2014
okt.
27.

Egy nappal az internetadó ellenes tüntetés után még nem lehet tudni, valóban fordulópontot jelentenek-e a tegnapi történések a magyar politikában. Néhány gondolat azonban talán már megfogalmazható a tüntetés politikai következményeiről. TÓTH Csaba kollégánk öt ilyen állítást szedett össze.

 

Kapcsolódó hivatkozások:


netad01.jpgfotó: index

 
1. A kormányoldal most valóban zavarba került az egymást erősítő kritikák hatására. A Fideszt nehéz zavarba hozni: a párt kommunikációjának professzionalizmusával kapcsolatos legendák ugyan túlzóak, ám az igaz, hogy a Fidesz legtöbbször képes gyorsan, jól és fegyelmezetten reagálni. Ehhez képest az utóbbi hetekben – a kitiltási botránytól kezdve a tegnapi tüntetésre adott válaszig – a kormánykommunikáció a zavar jeleit mutatja. A máskor mindig fegyelmezett párt – és környezete – tegnap három párhuzamos üzenettel is próbálkozott: volt egy „megértő” Fidesz-közlemény a vita fontosságáról – ám megjelent Bencsik András meglehetősen agresszív Békemenet-felhívása és Kovács Zoltán az USA ügyvivőjét támadó twitterfolyama is, míg harmadik elemként a tüntetés vandalizmusa szerepelt. Ilyen mértékű szétbeszélés korábban nem volt jellemző a Fideszre.
A kormányoldal mintha a kommunikáció egyik alapszabályát is elfelejtené: bár a kommunikációs panelek alkalmasak ügyek leegyszerűsítésére, felnagyítására, csúsztatásokra és torzításokra, a Fidesz most valami olyasmit próbál bebizonyítani, ami köszönő viszonyban sincs a valósággal: hogy a tüntetés logikusan vezetett vandalizmushoz, és hogy a szervezők mögött a baloldali pártok és külföldi érdekek állnak. Mindkét állítás abszurditása annyira nyilvánvaló, hogy bizonyításuk reménytelen vállalkozásnak tűnik: az internetadót a jobboldali sajtó egy része is támadja (őket is az MSZP mozgatja?), azt pedig, hogy a szervezők felelősek lennének a vandalizmusér éppen úgy nem sikerül majd demonstrálni, ahogyan 2006-ban az MSZP sem tudta az október 23-i Fidesz tüntetés szervezőit és résztvevőit összemosni az utcai randalírozókkal.


2. A 2006-os analógia korlátai. A 2006 őszi események a Gyurcsány-kormány számára a nagyon hosszú vég kezdetét jelentették; a hitelességet soha többé nem lehetett visszaszerezni, és az MSZP egy lefelé menő spirálba került. Mindez akkor sem volt azonnal mindenki számára nyilvánvaló: Gyurcsány személyes népszerűsége – az Ipsos adatai szerint – 2006 őszén még 37 ponton állt (ma mindössze 23), az MSZP pedig 36 százalékon (ma 15). Abban, hogy a 2006-os eseményekből az MSZP nem tudott felállni, döntő szerepe volt az ellenzék stratégiájának: Orbán folyamatosan nyomás alatt tartotta a kormányt, ultimátummal, kordonbontással, népszavazási kezdeményezéssel. 2006 után a Fidesz képes volt folyamatosan a „rendkívüli állapot” hangulatát fenntartani – ehhez kellett Orbán politikai érzéke és a Fidesz szervezete is (a kormány hibái mellett). Ma ilyen tudatos, a kormányt folyamatosan nyomás alatt tartó stratégiának a nyomai sem látszanak, és ez esélyt adhat a Fidesznek a konszolidációra.


3. Létezik valódi spontán civil ellenállás; nem igaz, hogy a magyar társadalom apatikus és mindent elfogadna. A netadó elleni tüntetés a lehető legközelebb került a valóban spontán, szervezeti háttér nélküli megmozduláshoz. Érdemes összevetni – ahogyan Bede Márton is tette – az október 23-i tüntetéssel, amelyet bár korábban elkezdtek szervezni, és több civil szervezet is részt vett benne, sokkal kevesebb embert mozgatott meg. Mindez főleg az ügynek szólt: az internetadó ötlete túllépte azt a szubkultúrát, amiben a legtöbb kormányellenes demonstráció maradni szokott. A netadó ebből a szempontból a vizitdíj analógiája: 2014-ből visszanézve kevesen mondanák a vizitdíj bevezetési szándékát a Gyurcsány-kormány legnagyobb „bűnének”, ám az ellene szervezett tiltakozás nélkül a Fidesznek nem lett volna kétharmada; olyan egyértelmű és megfogható pontot jelentett, aminek hatására azok is kiábrándultak a kormányból, akik az őszödi beszédtől kevésbé háborodtak fel.


