A József Attila Alapítvány gondozásában megjelent, "A forradalom fogságában" címmel a második Orbán-kormány első évét elemző kötet kapcsán szólaltatta meg a Népszabadság a könyvben szereplő tanulmányok szerzőit. A Republikon Intézet munkatársai (Tóth Csaba, Keil András és Reiner Roland) szerint hatalommegosztás helyett a hatalom „kiszervezése” jellemzi az elmúlt egy év legjelentősebb jogalkotási produktumát, az új alkotmányt:
A Fidesz–KDNP-kormány konfliktusos politizálást folytat. Minden általa hozott törvényen megtalálható ennek a nyoma, de az egyik legfőbb bizonyíték az új alkotmány, amit csak a Fidesz–KDNP képviselői szavazták meg. A politikai nyilatkozatként is felfogható preambulum, mely a Nemzeti Hitvallás címet kapta, a Fidesz–KDNP-kormány történelemértelmezése, és az általuk fontosnak tartott értékek alkotmányban való rögzítésére szolgál. Szimbolikus jelentőségű, hogy a preambulum tartalmilag és formailag is különbözni kíván a bevett demokráciák alkotmányainak bevezetőitől: lényegesen hosszabb a szokásosnál, és egyedi a tekintetben is, hogy nem egyszerűen preambulumnak hívják. A szöveg minden egyéb szempontból is idegen az európai alkotmánypreambulumok világától. A történelmi hivatkozások például a legtöbb preambulumnak részei, ám csak a magyar bevezetőben kerülnek túlsúlyba. Különösen egyedi és megosztó az a tény, hogy a hosszúra nyúlt történelmi utalások között nem szerepelnek Magyarország köztársasági hagyományának elemei. A preambulum több olyan értékválasztást is tartalmaz, amely egyfelől indokolatlan, másfelől nem találkozik a társadalom általános értékválasztásával. A család hangsúlyozása az egyénnel szemben, vagy a kereszténység és Isten szerepeltetése indokolt lehet egy mélyen vallásos és közösségcentrikus társadalomban, ám a mai magyar társadalom nem ilyen.
Ami az alaptörvény egészét illeti: a magyar demokrácia nem szűnik meg a Fidesz támadásai nyomán. A legfontosabb demokratikus játékszabályokban a Fidesz nem hoz létre nagyon komoly változásokat. A Fidesz leváltható marad a következő választásokon, de az eddigihez képest nehezebbé tett követelményrendszerben. Ha messziről tekintjük a magyar helyzetet, és a demokratizálást egy olyan skálának tekintjük, amelynek egyik végpontján Nyugat-Európa országai, a másikon Burma vagy éppen Szudán állnak, akkor Magyarország egyértelműen az előbbiekhez áll közelebb.
A Népszabadság részletes összeállítása ide kattintva érhető el.
