Politikai ismeretek tekintetében a magyar társadalom átlagos helyen van az európai országok között.
A választási regisztráció indokaként a kormány nagyjából egyetlen érvet ismételget: szerintük a változtatás a tudatosabb állampolgári részvétel felé fog mutatni, a jövőbeli szavazók megfontoltabban és tájékozottabban fognak dönteni. REINER Roland írása.
Kapcsolódó hivatkozások:
A választási eljárásról szóló vitában rendszeresen felmerül érvként, hogy a szavazók nem tájékozottak, nem ismerik a politikai rendszert, tehát nem is tudnak felelős döntést hozni. Egyes pártok a tájékozottságot az iskolai végzettséggel kötik össze, és egyenesen kizárnák az alapfokú végzettséggel nem rendelkező állampolgárokat a választási rendszerből. A tájékozatlanságot a vitában szereplő felek mintha egyaránt adottnak tartanák, de valóban tájékozatlanabbak a szavazók Magyarországon, mint más európai országokban?
Nézzük meg a számokat!
Egy 2009-es, az Európai Parlamenti választások idején készített felmérés során néhány, az Európai Unióval illetve a hazai politikával kapcsolatos kérdéssel mérték az állampolgárok politikai ismereteit. Noha a tájékozottságról, annak különböző aspektusairól akár egy önálló kutatást is lehetne végezni, most meg kell elégednünk az itt alkalmazott módszerrel. A kutatás során a válaszadóknak egy-egy állításról kellett eldönteniük, hogy az igaz vagy hamis, a belpolitikát három kérdés mérte.
A korhatárt kevesebben ismerik, az oktatási minisztert sokan
A legkevésbé éppen a választójogi korhatárral kapcsolatos állítást tudták jól megválaszolni a kérdezettek: tízből mintegy négy magyar válaszadó igaznak vélte azt a hamis állítást, hogy a magyarországi parlamenti választáson a jelöltnek legalább 25 évesnek kell lennie. Ez az állítás egyébként az európai polgárokat is nehéz helyzetbe hozta – 37 százalékuk hasonlóképp rosszul tudta.
A következő állításban az adott ország oktatási miniszterét nevezték meg jól: a kutatásban résztvevők több mint kétharmada (69 százaléka) tartotta igaznak a helyes állítást. Magyarország alig maradt el az EU-s átlagtól: a válaszadók 66 százaléka ismerte fel helyesen, hogy a kutatás idején az oktatási miniszter Hiller István volt.
Hasonlóan nagy arányban ismerték fel a válaszadók, ha helytelen parlamenti létszámot kérdeztek tőlük (a valódi nagyság másfélszeresét, tehát Magyarország esetén az állítás 579 tagú parlamentről szólt): a teljes, európai mintában minden második válaszadó tudta, hogy rossz számot lát. Talán az akkoriban a parlament létszámáról szóló vitának is köszönhető, de a magyarok ebben még jobban is teljesítettek: a megkérdezettek közel kétharmada tudta jól, hogy a parlamentben nem 579 képviselő ül.
Minden ötödik magyar nagyon jól, 40% pedig megfelelően tájékozott
Összesítve a három kérdésre adott válaszokat kirajzolódik, hogy a különböző társadalmak mekkora arányban állnak tájékozott és tájékozatlan állampolgárokból. Jól látszik, hogy Magyarország egyáltalán nincs lemaradva, hiszen az EU-átlagnak megfelelő a legtájékozottabbak aránya, míg az egyetlen jó választ sem adóké az átlagnál még alacsonyabb is. Hazánkban a társadalom ötöde tekinthető a fenti kérdések alapján nagyon jól tájékozottnak (3 jó válasz) míg további negyven százalék megfelelően tájékozott (2 jó válasz). Csupán minden tízedik állampolgár nem tudott egyik kérdésre sem helyes választ adni, kifejezetten tájékozatlannak tehát csak a magyar társadalom tizede tekinthető. Ezek az adatok tehát azt mutatják, hogy a tájékozatlan magyar választó képe hamis: politikai ismeretek tekintetében a magyar társadalom átlagos helyen van az európai országok között.
A fent részletezett három belpolitikai állítás közül hány helyes választ adott. Európai Választáskutatás, 2009.
Ha valóban növelni akarjuk a tájékozottságot, más utak hatékonyabbnak tűnnek
Természetesen van még hova fejlődni: a hagyományosan jó oktatási rendszert működtető északi tagállamok vezetik a listát – náluk a legmagasabb azok aránya, akik mindhárom állításról jól döntötték el, hogy az igaz vagy hamis. A jelek szerint e tekintetben (is) érdemesebb lenne a kormánynak inkább az oktatás megerősítésén, hatékonnyá tételén dolgoznia; a művelt polgár lesz igazán tájékozott. A regisztráció sokkal inkább leképezi, illetve konzerválja a mai különbségeket. És egy másik lehetséges összefüggés: a magas arányú internethasználattal büszkélkedő balti államok polgári szintén átlag fölött tájékozottak. Itt is van még tennivaló, és szintén szélesebb tájékozottság várható a gyors és komplex információ-átadást biztosító internet terjesztésétől, mint attól a regisztrációtól, aminek központi eleme az ügyfélkapus bejelentkezés. Logikailag is meg kellene előznie az internet terjesztésének az online regisztráció ilyen típusú preferálását: előbb legyen a háztartásokban internet, mintsem hogy a kormány fő érve a „mindenki számára nyitva álló, önkéntes” regisztráció mellett az ügyfélkapus opció.
Végül a választási rendszerről szóló viták tükrében érdekes lehet az is, hogy Belgiumban és Olaszországban, ahol kötelező a választáson való részvétel, az állampolgárok sokkal kevésbé tájékozottak a politikai rendszert illetően, mint Európa számos országában.
