2013
okt.
2.

Ez a Nemzeti Színház az enyém is. Ezért előbb megnézem, mit tesz vele Vidnyánszky Attila, aztán mondok róla véleményt. Mert én a "jó" színházat szeretem, bárki is vezeti - CSABA Réka blogbejegyzése.

Kapcsolódó hivatkozások:

*

A szüleim egyik legjobb barátja igazi megszállott színházba járó, amióta az eszemet tudom, mindent megnéz, amit érdemes, Budapesten és vidéken, sőt, a határon túl is, ha lehetősége van rá. A szüleimet is ő szoktatta rá a színházba járására, ami akkoriban, a nyolcvanas években egyáltalán nem volt normális a falunkban. Neki köszönhetem, hogy a vidéki kultúrházak bábszínházai után első igazi színházi élményemet öt évesen, Budapesten szereztem.

kukac.jpgA Kukacmatyit néztük a Kolibriben, és a mai napig emlékszem rá, mennyire fantasztikus volt benne Bán János, és a lyukas kalapjában, az ujjával megelevenedő címszereplő kukac előadása. Hasonlóan meghatározóak voltak a Fischer Iván-féle Kakaó koncertek is, és nem azért, mert 9 évesen cikinek tartottam volna az akkoriban teltházas koncerteket adó Pap Ritát, csak egyszerűen tetszett, hogy ez más: hogy más gyerekekkel együtt felhívnak a színpadra a hangszerek közé, hogy megkérdeznek, hogy részesévé válok az előadásnak, és a szünetben kakaót iszunk. Ezek után nem volt nehéz megértenem, hogy a színház, és általában a művészet elsősorban érdekes és izgalmas, nem csak "komoly" felnőtteknek való úri huncutság, vagy unatkozó sznobok szórakozása, ahogyan pedig mostanában érződik kicsit.

Később főleg ennek a barátnak az ajánlására "szoktam rá" a Katona, az Örkény Színház előadásaira, de miatta láthattam például a Bárkában azt a különleges, kétnyelvű Hamlet előadást, amelyben az akkor először találkozó magyar és londoni társulat tagjai a nézők bevonásával, kő-papír-olló játékkal döntötték el a szereposztást, és végig egymásra utalva, improvizációs technikákra hagyatkozva értelmezték újra a klasszikus darabot.

Ezért amikor a mostani színházi évad elején leszögezte, hogy Vidnyánszky politikai ideológiától függetlenül nagyszerű rendező, és igenis el fogunk menni megnézni a Nemzetiben, akkor megfogadtam, hogy tényleg így fogok hozzáállni, mert egyébként nem láttam még tőle semmit. Ahogy szerintem nagyon sokan, hozzám hasonló, kevésbé rendszeres színházba járók sem. Csak a botrányt láttuk, a minden oldalon felfokozott érzelmeken alapuló véleményeket, politikai hovatartozástól függő, kritika nélküli támogatás vagy elutasítást.

Ezért van az, hogy most, amikor végre láthatjuk, valójában mi lesz az irány a Nemzetiben, őszintén reménykedem. Remélem, hogy csak azért olvasok olyan kritikákat Vidnyánszky első Nemzetis rendezéséről, a Vitéz lélekről, amikben túl sokszor fordulnak elő a "közhelyes", "egydimenziós", "értelmezéstől mentes", "templom" és "önmagában nemzeti" kifejezések, mert a szerzők mind rosszindulatúan bezárták a szívüket a magasztos üzenet elől, és/vagy  "tudjukkik" pénzelik őket.

*

Őszintén szólva még azzal sincs gondom, ha később kiderül, ez az első előadás volt az, amit megkövetelt a haza, hogy legyen egy alkalom, amikor a rendező szerint túlságosan "provokatívvá" váló és "kiégett" Nemzetiben végre nemzetileg érezheti a közösséget, aki erre vágyik. Ezek után viszont számíthatunk rá, hogy tisztességes, 21. századi eszközökkel operáló színházat láthatunk majd. Mert szerintem egy 21. századi állam pénzéből ez is a kötelessége egy Nemzeti Színháznak. Nem csak kötelessége, hanem óriási lehetősége is, amit az előző igazgató, Alföldi Róbert maximálisan kihasznált: használta a Nemzeti egyedülálló színpadtechnikai megoldásait, használta azokat a kérdéseket, amelyek a kultúrára és művészetre vágyó nézőket érdekelték, kérdezett, állított, provokált, és használta a közönségét is. Azokat, akik az utolsó hónapokban sorban álltak, hogy láthassuk még az általa rendezett darabokat. Velük, velünk bizonyította, hogy amit a Nemzetiben csinált, az érdekelte a nemzetet. (Nemrég az Alföldi-féle Nemzetivel kapcsolatban korábban „buzizó” Kerényi Imre is elismerte Alföldi munkásságát, szerinte most nemzetközi sztár válhat belőle, sőt, azt mondta, Tarlós helyében neki is adna színházat Budapesten, mert ő is megérdemli, ahogy Dörner és Vidnyánszky…)

alfvid.jpg

fotó: nol.hu


Mert akármennyire is nincs az új direktor ínyére a "hétköznapok mocsarába ragadt világ" az összes problémájával, szükség és még inkább igény van rá, hogy a modern művészet eszközeivel gondoljunk újra aktuális, közgondolkodás tárgyát képező és személyes konfliktusokat. Ahogy például a PanoDráma társulat tagjai tették a sajóbábonyi esetről szóló, 174/B - Az igazság szolgálói című darabban. A rendhagyó előadásban hivatásos színészek és a "laikus" társadalmat reprezentáló, 12 tagú esküdtszék keresték a hivatalos bírósági jegyzőkönyvek alapján a választ, hogy a helyi cigányok elkövették-e a közösség elleni erőszakot a gárdisták autójának szétverésével – részben nem előre megírt forgatókönyv alapján. Akkor nem született válasz, és kicsit csalódottan távoztunk az előadásról. Hétfőn megszületett: a jogerős ítélet szerint igen. Ráadásul egy olyan törvény alapján ítélték el őket, amit eredetileg  a kisebbségek védelmében és az ellenük elkövetett erőszakos bűncselekmények szigorúbb büntethetősége érdekében hoztak. Ma még csalódottabb vagyok.

Mindezek ellenére reménykedem, hogy nem naivitás hinni abban, amiben lassan tényleg lehetetlen: hogy nem muszáj mindig a legrosszabbat várni azoktól, akik másként gondolkoznak és értelmeznek dolgokat, és van értelme küzdeni az előítéletek és félelmek ellen. Csak azért is úgy ülök majd be az első, Vidnyánszky által rendezett Nemzeti-előadásra, hogy ugyanazt várom tőle, mint eddig bármelyik nagyszerű rendező darabjától: hogy bemutasson valamit, ami meghatározó élményt nyújt és gondolkozásra késztet. Még akkor is, és főleg akkor, ha a rendező előre deklarálja, hogy nem úgy gondolkozik, mint én.

A bejegyzés trackback címe:

https://republikon.blog.hu/api/trackback/id/tr435547475

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása