Képlékeny a határ az elszánt következetesség, illetve az ön- és közveszélyes konokság között. A Fidesz most az utóbbi csapdájában vergődik - pedig a megoldás házon belül is kínálná magát. - CEGLÉDI Zoltán írása
Kapcsolódó hivatkozások:
*
Igen, itt a Schmitt-Áder csere forgatókönyvét ajánlom a Fidesz döntéshozói (=Orbán Viktor) figyelmébe. Azt a momentumot, amikor egy pillanatra a pártállás diktálta kritikátlan hűséget a Fidesz holdudvarában is felülírta a valódi és vállalható megoldásra törekvés. Azt az értelmezési intervallumot próbálom a fideszesek számára felidézni, amiben nem a narancssárga biorobotok menetelését olajozzák, hanem olyan jelöltet keresnek adott posztra, aki közéleti értelemben is szobatiszta, és nem kell szégyenkezni sem miatta a jelölőknek.
Valljuk be: Schmitt miatt generálisan égett az arcunk. Volt néhány végsőkig harcoló politikus és pártpolitológus, akik a végsőkig obersovszkyban nyomták, de a zöm már nem volt hajlandó megkötni az újabb kompromisszumot. A magyar nyelvet permanensen és rituálisan kivégző, kisdoktorijában csak a kompilációs készségekről számot adó "álamfő" helyett jött Áder János, és legutóbb épp a választójogi szégyencsomag kapcsán bizonyította: elődjével ellentétben ő lelkiismeretes közjogi méltóság .
A kudarcos kormányzás pedig egyre nagyobb nyomás alá helyezi a Fideszt, támogatottsága a 2010-es csúcsról a mélybe zuhant - naná, hogy a leggyengébb pontokon kezd el ereszteni. Reparálhatatlanul. Az aczéli otrombaságot felidéző kultúrpolitika Fekete Györggyel, Hoffmann Rózsa tizedelős oktatáspolitikája már sosem lehet sikeres. Naponta szállítják a mélyütéseket pártjuk és kormányuk számára, vállalhatatlanok lettek.
Szét fogja dobni a kuktát a gőz. Már most is fütyül kifelé: a jobbról jövő tiltakozások, kilépések, Szörényi Levente keserű kifakadása, az egyébként a kormányhoz lojális sajtóban is megjelenő, kritikus véleménycikkek mind annak a jelei, hogy több ügyben is a Schmitt-botrányhoz hasonló stádiumba jutottunk. Ha a Fidesz túl akarja élni káder- és kormánypolitikája bukását, akkor minőségi cserékre kell elszánnia magát. Áder felléptetése után ismét meg kell mutatnia, hogy vannak még a sorai közt vállalható arcok, a Békemenet ösztönmasszáján kívül is elismert szereplők.
Hoffmann Rózsa vesszőfutását, és vele a diákok, szülők, tanárok, 80-as IQ fölött közlekedő polgárok folyamatos frusztráltságát is azonnal meg lehetne szüntetni, ha jönne végre Pokorni Zoltán. Az az ember, akinek "fideszességéhez" kétség nem fér, de ugyanakkor az oktatáspolitikában nem egy bekattant pedellus színvonalát képviseli. Amikor a Republikon Intézet oktatáspolitikai konferenciáján láttuk vendégül, természetesen sok vitánk volt vele - de ezek szakmai természetű, megbeszélhető viták. A jelenleg regnáló államtitkárral nem lehet ilyen vitákat folytatni, ugyanis sem a valóságérzékelése, sem az elérni kívánt céljai nem esnek egybe a liberális szakpolitika álláspontjával. Sőt, semmilyen szakpolitikai állásponttal sem. (Mindez persze közvetett módon Pokorni Zoltánt is minősíti: tudjuk, hogy jobban csinálná, de látjuk, hogy mégis asszisztál, nem tesz meg mindent, hogy Hoffmann Rózsa tervei ne váljanak gyakorlattá.)
