Kevés olyan kormányzati intézkedésre került sor az utóbbi öt évben, amelyről világosan tudtuk volna, hogy a KDNP kezdeményezésére történt: a vasárnapi zárva tartás ilyen. TÓTH Csaba kollégánk öt szempontot ismertet annak kapcsán, milyen problémákat vet fel a Fidesz és a KDNP sajátos „koalíciója”.

 Kapcsolódó hivatkozások:

• Az IKSZ elnöke több feliratos filmet szeretne
• Az SZDSZ-hez hasonlítják a KDNP-t a vasárnapi zárvatartás okán
• A kormány is tisztában van a vasárnapi zárva tartás népszerűtlenségével
• „Fundamentalista fantompárt” a KDNP a DK ügyvezető alelnöke szerint

1. Önmagában nem az a baj, hogy egy pártszövetség kisebb partnere eléri szakpolitikai céljait. A vasárnapi zárva tartás kapcsán az egyik leggyakrabban megfogalmazódó kritika, hogy a KDNP saját értékrendjét igyekszik ráerőltetni a társadalomra; hogy a vallásos szempontokat fontosnak tartó párt – a DK kritikai értelmezésében „fundamentalista fantompárt” – befolyása okán a sokkal népesebb, nem vallásos tábor kényszerül alkalmazkodásra. Főként a baloldali kritikusoknak érdemes ugyanakkor tartózkodni annak deklarálásától, hogy egy részérdeket képviselő párt sikerét pusztán azért támadják, mert a lakosság többsége nem ért vele egyet: ez ugyanis minden normális koalíció sajátja. Egy koalícióban az esetek többségében a nagyobb szereplő érdeke érvényesül – ám kell hogy legyenek olyan ügyek, amikor fordított a helyzet; ez a koalíció ára. Mivel a kisebb partner logikusan a társadalom kisebbségi véleményét képviseli, mindig lesznek olyan ügyek, ahol a kisebbség „kényszeríti” akaratát a többségre. Ha a mai baloldali pártok – vélhetően valamilyen koalícióban – hatalomra kerülnének, ugyanez lenne a helyzet. Egy ilyen koalíciót meghatározó szocialisták néhány kérdésben engedni kényszerülnének; legyen szó – például – a PM alapjövedelem javaslatáról vagy a DK határon túli magyarokat érintő választójogi elképzeléseiről, bizonyos területeken nem a legnagyobb szereplő akarata érvényesülne.

2. A Fidesz-KDNP szövetségben a koalíció is „unortodox”. A Fidesz-KDNP együttműködésben a KDNP akaratának érvényesülése azért vált ki ekkora indulatokat, mert senki nem tudja, mekkora támogatottsággal rendelkezne a KDNP önmagában: a párt 1998 óta nem mérette meg magát önállóan a választásokon. Éppen ezért teljesen tévesek azok az érvek, amelyek szerint a KDNP hasonló szerepet játszana a Fidesz mellett, mint tette az SZDSZ 2010 előtt a baloldali-liberális kormányokban. Az SZDSZ valamennyi választáson önállóan indult – nem csak listán, de az egyéni körzetekben is. A párt támogatottságát nem a nagyobbik partner „kegye”, hanem a választók biztosították. Ezzel szemben a KDNP mögött választók nem állnak; e tekintetben a KDNP inkább emlékeztet egy nagy néppárt egyik platformjára, mint egy önálló támogatottsággal rendelkező koalíciós partnerre.

3. A vasárnapi zárva tartás valójában nem KDNP-s döntés eredménye. Legyen szó a liberális oktatáspolitikai kérdésekről vagy az egészségügyi reformról, az MSZP-SZDSZ koalíciós időkben az MSZP mindig ügyelt arra, hogy érzékeltesse, e döntések nem saját programjának megvalósítását jelentik: a finom vagy kevésbé finom távolságtartás világosan látszott. Ezzel szemben a vasárnapi zárva tartást a Fidesz nem úgy kommunikálja, mint amit a KDNP „nyomására” hajt végre; ehelyett beépítette saját ideológiai rendszerébe. Az eredetileg a vallásra és a családra épülő érveket felváltotta a „keményen dolgozó kisemberek” toposza.

Kép: Vastagbőr

4. A vasárnapi zárva tartás bevezetésében a gazdasági szempontok fontosabbnak tűnnek a politikaiknál. A hírek szerint maga Lázár János is elismerte, hogy a vasárnapi zárva tartás politikailag inkább visz, mint hoz. Ha nem a fideszes szavazatszerzés és nem a korábbi ideológiai elkötelezettség – és vélhetően nem a KDNP-s nyomás – eredményezte a döntés meghozatalát, akkor csak a gazdasági érdekek maradnak. Pedig éppen ez teszi a vártnál is népszerűtlenebbé a zárva tartást: amikor a választók észreveszik, hogy „véletlenül” mindenütt CBA üzleteket találnak nyitva vasárnap, az végképp szertefoszlatja mind az ideológiai, mind a „keményen dolgozó kisemberek” védelméről szóló érveket.

5. A KDNP számára is hasznos lehetne, ha önálló profillal megméretné magát. A KDNP ma nehezen definiálható szereplője a magyar politikának. Miközben néhány esetben – például Hoffman Rózsa oktatáspolitikája vagy a vasárnapi zárva tartás kapcsán – a Fidesztől „jobbra” pozícionálta magát, korábban – elsősorban egyes budapesti „koalíciós” viták során – arra is volt példa, hogy mérsékeltebb, centristább karakterrel állt elő. A KDNP ifjúsági szervezete, az IKSZ és a Fidelitas közötti különbségeket kívülről még nehezebb azonosítani; az IKSZ frissen megválasztott elnöke például a versenyképes nyelvtudás jegyében a feliratos filmek arányának növelését kezdeményezte, ami meglehetősen távol állónak tűnik a KDNP-vel azonosított tradicionálisabb konzervatív képpel. E kívülről inkonzisztensnek tűnő álláspontok azért is alakulhatnak ki, mert a KDNP-nek – mivel önállóan nem méreti meg magát – nincs saját célcsoportja és nincsenek saját szavazói. Lehet, hogy ha a párt felmérné, a jobboldali táboron belül – vagy akár azon túl – mekkora igény van egy keresztény alapokon álló, világnézeti pártra, maga is jobban definiálhatná helyét a magyar politikai palettán.

Kép: Átlátszó