A szíriai polgárháború kapcsán egyetlen magyar párt áll ki következetesen a vélhetően kémiai fegyvert is bevető, diktatórikus Aszad-rendszer mellett: a Jobbik. Ez a kiállás jól illeszkedik a Jobbik külpolitikájának általános irányába. Az alábbi 5 pont igyekszik összefoglalni a párt külpolitikájának talán kevésbé ismert – vagyis nem az EU-val, illetve a határon túli magyarokkal kapcsolatos – elemeit. TÓTH Csaba írása.

*

Kapcsolódó hivatkozások:

• A Jobbik kiáll az Aszad-rezsim mellett
• Nyugati vezetők szerint kevés kétség van hogy Aszad vetett be vegyi fegyvert
• 100 ezerre nőtt a szíriai polgárháború áldozatainak száma
• Szíria, Libanon, Irán, Malajzia és Indonézia nagyköveteivel is találkozott a Jobbik
• A Jobbik szerint amerikai támadás készül Magyarország ellen
• Kovács Béla dicséri Kazahsztán fejlődését
• Vona Gábor az iszlám szerepéről
• Az amerikai „szörny” ellen és Irán mellett tüntet a Jobbik
• Jobbik határozati javaslat „A muszlimok ártatlansága” című film készítésének elítéléséről 

*

Fotó: Vona Gábor, Facebook

1. A Jobbik külpolitikájának rendező elve a Nyugat-, elsősorban Amerika- ellenesség. A párt főleg olyan országokkal barátkozik, amelyek kritikusak vagy egyenesen ellenségesek az Egyesült Államokkal – vagy általában a Nyugattal – szemben. Az utóbbi években a magyar kormánytól is megszokhattuk, hogy NATO-tagállamhoz képest szokatlan barátsággal viseltetik Oroszország, Kína, vagy újabban Azerbajdzsán iránt. A Jobbik e téren lényegesen messzebb megy: a fentieken túl a Nyugaton páriának tekintett Iránra és Szíriára is partnerként tekint. Mindeközben egy-egy radikálisabb nyilatkozata szerint „körvonalazódik egy Magyarország szuverenitása elleni amerikai támadás”.

2. A Jobbik elsősorban diktatórikus országokkal barátkozik. Aszad szíriai rendszere nem az első, szabad választásokat nem tartó, az alapvető szabadságjogokat el nem ismerő rezsim, amely mellett lelkesen áll ki a Jobbik. Kovács Béla jobbikos EU-képviselő például meglebegtette a lehetőségét, hogy a Jobbik örömmel venné ha „uniós tagállam” is csatlakozhatna az Eurázsiai Unióhoz. E szervezet jelenleg Putyin Oroszországát, az utolsó európai diktátorként elhíresült Lukasenko Belorussziáját és Kazahsztánt tartalmazza. Ez utóbbi ország különösen kedves a Jobbiknak; Kovács szerint például „saját erejére támaszkodva elképesztő fejlődésen ment keresztül az elmúlt tíz évben”. Hasonlóképpen láthatja a „saját erő” szerepét Nursultan Nazarbayev elnök is – akinek 1991 óta valahogyan minden választást sikerült 90 százaléknál is nagyobb többséggel megnyernie…

3. A valóban brutális rendőri és katonai erőszak a baráti országok esetében nem zavarja a Jobbikot. A Jobbik szerint „a szír nép elsöprő többsége támogatja az Aszad-rendszert” – ami egészen furcsa állítás egy olyan rezsimről, amely ellen először tüntetések, majd katonai felkelés tört ki. Tény, a rendszer ellenségeit sem kell félteni: jó néhányan közülük kapcsolatban állnak az al-Kaida terrorszervezettel is. Mégis: Aszad legújabb támadása a sajtóhírek szerint 1300 embert ölt meg. A polgárháború pedig összesen már mintegy 100 ezer áldozatot követelt – e szám jelentős része pedig a rezsim számlájára írható. Ilyen rendszer mellett áll ki a Jobbik.

4. A Jobbik diktatúra-barátsága ideológiailag és vallásilag semleges. Miközben a „kommunistázás” a Jobbik belpolitikai eszköztárának bevett része, külföldi partnerei esetén mindez kevésbé érdekli. A már említett kazah elnök például annak ellenére lehet a Jobbik partnere, hogy a szovjet időkben a kommunista párt első titkára volt – analógiával: mintha Magyarországon a 80-as évek vége óta folyamatosan Grósz Károly lenne az elnök. Hasonlóképpen nem elvárás a kereszténység sem: az ateista Kína vagy a szekuláris muzulmán Azerbajdzsán éppen úgy lehet partner, mint az iszlám teokrácia, Irán. Sőt: az azeri-örmény konfliktusban a Jobbik által tételezett „turáni” identitás felülírja a keresztény szolidaritást: a Jobbik e konfliktusban rendszeresen azeri oldalra áll.

Fotó: Vona Gábor, Facebook

5. Iszlámbarátság mint ideológia. A Jobbik politikájában a muzulmán-barátság nem csak esetileg előforduló elem: a párt nem csak az arab-izraeli konfliktus kapcsán szólal meg ilyen ügyekben, de általában is kifejezetten pozitívan nyilatkozik az iszlám vallásról és az arab országokról. Vona Gábor megfogalmazásában „ma az emberiség tradicionális … kultúrájának utolsó védőbástyája az iszlám világ maradt … amennyiben az iszlám elbukik, a fény szinte teljesen kialszik, és a globalizmus sötétsége előtt már nem marad érdemi ellenfél.” Mindez nem csak valamiféle politikai opportunizmus a Jobbik részéről (ahol a politikai haszon egyébként is kérdéses lenne): a párt például határozati javaslatot nyújtott be „A muszlimok ártatlansága” {a muszlimok által az iszlám vallást gyalázónak tekintett alkotás) című film készítésének elítéléséről. A határozati javaslat indoklásának egyes részei jogvédő szövegekben is megállnák helyüket: „a javaslat elfogadásával az Országgyűlés…kinyilvánítja, hogy diszkrimináció nélkül minden provokatív cselekedetet és megnyilvánulást elítél, amely alkalmas arra, hogy megsértse bármelyik vallási közösség érzékenységét”. Ha a „vallási közösség” kifejezés helyett „kisebbségi csoport” állna, a Jobbik aligha lenne lelkes egy ilyen határozat elfogadásától…