A Századvég folyóirat legfrissebb számában a szerkesztők öt kérdéskörre kértek választ a politológusszakma mintegy ötven képviselőjétől. Kérdéseik a következők voltak:
- Miért éppen a politológia? Hogyan esett a választása a politikatudományra, mint hivatásra?
- Mit gondol a politikatudománynak a politikai tudáshoz és politikai cselekvéshez, azaz politikához való viszonyáról?
- Mi a véleménye a politikatudomány hazai helyzetéről, a társadalomtudományok sorában, illetve az egyetemi oktatásban elfoglalt helyéről?
- Megítélése szerint kik és milyen művek gyakorolták a legnagyobb hatást a hazai politikatudomány alakulására?
- Milyen szerzőket és műveket ajánlana azok figyelmébe, akik bevezetést szeretnének nyerni a politikatudomány, illetve a politika világába?
Akik válaszoltak: Ágh Attila, Arató Krisztina, Balogh László Levente, Boda Zsolt, Bozóki András Csizmadia Ervin, Enyedi Zsolt, Fábián György, Fricz Tamás, G. Fodor Gábor, Greskovits Béla, Gyulai Attila, Hajnal György, Kákai László, Kende Péter, Kéri László, Körösényi András, Kumin Ferenc, Meszerics Tamás, Pálné Kovács Ilona, Pesti Sándor, Pokol Béla, Szabó Márton, Szigeti Péter, Szűcs Zoltán Gábor, Tóka Gábor, Tóth Csaba.
A folyóirat "Mire jó a politológus?" címmel közli a Republikon Intézet stratégiai igazgatójának írását. Részlet a szövegből:
Ma Magyarországon a politikai elemzésnek s főként az elemzői tévedéseknek, sőt, az esetenként előforduló – nem lehet másképp nevezni – szándékos hazugságoknak semmilyen következményük nincs. Önmagában nem az a furcsa, hogy politikai elemzők elemi tévedéseket követhetnek el élő televízióműsorokban – olyan tévedéseket, amelyekért egy-egy BA vizsgán is bukás jár. A probléma az, hogy ezeknek a tévedéseknek semmilyen következményük nincs. A politikai elemzők az „élni és élni hagyni” szellemében alig-alig kritizálják egymást; nincsenek független kontrollmechanizmusok és szakmai sztenderdek. Márpedig ezek nélkül soha nem lesz „minőségi” politikai elemzés.
A teljes folyóirat elolvasható/letölthető ide kattintva.
