Eszköztelenség, szocializáció és a kiválasztás szempontjai, terelés és gumicsontok bedobálása - sok oka lehet annak, hogy a Fidesz parlamenti képviselői bármely más európai országban elfogadhatatlan módon beszélnek a nőkről és a nőkkel. Illés Zoltán friss gorombasága nem az első, és nem az utolsó ilyen eset volt. De miért beszélnek így? CEGLÉDI Zoltán megvizsgálta a lehetséges okokat.

Kapcsolódó hivatkozások:

• Illés: Attól, hogy ön szép, abból még nem következik, hogy okos

• A főügyészség szerint Balogh József megverte élettársát

• A Fidesz elhatárolódik Varga Istvántól

• Troll a KIM-ből: Navracsics embere álnéven biztatta közösülésre a tüntetés szervezőjét

• Kitört a botrány a polgármester Playboy-interjúja miatt

*

Miközben a Fidesz kommunikációjában, üzeneteiben elég határozott különbséget találunk, ha akár az ellenzéki és a kormánypárti stáció, akár az elmúlt három, kormányon töltött időszak egyes ügyei mentén vizsgálódunk, vannak témák, ahol hovatovább évtizedes állandóságot tapasztalhatunk. Ilyen az a tény is, hogy a Fidesz pártként formailag és tartalmilag is egy férfidominanciájú, a nőket lekezelő, sőt, egyes esetekben hímsoviniszta, agresszív módon sértegető alakulatként azonosítható.

Ez az oka annak is, hogy Orbán Viktor pártja körül rendszeresek a botrányok, melyek egy-egy képviselő nőellenes elszólásaiból fakadnak. Fontos körülmény, hogy itt az "elszólás" nem azt jelenti, hogy adott politikus rosszul mondott valamit, hanem azt, hogy túlságosan őszintén fogalmazta meg, hogy mit is gondol a magyar nőkről, kívánatos társadalmi pozíciójukról, a számukra előírandó magatartási szabályokról. A fent linkelt esetek csak a mérföldkövek, valójában jóval nagyobb csokornyi példa hozható úgy a formai, mint a tartalmi dimenzióban, cekkertől a családon belüli erőszak bagatellizálásán át a Mikola-féle szinglihordázásig erre a habitusra.

De miért csinálják?

*

Mert eszköztelenek

A kormánypárti kommunikáció egyik fő kehe, hogy sok esetben nincsenek valódi válaszaik a kritikákra. Egy kétharmados hatalom esetében nincs más felelős, csak a Fidesz. Egy erőpolitika, a konszenzust elvető, az ellenzéket és a civil társadalmat kizáró gyakorlat (és itt most hadd ne vizsgáljam külön a "kézhez szoktatott", vagy a Fidesz saját kebeléből kelt álcivilek, helló, Békemenet) egyértelművé teszi, hogy igenis minden hibát és mulasztást a Fidesznek kéne megmagyaráznia. A legutóbbi esetben Illés Zoltánnak a verespataki és nagybányai ciános technológiájú aranybányák megnyitása kapcsán kellett volna érdemi válaszokkal, a kormány által megtett lépések ismertetésével szolgálnia, ezek híján jött a durvaság... a fent linkelt index-tudósítás is idézi a "szebbeket"

• Mosolyogva kell visszautasítanom azt a sok butaságot és baromságot, amit ön itt elmondott az elmúlt öt percben.
• Attól, hogy ön szép, abból még nem következik, hogy okos.
• Tisztelt képviselőa... Dehogy tisztelt! Kedves képviselőasszony!
• Nem nyalás a részemről, ott voltam, megéltem, megtapasztaltam, le a kalappal azon intézkedések sorozata kapcsán, amiket megtett [Orbán Viktor].
• A miniszterelnök úr nevét ne vegye a szájára!
• Nem a ruha teszi az embert, s attól, hogy ön pólóban beszél, még nem környezetvédő. Gyalázat! Ön nem környezetvédő!

