2014
ápr.
3.

Az április 6-i választással kapcsolatban az egyik, népszerű vitatéma arról szól, hogy lehet-e ismét kétharmados többsége a Fidesznek. Megvizsgáltuk, hogy különböző választási forgatókönyvek esetén hány egyéni mandátum sorsán múlik ez az arány - az új választási rendszer egyik sajátossága, hogy a végeredmény, így a kétharmad lehetősége is az egyéni választókerületekben dől el.

 

A 2010-es választásokon a Fidesz-KDNP a 176 egyéni választókerületből 173-ban győzött, ezzel szerzett kétharmados többséget a parlamentben.  Az 52,73 százalékot szerző Fidesz-KDNP és a második helyen végző, 19,3 százalékot elérő MSZP listás eredménye az egyéni választókerületekben azzal járt, hogy a Fidesz szinte mindenhol győzni tudott: az egyéni mandátumok 98 százalékának megnyerése nélkül nem lett volna meg a kétharmados parlamenti többsége. Az új választási rendszerben tovább nőtt az egyéni választókerületek aránya, fokozottan igaz tehát, hogy nem csak a választás maga, de a kétharmad is ezen az ágon dől el. A Republikon Intézet saját mandátumbecslő modelljének segítségével ezúttal azt vizsgáltuk meg, milyen támogatottság mellett tud a Fidesz-KDNP annyi választókörzetet megnyerni, amivel valószínűleg ismét kétharmaddal kormányozhatna – valamint, hogy milyen esetben veszíti el a kormányzáshoz szükséges többséget. Noha a várható eredményekkel kapcsolatban eltérő adatokat kapunk, az minden közvélemény-kutatásból látszik, hogy a Fidesz-KDNP eredménye elmarad a 2010-es 53 százaléktól, míg a Kormányváltó összefogás jobban áll, mint amit 2010-es 19 százalékos, (önálló) MSZP elért. Az egyéni mandátumok sorsa márpedig elsősorban e két induló közötti támogatottság-különbségen fog múlni: az egyfordulós, relatív többségi rendszerben a legtöbb szavazatot szerző jelölt nyeri a mandátumot.


Éppen ezért, az elemzés során a Fidesz-KDNP és a Kormányváltók szavazati arányán keresztül mutatjuk be, milyen határértékek eredményeznek kétharmados eredményt, és milyen eredmény kell ahhoz, hogy a Fidesz ne kapjon többséget. Az egyéni mandátumok sorsába a Jobbik és az LMP nagy valószínűséggel nem fog beleszólni, de a teljes parlamenti létszám miatt velük is kalkulálni kell. A választási eredmények becslésekor ezért négy forgatókönyvvel számoltunk: egy, a 2010-es eredményét felülmúló (20 százalékos) és egy attól némiképp elmaradó (15 százalékos) Jobbikkal, valamint egy, a 2010-es eredményét megismétlő (7 százalékos), illetve egy parlamenti küszöböt el nem érő (4 százalékos) LMP-vel. Ez a négy eset véleményünk szerint jól lefedi a lehetséges kimeneteleket: a számítások megállapításai ugyanakkor elérhetnek, ha valamely párt vagy pártok végleges eredménye végül eltér az általunk feltételezettől.


A számítások elvégzésekor tehát az LMP és a Jobbik eredményét a fent ismertetett arányokkal rögzítettük – számoltunk továbbá két százaléknyi egyéb pártra leadott vokssal – majd a Fidesz-KDNP és az MSZP-Együtt-PM-DK-Liberálisok esetén azt vizsgáltuk, milyen eredmény a kétharmad határa, azaz milyen listás támogatás mellett tudja begyűjteni a Fidesz-KDNP a mandátumok kétharmadát.

ri23a.jpg 

1. ábra: Fidesz-KDNP kétharmados eredményt jelentő határértékek, rögzített Jobbik és LMP eredmény mellett

Az ábra tehát azt mutatja, hogy a különböző forgatókönyvek esetén mekkora Fidesz-KDNP listás eredmény elérése vezet annyi egyéni választóköri győzelemhez, amivel a kormánypárt ismét megszerezné a parlamenti kétharmadot: egy 15 százalékon rögzített Jobbik és egy 4 százalékon rögzített LMP mellett a Fidesznek legalább 47 százalékot kell elérnie a minősített többség eléréséhez. Jól látszik, hogy a kulcs a Fidesz és a Kormányváltók közötti különbség kérdése, mely lényegében független a forgatókönyvektől: nagyjából 14-15 százalékpontnyi Fidesz-KDNP előny az, amivel a kormánypárt megszerzi a kétharmadhoz szükséges mandátum-mennyiséget. Ha ennél az előnynél kevesebbel végez, úgy valószínűleg nem lesz kétharmada, míg ha ennél nagyobb különbséggel nyer, úgy a kétharmad biztosabb.


