2014
jan.
10.

Bár a részletek körvonalazása még hátra van, mostani ismereteink alapján szinte biztosnak látszik, hogy az MSZP, az Együtt-PM és a DK közös listán indul majd a 2014-es választásokon. A formálódó közös lista és az ellenzéki megállapodás kapcsán TÓTH Csaba kollégánk fogalmaz meg öt fontos állítást.

Kapcsolódó hivatkozások:



1.    Bajnai Gordon nem most adta fel miniszterelnök-jelölti ambícióit. Bár a közös lista ötletének felvetését és különösen Mesterházy Attila miniszterelnök-jelöltségének elfogadását sokan Bajnai Gordon teljes politikai megsemmisüléseként értelmezték, az egykori miniszterelnök a szocialista pártelnök primátusát már hónapokkal ezelőtt elfogadta. Az eredeti, szeptemberben kötött megállapodás alapján az MSZP-Együtt szövetség győzelme esetén a miniszterelnököt az a párt adta volna, amelyik listán több szavazatot szerez – márpedig az Együtt támogatottsága soha nem haladta meg a szocialistákét. A baloldal miniszterelnöke e megállapodás alapján – győzelem esetén – a korábbi formula szerint is Mesterházy lett volna; legfeljebb a megoldás e pontja nem kapott akkora figyelmet.

Ebből pedig az következik, hogy Bajnai a héten nem miniszterelnök-jelölti ambícióit adta fel, hanem a külön lista jelentette önállóbb identitás cserélte le a parlamentbe kerülés a bizonyosságára. Kérdés azonban, ez a külön lista az őszi megállapodás után mennyire jelentett ténylegesen önálló identitást – miután az Együtt valamennyi választókerületben eleve közösen indult volna a szocialistákkal. Az SZDSZ annak idején úgy sodródott össze sok választó fejében az MSZP-vel, hogy ilyen széles, valamennyi választókerületre kiterjedő megállapodást soha nem kötött a szocialistákkal. A mostani megállapodás joggal nem tetszik azoknak, akik az Együttet egy önálló, az MSZP-től külön erőközpontnak képzelték – ám ez az elképzelés már idén ősszel megbukott. Ezt figyelembe véve Bajnai kezdeményezése egyáltalán nem volt irracionális: ha az Együtt a választókerületi megállapodás révén úgyis összesodródik az MSZP-vel, legalább ennek egy potenciális előnyét, a biztos parlamentbe kerülést biztosítja a most kialakulni látszó forgatókönyv. Bajnai Gordon és pártja így ott lesz a következő parlamentben – míg a korábbi megállapodás fenntartása magában hordozta a kiesés nem elhanyagolható esélyét.

2.    A „kívülről jövő, nagy támogatottságú nem-politikus” illúziójával érdemes leszámolni. A baloldalon a mai napig makacsul tartja magát az a gondolat, hogy politikusokat le lehet cserélni „civil” vezetőkre; hogy az ország, de legalábbis a baloldal problémái megoldódnának, ha nem valamelyik pártelnök hanem egy „pártoktól független” személy vezetné az országot vagy politikai közösségüket. A mostani megállapodás talán alkalmas annak demonstrálására, hogy ilyen forgatókönyv egyszerűen nem létezik: a tapasztalatok ezt világosan bizonyítják.

A baloldal belekényszerítette magát egy nevetséges miniszterelnöki castingba 2009-ben a „pártoktól független személy” keresésének illúziója folytán – ennek eredménye lett, hogy Bajnai Gordon eleve hendikeppel kezdte kormányzását. Amikor 2012-13-ban világos lett, hogy Bajnai nem fogja legyőzni Mesterházyt, ismét felvetődött, hogy legyen egy „harmadik” személy a miniszterelnök-jelölt – ennek eredménye lett a senki által nem szeretett koordinált indulás forgatókönyve. Végül, a „legyen valaki más” gondolata megjelent az utóbbi hetekben is, ami oda vezet, hogy a baloldali értelmiség egy része csak félszívvel vagy egyáltalán nem támogatja majd a közös miniszterelnök-jelöltet. A felvetések közös eleme, hogy a rejtélyes „harmadik” – vagy most „negyedik” – szereplő mindig név nélküli, meg nem nevezett személy (hacsak nem önjelölt); a felvetés mindig általános, soha nem konkrét. Pedig ha a baloldalon lenne olyan népszerű, mindenki által elfogadható, tehetséges miniszterelnök-jelölt, akinek kedvéért pártelnökök és volt miniszterelnökök félreállnának, ismernénk a nevét. Ha a baloldal végre le tudna számolni e csodaváró illúzióval, közelebb kerülne a Fidesz legyőzéséhez.