Ugyanaz az Illés Zoltán, aki ellenzéki képviselőként még öntestével parancsolt megálljt a Liszt Ferenc téren a munkagépeknek, népszavazást akart a paksi erőmű-bővítésről, most azt kéne valahogy "eladja", hogy a beruházást a romániai pártok, jelesül a Nemzeti Liberális Párt, a Szociáldemokrata Párt és a Demokrata Liberális Párt buktatja meg, és nem látható, pláne nem bizonyítható bármiféle orbáni "ráhatás" az ügyben. Azzal kell Illésnek szembesülnie, hogy vele szemben, vele vitázva szólal fel egy zöld politikus - akit ebbéli minőségében nem tud kritizálni, hát nekiáll, mint nőt sértegetni. 

forrás: index/Mémeskút

*

Mert ilyen a politikai szocializációjuk

Az immár ügyészségi álláspont szerint is nőverő Balogh képviselő az iskolapéldája annak, hogy milyen kvázi előnyök és hátrányok származnak abból, hogy a Fidesz 2010-es frakcióját Orbán Viktor személyesen állította össze felcsúti rezidenciáján. A kiválasztás szempontjai között láthatóan kiemelt szerepet kapott a lojalitás, az alulinformáltság, sőt, nem egy esetben a műveletlenség és unintelligens viselkedés, melyek garantálják, hogy a mindenkori többséget szállítani tudja a törvényhozásban a Fidesz-frakció. A nyilvánvaló hátrányok pedig azonnal láthatóvá válnak, amikor csak megszólal egy-egy ilyen képviselő: Varga István kirohanása a gyerekszüléssel megelőzendő nőverésről ennek díszes példája. Ezek a képviselők alapvetően nem egy-egy modern politikai ideológia differenciált ismerete, nem valamely szakpolitika tudományos szintű képviselete okán ülnek ott, hanem azért, mert keveset tudnak a körülöttük lévő világról, és bármire rá tudja venni őket a fideszes vezetés, bármit megszavaznak, bármilyen pálfordulást zokszó nélkül viselnek, sőt, tapsolnak neki.

Mindez pedig találkozott a Fidesz immár bő évtizedes szellemi-intellektuális mélyrepülésével, ahol Solymosi Frigyes helyét Bencsik András, Bibóét Horthy, Máraiét Nyirő József vette át. A néppárti formátum megőrzéséhez egy alacsonyabb igényszintű társadalmi réteget kellett megcélozni, üzeneteiket, jelszavaikat is ehhez szabták. Az archaizáló formák mellett a tartalom is avítt, a 21. századi Európában elfogadhatatlanul igénytelen lett - külön is szégyenteljes nőpolitikát hozva. A teljes rendszert áthatja ez a habitus, teljesen mindegy, hogy fiatal minisztériumi tisztségviselőt, középkorú államtitkárt, vagy nyugdíjas politikust hallunk. Messze nem csak a sztereotípiákban feltűnő, idős, vidéki fideszes képviselő urak álláspontjáról van szó - az alábbi videót a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium fiatal, iskolázott, nyelveket beszélő titánjai készítették; Európa nyugati felében egy ilyen után egy teljes emeletet rúgnának ki a minisztériumból:

*

Mert addig se beszélünk másról

Végül pedig ejtsünk szót a legendás Chewbacca-védelemről. Igen, a kövér (sőt, bizonyos esetekben Kövér-) kiszólások további lehetséges oka, hogy ne az eredeti kérdésről, ne az eredetileg megtárgyalni kívánt ügyről beszéljünk.

