2013
sze.
24.

A német választásokat az európai sajtó már jó előre mint a kontinens legfontosabb voksolását harangozta be. Az eredményeket a magyar politikusok is kommentálták: hirtelen minden pártvezetőnk osztozni szeretett volna Angela Merkel sikerében. A német szavazók persze másról és más alapján döntenek, mint a magyar választók – a német jobboldal győzelme közvetlenül nem hat a magyar pártok erőviszonyaira. Ez azonban nem azt jelenti, hogy a választásnak ne lennének fontos, Magyarországon is értelmezhető tanulságai – TÓTH Csaba öt ilyen tanulságot szedett össze.

Kapcsolódó hivatkozások:

People-in-Berlin-near-an--010.jpg

1. Nem lett más a politika – Németországban sem.

Nem csak Magyarországon, szerte Európában egyre többet beszélnek róla, hogy az állampolgárok bizalmatlanok a pártokkal, politikusokkal szemben; múlt héten a Republikon is bemutatta, hogy az európai fiatalok szinte mindenütt egységesen szkeptikusak a politikai elit iránt. A politikai rendszer teljes megújításának ötlete állandó slágertéma: nem csak az LMP 2010-es kampánya épült erre, de azóta is sok civil szervezet és pártkezdemény szeretné lecserélni a régi pártokat és politikusokat. Németországban is nagy divatja volt ennek: a kalózpárt kezdeti sikerei, vagy a zöldek pár évvel ezelőtti, pillanatnyi erősödése kapcsán sokan ábrándoztak a régi pártok eltűnéséről.

Ám a mostani német választás pontosan ennek ellenkezőjét, a régi, nagy pártok erejét bizonyította. A német választók kétharmada a két nagy pártra voksolt; a kisebb pártok nem hogy megszorongatni nem tudták saját oldaluk nagyobb szervezeteit, hanem egyenesen visszaestek. A Német Szövetségi Köztársaságban hatvanöt éve minden egyes választáson a kereszténydemokraták és a szociáldemokraták kapják a legtöbb szavazatot – miközben az „új” szereplők vagy gyorsan eltűnnek – mint ami a nemrég olyan divatos kalózpártra várhat –, vagy maguk is kiegészítő, kisebb jelentőségű szereplőivé válnak a „rendszernek”. Régi, nagy pártokat lecserélni nehezebb, mint gondolnánk.

 

2. A koalíciós partner szinte mindig veszít

A német választások legnagyobb vesztese az ottani liberális párt: a szabaddemokraták támogatottsága négy, koalícióban töltött év alatt egyharmadára zuhant. Az FDP története nagyon ismerős lehet a magyar liberálisoknak is: a párt folyamatosan piaci reformokat követelt, amelyek többségét a koalíciós partner leverte – ám a nehézségekért, a kormányzás negatívumaiért mégis ők lettek a felelősök. A koalíciós partnerek élete nem egyszerű: egyszerre kellene konstruktívnak mutatkozni és megőrizni a párt saját témáit – ez pedig szinte mindig nagyon nehéz. Nem sikerült a CDU korábbi partnerének, a szociáldemokratáknak sem – nem csoda, hogy most húzódoznak koalíciót kötni. De hasonló cipőben vannak a brit liberálisok is, akik szinten rekordmagas támogatottsággal léptek koalícióra a konzervatívokkal, s ma nagyon rosszul állnak a közvélemény-kutatásokban. Az SZDSZ magyarországi felőrlődése egy koalíció keretei között tehát nem példa nélküli és nem csak a liberálisokra jellemző – a fent említetteken túl elég lenne erről megkérdezni Torgyán Józsefet – aki 1998-ban még majdnem 15 százalékot ért el és 2002-ben be sem jutott a parlamentbe.

liberalisnémetszavazok.pngHova mentek a liberális szavazók?

 

3. A karizmatikus politikus mítosza

A hazai baloldali előválasztási küzdelemben gyakorta felmerült az igény a „karizmatikus” vezetőre. Bár e „karizmatikus” tulajdonságokat a legritkábban sikerül definiálni, általában az amerikai elnökök jellemzőit szokás ez alatt érteni. Ebben az értelemben karizmatikus politikus Orbán Viktor, s talán az volt Gyurcsány Ferenc is. Ha van azonban valaki, aki nem felel meg e sztereotípiáknak, az pontosan Angela Merkel: a német kancellár kiváró taktikájáról, nyugalmáról, sőt, esetenként kifejezett „szürkeségéről” híres. Angela Merkel példája jól mutatja, hogy a sikeres politikusok nem egy tőről fakadnak: Merkel első, 2005-ös győzelmét egy sokkal karizmatikusabb szereplővel, Gerhard Schröderrel szemben aratta. A karizmatikus vezető személye nem garancia a sikerre, hiánya pedig nem feltétlenül vezet bukáshoz.

