előkerül. A lakhatást a három jelölt alapvetően hasonlóan oldaná meg: a problémát a fővárosi bérlakás-rendszeren, állami-önkormányzati szerepvállalás megerősítésén keresztül látják. Mindannyiuk esetén kiemelt a fiatalok és a szociálisan rászorulók, hajléktalanok segítése. Utóbbiak esetén mindhárom jelölt kiáll a szociális típusú megoldáskeresés fontossága mellett, szemben a jelenlegi, rendészeti megközelítéssel. Érdekes hasonlóság, hogy az üresen álló lakások büntetése, mint lakhatást segítő eszköz, a konzervatív Bokros Lajos és zöld-baloldali Csárdi Antal programjában is előkerül, mindketten büntetnék ugyanis a kihasználatlan magántulajdont: Bokrosnál ez „üres lakás” adó, az LMP-nél „ingatlanhasznosítási hozzájárulás” (igaz, Csárdi esetén ez a fogalom nem a lakhatásnál, hanem a kihasználatlan városi terek résznél kerül elő). Bodnár Zoltán programjában a lakhatás elvesztését megelőző intézkedések (közüzemi tartozások) is hangsúlyos szerepet kapnak. Mind Bodnár mind Bokros kiemeli a civil és egyházi szervezetekkel való együttműködés megújítását.
Mindhárom főpolgármester-jelölt számára a főváros közlekedése (közösségi közlekedés, autós- és kerékpáros forgalom) az egyik legrészletesebben tárgyalt ügy: Bodnár Zoltán programjában ez az első fejezet a helyzetértékelést követően, Bokros Lajos esetén a tizenhét pontból hét kapcsolható ehhez a körhöz és az LMP programjában is csak a „Zöld város” koncepció kap hosszabb kifejtést, mint a közösségi közlekedés. Mindhárom jelölt elkötelezett a kötött pályás közlekedés fejlesztésében, a P+R parkolók kibővítésében, a metró fejlesztésben. A közlekedés kapcsán látjuk a legtöbb konkrét ötletet, gyakran kerületre, villamos- vagy buszjáratra lebontva. Egyetértés van abban is, hogy a közlekedésben valamilyen használat-alapú, elsősorban elektronikus jegyrendszerre van szükség. A BKK szerepének megítélése ugyanakkor már nem egységes: Bodnár Zoltán a BKK és Tarlós közötti harcot problémának nevezi, Bokros egyenesen a megszűntetését javasolja. Csárdi programja szerint a „BKK jó első lépés volt az elmúlt 4 évben” – igaz, a megvalósítás nem sikerült jól. Csárdi megtartaná tehát és bővítené a BKK-t, mint a közlekedés megrendelőjét és a fővároson is túlnyúló szervezetté bővítené.
A harmadik kiemelt terület a demokrácia és az országos politika beemelése a választási programba: Bokros és Bodnár esetén ez rögtön a program elején megtörténik – Csárdi estén a bevezető inkább magáról az LMP-ről és annak civil gyökereiről szól. Három közül Bodnár esetén látunk egyfajta „fővárosi leltárt” – a Liberálisok főpolgármester-jelöltje a fővárosi költségvetésen keresztül mutatja be, mi történt az elmúlt négy évben a budapesti önkormányzat és a központi kormányzat viszonyában. Említésre méltó, hogy mindhárom programban megjelenik a „bűnös város” jelző – utalva arra, hogy a Fidesz kifejezetten ellenségesen viszonyul a fővároshoz. Konszenzus van abban is, hogy Budapest visszaszerzése a demokratikus újjáépítés legfontosabb építőköve: egy ellenzéki főváros ellensúlya lehet a kormánynak. Hasonlóképp mindhárom jelölt az átláthatóbb működés, az emberek bevonásával működő önkormányzatiság mellett érvel. Részletes tervekkel csak Bodnár és Csárdi áll elő a napi működést, illetve a főváros és kerületek viszonyát illetően. Mindketten támogatják a helyi népszavazások kiírását – sőt, Csárdi egyenesen kötelezővé tenni bizonyos ügyekben. Városkoncepciójuk ugyanakkor eltér: Bodnár egy, a belső kerületekből álló City-koncepciót fejti ki, Csárdinál egy, a kerületeknél is kisebb, városrészi önkormányzatok segítéségével képzeli el a főváros működését.
Sajátosságok a programokban
Noha a terjedelmi különbségek miatt nehéz összehasonlítani, melyik jelölt jelentkezik olyan saját témával vagy megoldással, amivel mások nem, néhány karakteres különbséget találunk. Bokros Lajos esetén ez a média – Bokros Budapest TV-t javasol, többnyelvű adással, a szomszédos országoknak szóló műsorokkal. A televízió lenne szerinte a politikai viták nyilvánosságát megteremtő egyik fő eszköz. Bodnár Zoltán esetén egyrészt a már említett City-koncepció a leginkább egyedi elem, másrészt a Liberálisok főpolgármester-jelöltje az egyetlen, aki külön fejezetben beszél a közbiztonság helyzetéről. Szintén egyedi elem Bodnár programjában a külön nevesített állatvédelem. Az LMP programja, elsősorban hosszúsága miatt több témát is részletesen tárgyal mint a másik két program, a legszembetűnőbb eleme mindenképp a „zöld Budapest” nagyon részletes, szakmailag is megalapozott kifejtése – ez a fejezet teszi ki a teljes program mintegy ötödét.
A témaválasztások, illetve a kifejtések ezzel együtt is beazonosíthatóvá tesznek bizonyos politikai karakterjegyeket. Bokros Lajos programja leginkább egy gyakorlatias, technokrata megközelítésnek tekinthető, mely ideológiai állásfoglalást nem is tartalmaz, lényegében az egyetlen így használt jelző a demokrata. Tartalmilag egy alapvetően konzervatív, az állami szerepvállalás és tulajdonlás elutasítását hirdető programot látunk, erős önkormányzatisággal.
Csárdi Antal, illetve az LMP Budapest programja ezzel szemben a másik véglet: a program egy vállaltan zöld és szociális egyenlősítő szempontokat megjelenítő írás. A fenntarthatóság, az ökogondolkodást az oktatástól a közbeszerzéseken keresztül a városi élet legtöbb részében érvényesíteni akarja. Csárdi programja több helyen a magántulajdon ellen foglal állást (vadkapitalizmusról, köztulajdon helyére szabályozatlanul benyomuló magántőkéről) beszél, megerősíti a párt plázaépítések megállítását célzó javaslatát. A három program közül egyértelműen Csárdié a leginkább ideologikus – ezt erősíti az is, hogy sokszor nem is a fővárosról ír, hanem ezeket az alapelveket fejti ki.
Végül Bodnár Zoltán főpolgármesteri programja egy vállaltan és leírtan liberális, szabadelvű városvezetés megteremtését célozza: az államosítás elutasításában, a művészeti szabadság függetlenségében és a verseny és a szolidaritás kettősében hisz. Bodnár programjában megjelenik az állampolgári felelősség fontossága, a magántőke kívánatos szerepe az oktatásban – a munkaalapú helyett a tudásalapú város képében. A Liberálisok jelöltje a képviseleti demokrácia mellett tesz hitet, a népszavazás intézményét pedig fontos kiegészítőként látja.
