C.Z., 34 éves budapesti politikai elemző fázósan lépett ki a novemberi hidegbe. Nagyot nyikordult mögötte a százéves pesti bérház kapuja. A barátnője már hamarabb elindult, a kutyát vitte le még gyorsan, munka előtt a térre. Vastag kabát, magas szárú cipő, kapucnis pulcsi, a melegebb farmerja, lábszárközépig érő, puha zokni. Pár hét van még karácsonyig, ilyenkor már hideg az utca, ámde közelegnek a leárazások, kéne új kabát például. Valami szebb.

A belvárosi utcán lépdelve sietősen pillantott a kirakatba, majd meg is állt egy gyors ellenőrzésre. Oké, szerintem látszik, hogy nem az utcán élek. A hajam ugyan kicsit kócos, de a sapka takarja, a szakállamat tegnap nyírtam, illatom kellemes, szájszagom… basszus, gyorsan egy rágót, a tegnap esti salátában volt lilahagyma is!
Mentol be, hasson, mielőtt szembejönne a főpolgármester, inspekciózni.

C.Z. lelki szemei előtt csudálatosan animált Budapest-térkép villogott. Merre tilos? Ha lekapcsolnak, és hiába a közepesen rendezett külső, a teljesen valódi lakcímkártya, a minden eshetőségre készen bepakolt, kifizetett rezsiszámlák (pláne, hogy a Nagy Csökkentés óta ez már alig-alig bizonyíték, hisz olyan kevéske a végösszeg, hogy egy hajléktalan, alibiből is be-befizethet egyet), szóval, ha lebukok, akkor kerülni kell, nagyot. Aluljáró és vele a metró ugrik, erre van egy általános iskola, meg egy egyetem, azokat nagyobb ívben kell kerülni, az meg ott világörökség, amiből szintén épp kitagadtak, az egész teret buktuk. Budára valahogy csak át kéne jutni, de „hidak, felüljárók, és az ezek megközelítésére szolgáló lépcsők” sem játszanak, mind-mind tiltott zóna. Nem mehet a busz- és villamosmegálló 50 méteres körzetébe sem, a játszótereket és temetőket meg 100 méternél jobban nem közelítheti meg.
Hoppá, a rohadt életbe, hiszen az összes „burkolt járda” is majdnem tiltott terület lett! – rohant végig rajta a felismerés.

Idáig jutott, amikor a kutyafuttatóhoz ért. A barátnője fölé két, egészséges termetű, vidéki legény tornyosult, szépséges rendőregyenruhába öltözve. C.Z. arcát a korlátok közé préselte, úgy figyelte a processzust. Vajon hozott lakcímkártyát, mindig mondom neki, hogy legyen nála, de olyan szeleburdi, mi van, ha nem hozta le magával? Meg ez a kutya is, menhelyi keverék, a rohadt életbe, bezzeg egy szépen gondozott csivava, vagy egy szteroidos pitbull, az maga lenne a menlevél! Jó, mondjuk azok hülyék, mint a föld, a mi kutyánk meg szeretnivaló, okos kislány, de akkor is. Mi legyen?
Ha nincs nála a kártya, akkor közbe kell lépnem. Rájuk vetem magam – gondolta – de előbb még belehengergőzök valami hányásba. Azt ugyanis nálunk hét éve mindenki megússza, ha rendőröket bántalmaz, forradalmilag ugye, de ha elég leharcoltnak nézek ki, hajléktalannak, akkor megbüntetnek jól.
Ez az, hozta a kártyáját! Okos lány. Most fotókat mutat a telefonján, a lakásban készültek, így van, ez az, betonbiztos a helyzete. Na, de akkor most én húzok bele, elkések a munkából.

