Politikusok beszédeit soha nem kell véglegesen kiérlelt cselekvési tervnek vagy akadémiai értekezésnek tekinteni. Orbán Viktor nagyobb, „komolyabb” beszédei azonban hosszú időre meghatározó koncepciókat hoztak be a magyar politikába. Ahogyan annak idején a centrális pártrendszer kötcsei beszédben elhangzott elképzelése, az illiberális demokrácia gondolata is sokáig viszonyítási pont lesz a Fidesz politikájának értelmezéséhez. TÓTH CSABA kollégánk ennek kapcsán fogalmazott meg 5 állítást.
Kapcsolódó hivatkozások:
Fotó: MTI
1. A modern demokráciák liberális demokráciák. Minden modern demokrácia alapja, hogy a többség által megválasztott politikai szereplő kormányoz – ám mindez bizonyos határok között teszi; a hatalom valamilyen korlátozásának elve nélkül a többségi kormányzás is diktatórikussá válik. A többség általi választás még nem tesz egy rendszert demokratikussá: Hitler, Putyin és Palpatine egyaránt rendelkeztek többségi felhatalmazással – ettől rendszereik még nem voltak demokratikusak. Orbán Viktor beszédéből egy olyan rendszer képe bontakozik ki, amelyben a kormány bírja a többség támogatását – ezért demokrácia – ám hatalma nehezen korlátozható – ezért illiberális. Ezek a rendszerek azonban, bár fogalmilag elképzelhetők (az Index alapos cikkben szedi össze az eredeti, Fareed Zakaria általi jelentést), ám a gyakorlatban nem fenntarthatók: vagy autoriter irányba mennek, mint Putyin rendszere, vagy „igazi” demokráciák lesznek.
2. A „jelzős” demokráciákkal mindig vigyázni kell: ezek legtöbbször valamilyen nem demokratikus rendszert lepleznek el. Orbán Viktor a „munkaalapú” demokráciáról beszél – ami pont olyan nehezen értelmezhető, mint a Jobbik által korábban felvetett „értékalapú” demokrácia. Magyarországon sokan emlékeznek arra, mit jelentett a „népi” demokrácia: kommunista diktatúrát. Ugyanígy, az „iszlám demokrácia” gyakran jelent iszlám teokráciát; a szocialista demokrácia szocializmust.
3. A liberális demokrácia az emberiség egyik legsikeresebb találmánya. A demokráciák bukásáról, hanyatlásáról, „dekadenciájáról” beszélni mindig népszerű intellektuális tevékenység volt (szélső)bal- és jobboldalon egyaránt. Ehhez képest azonban egyedül a liberális demokráciák tudtak egyszerre szabadságot és jólétet teremteni; minden velük szemben intézett kihívás elbukott. E tekintetben Orbán Viktor mintha magát leplezné le: Putyin Oroszországa sikeres Putyin szempontjából – de borzalmasan sikertelen Oroszország szempontjából; az autoriter rendszerek jellemzően az őket működtetők szempontjából tekinthetők csak sikeresnek. A valóban speciális helyzetű Szingapúron kívül Kína az egyetlen, gazdaságilag is sikeres, komolyan vehető sikertörténet – már ha valakit nem zavar hogy az ellenzéki aktivistákat börtönbe zárják az internetet pedig cenzúrázzák. Ha valaki nem szereti az absztrakt érveket: a Magyarországról kivándorló orvosok, közgazdászok vagy mérnökök se Pekingbe és Moszkvába, hanem Londonba és Berlinbe vágynak.
4. Orbán Viktor „teljes köre”: 1989-től 2014-ig. Sokan mutattak már rá annak ellentmondásosságára, hogy a politikus, aki az orosz csapatok távozásának bátor követelésével kezdte pályáját ma Putyin legjobb európai barátainak egyike. Ennél többről szól azonban a Fidesz „keleti nyitása”. A rendszerváltás óta – de ha valaki nagyon erőlteti, István király óta – dúl a vita arról, Magyarország hol a „helye”: Nyugat-Európa keleti szélén, vagy valamilyen speciális, harmadik utas „komp” szerepben nyugat és kelet között. 1989-ben – az SZDSZ mellett – a Fidesz érvelt legharcosabban a nyugati integráció mellett, a harmadik utas gondolat ellen. A magyar politikában ebben legalább 2010-ig konszenzus volt. A keleti nyitás politikája ennek felrúgásáról szól; arról, hogy a magyar kormány többé nem elsősorban a nyugati integrációban látja az ország első számú politikai érdekét.
5. Még mindig a liberálisok az ellenség. A liberális demokrácia erejét mi sem mutatja jobban, mint ellenfeleik véget nem érő támadásai. Magyarországon ma nincs liberális párt; a politikai ellenzék katasztrofális állapotban van és a kormány megmaradt – egyébként a liberális címkét rendszerint elutasító – civil ellenzékét támadja éppen. Mégis, még ilyen körülmények között is ellenfélnek tekinti a liberális gondolatokat az országot négy éve minden korlát nélkül irányító, voltaképpen teljhatalmú miniszterelnök. Hány harmaddal kellene nyernie a Fidesznek, hogy ne aggódjon liberális ellenfelei vélt összeesküvései okán?
