A közvélemény-kutatások az utóbbi hónapokban a szokásos pártpreferencia mérések mellett miniszterelnök-jelölti támogatottságot is mérnek: ez a téma elsősorban a baloldali ellenzéki oldal megosztottsága miatt lett érdekes. A kérdés maga tulajdonképpen arról szól, ki lehet Orbán Viktor kihívója 2014-ben, ki lehet az ellenzék miniszterelnök-jelöltje: Mesterházy Attila vagy Bajnai Gordon.
Kapcsolódó hivatkozások:
*
Bár a kérdés viszonylag egyértelmű, a mérés mikéntje már korántsem az. Alapvetően két olyan szempont fogalmazható meg, amelyek megválasztása befolyásolja a mérési eredményt. Az egyik ilyen, hogy Mesterházy Attilát és Bajnai Gordont egymással szembeállítva is – és nem csak Orbán Viktorral szemben – mérik. Azonban ez a szembeállítás jelenleg egy torz kommunikációs helyzetből indul ki: Bajnai Gordon egyrészt korábban már volt miniszterelnök, másrészt többször is kinyilvánította, hogy ő elfogadná a miniszterelnök-jelöltséget. Ezzel szemben Mesterházy Attila miniszterelnök-jelölti ambícióról a választóknak nincs világos képe. Bár az elemzői konszenzus szerint a legerősebb ellenzéki párt elnökeként várható miniszterelnök-jelöltként lehet számolni vele, a választók számára ez nem jelenik meg ilyen egyértelműen. A korábbi pozíció és a deklarált ambíció így természetes módon húzza fel egy direkt összevetésben Bajnai adatait.
Nem véletlen, hogy a legtöbb kutató nem egymás ellen „indítja” a baloldal politikusait, hanem a közös ellenzéki jelölt szereplését méri Orbán Viktorral (esetleg Vona Gáborral is) szemben. Mesterházy és Bajnai szavazatszerző képességének összehasonlítására egy olyan a kutatás lehet alkalmas, ami előbb Mesterházy Attila és Orbán Viktor közti választást, majd a Bajnai Gordon és Orbán Viktor közti választást is méri. Ez a módszer megmutatja, hogy melyik politikus érne el jobb eredmény Orbánnal szemben. Az ilyen adatokban a két jelölt rendre fej-fej mellett halad, kis eltérések azonban akadnak a különböző mérések között.
Ezen eltérések oka lehet egy másik szempont: az, hogy az adott politikus alkalmasságára kérdez rá a kutató vagy pedig arra, hogy választási szituációban melyikükre szavazna az választópolgár: különbség van aközött, hogy kit tartunk alkalmasabbnak, és hogy kire szavaznánk, amikor erre lehetőségünk adódik. Az előbbi kérdés ugyanis inkább a vágyainkról szól: ki az ideális jelölt számunkra – az utóbbi esetén viszont belép a politikai racionalitás és mérlegelés: melyik jelöltnek van valós esélye győzni. Gondoljunk arra, hogy például Schiffer Andrást vagy Vona Gábort nyilvánvalóan alkalmasabbnak tartják saját szavazóik mindenki másnál, ám tisztában vannak azzal, hogy egyikük sem tudna valóban nyerni egy ilyen helyzetben. Így egy konkrét, szavazásra vonatkozó kérdésre az LMP-szavazók egy része a jobb nyerési esélyekkel induló ellenzéki jelöltre, míg a Jobbik-szavazók valószínűleg Orbán Viktorra voksolnának.
Ez a két különbség megjelenik az intézetek mérési eredményei között is: a Medián alkalmasságra (A felsoroltak közül ki lenne a legalkalmasabb miniszterelnöknek?), a Nézőpont Intézet választásra (Ha ma Ön döntené el, hogy ki legyen a kormányfő, kit választana az alábbi személyek körül?) és a Republikon Intézet által végzett kutatás is szavazási helyzetre kérdez rá (Ha az induló jelöltek a következők lennének, Ön kire szavazna?