A Deák téri aluljáróban széttaposott kerekes szatyorra lett figyelmes. Ki volt ilyen óvatlan? Már évek óta se nagy táskával, se efféle banyatankkal nem kelünk útra, ez maga a factum concludens, hogy itt valaki a teljes vagyonát, minden ingóságát hordozza magával, mert nincs hajléka. Aham, meg is van, ott a néni, viszik a zsaruk… még hallani a tiltakozást, hogy ő tényleg biatorbágyi, igazi a papír, csak régi a fotó rajta.  Bejött busszal, ügyintézni, nem tudta, nem gondolta. Öreg hiba. Most aztán tervezgethet a néni, hogy hogyan jut haza, mert a kelenföldi megálló innentől tabu neki.
C.Z. a metróról buszra száll, a bátorsága pedig egyre nő. Mindjárt a munkahelyén van, ismét fedél alatt, melegben, kétségbevonhatatlanul hajlékos definícióval. Buszról le, szinte törvénytelen magabiztossággal vág át a buszmegállón, mint akinek semmi félnivalója, mint aki száz százalékig biztosnak és támadhatatlannak érzi magát. Kulcs elő, riasztó kikapcsol, és bent van!

Munka közben pedig már csak egy-egy pillanatra merül fel benne: akik tényleg hajléktalanok voltak, azok vajon hova mentek? Ó, hát biztos úgy döntöttek, hogy nem lesznek többé hajléktalanok! Vettek egy rendes lakást, esetleg házat Hűvösvölgyben, onnan járnak szánkózni a Normafához, a gyereknek kürtőskalácsot vesznek a Vörösmarty téren, ők is vágják a kuponokat, hogy 15 százalékkal olcsóbban vehessék meg a háromnegyedes kabátot a plázában. Este forralt bort isznak, suttyomban rejtegetik a gyerek elől a karácsonyi ajándékot, a dzsungeldínó-készletet, feltesznek egy Jamie Cullum lemezt, és a halk jazzt hallgatva merengenek azon, hogy jól döntöttek, amikor a hajléktalanság betiltása után befejezték a hajléktalankodást. Csak így lehetett! – nyugtázza C. Z. , 34 éves politikai elemző, majd belekezd egy Republikon-blogbejegyzés írásába.

A tavalyi önkormányzati választás során a Fidesz besöpörte a húsz éve vágyott koronaékszert: Tarlós István személyében fideszes vezetője lett a fővárosnak. Budapest meghódítása második nekifutásra, a főellenfél Demszky visszavonulásával és a Gyurcsány-kormányok mélyrepülése okozta budapesti átrendeződéssel sikerülhetett. A nagy hatalomátvétel után azonban mintha megdőlni látszanának két évtizedes, axiómának hitt közkeletű állítások...

Kapcsolódó hivatkozások:

• Tarlóst nem győzték meg a Zöld Pardon bezárásáról
  

• Pálinkás kérte a Roosevelt tér átnevezését
  

• Módosítva fonódhatnak a budai villamosok

Húsz év mantrái kezdenek falssá válni. Lehet, hogy mégsem Demszky tehetett mindenről, jegyezzük meg halkan. Lehet, hogy a kormánnyal ellenkező főpolgármester nagyon-nagyon ellenszenvesnek beállított figurája mégis valamiféle fővárosi érdekvédelemről, sőt, ezt már csak apró betűvel írjuk le, önkormányzásról szól igazából?

Mert, ugye, most a Nemzeti Ügyek Kormánya önkebeléből rakott vezetőt Budapest élére - a demokratikus Magyarország történelmében még sose volt olyan, hogy a főpolgármester egy homogén kétharmados pártszövetség (itt most nagyvonalúan pártként értelmeztük a Fidesz mellett a KDNP-t is) színeiben igazgatta volna a fővárost. Hatalmas lehetőség jelent, mikor összeér, unisonoban nyomja a kormányzati hatalom, kétharmadnyi Parlament, főpolgármester és közgyűlési többség. Elméletileg senki és semmi nem állna Tarlós István útjában, hogy csodát tegyen, hogy meghaladja a gyűlölt és borzalmas Demszky Gábor örökségét.

Ehhez képest bántóan impotens történet az átnevezések ügye. A Jobbik kampányígéretét megvalósítva átnevezték a Moszkva teret, és immár Széchenyinek kell hívni a Roosevelt teret. A volt amerikai elnök nevét 65 évig viselő tér átnevezése miatt Roosevelt unokája neheztelő levelet írt Tarlósnak, aki közölte: az átnevezést  Pálinkás József, az MTA elnöke kérte. Tehát a főpolgármester előbb egy szélsőjobboldali párt fővárosi frakciójának javaslatát hajtotta végre, majd egy másik döntés kapcsán az MTA elnökére delegálta a felelősséget.