3.    Gyurcsány Ferenc visszakerült a „pályára”. Az MSZP-Együtt megállapodás újranyitását jó részt Gyurcsány Ferenc nyomásgyakorlása kényszerítette ki – e tekintetben Gyurcsány elérte aktuális célját és újra elfogadható partnerré tette magát. Mindez különösen annak fényében komoly teljesítmény, hogy 2013 elején az egykori kormányfő már-már eltűnt a hazai politikából: Bajnai megjelenése elszívta előle a levegőt.

Az utóbbi hónapokban Gyurcsány taktikájának lényege a negatív zsarolási potenciál maximális alkalmazása volt. A negatív zsarolási potenciál a kisebb pártok bevett eszköze: a párt ugyan képtelen arra, hogy önállóan elérje politikai céljait (jelen esetben a Fidesz legyőzését), de az ő részvétele nélkül erre más sem képes. Gyurcsány aligha hoz plusz szavazatot az összefogásnak – ám kívül maradása érdemben akadályozta volna az MSZP-Együtt győzelmét, részben az esetleges DK-jelöltek egyéni választókerületi eredménye, részben az összefogás téma napirenden tartása okán. Gyurcsány az önálló indulás fenyegetésével és a médián keresztüli nyomásgyakorlással érte el a megállapodás újranyitását – s ezen keresztül azt, hogy a DK valamilyen formában ott legyen a következő parlamentben.

Ha azonban Gyurcsány célja a baloldalon belül további pozíciók szerzése, ott aligha lesz könnyű dolga. A következő parlamentben egy nagy, jellemzően Mesterházy személyzeti politikáját tükröző MSZP-frakció mellett lesz néhány DK-s képviselő. Ráadásul az előválasztási küzdelem folytán a baloldalon a politikusi népszerűségi adatok minden korábbinál fontosabbá váltak – márpedig e téren Gyurcsány pozíciói semmit nem javultak. Az egykori kormányfő ma is baloldal legelutasítottabb politikusai között van; népszerűsége az Ipsos mérései szerint 2013 decemberében 21 pont – alacsonyabb, mint amikor 2009-ben lemondott a kormányfői posztról és alig 1-2 ponttal magasabb mint a 2010-es választások idején.

4.    Mesterházy közös miniszterelnök-jelöltsége a szocialista pártelnök forgatókönyvének sikere. Bár lehet azon vitatkozni, Mesterházy vagy Gyurcsány jár-e jobban a közös listával és a megállapodással, a közös lista elfogadásával a baloldal vezetőjévé megkérdőjelezhetetlenül a szocialista pártelnök válik. Érdemes emlékezni: az MSZP és elnöke a Bajnaival folytatott hosszú előválasztási küzdelemben végig ezt a kimenetet szerette volna elérni – akkor ezt Bajnai meg tudta akadályozni. Máshonnan megközelítve: ha a szocialista pártelnök 2013. október 23-i kifütyülésnél mérvadó elemzőket megkérdeztek volna annak realitásáról, hogy a baloldal egésze Mesterházy vezetésével fog majd össze alig két hónap múlva, a többség szkeptikus lett volna. Mesterházy számára ez az új szerep is komoly kihívásokat jelent – akár a választási kampányt, akár Gyurcsány jelenlétét illetően. Ám mindezen kihívások nem teszik zárójelbe komoly taktikai sikerét.

mesterh.jpgfotó: Népszabadság



5.    A közös lista után is van élet. Bár a közös listát sokan örök életre szóló „összebútorozásnak” tekintik, érdemesebb lenne úgy nézni rá, mint egy aktuális taktikai helyzetre adott választástechnikai megoldás. A magyar politikában volt már rá példa, hogy közös indulás után a felek a parlamentben önállósodni kezdtek. Az MDF 2002-ben a Fidesszel közös listán jutott a parlamentbe; két év múlva az EP-választáson már centrista politizálással próbálkozott, 2006-ban pedig a baloldal felé is nyitottá vált. Az SZDSZ az hosszú közös kormányzás dacára 2008-ban felmondta a Gyurcsány Ferenccel kötött koalíciót. Vagyis, a mostani közös lista nem determinálja, hogy a szereplők milyen politikát folytatnak majd 2014 után – a „KDNP-modell” és az „MDF-modell” egyaránt létező választás.





