Amikor a kormánypárti képviselők a Jobbikkal összefogva leszavazzák saját frakcióvezetőjüket, mert ragaszkodnak az új alkotmányban a megyék vármegyékké történő átnevezéséhez, akkor jogosan merül fel a kérdés: milyen itt a "zöm", az "átlagos fideszes", ha neki még az Alkotmánybíróságot miskároló Lázár János is túl puha, nem elég "hazafias"?
Kapcsolódó hivatkozások:
A viszonylag hamar közröhejt és általános megütközést kiváltó eredeti javaslat, mely a megyékét vármegyékké nevezte volna át, hamar elbukni látszott. Az idétlen archaizálás, a rossz történelmi emlékek mellett a praktikum is ellene szólt: nem ez az az időszak, amikor arra van pénze a Magyar Köztársaságnak Magyarországnak, hogy új pecsétek, okmányok, táblák és okiratok tömkelegét gyártassa le azért, hogy mostantól a vármegyei rendőrségi szóvivő nyilatkozhasson a Kék fénynek, vagy a vármegye háromba jutást ünnepelje Bácsbokod. Hamar meg is született a módosító indítvány a két kormánypárti frakcióvezető, Lázár János és Harrach Péter aláírásával, mely az eredeti, "megye" megnevezést tartotta volna fent.
A keddi alkotmányügyi bizottsági ülésen az előterjesztők nevében beszélő fideszes képviselő, Gulyás Gergely támogatotta az indítványt, de a kormánypárti képviselők többsége és a Jobbik képviselői rövid vita után elvetették azt. Mivel a módosító javaslat a bizottság egyharmadának támogatását sem kapta meg, nem is fognak róla szavazni a parlament plenáris ülésén, azaz marad a benyújtott tervezetben szereplő vármegye kifejezés.
Foglaljuk össze: a "megye" mellett állt ki a fideszes frakcióvezető, a kereszténydemokrata frakcióvezető, valamint az alkotmányozás egyik legfontosabb fideszes arca, Gulyás Gergely is - a kormánypárti képviselők azonban mégis a Jobbikkal együtt "visszaszavazták" a vármegyét az alkotmányszövegbe.
És akkor itt érdemes egy pillanatra elgondolkodni. Mintha egy kis rést, szakadást találtunk volna a nagy narancsszín leplen, hogy mögé leshessünk, és megütközve konstatáljuk: hát akkor ezek tényleg ilyenek. Legfeljebb fönt, az éceszgéberek voltak azok, akik csak használták, de nem hitték ezt a Jobbikkal kokettáló politikai kurzust. A zöm, a fideszes középszer tényleg így működik, tényleg ez a többség. Nem taktikai okokból, hanem őszintén hiszik és vallják, hogy ez a hazafias, ez a nemzeti politika.
Nem az volt az egyedi eset, hogy Morvai Krisztina a Fidesz szónokából a Jobbik egyik legfontosabb arca, politikusa lett, hanem az, hogy nem követték tömegek Orbántól Vonához. Akkor tényleg az a helyzet, hogy ezekhez képest még Lázár János a mérsékelt politikus, ezekhez képest még Lázár a belátó politikus.
Félreértés ne essék, most nem Lázár Jánost dicsérjük. Inkább azon gondolkodunk, hogy vajon milyen hatalmas erőfeszítés lehet ezt a fideszes tábort egyetlen tömbként mozgatni (látjuk: egy pillanatra enyhül a pártvezetés szorítása, és máris elszaladnak - jobbra), és mi történhet akkor, ha a Fidesz immár tendenciává vált népszerűségvesztése folytatódik.
Az ugyanis nem kétséges, hogy a "vármegyés" fideszesek másodlagos pártpreferenciája ma a Jobbik. Azt pedig még megtippelni sem szeretnénk, mit jelentene, ha ezekkel az import politikusokkal hirtelen nagyságrendnyit hízna a szélsőjobboldal ma sem gyenge pártja...
