Budapest rendőrfőkapitánya betiltotta az idei melegfelvonulást a "közlekedés aránytalan sérelmére" hivatkozva. A döntés jogerős, fellebbezésnek helye nincs.
Kapcsolódó cikkek:
Jó itt a polcon Moszkva és Minszk mellett, tényleg a keleti horizontot kémleli pártunk és kormányunk. A főrendőr döntése a "közlekedés aránytalan sérelmére" hivatkozik, holott meg is lehetne mondani, hogy ez a kurzus homofób, a melegek pedig csinálják a négy fal között, otthon.
De mit is? A budapesti pride sosem a szabadosságáról volt híres, a 14 évvel ezelőtti indulás óta soha, egyetlen olyan sajtófotó sem készült, melyen az ellenzők fő érvének bizonyítéka, az egymással nyílt színen kopuláló melegek lennének láthatók. Egyszerű, ámde annál ordasabb hazugság ilyesmivel indokolni - főleg akkor, amikor például jóval lengébben öltözött modelleket szerepeltető fehérneműreklámok óriásplakátjainak árnyékában vonulna a tömeg.

Az elmúlt évek pedig az eleve visszafogott budapesti melegfelvonulást még tartózkodóbbá tették. A velük szemben fellépő, erőszakos bűnözőktől a hatalom (ismeretlen okokból, a tippek a politikai számítástól a magyarázhatatlan bénaságig nyúlnak) nem védte meg a felvonulókat, régóta nem a felszabadult bulizás, a "legalább évente egyszer kimehetek hazudozás nélkül a párommal az utcára" érzése, nem az előbújás jellemezte. Ehelyett egy csökkenő méretű, ideges és komor csapat vonult az utcán; az őket megillető jogokért kiálló büszke, magyar polgárok. Az elmúlt hat évben egyedül ők, a melegfelvonulók voltak valóban BÉKÉS TÜNTETŐK. A döntés üzenete pedig egyértelmű:
Ha a társadalom valamely csoportja számodra ellenszenves, vonulj ki ellenük az utcára, dobáld őket tojással, majd kővel, spriccelj rájuk savat, alázd meg őket minden lehetséges módon. Nem kell tartanod a rendőröktől, hisz Magyarországon még soha, senkit nem zártak börtönbe olyan erőszakos bűncselekményekért, amelyeket egy eseménytelen szombat délután, bármely más polgártársunk ellen elkövetve azonnali büntetőjogi szankció követne. Egy random járókelőt nem dobálhatsz meg, de ha felvonuló meleg, akkor igen. Mindezek után pedig, ha kellő erőt mutatsz, a hatalom nem a jogkövető, meleg polgárokat védi meg, hanem a te bűncselekményeidet emeli magasra, azt honorálja - a melegfelvonulás betiltásával.
Irány ismét a szégyenpad: a napról-napra fogyatkozó magyar jogállam újabb elvesztett darabkáját legfeljebb (a példakép Moszkva után annak legjobb tanítványára, Budapestre rátérve) az Emberi Jogok Európai Bírósága próbálhatja helyreállítani.
Egyébként meg, ha a közlekedés aránytalan sérelmét, esetleg mások megbotránkoztatását és a félelemkeltést akarjuk megelőzni, úgy vannak dolgok, amelyek a melegfelvonulás előtt állnak a sorban:
Utóbbi szám értelmezéséhez fontos adalék, hogy 2007-2010 között ugyanebben a hónapban nem ilyen brutális hiány (az egész évre tervezett összeg 18 százaléka), hanem rendre 30 milliárd körüli többlet volt a jellemző. Ami a hiány egyik okaként igazán figyelemre méltó, hogy úgy csökkent az szja-bevétel, hogy közben az alacsony keresetűektől (itt az egykulcsos rendszer hátulütője) még többet is szedtek be, mint az elmúlt években. A másik fő ok a kiadások növekedése - egyelőre tehát még a takarékos állam sem kezdte meg működését.

Ott és akkor 300 forint volt a formai (és persze direkt kormányellenes kiállás a tartalmi) indok a népszavazásra - most ennél sokkal fontosabb, az ország legfontosabb jogszabálya, alaptörvénye a tét. Ha akkor helyénvaló volt népszavazni, most miért nem?
Ha a bíróság fenntartotta a maffiavádat, miért csökkenthette Zuschlag büntetését?
Még ez a három százalék is lehetne gyanús. 1949-ben csak 96% százalék szavazott a kommunista Népfrontra - és ugyanez volt a gyakorlat is: csak az egyet nem értőknek kellett ikszelnie. Csak tőlük követeltek meg aktivitást, csak ők kerültek be a "rendszerbe".
Nem működik. Ez már nem a huszadik század közepe, amikor egy országot a vezetői el tudtak zárni az információktól, és csak a recsegő Szabad Európa Rádió talált hallgatóságra egy-egy befüggönyözött szobában. A Fidesz a jelek szerint annyira beleszeretett az archaizáló, hoffmanni világképbe, hogy azt képzeli: ha ő a múltban él, a szavazók is ezt fogják tenni.