Szinte mellékes körülmény, ugye, hogy ugyanakkor Budapest főpolgármesterét nem Staudt Gábornak, és nem is Pálinkás Józsefnek hívják. Mégis, a fővárosi közterületek elnevezése kapcsán a jelek szerint e két embernek van döntő szava,.

De akkor Tarlós István minek van?

De a korábban sokat bírált közlekedés-fejlesztés kapcsán is egy olyan forgatókönyv látszik kibontakozni, ahol a II. kerület polgármestere, az önkormányzati bizottság elnöki posztjával "kifizetni" tervezett, majd kisajátítással is fenyegetett Láng Zsolt mégis egymaga képes megakadályozni a fonódó villamos tervét. Miközben minden érintett kerület, minden döntéshozói fórum a Fidesz kezében van, és még pénz is lenne a megvalósításra, a fideszes főpolgármester mégis csúfos meghátrálásra kényszerült. A most elfogadott koncepció ugyanis arról szól, hogy 2012-ben elindulhat a kerület érdekét szolgáló, Láng által sem vitatott beruházás, és aztán majd meglátjuk. A másik, fővárosi léptékben fontos elem, a tulajdonképpeni "fonódás" épp most megy a levesbe.

De akkor Tarlós István minek van?

Sőt, minek van akkor, ha csak véleménye lehet a Zöld Pardon bezárásáról? A fideszes kultúrharc legbüntetőbb öntökönszúrása kapcsán a főváros első embere annyit tud mondani, hogy neki ez nem tetszik. Miközben húsz évig evidens volt az, hogy Demszky tehet minden egyes kátyúról, "hozzá tartozik" a Sziget Fesztivál hangereje (a truccoló kerületi polgármester szerepében az akkor még óbudai Tarlós), és egyáltalán, minden ügyben ő mondja ki a végső szót, most egy új profilt szokunk. Azt a főpolgármestert, aki külső szemlélő csupán, ablakon bekukkantó járókelő, aki "fenntartja", hogy nem ért egyet a XI. kerületi képviselők döntésével, amely a népszerű szórakozóhely felszántott és sóval bevetett, hűlt helyére országzászlót és alkotmánysimogatót tervez.

Nem tetszik neki, értjük, de mit tesz ellene? Tesz valamit egyáltalán? Vagy ha nem, akkor minek van?

Ebben a relációban kényelmes bónuszpálya volt a tizenhat évig tartó kerületi polgármesterség, és az akkori Tarlós még hitte és vallotta, hogy mindenről a főpolgármester tehet, mindenért ő a felelős. Most meg itt áll Tarlós élete lehetősége előtt, és összecsapnak a feje fölött a hullámok. Térátnevezések helyette-fölötte (oké, lehet, hogy Elvis Presley kitáblázása saját ötlet volt), sosem látott metrókáosz régi és új kocsikkal, Vidámpark helyett vándorvurstli... mindezt úgy, hogy sosem látott módon szaporodnak Tarlós helyettesei, most épp az ötödiket választották meg Hutiray Gyula személyében. 

Lehet, hogy az a gonosz, alkalmatlan Demszky mindenféle elfogadhatatlan várospolitikai érdekre hivatkozva kiállna a Corvinus egyetem megmaradása mellett? Lehet, hogy ő nem csak a fejét ingatná a Zöld Pardon bezárása miatt - ahogy annak idején a Szigetet is megvédte Tarlóstól? Lehet, hogy ez a folyton-folyvást hepciáskodó Demszky szembeszállna a fővárosi iskolákat bezáró fideszes képviselőkkel? Lehet, hogy az előző főpolgármester nem nézte volna kukán, hogy megszűnik a Tűzraktér?

A Főpolgármesteri Hivatal múlt csütörtökön azt közölte az MTI-vel: a Fővárosi Közgyűlés nem egy szélsőjobboldali párt kezdeményezésére nevezte vissza a Moszkva teret Széll Kálmán térré, hanem az ott lakók, civil szervezetek kérését teljesítette. A közlemény szerint még az idén az orosz fővárosról fognak elnevezni egy budapesti közterületet.

