Vajon mi történik majd a Jobbik október 23-i tüntetésén? Mikor áll végre elő a Jobbik választási programjával? Le tudja-e győzni a Jobbik a Fideszt? - TÓTH Csaba írása
Kapcsolódó hivatkozások:
*
Ismerős kérdések? Két-három éve azok lettek volna. Idén azonban politikai junkie legyen a talpán, aki talál olyan beszélgetős műsort, ahol az elemzők e témákról vitáznának. A baloldali véleményformálók kevésbé rettegnek, a jobboldaliak ritkábban tudják előhúzni a „de ha nem vagyunk kemények, jön a Jobbik” toposzt. Miközben a közéleti viták tempója és intenzitása érzékelhetően felpörgött a szeptemberi parlamenti szezonkezdet óra, a Jobbik hangja mintha kevésbé lenne harsány.
Mindig nehéz azt elemezni, amikor az „újdonság” egy politikai szereplő jelenlétének visszaesése. Mégis: a Jobbik jelentőségének folyamatos csökkenése az idei ősz egyik kevéssé elemzett, de annál fontosabb jelensége.
A Jobbik helyzetének alapvető változása akkor válik igazán szembetűnővé, ha összehasonlítjuk azt a pár évvel ezelőtti állapottal. Három éve, 2009-ben, a Jobbik minden várakozást felülmúló EP-szereplése után sokan reálisan számoltak azzal, hogy a következő parlament második legerősebb pártja a szélsőjobboldali erő lesz. Egy évvel később, 2010 októberében a Jobbik megszerezte első polgármesteri pozícióit és meggyőzően érvelhetett amellett, hogy az önkormányzati választások erősítették a párt helyzetét. Még tavaly ilyenkor is reménykedhetett abban, hogy hamarosan vezető ellenzéki párttá válik: Gyurcsány Ferenc és a DK kiválása az MSZP-ből egy pillanatra felcsillanthatta ezt a reményt.
Ehhez képest ma egyetlen józan elemző sem feltételezi, hogy rövid, vagy akár középtávon a Jobbik válna Magyarország második – s különösen nem első – pártjává. Lehet vitatkozni azon, képes lesz-e a baloldal legyőzni a Fideszt 2014-ben, s azon is, ki vagy kik lesznek miniszterelnök-jelöltje(i). Olyan forgatókönyvvel azonban senki nem számolhat reálisan, hogy a Fidesz-kormányt egy Jobbik-kormány váltja majd. Baloldali politikusok számára a miniszterelnök-jelölti pozíció elvezethet a kormányfőségig. Vona Gábor miniszterelnök-jelölt lehet 2014-ben – de miniszterelnök nem lesz.
Mindez nem azért van, mert a Jobbik 2012-ben rosszabbul politizálna, mint a korábbi években. Vona Gábor parlamenti megszólalásaiban továbbra is van erő, s a párt aktivitása sem csökkent: a Jobbik honlapja pontosan dokumentálja, ahogyan a párt naponta négy-öt ügyben is igyekszik megszólalni. Az Avasra szervezett tüntetéssel pedig a Jobbik kedvenc témájához, az agresszív cigányellenességhez is igyekszik visszatalálni.
Éppen az avasi tüntetés mutatja azonban, mennyire megváltozott a Jobbik körül a politikai közeg. Egy ilyen tüntetés korábban az egész politikai közvéleményt permanensen, akár hetekig lázban tartó ügy lett volna. Arra ma is alkalmas, hogy egy-két napig vezető hírré váljon – ám hamarosan ismét az október 23-i tüntetés és Matocsy legújabb csomagja dominálja majd a közéleti vitákat.