 

4. Ha a koalíciós partnerek egymás szavazóira hajtanak, közösen vesztenek (bár nem egyenlő mértékben)

A német választási kampány során soha nem volt kérdéses, hogy a legtöbb szavazatot a CDU szerzi majd – a valódi tét az volt, a kereszténydemokrata-liberális koalíció folytathatja-e a kormányzást. Az FDP– jobb ötlet híján – ezt az alapvetően pártpolitikai-taktikai kérdést helyzete utolsó heti kampányának középpontjába: arra kérte a CDU szavazóit, taktikai alapon támogassák őket. Angela Merkel azonban nem volt adakozó kedvében: a CDU szavazatait igyekezett maximalizálni akár a liberálisok kárára is. E taktikai üzengetésnek a két párt viszonyában a CDU nyertese lett – ám a választás másnapján már alighanem Merkel is szívesen odaadott volna egyet a 42 százalékából a liberálisoknak, hogy elkerülje a nagykoalíciót. Ha a két potenciális partner egymás ellen kampányol, azt egyikőjük megnyerheti ugyan, ám összességében mindketten vesztenek. Érdemes emlékezni: ha nem lenne „tabu” a szélsőballal koalíciót kötni, ma annak dacára szociáldemokrata-zöld-szélsőbaloldali szövetségre készülnének Németországban, hogy a választást a CDU nyerte.

 

5. A jól időzített lázadás politikai sikert hozhat

Angela Merkel akkor biztosította be, hogy a német jobboldal vezetője lesz, amikor elsőként merte kritizálni Helmut Kohl korrupciógyanús ügyeit. Ez akkor bátor tettnek, ám sokak számára politikai öngyilkosságnak tűnt: Helmut Kohl neve egyet jelentett a CDU-val. Merkel azonban jól érzékelte, hogy hosszú távon profitál majd az éles elhatárolódásból. A magyar jobboldalon az ilyesfajta „lázadásnak” még súlyosabb következményei lehetnek. Mégis, nem zárható ki, hogy egy esetleges jobboldali vereség után lesz olyan magyar jobboldali politikus, akire Merkel karrierje inspirálóan hat majd.

A bejegyzés trackback címe:

https://republikon.blog.hu/api/trackback/id/tr295530609

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: A „berlini gyors” 2013.09.25. 09:13:04

A mostani német választás a régi, nagy pártok erejét bizonyította.

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

maxval, a gondolkodni igyekvő birca · http://maxval.co.nr 2013.09.24. 16:34:26

Az emberek szerencsére egyre jobban megértik: a baloldali eszmék buktak és csak a jobboldali fordulat segíthet.

draft22 2013.09.24. 23:23:49

@maxval, a gondolkodni igyekvő birca: Te szerencsétlen: a baloldal több szavazatot kapott, mint a CDU/CSU + a CDU átvett egy csomó baloldali témát (pl. melegjogok, atomenergia)
A baloldali eszmék inkább nyertek Németországban vasárnap. Bundesrat-ban (Szövetségi tanács), pedig továbbra is masszív többségük van

draft22 2013.09.24. 23:30:56

+ a külügyminiszter vagy zöld (netán DCB maga) vagy vörös lesz. Orbán örülni fog

zobod 2013.09.25. 00:36:33

@maxval, a gondolkodni igyekvő birca: a kisebb pártok buktak, legnyobb kopp meg a liberálisoké.

@draft21: ezek liberális, és zöld témák. Cohn Bendictből aligha lesz külügyminiszter, mint anno JF.

Csak Norris 2013.09.25. 07:56:57

"Régi, nagy pártokat lecserélni nehezebb, mint gondolnánk."

Magyarul vér nélkül nincs forradalom. Ezt eddig is így volt. :)

Nzoltan 2013.09.25. 08:14:39

A liberális szavazókat elvitte a cica. Na meg a bevándorlók.

maxval, a gondolkodni igyekvő birca · http://maxval.co.nr 2013.09.25. 08:46:38

@draft21:

Ez mindegy, mivel a lényeg: nem kormányképes a bal. S ne mosd össze a polgári balt a szélsőballal, ezt ők maguk sem teszik, azaz ne számold egybe a szavazataikat.

