Közel sincs többmilliós tartalék a bizonytalanok között: a tényleges szavazatot hozó aktív pártnélküliek egy legfeljebb egymilliós, ráadásul egyértelműen megosztott tábort alkotnak jelenleg. REINER Roland írása
Kapcsolódó hivatkozások:
Az elmúlt másfél év során a közvélemény-kutatások a bizonytalanok egyre növekvő táborát mutatták: arányuk több intézetnél is meghaladta a teljes választókorú népesség felét. A következő időszak fontos kérdése lesz, hogy ez a választói tömeg milyen irányba indul el. Sokan azonban – akik bennük látják egy új párt létrehozásának vagy saját pártjuk megerősödésének lehetőségét – egy hatalmas és egy politikai irányba tartó csoportnak látják vagy láttatják őket. A valóságban azonban az aktív, a választáson szavazni is hajlandó bizonytalan csoport jóval kisebb és jóval heterogénebb annál, mint amit képzelnek róluk.
A bizonytalanok számát erősen csökkenti, hogy egy jelentős részük mindig távol marad a választásoktól, valószínűtlen hogy ők tömegesen bármilyen párt kedvéért elmenjenek választani. Az ő állandóságukat mutatja az is, hogy arányuk az elmúlt négy év során alig ingadozott, egyedül a 2010-es választások idején mozdult el a 20 százalékos sávtól. Azt mondhatjuk tehát, hogy a társadalom ötöde stabilan távol marad a választásoktól, ezt a döntésüket nem az elmúlt két év eseményei alapján hozták: ők nem a kormányból vagy az ellenzéki pártokból, hanem a teljes politikából ábrándultak ki.
1. ábra: Bizonytalan csoportok aránya a teljes népességen belül, 2008.09-2012.09, Ipsos
*
Lehet viszont számolni azokkal, akik nem tudják, vagy nem akarják megmondani azt, hogy egy most vasárnapi választások kire szavaznának. Arányuk az előző választás óta legalább a másfélszeresére nőtt, nagyjából a választókorú népesség harminc százaléka tekinthető tehát olyan bizonytalannak, aki adott esetben elmenne szavazni, ez mintegy 2,6 millió választópolgárt jelent. Saját kutatásunk is azt mutatta, hogy ezeknek a bizonytalanok körülbelül a fele olyan, aki részvételében már most is biztos, azaz egy most vasárnapi választáson is részt venne, annak ellenére, hogy a kérdezőbiztos kérdésére nem tudott vagy nem akart pártot választani – őket a továbbiakban aktív bizonytalannak fogjuk hívni. A pártok számára ők jelentik az elsődleges tartalékot, hiszen olyan politikailag aktív szavazókról van szó, akik keresik azt, hogy kire szavazhatnának, számuk 1,2-1,3 millióra tehető. Tovább csökkenti ugyanakkor számukat a regisztráció intézménye, ám ennek mértéke kérdéses: az Ipsos mérése azt mutatta, hogy átlagosan a szavazók negyedét tartja távol a regisztráció intézménye. A bizonytalanok regisztrációs hajlandóságát egyedül a Medián mérte, méghozzá igen alacsonyra: a pártnélküliek kevesebb, mint ötöde mondta azt, hogy feliratkozna a névjegyzékbe – ez a szám egyértelműen azt jelenti, hogy még az aktív bizonytalanok közül sem regisztrálna mindenki. Egy korábbi elemzésünkben az aktív bizonytalanok mellett számoltunk egy ún. passzív bizonytalan csoporttal is, mely 2010-ben még voksolt, de egy most vasárnapi választáson már nem venne részt és jelenleg pártkötődése sincs. Ők azok, akiket a választási regisztráció egyértelműen távol fog tartani a 2014-es választásoktól, ez a Medián méréséből is jól látszik: a továbbiakban ezért csak az aktív bizonytalanokra koncentrálunk.
Illúzió tehát a társadalom közel felét kitevő bizonytalanok egészére, mint potenciális választókra tekintetni. A passzívak és tartósan távolmaradók arányát ismerve és a regisztráció hatását optimistán becsülve is egyelőre mintegy egymillió aktív bizonytalan választóért versengenek a 2014-es választási győzelemre készülő erők.