*
A Jobbik közéleti jelentősége egyrészt a politikai témák átalakulása miatt csökkent. Karácsony Gergely és Róna Dániel tanulmányából tudjuk, mikor erősödik a Jobbik: ha a politikai napirenden kedvenc témáiról, főként a romakérdésről van szó. Nem is annyira az a lényeg, ki mit mond ilyenkor: a téma felvetődése – ahogyan a közbiztonsággal, renddel kapcsolatos kérdések is – önmagában erősítik a Jobbikot, mert a választók különösen hitelesnek tartják e kérdésekben. (igen, ezekben az ügyekben a választók kétharmada tényleg jobbikos).
Hiába próbálkozik azonban a Jobbik: a politikai napirend fő kérdései az avasi demonstráció epizódja után is a demokráciáról, választási regisztrációról, vagy IMF-megállapodásról szólnak majd – s itt a radikális párt dolga sokkal nehezebbé válik. A kormány azt mondja, nem enged az IMF-nek. Sőt, a kormány egyik legfontosabb tanácsadó intézményeként működő Századvég igazgatója egyenesen úgy fogalmaz: az IMF-nek kell magatartásán változtatnia, ha pénzt akar adni. A Jobbiknak nincs könnyű dolga, ha ezt a kormányzati álláspontot akarja jobbról támadni – ilyen vélemény megfogalmazható ugyan, de választói többséget teremteni hozzá lehetetlen. Minél jobban átveszi a kormányfő a magyar jobboldali hagyomány legkevésbé progresszív, legkevésbé nyugatias, leginkább nacionalista elemeit, annál kevesebb tér marad a Jobbiknak. Legyen szó szinte bármilyen ügyről, a fő konfliktus a kormány és baloldali ellenzéke – nem pedig a kormány és a Jobbik között húzódik. Egyre világosabb: a retorikájában a politikai centrumtól egyre inkább távolodó kormányt balról lehet majd leváltani. Egyelőre nem tudjuk, mely párt vagy pártok és mely politikus vagy politikusok lesznek a Fidesz fő kihívói – de az biztos, hogy a Jobbik és Vona Gábor nem lesz köztük.
*
Ez a felismerés, ha nem is feltétlenül tudatosan, de a választókra is hat. A Jobbik júliusi adataihoz képest szeptemberre a biztos szavazók között az Ipsosnál öt, a Mediánnál nyolc (!) pontot esett (a Tárki hasonló esést nem regisztrált). Ennél is sokat mondóbb azonban egy frissen megjelent Medián felmérés, ami a választani akaró, de pártpreferenciával nem rendelkező – vagyis az aktív bizonytalan – szavazók között vizsgálta egyes politikusok népszerűségét. Bár a kutatás fő híre Bajnai Gordonról szólt, érdemes áttanulmányozni Vona Gábor adatait is. A Jobbik pártelnöke e bizonytalan csoportban sokkal kevésbé népszerű lakossági átlagánál: elfogadottsága (pontosabban annak hiánya) Gyurcsány Ferencével vetekszik, s nem éri el az egyébként roppant népszerűtlen Orbán Viktor érékét. Mindez egybecseng a Republikon egy korábbi kutatásának tanulságaival is, ahol azt állapítottuk meg,hogy a bizonytalanok között a Jobbik rendelkezik a legkevesebb tartalékkal. 
S ha mindez nem lenne elég: a Fidesz-kétharmad által elfogadott választási rendszer is kifejezetten hátrányos a Jobbiknak, hiszen a párt csak elenyésző számú egyéni győzelemben reménykedhet. Számításaink szerint a Jobbik jelenlegi támogatottsága mellett a mandátumok nagyjából tíz százalékára számíthat.
Mindez nem jelenti azt, hogy a Jobbik ne lenne továbbra is fontos szereplője a magyar politikának – e tíz százalék könnyen eldönthet a kormányalakítás kérdését. A Jobbik által meghonosított beszédmód, a párt által felelevenített militáns nacionalizmus és harsány kisebbség-ellenesség jó ideig politikai életünk része marad. A liberális demokrácia hívei azonban fellélegezhetnek: szélsőjobboldali áttörésre nem kell számítanunk.
TÓTH Csaba
a Republikon Intézet stratégiai igazgatója