Az, hogy a jobboldal egy része egyes társadalompolitikai kérdésekben elárulta saját eszméit - nos, ez tény, ebben igazad van, azonban ami a gazdaságpolitikát illeti, ott látható leginkább a baloldal bukása.

maxval, a gondolkodni igyekvő birca · http://maxval.co.nr 2013.09.25. 08:48:17

@zobod:

A liberálisok bukásának 2 oka van:
- nem maradt programjuk, a programjuk pozitív elemeit a CDU átvette,
- az SZDSZ-effektus: a fenti miatt kénytelenek voltak népszerűtlen eszméket meglovagolni.

belekotty 2013.09.25. 09:11:37

@draft21: Igexik, igyexik, de nem m1 neki.

belekotty 2013.09.25. 09:16:44

@maxval, a gondolkodni igyekvő birca: "azonban ami a gazdaságpolitikát illeti, ott látható leginkább a baloldal bukása. "
- Akkor a bankok és a nemzetközi tőke (multik) megpumpolása, az államosítás, reprivatizáció, akkor azok nem a baloldali gazdaság politika részei? Össze vagyok már zavarodva mi a bal és mi a jobb.

maxval, a gondolkodni igyekvő birca · http://maxval.co.nr 2013.09.25. 09:22:30

@belekotty:

"Akkor a bankok és a nemzetközi tőke (multik) megpumpolása, az államosítás, reprivatizáció, akkor azok nem a baloldali gazdaság politika részei?"

A reprivatizáció jobboldali eszköz. A többi jellemzően baloldali eszköz.

Larry Silverstein 2013.09.25. 10:08:09

Persze a magyar választás más lesz annyiban hogy Orbán még nagyobb aránnyal fog győzni mint Merkel.

belekotty 2013.09.25. 10:09:26

@maxval, a gondolkodni igyekvő birca: Hmmm... az államosítás és a reprivatizáció között csak annyi a különbség, hogy hogyan kerül magánkézből közkézbe. Ez lenne a baloldal és a jobboldal között a különbség? A többiről pedig, akkor maradhatunk abban hogy a jelenlegi kormány baloldali?

maxval, a gondolkodni igyekvő birca · http://maxval.co.nr 2013.09.25. 10:30:13

@belekotty:

Nézd meg szerintem egy szótárban a reprivatizáció szó jelentését...

maxval, a gondolkodni igyekvő birca · http://maxval.co.nr 2013.09.25. 10:30:55

@belekotty:

Gazdaságpolitikailag a jelenlegi magyar kormányan erősen baloldali, ez tény.

politikailagnemkorrekt 2013.09.25. 10:44:48

Nem értem a cikket: az én olvasatomban az igenis karakteres Merkel. Szinte minden Economist- lapszámban van egy írás róla, illetve vele összefüggésben Európa jövőjéről (nyáron pl. "The reluctant hegemon" volt az egyik címlap). Elemzik Merkel szocializációját, gyerekkorát, óvatosságát stb. Az óvatosság is karaktervonás. Merkel igenis karakteres vezető. Vele szemben Peer Steinbrück egy igazi szürke niemand. Sem Kohlhoz, sem Adenauerhez, sem Willy Brandthoz, Sem Helmut Schmidthez, de még csak Schröderhez sem hasonlítható. Egy igazi senki. "Senki" viszont ritkán tud nyerni "valaki" ellen. Ld. még: Obama és Rooney. Roony. Vagy Romney.(Ki a franc emlékszik már arra a szerencsétlen fogpasztareklámra?)És Gordon Brownt hasonlítsd már össze Cameron-nal vagy Blair-rel! Ezek a figurák (ideértve Boros Pétert, Medgyesi Pétert, Bajnai Gordont, de akár Mesterházit is, akik pl. egy Horn Gyulához képest fasorban sem voltak/vannak) ideig-óráig a sors vagy a véletlen furcsa fintoraként vezethetnek ugyan egy országot, ám hosszú távon nincs valódi esélyük. Szóval az írás alap feltevése hibás, legalábbis szerintem.

arvizparty 2013.09.26. 15:13:08

Szerintem a német politika annyira kurvára más, mint ez a félbalkáni magyar, hogy én a jobboldal helyében óvatos lennék az örömmel Merkel mami győzelme kapcsán. Fog még Orbán a mamitól a választásokig bőven kapni hideget és meleget!
süti beállítások módosítása