Míg nyáron még csak a dinnye minimum árát határozta meg a kormány, 2013 év elejétől egy nagyságrenddel komolyabb területen avatkozott be a piaci folyamatokba. A lakosság széles körében támogatott rezsicsökkentés jól jelzi, hogy a Fidesz sikerrel aknázza ki a társadalomban meglévő piacellenes érzéseket. - REINER Roland írása

*

A kormány ahelyett, hogy a piacgazdaság megerősítésén, elfogadtatásán dolgozna, mintha inkább az állami függőség és az állam mindenhatóságába vetett hit újrateremtését tűzné ki célul: vállalatok államosítása, a dohánymonopólium bevezetése, plázastop – csak hogy a legnagyobb horderejű ügyekre utaljunk. Ebbe a sorba illik bele a 2012 végén hozott döntés az áram és a gáz árának körülbelül tíz százalékos csökkentéséről.

A piacgazdaság működésének legnyilvánvalóbb eleme, hogy a fizetéseket és az árakat a piaci folyamatok és szereplők, nem pedig az állam határozza meg. Természetesen korrekciós lehetőségre, szabályozásra az államnak van lehetősége: ennek legismertebb formája az általános minimálbér (bár számos közgazdász ezt a formát is vitatja, a legtöbb országban valamilyen formában létezik). A bérszabályozás ennél lényegesen szigorúbb formája azonban merőben szokatlan: nincs államilag meghatározott bére például a benzinkúton dolgozóknak vagy a fodrászoknak, ahogy a kenyér ára is boltokként, pékségenként változik. A piacgazdaság hatékony működéséhez hasznos, ha a társadalom tagjai között egyetértés van abban, hogy az árak és bérek meghatározása nem az állam feladata: ha a lakosság széles tömege ábrándul ki a piacból és bízná rá pénzügyeinek alakulását az államra az hosszú távon egyéni felelősségvállalás gyengüléséhez vezet és végső soron a gazdasági önállóság feladását jelentheti.

Ezért is lehet fontos látni, hogy a magyar társadalom hogyan viszonyul ezekhez a kérdésekhez.  A rendszerváltás idején készített felmérésben a lakosság mintegy harmada értett egyet azzal az állítással, hogy a béreket az államnak rendeletekkel kéne szabályoznia. Az állami árszabályozás valamivel támogatottabb volt: tízből négy magyar támogatta volna a rendeleti úton meghatározott árakat.

1. ábra: Az állam a béreket / árakat rendeletekkel szabályozza. Egyetértők aránya, 1990-2009.

*

A piacgazdaság napi megélése úgy tűnik, hogy nem segítette elő a piacpárti attitűdök elterjedését: az 1996-ban megismételt felmérésen mindkét kategóriában jelentősen erősödött az állami beavatkozást igénylő, támogató álláspont. 1996-ban a társadalom fele értett egyet a bérek állami szabályozásával, míg a lakosság kétharmada támogatta volna azt, hogy az állam rendeleti úton szabályozza az árakat. Beszédes az is, hogy az utóbbi állítást kifejezetten ellenzők csupán a társadalom ötödét alkották: csak ötből egy magyar vélte úgy, hogy nem lenne helyes, ha az állam az árakat rendeletekkel szabályozná.

A rendszerváltást követő gazdasági nehézségek, a várt azonnali jólét elmaradása részben magyarázhatja a társadalom elfordulását a piacgazdaság felől, ám meglepő módon igazi visszarendeződésre 2009-ig nem került sor. Közel két évtizeddel az államszocializmus bukása után is minden második megkérdezett támogatta volna, hogy a béreket és az árakat ne a piac, hanem az állam határozza meg.

2. ábra: Az állam a béreket / árakat rendeletekkel szabályozza. Pártpreferencia szerinti különbségek, 2009.

*

Noha gazdaságpolitikájukban a pártok igencsak különböznek, a pártok szavazói hasonlóképpen ítélik meg a kérdést. A 2009-es felmérés alapján egyedül az akkori SZDSZ szavazói utasították el a többi párt szavazónál lényegesen nagyobb arányban a bérek rendeleti úton való szabályozását, illetve a mára szintén eltűnt MDF szavazók körében volt átlag alatti az állami szabályozás iránti igény.

A második Orbán-kormány kormányzati stílusa alighanem tovább erősítette ezeket a tendenciákat, ráadásul úgy tűnik, az állami terjeszkedés és beavatkozás folytatódni fog, újabb szolgáltatókat kötelez majd az állam arra, hogy a piaci viszonyoktól függetlenül csökkentsék áraikat. A nagyvállalat- és kapitalizmusellenes hangulat azonban végső soron káros az országnak és káros az embereknek: ezen cégek befektetéseikkel, munkahelyteremtéssel Magyarország gazdasági kilábalásának kulcsai lehetnének. A gazdasági bizalomra pedig nem csak az állam és a piac, de a piac és a társadalom között is szükség lenne.

Az 1990-es és 1996-os adatok forrása: ISSP – A kormányzat szerepe c. felmérés
A 2009-es adatok forrása: Magyar Választáskutatás Program, 2009