Nem a Facebookon nyerték meg a választást, de ott veszíthetik el a következőt.
Érdekes koreográfia kezd kialakulni a Fidesz külföldi megítélésnek interpretálása kapcsán. Három szereplőnk van, akiket egy háromszög egy-egy csúcsaként is ábrázolhatnánk. Az egyik a Fidesz, ami állandó párbeszédben van a magyar közvéleménnyel és a mérvadó külföldi szereplőkkel is (Európai Parlament, európai pártok és politikai szervezetek). A taktikája egyszerű: amolyan vízzáró rétegként akar e két szereplő közé ékelődni, hogy csak rajta keresztül tudjanak információt cserélni. Ezt jelzi, amikor Szijjártó Péter tudatosan félrefordítja a nemzetközi sajtótájékoztatón kapott kérdést, erről szól, amikor a magyar közvéleményt úgy tájékoztatja, hogy a luxemburgi külügyminiszter csak szocialista, akinek a szavait pártérdek diktálja, nem kell komolyan venni. Ezért kezelik szabadon a vitatott médiatörvény fordítását, és ezért állítja azt a miniszterelnöki szóvivő, hogy a Liberálisok és Demokraták Szövetsége Európáért (ALDE) csak „a magyar EU-elnökség prioritásairól, a gazdasági kormányzás kérdésköréről, valamint az euró megerősítéséről” tárgyalt a magyar féllel.
Nem működik. Ez már nem a huszadik század közepe, amikor egy országot a vezetői el tudtak zárni az információktól, és csak a recsegő Szabad Európa Rádió talált hallgatóságra egy-egy befüggönyözött szobában. A Fidesz a jelek szerint annyira beleszeretett az archaizáló, hoffmanni világképbe, hogy azt képzeli: ha ő a múltban él, a szavazók is ezt fogják tenni.
Hát nem. A háromszög két másik csúcsa között ugyanis egyre intenzívebb a kommunikáció. A magyar közvélemény szinte azonnal, feliratozva is megismerheti azokat a kemény és jogos bírálatokat, amelyekkel Orbánt (nem, nem Magyarországot, nem minket – csak őt és a médiatörvényét) illették az Európai Parlamentben. Már (még?) nem csak egy újság működik, nem csak egy, állami tévécsatorna sugároz, és itt is, most is jelen vagyunk az interneten. Azt pedig az eddig a Fidesz által hülyének nézett külföldi szereplők is kezdik belátni, hogy nincs annyi tisztesség a jelenlegi kormányban, hogy „tolmácsként” működjön – ezért aztán igény szerint helyreigazítják a szijjártói interpretációt. Ilyenkor aztán kiderült, hogy igenis, hangsúlyos témája volt az ALDE-val folytatott tárgyalásoknak a magyar médiatörvény is – ha Szijjártó letagadja, hát még aznap lenyilatkozza Neil Corlett, az Európai Parlament liberális frakciója, a Liberálisok és Demokraták Szövetsége Európáért (ALDE) sajtófőnöke. Ha meg Szijjártó a Magyar Távirati Irodát egzecíroztatja, közölve, hogy a hírügynökség rosszul értesült, és a német kormány nem kritizálta a magyar médiatörvényt, az ezt terjesztő sajtó tévedett, rosszul fordított – akkor a német külügyminiszter telefonál rá Martonyi Jánosra, hogy de, igenis kritizálták, és ne hazudozzanak a nevében.
Nem mellesleg ez az egész viszont tényleg az egész országra nézve ciki. Miket gondolhatnak rólunk? Nyilván megint a nyereg alatt húst puhító képet veszik elő erről a balkáni országról, ahol a politikai vezetés direkt félrefordítja, letagadja a külföldi véleményeket.
Orbán az Európai Parlament előtt azzal érvelt, hogy ők a Facebookon nyerték meg a választásokat. Nos, Deutsch Tamás ELÉG! –csoportja nem épp ezt bizonyítja. Az viszont egyre valószínűbb, hogy Aczél elvtárs legjobb mai tanítványait épp a párhuzamos nyilvánosság lökheti ki a hatalomból. Az, ahol nem Szalai Annamária diktáltja a híreket, és nem Szijjártó Péter dönti el, hogy mit mondott a német külügyminiszter. Igen, a Facebook, sok kisebb és nagyobb blog, körlevelek, a modern szamizdat. Minden, amit biztosítja, hogy a már jellemzett kommunikációs háromszög működjön, és az elhazudott hírek mellett a valóságot is megismerjük.