2011
jún.
28.

Ahogy egyre jobban maga alá gyűri a közéleti amnézia Gyurcsány Ferencet, úgy áll elő egyre érdekesebb követelésekkel. Igen, a magyar közélet egyik rákfenéje a pártfinanszírozás korrupciót éltető, átláthatatlan viszonyokat teremtő, közpénzeket mocsokba mártó szabályozatlansága. És nem, ebben Gyurcsány Ferenc a legkevésbé sem ártatlan.

 

 

A Táncsics Alapítvány elnökeként ma is százmilliós pártpénzek felett diszponáló Gyurcsány Ferenc legutóbb azt írta:

Mi, politikusok benne élünk egy hazug világban. Nincs olyan parlamenti választási kampány, amit képviselőnkénti egymillió forintból lehetne finanszírozni. Nincs olyan helyi képviselő, aki ne kérne ilyen-olyan szívességet az ottani vállalkozóktól, üzletemberektől. Kizárt, hogy az MSZP és a Fidesz informális pénztárnokai hellyel-közzel ne működtek (működnének?) együtt vitatható ügyekben.

Ugyanezt a vonalat erősítette a kapcsolat.hu portálon (kiadó: Gyurcsány Ferenc) közölt bejegyzés, ahol már egyenesen "Puch elvtárs bitangkasszáját" támadta a szerző. A jelek szerint tehát újabb fegyvert talált a gyurcsányi platform az MSZP ellen vívott harcában: a Szijjártó Péternek is becsületére váló bitangkasszázás, a pártfinanszírozás dzsungelére kívülről rácsodálkozó, előkelő idegen képében feltűnő Gyurcsány Ferenc profilja azonban, khm, nem bontja ki az igazság minden szeletét. Ha ugyanis azt feltételezzük, hogy a volt pártelnök-miniszterelnök épp igazat mond, akkor két állítást kapunk: egyfelől, az MSZP törvénytelen módon, a számára engedélyezettnél többet költött kampányai során, másfelől pedig ehhez a Fidesszel összejátszva szerzett homályos eredetű, nyilván nem legális forrásokat.

 

De miért kellett 2011 nyaráig várni arra, hogy ezzel Gyurcsány előálljon? Hiszen:

 

2002-ben Gyurcsány Ferenc volt Medgyessy Péter kampánystábjának egyik legfontosabb szereplője. Olyan pontosan, részletesen számol be arról Debreczeni József könyvében, hogy miként építette fel például a román munkavállalókkal, illetve Kövér köteles beszédével kapcsolatos kommunikációt, hogy kétség sem fér hozzá: Gyurcsány Ferenc volt e kampány esze és motorja. De ha így volt, miért nem szólt, hogy itt túlköltés és Simicska van, miért nem akadályozta meg a törvénytelenséget?

 

2004 végén, immár miniszterelnökként aratta első személyes nagypolitikai sikerét a kettős állampolgárságról és a kórház-privatizációról szóló népszavazással. A langyosan, ímmel-ámmal kampányoló MSZP-ből csak a hiperaktív, frissen megválasztott miniszterelnök látszott, csak ő állt bele igazán a "nem" melletti érvelésbe. Hihető-e, hogy ha eközben simicskázás volt, arról ő semmit nem tudott - ha pedig tudta, miért engedte?

 

2006-ban Gyurcsány listavezetőként és miniszterelnökként fordult rá az országgyűlési kampányra. Róla szóltak a legfontosabb üzenetek, ő volt a párt arca - szó szerint is. De valahogy mégsem jutott eszébe megkérdezni, hogy az az 1700 négyzetméteres óriásplakát, melyen az ő portréja díszeleg, vajon mennyibe került és miből finanszírozták? És ha tényleg fideszes pártpénztárnokkal közösen szereztek rá pénzt, hát miért hagyta, miért nem tiltotta meg?