4. A legjobban működő támadási felületek: korrupció és „megszorítás”. Ha valaki figyelte a demonstráció transzparenseit és hallotta a tömegben megjelenő spontán hangokat, világossá válhatott, hol lehet legkönnyebben támadni a kormányt. A korrupciós ügyek és a netadó – tágabban: tisztességes adófizetők pénzének elvétele a korruptnak látszó hatalom számára – sokkal nagyobb hatást váltanak ki, mint a demokráciával és alkotmányossággal kapcsolatos kérdések. Az ellenzéki pártoknak mindebből érdemes tanulniuk.


5. A legnagyobb kihívás: politikai alternatíva teremtése. A Fidesz előbb-utóbb túljut a mostani válságon: ha alacsonyabb támogatottság és sérült imázs mellett is, de kétharmados többsége birtokában nem kell félnie rövid távú bukástól. Azok számára, akik kritikusak a Fidesz-kormánnyal szemben – legyenek bár civil szervezetek, pártok vagy elégedetlen állampolgárok – a közeljövő legfontosabb kihívása, hogy hogyan lehet életképes politikai alternatívát megfogalmazni a kormánnyal szemben a következő választások idejére. Egy pártot ugyanis csak más politikai szervezetek tudnak legyőzni – akkor is, ha nem pártnak, hanem mozgalomnak hívják magukat. Mindez pedig azért különösen nehéz, mert az utóbbi években a kormány kritikája gyakran összemosódott a politika egészének kritikájával. Ha ez a következő években is így marad, ha nem a konkrét politikai döntéseket meghozó kormány, hanem általában „a politika” marad az ellenség, az csak stabilizálja a Fidesz hatalmát.

A bejegyzés trackback címe:

https://republikon.blog.hu/api/trackback/id/tr886837883

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: 2006 és 2014 2014.10.27. 14:58:48

Na, letudtuk ezt is. Végre meglett a ballibek saját székházrombolási ügye, mely miatt immár 8 éve irigykednek a Fideszre. A recept profi volt, a ballib agytröszt – követve a 2006-os példát – szélsőjobbos futballhuligánokat szerződtetett. Megvolt a pá...

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Selli69 2014.10.28. 07:58:12

Bocs, még csak az 1. pontot olvastam végig, de: a Fidesz - szerintem - nem próbál semmit bizonyítani. Nincs rá szüksége. Kinyilatkoztat, a tábornak ennyi elég. Minket meg úgysem tud meggyőzni.
Aki képes még mindig azt belemondani a Zemberek képébe, hogy "nem a Zemberek fogják megfizetni", annak szerinted milyen bizonyításra van szüksége????

Kivlov 2014.10.28. 15:58:16

Szerintem szélsőjobboldali futballhuligánok randalíroztak a tüntetés után. Ja, hogy ez egy baller tüntetés volt, így ezt a sztenderd kamudumát nem lehet puffogtatni? :D

The Critic 2014.10.29. 13:28:52

Kiegészíteném: Most olyan a helyzet, hogy a magyarság több úton is elindulhat. Október 28-án a 40 ezres - a Reuters szerint 100 ezres - budapesti és a sok-sok ezres debreceni, szegedi, miskolci tüntetések napján egy sajátos útelágazáshoz érkeztünk. Gyakorlatilag 3 úton indulhatunk tovább: az első visszavezet Orbánék zsákutcájához. Ha erre az ösvényre lépünk, akkor nem változik semmi. A tüntetés elszigetelt eset marad, folytatás nélkül és a következő, novemberi demonstráció sikertelenül zárul majd néhány ezres létszámmal. A második út a lassú változás lehetősége, amikor mind több és több réteg ébred rá arra, hogy igenis itt az ideje a változásoknak. Ennél a variációnál a „tömeg-igény” életre hívja majd a megfelelő új pártokat – jobb, vagy baloldali szervezeteket – melyek a 2018 –as választásokon leváltják majd Orbánékat. A harmadik „forgatókönyv” a patt-helyzet útja, mely elhúzódó válságot jelent, hiszen bár a lakosság változást követel majd és az Orbán-kormány távozását, nem talál magának kormányzóképes, választható alternatívát, akiknek bizalmat szavazhatna. Ebben az esetben kiszámíthatatlanok a történések és akár az is előfordulhat, hogy nevető harmadikként a Jobbik aratja le a babérokat. A három variáció olvasása közben merülhet fel bennük: hol van az a lehetőség, hogy valamelyik meglévő párt „tör előre” és szerzi meg a tömegek támogatást. Nos, sajnos ez a verzió nem tűnik életképesnek. A négy szóba jöhető politikai párt (MSZP, Együtt-PM, DK, LMP) egyike sem tudta megnyerni magának az embereket. Megrekedtek és hiteltelenekké váltak. Esetleges megújulásuk, átalakulásuk esélye pedig csekély. Bár hozzáteszem: nem kizárt.

Ám akármi is következik, egy biztos: 2014 október 28-án valami alapvető dolog változott meg Magyarországon. Mindannyian a jövőbe tekinthetünk és reménykedhetünk abban, hogy talán ezúttal végre a helyes útra lépünk majd. Megérdemelnénk már.democrat.blog.hu/2014/10/29/miert_pont_az_internet_fogta_ossze_az_embereket
süti beállítások módosítása