Vajon szemeket kilőni elég elrettentő lenne? Vajon elrettennek az ellenzéki tüntetők az izraeli vízágyútól, vagy inkább valami azeri tömegoszlató eszközre van szükség ellenük? CEGLÉDI Zoltán írása.
Boross Péter volt miniszterelnök a közszolgálati televízióban az eddig hallott legdurvább reakciót adta a Fidesz-székház elfoglalására. Az „alkotmányt, demokráciát, jogállamot!” skandálással tüntető fiatalokról a következőt mondta: „Ez csőcselék. (…) Most az szükséges, hogy a kormány lágyabb szívű tagjai ne akadályozzák egy nagyon határozott, nagyon kemény, kimondom a szót, elrettentő intézkedésben ebben az ügyben, hogy ilyen ne fordulhasson elő.”
Boross Péter ma kormányzati hatalommal nem bír, de fontos funkciója van a kormánypárti kommunikációban. Ő a felturbózott rendpárti, ősz hajú bácsi, aki a „régi szép idők”, „amikor még rend volt” sóhajok címzettje. Aki a huligánokat elzavarja borbélyhoz, ő a mínusz eggyel megszorzott Deutsch Tamás. Az ő dolga ilyenkor „rendért”, sőt, „elrettentésért” kiabálni. Egyúttal pedig újabb kiváló ellenpont: a tüntető fiatalokkal szemben a „savazós”, valamint az „agyonverős” bácsi után itt az elrettentő intézkedést követelő bácsi. Ugyanő volt az is, aki korábban például a gyermektelenek extra adóztatását követelte, külön kiemelve, hogy a meddő asszonyok se kreáljanak ebből érzelmi kérdést. Őszbe csavarodott a Fidesz-logó, és ez a párt legnagyobb tragédiája.
Érdemes visszanézni a rendszerváltás környékére: a taxisblokád idején szintén ment a keménykedés, az elrettentő intézkedés követelése. Ott is volt kormánypárti tüntetés is, egy pre-Békemenet. Borzalmasan is nézett ki a dolog. Az egyes hírek szerint a tömegbe lövetést „fontolgató” Horváth Balázs belügyminisztert azonnal el is sodorta a helyzet tarthatatlansága. Pont Boross Péter váltotta őt e székben, az MDF pedig elkezdett csúszni azon a lejtőn, ami örökre kispárttá, majd koporsóba tette a rendszerváltás győztes pártját.
A mai Boross-nyilatkozat ezekre az időkre rímel, és egyben kiválóan jelzi a Fidesz színeváltozását is. Emlékszünk még, hogyan fedezte fel magában a harcos jogvédőt (és tette politikai tényezővé Morvai Krisztinát) 2006 őszén a Fidesz? Megvannak az akkori mondatok, majd a 2010-es kormányváltás utáni általános amnesztia, melyekkel en bloc tették semmissé a 2006-os tüntetők legdurvább bűncselekményeit is? Ehhez képest az „elrettentő intézkedés” követelése 180 fokos, megmagyarázhatatlan fordulat. Vajon szemeket kilőni elég elrettentő lenne? Vajon elrettennek az ellenzéki tüntetők az izraeli vízágyútól, vagy inkább valami azeri tömegoszlató eszközre van szükség ellenük?
Boross Péter ma nem belügyminiszter, az ő szájával nem a kormány, de a Fidesz holdudvara szól. Ezért ez a nyilatkozata főleg egyetlen dologra lehet hatással, de az is épp elég baj: az ellentüntetők ezáltal is megerősítve érzik magukat, hogy az üvöltöző bácsi legközelebb tényleg sósavat vigyen magával, vagy az agyonveréssel fenyegető békemenetes (milyen szép önellentmondás) legközelebb tényleg a kormány ellen tüntetőkre támadjon. Ebben áll a volt miniszterelnök igazi felelőssége – a jelenlegié meg abban, hogy minél messzebb tolja magától az elrettentés híveit.