Lehet abban tudatosság, ahogy például Kövér László rendszeresen jelentkezik a parlamentáris demokráciát idézőjelbe rakó ötleteivel, adott esetben visszatetsző döntéseivel. Gumicsontnak szánják, hogy ezt rágja a kritikus, ne a kormányzás kudarcait. Lehet abban is tudatosság, hogy szándékoltan durva kijelentéseket tesznek egyes fideszes politikusok, hogy ismét csak a stíluson, vagy egy-egy részletkérdésen háborogjon a közvélemény - egy-egy félszívű bocsánatkérés, visszakozás en bloc képes kezelni az ügy kommunikációját. A nők sértegetése mögött is lehet ilyen megfontolás: miközben azon megy a vita, hogy elegendő volt-e a virágcsokros bocsánatkérés Varga képviselő részéről, vagy jelen esetben Kocsis Máté közleménye Illés Zoltán szavairól, a csatazajban nem hallani az eredeti kérdést, például azt, hogy mikor lesz végre megnyugtató és hatékony Btk-szabályzás a családon belüli erőszakról, vagy hogy mi történt, miért lett mostohagyerek a környezetvédelem a Fidesz politikájában.

A probléma gyökere persze abban keresendő, hogy miközben Magyarországon az uniós átlaggal majdnem azonos, igen magas arányban (nálunk 85%, az EU-ban 88%) fogadna el a közvélemény egy női miniszterelnököt, a politika egyre macsóbb, egyre inkább "férfimunka", egyre kevésbé ad lehetőséget a nők számára a releváns döntéshozói posztok betöltésére. Amíg szinte kizárólag a férfipolitikus jóindulatára, empátiájára, felvilágosultságára vannak utalva a magyar nők, addig sokkal nehezebb változást elérni. Gondoljunk bele: az egyébként megkérdőjelezhetetlenül konzervatív, jobboldali Angela Merkel pártjában merne-e bármelyik férfi képviselő ilyen szavakat használni? Felmerülhetne-e egyáltalán, hogy a nyolc éve kancellári posztot betöltő, és annak megtartására jó eséllyel készülő politikus kormányának tagja ilyen álláspontot fogalmazzon meg?

forrás: Republikon-elemzés

Lehet előbukkanó bugyikkal viccelni, de ettől még jobb lenne, ha több nőt látnánk a gazdasági, tudományos és közéletben, akiket elismerhetünk és szerethetünk a tehetségükért, a munkájukért és tudományos teljesítményükért, és ezekkel együtt akár vonzó megjelenésükért is. CSABA Réka írása

Kapcsolódó hivatkozások:

• Mindennek az alja: SZDSZ-es pina a téma!
  

• Termékeny lett a Nézőpont új neve
  

• Nem lesz kötelező a latin, csak ajánlják
  

• Szerepváltozások. Jelentés a nők és férfiak helyzetéről 2011

*

*

„Mindennek az alja: SZDSZ-es pina a téma!” - kiáltott fel vasárnap délután Szily László az újonnan indult közösségi platformon, a cink.hu-n, és hozzátette, már maga a jelenség is szomorú. Hiszen ahelyett, hogy - ahogy azt sokan várták – a Fidesz-kétharmad eredményképp szórakoztató kormánypárti figurák tömegei töltenék meg a híreket,  a politikai élet maga a punnyadás, egy rendes Uborka-show-t sem lehetne csinálni belőle, a menetrendszerűen érkező gazdaságpolitikai nonszenszeken kívül semmi vicces nem történik. Így lehetséges, hogy egy, Kóka János feleségéről, Szandrocha Kamilláról készült 2008-as (!) fotó, és az azon elővillanó bugyija lehetett a legizgalmasabb politikai hír az interneten 2013. január 6-án.

És hogy valóban lényeges témáról van szó, arra az egyébként kérlelhetetlen objektivitásáról és hűvös elemzői távolságtartásáról híres Török Gábor posztja is bizonyíték. Ő Facebook oldalán ezzel a megjegyzéssel osztotta meg a hírt (és követőit is, akik közül sokan ki is fejezték egyet nem értésüket):  "Na, ezt a szókapcsolatot is megértem..." A kérdéses szókapcsolat pedig a ’Pinák Török Gábora’ volt, Szily szerint ugyanis egyedül ő lenne rá képes, hogy kifejtse, miért sok szinten szomorú, hogy ezzel foglalkozik az internet. (Mármint a tumblr-es közösség, és annak másnaposabb része.)
 