Kapcsolódó hivatkozások:

• Tarlós bepöccent

• Nem örülnek a Moszkva tér átnevezésének

• II. János Pál pápa lett a Köztársaság térből

Fontos tudni, hogy még tavaly, az önkormányzati választási kampányban Staudt Gábor jobbikos főpolgármester-jelölt és párttársa, Bana Tibor önálló indítványban javasolták a Moszkva tér átnevezését - a parlament kulturális bizottsága akkor még tárgysorozatba sem vette az előterjesztést. L. Simon László, a bizottság fideszes elnöke akkor még azzal érvelt, hogy Széll Kálmán "elfeledett miniszterelnök", és az átlag magyar polgár nem ismeri az életútját.

Tehát dacára annak, hogy a Jobbik javasolta a Moszkva tér átnevezését, a Jobbik kampányolt ezzel a programmal, mégsem a Jobbik javaslatát hajtották végre, csak véletlen az egybeesés. Elhisszük. Tarlós azt is állítja, hogy épp a Moszkva téren lakók kérése volt, hogy ők a jövőben inkább a Széll Kálmán téren szeretnének lakni. Ez már nehezebben hihető, főleg, hogy nem tudni, kik, hányan és milyen csatornán keresték meg a fideszes főpolgármestert azzal, hogy most, 2011-ben jött el az idő, amikor már nem bírják elviselni, hogy amikor a lakcímüket kell bárhol bediktálni, akkor azt a kínos, gyalázatos vallomást kell tenniük, halkan, röstelkedve, hogy Moszkva tér.

Nehezen hihető, hogy a Moszkva téren lakók, valamint az itt működő, vagy ide bejelentett cégek annyira rühellték a Moszkva tér nevét, hogy egyenesen kérlelték Tarlóst, hadd cseréljenek lakcímkártyát, útlevelet, névjegykártyát, hivatalos bélyegzőt és fejlécet; hadd kelljen ügyvédhez szaladni a társasági szerződés módosítása miatt, hadd kelljen cégtáblát cserélni, megrendelt hirdetéseket idő előtt visszavonni vagy módosíttatni. Mert Moszkva, pfuj.

(zárójelben megjegyezve, úgy tűnik, Tarlós is rákapott a "megüzenjük a nagyvilágnak"-virtusra - amíg Orbán és Szijjártó Brüsszelt küldi el a vérbe, Tarlós a Roosevelt és a Moszkva teret nevezi át, olyan marginális jelentőségű pöttöm országocskáknak beintve ezzel, mint Oroszország és az Egyesült Államok)

De a legérdekesebb az, hogy a jelek szerint a valahai Moszkva tér valami egészen kivételen hely a fővárosban. Csak ez a tenyérnyi tér, ez piciny pont nem lehet Moszkváról elnevezve. Mert Tarlós István közleménye azt is megígéri, hogy Budapesten lesz majd rövidesen Moszkva tér - de máshol. Nem megszüntetik tehát, csak "elviszik" a Moszkva teret máshová, nem a név, hanem a hely nem stimmelt ezek szerint.

Innen pedig már csak az a kérdés, hogy hol lesz az új Moszkva tér? Budapest mely pontja kész a gyalázatra, kifélék-mifélék lakhatnak arra? Hol laknak a budapesti kommunisták, akik meg kérik-követelik, hogy náluk legyen az új Moszkva tér? Hiszen nyilván itt olyan őszinte, megélt és demokratikus népakarat fog dönteni, mint amelyre a "lakók" kérését tolmácsoló Tarlós hivatkozott a Széll Kálmán tér keresztelője kapcsán.

Ön szerint hol legyen az új Moszkva tér?

A West Balkánban történt tragédia sok, egymásra épülő kudarcra világított rá. A szervezők, a tulajdonosok mellett érdemes Tarlós István főpolgármester, valamint Matolcsy György nemzetgazdasági miniszter szavait is idézni.