 

2008 elején az ország ismét népszavazott: a vizitdíj, a kórházi napidíj és a tandíj kérdése volt a téma. Ekkor már egy éve a párt elnöke is Gyurcsány Ferenc volt, kevéssé hihető, hogy ilyen horderejű ügyben, az általa vezetett kormány helyzetét ennyire meghatározó kampányban fogalma sem volt arról, hogy miként kampányolnak. Ha esetleg itt jelentek meg fideszes összejátszásból származó pénzek, az csak feltűnt volna a magát sikeres vállalkozónak és gazdasági szakembernek tartó politikusnak. De mégsem hallottunk egy szót se arról, hogy megüzente volna Simicska Lajosnak: eddig és ne tovább!

 

"Nincs olyan parlamenti választási kampány, amit képviselőnkénti egymillió forintból lehetne finanszírozni."

 

Két eset lehetséges: az egyik szerint az MSZP és a Fidesz pénztárnokai csak Gyurcsány bukása után, alig két éve kezdtek el "együttműködni". Ennek némiképp ellentmond a tény, hogy Gyurcsány után az MSZP nem saját kebeléből jelölt miniszterelnököt, a Bajnai-féle szakértői kormány nem a szocialista párt erőviszonyai, kijárási rendszere mentén épült fel. Válságkezelésre kértek és kaptak felhatalmazást - ezért egyrészt nehezen lehetett volna innen a pártot finanszírozni. Látjuk-e magunk előtt például Oszkó Pétert, aki épp a szocialista alapszervezeteknek talicskázza ki a minisztériumi pénzt? Másfelől pedig már nem is lett volna miért bekéredzkednie a Fidesznek a pénzeszsákhoz, nem lett volna miért együttműködni az MSZP-vel, hiszen ekkor már pontosan lehetett tudni, hogy rövidesen Orbán Viktor kerül hatalomra.

A másik eshetőség már érdekesebb: ha a szocialista és a fideszes gazdasági érdekeltségek már jóval korábban összefonódtak. Ebben az esetben viszont már az a kérdés, hogy Gyurcsány Ferenc miként játszott össze Simicska Lajossal?

 

A legfontosabb kérdés persze mindezeken túl keresendő. Az, hogy mikor lesz már végre valóban átlátható a pártok finanszírozása, mikor jutunk el oda, hogy nem csak aktuális pártbeli erőviszonyok kiegyenlítésére szánt, homályos vádaskodások hangzanak el, hanem egy-egy párt önként és összefogásban fehéríti ki saját pénzügyeit? Erre lenne szükség - de ha ez megtörténik, akkor Gyurcsány Ferencet nem a "fehérítők", hanem a "foltok" között kell majd keresni.

 

 

2011
feb.
2.

"Ez az első alkalom, amikor ellenzéki politikusként értékelem az évet - és hosszú ideig az utolsó, amikor nyilvánosan megszólalok. Felismertem és elfogadom, hogy olyan vörös posztóvá váltam a közvélemény személyben, amely akadályozza az ellenzéki összefogást, amely rányomja az eltávolodni készülő szavazókat a Fideszre, és saját pártját is napról napra teszi tönkre. Látom, hogy az utódaim bénák - de tudom, hogy magam pedig vállalhatatlan vagyok." Látom, hogy az utódaim bénák - de tudom, hogy magam pedig vállalhatatlan vagyok.

A Republikon Intézet munkatársának írása a Hírszerzőn

 

 

2010
dec.
20.

A Republikon Intézet munkatársa szerint nem, az erről közölt publicisztikájában a Hírszerzőn is ennek a véleményének adott hangot. Gréczy Zsolt azonban a  feltételezést is visszautasította, és nyilvános vitában szerette volna nyomatékosítani, hogy már az is sértő számára, hogy Szalai Annamáriával egy mondatban szerepel (mely mondat egyébként azt állapítja meg, hogy Gréczy Zsolt nem tett olyat, mint Szalai Annamária).

A vitára az ATV stúdiójában, a Jam című reggeli műsorban került sor - ahol szó esett még Gyurcsány Ferenc felelősségéről és politikai karrierlehetőségéről is.

A felvétel ide kattintva tekinthető meg.

 

 

süti beállítások módosítása