A megszólítandó bizonytalan szavazók száma után társadalmi hátterüket és politikai értékválasztásukat is érdemes tisztábban látni: ebből kiderül ugyanis, hogy több, jól elkülönülő pólus alkotja az aktív bizonytalanok táborát. Az aktív bizonytalanok között felülreprezentáltak a középkorúak, a magas jövedelemmel rendelkezők, és az egyetemet-főiskolát végzettek: az látszik tehát, hogy nem az a tipikus fővárosi fiatal jelenik meg ebben az aktív bizonytalan csoportban, mint amire sokan gondolnak. Identitásuk alapján az aktív bizonytalanok alapvetően három típusba sorolhatóak: konzervatív, rendpárti illetve baloldali-liberális. Az aktív bizonytalanok több mint negyede valamilyen konzervatív jelzőt választott magának (erősen nemzeti érzelmű, konzervatív, hívő). Bő harmaduk a rend és stabilitás híveként határozta meg magát: ők nagyjából egyforma arányban kötődnek jobb és baloldali pártokhoz, közös viszont bennük, hogy elsősorban biztonságra, kiszámíthatóságra vágynak. Végül az aktív bizonytalanok 36 százaléka alkotja a baloldali-liberális pólust (ide tartoznak azok, akik szocialista, szociáldemokrata, liberális vagy zöld jelzőt választottak maguknak).
A konzervatív pólushoz tartozó bizonytalanok felülreprezentáltak a vidéken élők, egyházian vallásosak, a nők, illetve a nyugdíjasok között. Felük 2010-ben még a Fideszre szavazott, és bár ma már náluk is a jelenlegi kormánypárt a relatíve leginkább elutasított párt, az ő visszanyerésükre lehet esélye a Fidesznek. A magukat rendpártinak jelölők elsősorban a vidéki, magasabban képzett, aktív munkavállalók közül kerülnek ki, akik az átlagnál jobban keresnek. Pártkötődéseiket erősen titkolják: tízből több mint négyen nem árulták el sem azt, hogy kire szavaztak 2010-ben, sem azt, hogy ma melyik pártra nem szavaznának semmiképp. Az ő politikai preferenciáikról tudunk tehát a legkevesebbet. Ami a baloldali-liberális pólust illeti, egy a fővárosban kifejezetten erős, fiatalos, határozottan nem vallásos és az átlagosnál csak kevéssel jobban képzett és jobban kereső csoportról van szó. A 2010-es választásokon még átlag felett szavaztak az MSZP-re és az LMP-re, a két pártot elhagyó, de máig aktív választók tehát elsősorban ezt a kategóriát erősítik. Noha jelenleg nem szavazói egyik pártnak sem, mind az LMP-t, mind az MSZP-t az átlagnál jóval kevésbé utasítják el.
Bár a három kategória viszonylag jól meghatározza azt, hogy mit gondolnak ezek a szavazók az politikusokról, vagy milyen kormányt szeretnének 2014-ben az ország élén látni, az identitás és a pártpolitikai címkék között bőven van „átjárás”: a baloldali-liberális identitást választók mintegy harmada Fidesz-kormánynak örülne, pont ekkora arányban szeretnének a konzervatív identitásúak valamilyen baloldali, koalíciós kormányt. Ha összességében nézzük az aktív bizonytalanok várakozásait, úgy köztük egyértelműen többségben vannak azok, akik valamilyen baloldali, koalíciós kormányt szeretnének 2014-től (az MSZP, az LMP ill. a DK részvételével létrejövő kormányokat nevezzük baloldali, koalíciós kormányoknak). Fontos látni ugyanakkor, hogy a Fidesznek is van tartaléka ebben a körben, hiszen minden harmadik aktív bizonytalan azt szeretné, ha a Fidesz folytatná a kormányzást.
2. ábra: Milyen kormánynak örülne 2014 után? Aktív bizonytalanok válaszai, Republikon-Ipsos 2012
*
Ami tehát jelenleg a bizonytalan szavazókat illeti, két dolgot érdemes szem előtt tartania minden politikai erőnek: a valóban megszólítható bizonytalanok jóval kevesebben vannak, mint az a közvélemény-kutatásokból elsőre látszik. Szó sincs 3,5-4 millió potenciális választóról: egy részük ugyanis sosem megy el választani, ráadásul a regisztráció még a részvételt fontolgatókat is az átlagnál jobban visszatartja a feliratkozástól – és így a szavazástól is. Jelenleg mindezeket a hatásokat figyelembe véve mintegy egymillió potenciális szavazó lehet a bizonytalanok között. Tovább nehezíti a pártok dolgát, hogy e csoport igen heterogén: egy-egy nagyobb baloldali-liberális és rendpárti, valamint egy kisebb konzervatív pólus alkotja. Összességében a baloldali, koalíciós kormányoknak van köztük nagyobb támogatottsága, ám kisebb tartalékot a Fidesznek is jelenthetnek.