Szerencsére nem mind látjuk ilyen unalmasnak ezt a közeget, például az pont elég vicces, hogy az ernyőcég, amelyhez többek között a kormány számára fontos szakpolitikai tanácsadást végző Nézőpont Intézet is tartozik, aznap hozta nyilvánosságra átnevezését, amikor Hoffmann Rózsa újabb tűt próbált beledöfni a hazai közoktatás woodoo-babájába a kötelező latin-tanítás ötletének belengetésével. Az új név, Bonum Semen latinul azt jelenti, Jó Mag, és biztos valami olyasmire próbál utalni, hogy az ottani boszorkánykonyhában előállított információk jó magként fogják megtermékenyíteni a sivár hazai politikai közbeszédet. Az másik kérdés, hogy a ’mag’ szót egész sok alternatívával helyettesítheti az akár latinul, akár angolul tudó olvasó fantáziája. Értem én, hogy a Nemzeti Együttműködés Rendszerének egyik legfontosabb összetevője a dolgok el- és átnevezgetése, meg hogy vannak, akik sokkal lelkesebben dolgoznak szépen hímzett falvédők alatt. Ha viszont engem kérdeztek volna a főnökeim, hogy jó ötlet-e úgy átnevezni a céget, hogy az latinul, tegyük fel, Liberális Bugyi-t jelentsen, hangozzon akármilyen jól (nem tanultam latint, meg sem kísérlem a fordítást), biztosan jeleztem volna a fenntartásaimat. Szerettem volna ugyanis elkerülni, hogy a munkahelyemről is ilyen mémek készüljenek, bár a Republikon, én és egy bugyi talán kevésbé lenne kínos kombináció:

A kép forrása

*

Pedig ahogyan a mai politikai kontextusban egy kis jóindulattal pozitívan is értelmezhető a Jó Mag elnevezés, úgy bármennyire bután hangzik, a Liberális Bugyi is hordozhatna fontos üzenetet. Például felhívhatná a figyelmet arra, hogy milyen egyszerű megtalálni a magyar online, politika iránt fogékony (vagy tulajdonképpen bármelyik) közösség egyetemes hangját. Elég egy ízléstelen kontextusban feltüntetett kép egy nőről és az alsóneműjéről, és mind ARRA gondolunk.

Arra, hogy egy politikus felesége egyenlő azzal, ami a lába között van. És ha most valaki azt érzi, hogy kissé erőltetett ennek kapcsán azt feszegetni, mennyire kínos a magyar társadalmat, politikai- és közéletet jellemző általános szexizmus, akkor arra csak annyit mondanék, hogy nekem meg sok mindenről _ez_ jut eszembe, mégsem teszem szóvá minden alkalommal.

Mert lányként nagyon nehéz arról írni, miért zavaró, hogy a hazai közéletben gyakorlatilag elhanyagolható mértékben vesznek részt nők, (és itt most a bulvármédia sötét tornyai által beárnyékolt szellemi pusztaságról természetesen nem beszélek). Fárasztó minden alkalommal újra és újra elmondani, hogy mi az, amivel nincs bajom. A tapasztalat viszont azt mutatja, hogy gyakorlatilag semmit nem érdemes mondani a témában,  amíg le nem szögezzük a következőket: nem a férfiakkal van a baj, nem a nőkkel, nem a nemekkel, nem a szerepekkel, nem a hagyományokkal, nem a változással, nem a szexualitással, még csak nem is az azzal való poénkodással, ezekkel semmi probléma nincs önmagukban. A probléma az állandó leegyszerűsítésből és általánosításból, az előítéletekből, a sztereotípiákból, az azokat szándékosan vagy nemtörődömségből erősítő megnyilvánulásokból, az ezek miatt kialakuló (és szinte változatlan) társadalmi konszenzusból áll össze.  Ezt foglalja össze kiválóan ez a hír: politika/tetszőleges, kicsit „komolyabb” téma + nő -> pina.