***

A főpolgármester a jelek szerint még nem vette fel a tempót a hivatalban, az elmúlt hónapok kevésnek bizonyultak ahhoz, hogy megértse, milyen felelősséggel jár a pozíciója. Miközben a Sziget Fesztivál ellen még óbudai polgármesterként kezdett hadjáratát most főpolgármesterként is személyesen folytatja, több fórumon is szakított időt a zsarolás részleteit ecsetleni, addig a szombat esti tragédia kapcsán a város főpolgármestere helyett mindössze Szűcs Somlyó Mária kommunikációs igazgató kétmondatos közleményét kaptuk:

A budapesti, Nyugati téri szórakozóhelyen, szombat éjjel történt tragikus események megerősítették Tarlós István főpolgármester azon meggyőződését, hogy mennyire fontos a közrend fenntartása, illetve a társadalmi életet szabályozó előírások betartása, betartatása. Az elhunyt fiatalok családjainak a főpolgármester együttérzését és őszinte részvétét fejezi ki.

Ennyi? Erről szól Tarlós számára ez a tragédia? Megerősítette egy meggyőződését? Amikor Orván Viktor is képes megszólalni, amikor döntéshozók és civilek keresik fel a helyszínt, gyászolni, emlékezni, informálódni és segíteni, akkor a főpolgármester két mondatot üzen Szűcs Somlyó Máriával?

És milyen két mondatot? Azt, ami zsigerből jön, amire Tarlós "életműve" épül. A betiltók mondatait, a gyógyítás helyett amputálók szavait. Mintha a tragédiáról nem azok tehetnének, akik túl kis helyre túl sok vendéget akartak bezsúfolni, és akik nem gondoskodtak a biztonságról - nem, már itt is a Nagycsaládosok Országos Egyesülete (ki más?), és osztja az észt a "helytelen szórakozási szokásokról".

Bizony, kéne

Egyébként igen, a jelenlegi szabályozás rossz, azon változtatni kell - mely rossz szabálynak egyébként semmi köze valamiféle félreértelmezett liberalizmushoz, túlzott szabadossághoz, a lovak közé dobott gyeplőhöz. A Fidesz honlapja most önigazolva idézi hosszan a II. kerület polgármesterét, aki már tavaly decemberben felhívta a figyelmet a problémára.

Egy dolgot nem idéz a párt honlapja: a szakminiszter, bizonyos Matolcsy György válaszát. Abból ugyanis kiderül az is, hogy Orbán Viktor jobbkeze korántsem ítélte ilyen aggasztónak a problémát - annyit ígért, hogy "megfontolják", hogy a kereskedelmi törvény 2011-re tervezett módosítása sroán ezzel is foglalkozzanak. Ugyanakkor azzal nyugtatott, hogy minden az uniós irányelveknek megfelelően szabályzott, valamint:

az ágazati jogszabályok kellőképpen lefedik azokat a területeket, amelyeknél indokolt az előbbiekben említett követelményeknek való megfelelőség vizsgálata az üzlet működésének megkezdése előtt

Magyarul: Matolcsy megkerülte a választ és bagatellizált. Vajon most felpörög a kodifikációs kedv, vagy tartja magát ahhoz, hogy majd megfontolják, ha egyébként is hozzányúlnak a törvényhez?

Mely törvényt egyébként csak még jobban elrontanának, ha amolyan Tarlós-féle kijárási tilalmat rögzítenének. A jelenleg ismert információk szerint nem az volt a baj, hogy a fiatalok szórakozni akartak, nem az, hogy ennek kiszolgálására szórakozóhely üzemel, és nem is az, hogy ott nem valami táncdalfesztiválos, nyakkendős, Bambi üdítős zsúr ment. Előszeretettel riogatnak most a NNL promóciós videóval, de negyven éve az Illés zenekar koncertjein készült felvételeket ugyanilyen mély felháborodással nézték az akkori szülők és nagyszülők.

Úgy áll a helyzet, hogy jelenleg Matolcsy jön egy bocsánatkéréssel az elszabotált jogalkotásért, Tarlós egy főpolgármesterhez méltó válasszal a tragédiára, a döntéshozók, kormány és ellenzék, főpolgármester és a civil budapestiek pedig egy olyan, új megoldással, ami nem a már bebukott, betiltós nyomvonalon halad. Kóros hagyománya van annak Budapesten, hogy a problémákat nem megoldani, hanem elfedni akarjuk - legutóbb a belvárosi csendrendeletek és kocsmabezárások kudarca mutatta meg, hogy ez mennyire rossz megoldás.

Most a rögösebb, de valódi megoldást jelentő úton kéne haladni.