A kormányt zavarja a képviselői függetlenség. Is. Lassan mindennemű szabadság, minden autonómia zavarni fogja. - CEGLÉDI Zoltán írása
Kapcsolódó hivatkozások:
*
Épp az Országgyűlési Őrség szolgálati szabályzatának tervezetét szemezgeti a sajtó. Az elsőre ijesztőnek tűnő részletek (elektromos sokkoló használata, kollektív sorozatlövő fegyver stb.) nem a Kövér-gárda újításai, a rendőrség szolgálati szabályzata is igen hasonlóan épül fel. A fizikai és politikai közeg azonban nagyon-nagyon más.
*
Kezdve a technikai részletekkel: ma nem látszik az a fizikai veszély, amit egy 339 fős, sokkolóval, rendőrbottal, esetenként lőfegyverrel felszerelt rendfenntartó csapatot a Parlamentben állomásoztatva kell megoldani. Belülről legalábbis semmiképp. Kitől félünk ennyire? A Jobbik frakciójában üldögélő, tucatnyi Zagyva-klónhoz hasonló csapatnál durvább társaságok is összejönnek egy-egy hétvégi szórakozóhelyen, mégsem kell több száz rendőr melléjük. Az átlagos országgyűlési képviselő meg körülbelül olyan harci értéket képvisel, mint egy középkorú bérszámfejtő - nehezen elképzelhető, hogy a szolgálati szabályzatban leírt módon ökölcsapások, rúgások, végtagra irányított sokkoló által kell őket megfékezni. Egy kocsmai verekedés, egy folyamatban lévő erőszakos bűncselekmény megakadályozása, vagy épp az "erős alkoholos befolyásoltság alatt, szerelemféltésből, élettársa sérelmére"-típusú esetekben indokolt a gumibot - de abban egészen biztos vagyok, hogy az elmúlt 22 évben nem volt olyan eset a Parlamentben, amikor nagydarab, sokkolóval felszerelt egyenruhásokra lett volna szükség a rend helyreállításához
Az már érdekesebb kérdés, hogy a következő választáson 200 főre apadó képviselők mellett strázsáló, több mint másfélszer annyi, a házelnök vezényszavára ugró kommandós hogyan hatna a képviselői munkára. Kit és miben korlátozna? Vajon kikopnának az olyan performanszok, mint például az LMP-s cédulaeső? És ha igen, az inkább jót tenne a parlamenti munkának, vagy épp ellenkezőleg, indokolatlan korlátozás lenne? És vajon hol lenne a határ az öncenzúra tekintetében: cédulát már nem dobok, de szenvedélyesen beszélni, minősíteni és kiszólni merek még? Vagy a hangerőt és a jelzőket és másként választaná meg a politikus, ha tudná, hogy gumibotos-bilincses kommandósokat küldhet rá a házelnök? Mi lenne azokkal az esetekkel, amikor a képviselő a megvont szó után, kikapcsolt mikrofonnal, emelt hangon folytatja a filippikát?
Erős gyanúm, hogy itt sokkolóval lőnek verébre, és ebből komoly kár, a parlamenti munka, a képviselői jogosítványok csorbulása lehet. Tetszik vagy sem, a parlamentáris demokráciának része a szenvedélyes vita, a szokásjogi normák egy-egy esetben történő, politikailag motivált áthágása. A magyar országgyűlési hétköznapok talán még szelídebbek is, mint a fejlett, nyugati demokráciák törvényhozásai. Az pedig egészen biztos, hogy az ukrán, a dél-koreai, vagy akár az olasz parlamentben már tapasztalt, nyílt színi verekedéseknek még az esélye se merült fel eddig.
Ha tehát az egykori kordonbontók mai keménykedésének az okait keressük, akkor egy jóval általánosabb attitűdhöz jutunk. Ez pedig a mindennemű autonómia korlátozásának generális igényéről szól. A Kövér László keze alá telepített Országgyűlési Őrség ugyanebből az akaratból nőtt ki: a Fidesz minden olyan független testületet, fórumot kontroll alá akar vonni, mely a kormány kritikáját, bírálatát tanúsíthatja, pláne Orbán Viktor akaratát is megmásíthatja. Az autonómia, a szabadság a kulcsszó, amit az egykor liberális Fidesz mára ellenségként kezel.
Zavarja a művészi autonómia, ezért van szüksége Fekete Györgyre és majd Vidnyánszkyra. Zavarja az önkormányzati autonómia, ezért döntött úgy, hogy a helyiek által megválasztott polgármester és képviselő-testület, és az utóbbiak által támogatott jegyző helyett a Fidesz-káderdűlőre, a járási hivatalokhoz ragadja át a helyi közigazgatást. Zavarja a sajtószabadság, ezért alkalmazza Szalai Annamáriát, zavarja a szólás- és gyülekezési szabadság, ezért foglalta le a nemzeti ünnep előtt a Fővárosi Önkormányzat és a kormány Budapest összes tüntetésre alkalmas közterületét. Zavarja, ha számolni tudó szakemberek ellentmondanak Matolcsynak, ezért nyírta ki az előző Költségvetési Tanácsot, zavarják a kiművelt, gondolkodni képes emberfők, ezért szűkíti drasztikusan a felsőoktatás eléréseit. Zavarja a munkavállalói érdekképviselet, ezért kell Gaskó Istvánnak, Orbán régi "bölénytársának" százmilliós közpénz-támogatással kinyírni a valódi szakszervezeteket. Zavarja a szavazópolgár döntési szabadsága, ezért írja elő a regisztrációt. Mindennemű szabadság zavarja már.
És persze, az is zavarja, ha valaki esetleg mindezt még a parlamentben is az arcába vághatja.