Fekete György esetében szintén egyértelmű a "belső körből" átemelhető cserejátékos személye: Gulyás Gábor vitán felül álló szakmai munkája, reputációja mellett hosszú évekig megfelelt a legfideszesebb fideszeseknek is. Ugyanakkor egy lelkiismeretes, szakmájához értő ember nem asszisztál a 19. századba való időutazáshoz. Egy Fekete-Gulyás csere ismét egy, a jó irányba tett lépés lehetne.
De olyan embert sem ismerek, aki büszkén és őszintén vállalná, hogy szerinte Matolcsy György gazdaságpolitikája sikeres. Soha, senkit nem hallottam-olvastam arról nyilatkozni, hogy a tárcavezető a lehető legjobb megoldás az ország gazdaságpolitikájának irányítására. Mindezt úgy, hogy közben pont a piros pöttyök szakértője (és főnöke, Orbán Viktor) EU-, IMF- és józan ész ellenes szabadságharca miatt az IMF-tárgyalásokért felelős Varga Mihály naphosszat malmozással tölti a napjait. Néha megkérik, hogy hazudjon egy újabb tárgyalási időpontot - de most épp ott tartunk, hogy idén már biztos nem, jövőre talán. Csak én gondolom azt, hogy ezt a számolni tudó, még komolyan vehető embert kéne Matolcsy helyére ültetni, utóbbit pedig örökre elzárni mindennemű közjogi relevanciájú döntéstől?
És persze, lehetne még sorolni a csereérett szereplőket a Fidesz és a kormány környékén. A pártért, mondjuk úgy, kevésbé aggódok, ezért akár meg is tarthatják az egyszerre népszerű, szimpatikus, a felkészültség és őszinteség auráját sugárzó (hehe) szóvivőiket, Selmeczi Gabriellától Szijjártó Péterig - de valódi, praktikus okot esetükben sem látok arra, miért pont velük jelenítik meg a kommunikációt. Igaz, részükről legalább profilazonos a mondandó tartalma az azt előadó személy kvalitásait tekintve - szegény Giró-Szász András például komoly intellektuális öncsonkítás után tudja előadni a számára rendelt mondatokat. De Szalai Annamária megint csak úgy kártékony, hogy azzal sem az országnak, sem a Fidesznek nem tud használni. Az indulatos, vagdalkozó médiahatósági vezetőnek is lenne "belső"' alternatívája: arról például személyesen győződtem meg, hogy Koltay András még egy röpcédulás performansztól se borul ki úgy, mint elnök asszonya a Klubrádió puszta létezésének tudatától.
Végül van aztán olyan helyzet is, amikor a jelenlegi, nem fideszes megoldást kéne megőrizni. Alföldi Róbertet csak a színházat hírből sem ismerő, ámde militáns, szűk agyú homofóbok mocskolják, miközben Szörényi Leventétől Dr. Gáspárik Attiláig, a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház vezérigazgatójáig mindenki kiáll mellette, aki nem csak pózol a kultúrával. Fideszeseként is, igen. Miközben ugyanis Alföldi csinált egy világszínvonalú Nemzeti Színházat, az is kiderült, hogy a Gój Motorosok viszont nem színházba járnak a kultúrát magukba szippantani, Dörner "hátországa" agonizál. Vidnyánszky Nemzetije se jutna dicsőbb sorsra.
A Fidesz elhibázott személyzeti politikája most még kellő önkritikával reparálható. Kapun belül, kifogástalan narancsszínben is vannak jobb jelöltek. Ha Orbán Viktor továbbra is erőből akarja átverni az akaratát, ha ragaszkodik azokhoz, akiket már a Magyar Nemzet is vezércikkben mondatna le, annak az egyik, számomra egyébként kevésbé releváns következménye lesz az, hogy a Fidesz támogatottsága tovább olvad. Azt viszont egy ország szívja meg, és nem is rövid távon, ha a mai figurák maradnak az oktatás, a kultúra, a médiaszabályozás, vagy pláne a gazdaságpolitikai meghatározói. Pár kirúgás és kinevezés most sokat segíthetne úgy a Fideszen, mint Magyarországon. Hogyne, ehhez persze be kell vallani a tévedést is. De a Schmitt-ügy óta tudjuk, hogy ezt néha még a Fidesz sem kerülheti el.