Ezzel az eredménnyel ugyanis az jár, hogy a Fidesz-KDNP a 106 egyéniből 91-95 győzelmet tud szerezni – ez pedig a listás támogatottsági adatokhoz tartozó mandátumokkal együtt összesen legalább 133 képviselői helyet jelent, tehát újbóli kétharmadot. Ha azonban az ellenzéki pártok ennél, tehát 11-15-nél több egyéni győzelmet tudnak szerezni, az jó eséllyel azt jelentheti, hogy a Fidesznek nem lesz minősített többsége az új Országgyűlésben.
 

 

ri23b.jpg


2. ábra: A Fidesz-KDNP 2/3-hoz szükséges egyéni választókerületi győzelmek száma, rögzített LMP és Jobbik eredmény mellett.

Mindez azt is mutatja, mit jelent az egyéni választókerületek súlyának növekedése, a választási rendszer többségi elemének megerősítése: 2010-ben a Fidesz-KDNP-nek az egyéni választókerületek 98 százalékát (176-ból 173) kellett megnyernie a kétharmadhoz, ma elég a 86-90 százalékát (106-ból 91-95). Ezt a többségi hatást azonban ellensúlyozza, hogy a Fidesz-KDNP és az MSZP-Együtt-PM-DK-Liberálisok közötti támogatottság-különbség jóval kisebb, mint négy éve volt.

A modellszámításkor a kétharmad mellett egy másik határszámítást is elvégeztünk: milyen listás szavazati arányok esetén marad el a parlamenti feles többségtől a Fidesz-KDNP. Ezekben a forgatókönyvekben tehát azt a támogatottsági szintet – és az ehhez tartozó egyéni választókerületi győzelmek számát – vizsgáltuk, ahol a Fidesz-KDNP legfeljebb 99 mandátumhoz jut. A modell számításai szerint ilyen helyzet akkor áll elő, ha a Fidesz-KDNP 1-3 százalékponttal előzi meg a Kormányváltókat: egy ilyen, eredmény esetén a jelenlegi kormánypártnak tehát valószínűleg nem lenne meg tehát a kormányalakításhoz szükséges többsége.

ri23c.jpg 
3. ábra Hány ellenzéki egyéni választókerületi győzelem kell ahhoz, hogy a Fidesz-KDNP-nek ne legyen parlamenti többsége? Egyéni győzelmek száma rögzített LMP és Jobbik eredmény mellett.



A különböző forgatókönyvektől függően egy ilyen helyzetben az ellenzéki pártoknak 40-46 egyéni győzelmet kell szerezniük, hogy a Fidesz-KDNP ne jusson parlamenti többséghez. Ha szigorúan azt nézzük, hogy mikor nincs többsége a Fidesznek, akkor nem számít, melyik ellenzéki párt szerzi a mandátumot – ugyanakkor a jelenlegi erőviszonyok alapján szinte mindegyik egyéni győzelem a Kormányváltók jelöltjéhez tartozik.

A modell az egyéni választókerületi eredmények becslésekor a pártok országos támogatottságából – lényegében listás eredményéből – indul ki, azaz úgy számol, hogy aki listán valamely pártot támogatja, egyéniben is az ő jelöltjére voksol majd. Előfordulhat ugyanakkor, hogy felismerve, hogy az egyéni mandátum sorsa az első és a második helyezett között dől el, a kisebb támogatottsággal rendelkező pártok szavazói egyéniben az első vagy a második helyre várt jelöltre voksolnak inkább: ez esetben a fent ismertetett egyéni mandátum-győzelmek aránya megváltozhat.

A Republikon Intézet mandátumbecslő modelljének részletes módszertani leírása itt található: http://www.republikon.hu/news.php?id=271&filter=Elemz%25C3%25A9sek

A bejegyzés trackback címe:

https://republikon.blog.hu/api/trackback/id/tr745891779

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

==T== 2014.04.03. 20:56:05

Győzzön a Jobbik!:)

De legalább az összefogósokat verje meg.

Nem lenne rossz, ha a Fidesz legfeljebb sima többséggel nyerne és a Jobbik lenne az "ellenzék" vezető ereje.

fepe 2014.04.03. 22:06:21

A Jobbik simán lehet a 2. legnagyobb frakció a parlamentben. Hiszen az összefosás sok különálló frakciót illetve frakció nélküli képviselőt jelent igazából.

Joe69 2014.04.04. 08:41:50

Hajrá, LMP ! Inkább a Jobbik és az LMP legyen olyan helyzetben,hogy meg tudja fosatni a fideszesmaszopos bűnözőket.Az elszámoltatásban biztos partnerek lesznek.
süti beállítások módosítása