Bár a választók minden országban mások, a politika logikája mindenütt hasonló – ezért is lehet értelme annak, hogy más országok választási eredményéből próbáljunk tanulságokat levonni saját pártjaink, politikusaink jövőjét illetően. Összeszedtük, mi lehet az olasz választások 5 legfontosabb tanulsága Magyarországra nézve. TÓTH Csaba írása.
Kapcsolódó hivatkozások:
*
1. Lehet „középen" sikert elérni – de csak populista és durván elitellenes üzenetekkel. Az olasz választások legnagyobb meglepetését Beppe Grillo 5 Csillag Mozgalom (M5S) pártja aratta, amely a voksok negyedével önálló pártként a legtöbb szavazatot szerezte az alsóházi választásokon. Grillo centrista, de nem mérsékelt politikus: mozgalmát a megszorításokkal szembeni felháborodás, az elitellenesség és a populizmus fűtötte. Az M5S programja olyan, mintha összegyúrnánk az LMP környezetvédelmi és bázisdemokratikus elkötelezettségét, a Jobbik elitellenességét és a 2010-es Fidesz forradalmi retorikáját: Grillo mondataiban visszatérő elemként jelent meg az olasz köztársaság – értsd: az ottani „elmúlthúszév” – meghaladása. Az M5S mindemellett euroszkeptikus is: ami a Fidesz retorikájában „Brüsszel” és az IMF, az Grillonál Angela Merkel és az olaszoknak „diktálni akaró” Németország. A lényeg: Olaszországban a centrista, a nagy pártoktól egyenlő távolságot tartó politizálás semmiképpen nem jelent mérsékelt politikai üzeneteket.
Olaszországban azt követően tartottak választást, hogy a technokrata miniszterelnök, Mario Monti mögül elfogyott a parlamenti többség. A választásokat szoros versenyben a baloldali Bersani vezette szövetség nyerte a jobboldali Berlusconi és a populista Grillo vezette tömörülések előtt. Monti mozgalma a negyedik helyen végzett. Az olasz választási rendszer okán az alsóházban biztos a baloldali többség, ám a szenátusban patthelyzet alakult ki.
2. A régi politikusok nem tűnnek el csak úgy. Az elitellenesség, a „régi politikai elit” távozásának követelése nem magyar jelenség: Amerikától Olaszországig minden választáson elhangzik. A „régi politikai elit” azonban valahogy mindig megmarad. Silvio Berlusconi először 1994-ben, majdnem húsz éve lett miniszterelnök – hamarabb, mint Orbán Viktor –, s azóta – változó pozíciókban – az olasz politika meghatározó szereplője. A baloldal vezetője, Pier Luigi Bersani 1996-ban került az országos politikába ipari és kereskedelmi miniszterként, s azóta több baloldali kormányban is szerepet kapott. E „régi” politikai szereplők és szövetségeseik birtokolják ma az alsóházi mandátumok háromnegyedét.
3. Fiatalság nem egyenlő fiatalosság. Magyarországon főleg a Magyar Szocialista Párt küzd azzal a problémával, hogy bár vezetése fiatal, a párt mégis nagyon gyenge a fiatalok körében. A magyarázat egyszerű: a szavazókat a párt és a vezetői image, és nem önmagában a fiatalság vonzza (vagy taszítja). Grillo 5 Csillag Mozgalma fiatalok tömegeit vonzotta – dacára annak, hogy maga Grillo 64 éves.
4. Ismertség és hype nem jelent győzelmet. Ha megkérnénk egy átlag magyar választót, hogy nevezzen meg egy olasz politikust, a legtöbben még alighanem Silvio Berlusconit tudnák felidézni. Ha a nyugati sajtót tekintené át valaki, a leggyakrabban a volt miniszterelnök, Mario Monti nevével találkozna. A választások leginkább hypeolt szereplője pedig a már említett Beppe Grillo volt. Mégis: a legtöbb szavazatot Bersani baloldali szövetsége szerezte; a legvalószínűbbnek ma az ő miniszterelnöksége tűnik. Bersani múltjánál „klasszikusabb” politikusi karrierre kevés példát találni: a baloldal vezetője a kommunista pártban kezdte politikai pályáját, majd volt tartományi vezető, miniszter és EP-képviselő. Francois Hollandehoz hasonlóan ő is egy ismertebb és karizmatikusabbnak gondolt ellenfelet győzött le.
5. A technokrata miniszterelnök választási szereplése. A legtisztább analógia talán Mario Monti és Bajnai Gordon között adódik. Monti is válságkezelő miniszterelnökként lett ismert, aki később – némi hezitálás után – saját pártban is megmérette magát. Monti racionális, EU-párti, józan, centrista (bár inkább jobb-, mint balközép) politikát folytatott és képviselt a választásokon. Ez a politika végül minden tízedik szavazat megszerzésére bizonyult elegendőnek.
Tóth Csaba
stratégiai igazgató
Republikon Intézet