Pedig könyvtárnyi adattal és kutatási eredménnyel lehet alátámasztani a magyar társadalom szigorú férfi-preferenciáját, hogy hogyan ér valakit hátrányos megkülönböztetés a munkaerőpiacon amiatt, hogy nő, hogy változatlanul nagy a különbség a férfiak és nők fizetése között, hogy milyen, pontosan beazonosítható nehézségek akadályozzák a nőket bármilyen felelős pozícióba való eljutásban, ráadásul politikai vagy tudományos téren még inkább, mint a magánszektorban.

(Vörös farok: Tudom, hogy ugyanezekkel a problémákkal sajnos nem csak nőknek kell szembenézniük, bármilyen kisebbséghez, vagy a többség által nem elfogadott szubkultúrához való tartozás hasonlóan negatív következményekkel jár. Valamint nem gondolom, hogy ezek közül a nemi alapú megkülönböztetés lenne a legfontosabb vagy legégetőbb probléma. Csak annyit mondok, hogy létezik, és szerintem súlyos.)

És ami a leginkább zavaró az egészben, hogy sokan és sokat dolgoznak azért, hogy ez így is maradjon. Pedig ki ne örülne több jó nőnek a politikában? Korábban a KIM-es fiúk is pedzegették ezt a témát, kár, hogy csak addig jutottak az ötletelésben, hogy a kormányépületekbe érkezőket ezentúl miniszoknyás, magassarkú cipőben billegő lányok fogadják és kísérjék a folyosón.

*

A jelenlegi kormány női arcaiként pedig Selmeczi Gabriella és Németh Lászlóné testesítik meg az ellenérvet arra, miért is lenne jobb mindenkinek, ha több nő lenne a politikában, és más döntéshozó pozícióban. Persze az előző kormányok idején sem volt sokkal jobb a helyzet. Bár Demcsák Zsuzsa (vö. ’jó nő’) kormányszóvivőségének ötlete nem volt ördögtől való, előtte talán érdemes lett volna nem csak a fehérneműs képeket, de néhány, általa készített közéleti témájú interjút is megtekinteni, és az alapján eldönteni, alkalmas-e a feladatra (nem).

Sőt, ennek a bejegyzésnek sem az a célja, hogy azt bizonygassam, önmagában attól jobb lenne bármi Magyarországon, ha több nő lány és nő venne részt a politikában, vagy bármilyen erőszakos módszerrel kellene ezt elérni. Azt sem szeretném, ha nem lehetne előbukkanó bugyikkal viccelni, legyen szó akár politikusfeleségről, színésznőkről vagy egyéb médiipari munkásokról.

Abban viszont komolyan hiszek, hogy jobb lenne, ha több nőt látnánk a gazdasági, tudományos és közéletben, akiket elismerhetünk és szerethetünk a tehetségükért, a munkájukért és tudományos teljesítményükért, és ezekkel együtt akár vonzó megjelenésükért is. Például azért, mert akkor más is eszünkbe juthatna a nők és a politika kombinációjaként, mint a liberális bugyi.  És hogy miért is nagyon szomorú az, hogy történjen bármi, választási regisztrációs pálfordulás, cigányozás, zsidózás, bayerzsoltozás, még mindig ott tartunk, hogy állítólag annyira eseménytelen a politikai élet, hogy az általános vélekedés szerint az internet legalja még mindig az SZDSZ, és egy SZDSZ-es politikus feleségének a bugyija? Azt meghagyom egy másik bejegyzés témájának, szerintem van benne annyi.

*