Érdemes lehet átnézni, hogy mi-minden következik a szép új alaptörvényből. Alábbiakban az alkotmány által okozott-okozható változásokat vesszük sorra.

Kapcsolódó hivatkozások:

• A Legfelsőbb Bíróság közleménye
  

• "Eklektikus, dagályos": Sólyom a Nemzeti Színház épületéhez hasonlította az új alkotmányt
  

• Újabb kínos német pofon Magyarországnak

Az Alkotmánybíróság alig lesz több, mint biodíszlet a törvényhozást és a jogalkalmazást (nem) ellenőrző testületek sorában. A költségvetési mutatószámokhoz kötött alkotmányosság gyakorlata lényegében kizárja, hogy a mindenkori kormány, illetve parlamenti többség akaratával dacolhassanak. Nyáron kezd el teljes pompájában tündökölni a médiatörvény, melynek végrehajtásához az új alaptörvény (is, hiszen pár hónapja már az előzőbe is beszúrták) biztosít rendeletalkotási jogkört Szalai Annamáriának.

Jövő januárban legalább 228 bírót kényszernyugdíjaznak. Hirtelen támad hatalmas rés az igazságszolgáltatás rendszerén - mely rendszer eddig sem a gördülékenységéről, gyorsaságáról volt híres. Főleg úgy, hogy az utolsó pillanatban az idősebb (vagy írjuk inkább: tapasztalt, sokat látott, nehezebben befolyásolható?) ügyészek is megkapták a selyemzsinórt.

Lesz egy jópofa, országszintű társasjáték, ahol Magyarország nevét kell keresni-vadászni. Mivel a Magyar Köztársaság megjelölés helyett Magyarország lettünk, ezért következő hónapokban egyre gyakrabban, a legkülönbözőbb helyeken fog felhangzani, hogy "basszus, itt még maradt egy Magyar Köztársaság!" - mert, ugye, ezeket mind cserélni kell, a legkisebb okmánykától a legnagyobb tábláig, programig, adatlapig, bélyegzőig. Alig pár milliárd, futja, jól állunk.

A következő országgyűlési választás után igény szerint a Költségvetési Tanács is munkába lendül, és tippelhetünk, hogy az addigra már kizárólag a Fidesz kebeléből származó tagok jóvá fogják-e hagyni a költségvetést, és ennek függvényében a szintén fideszes köztársasági elnöknek fel kell-e oszlatnia a Parlamentet - ha, tegyük fel, már nem a Fidesz kormányoz.

És akkor még nem beszéltünk ombudsmanról, melegekről, kisegyházakról, szó sem esett a nemzetközi blamáról, a határon túli magyarok lebegtetett szavazati jogáról - csak ami biztos, ami tutira lesz.

Csak arról, amit biztosan elért a Fidesz az új alaptörvénnyel.

Az ATV Start vendége volt Ceglédi Zoltán (Republikon Intézet) és Balogh Ákos Gergely (mandiner.hu) - a beszélgetés apropóját a Brüsszelbe küldött, hibás alkotmányfordítás adta.

A műsor felvétele megtekinthető az ATV honlapján.

Amikor a kormánypárti képviselők a Jobbikkal összefogva leszavazzák saját frakcióvezetőjüket, mert ragaszkodnak az új alkotmányban a megyék vármegyékké történő átnevezéséhez, akkor jogosan merül fel a kérdés: milyen itt a "zöm", az "átlagos fideszes", ha neki még az Alkotmánybíróságot miskároló Lázár János is túl puha, nem elég "hazafias"?

Kapcsolódó hivatkozások:

• Összefogtak a vármegyékért a kormánypártiak a Jobbikkal

• Vármegye nem lesz, de a zászlószíneket elmagyarázzák az alaptörvényben

• Jövőre jönnek a vármegyék

A viszonylag hamar közröhejt és általános megütközést kiváltó eredeti javaslat, mely a megyékét vármegyékké nevezte volna át, hamar elbukni látszott. Az idétlen archaizálás, a rossz történelmi emlékek mellett a praktikum is ellene szólt: nem ez az az időszak, amikor arra van pénze a Magyar Köztársaságnak Magyarországnak, hogy új pecsétek, okmányok, táblák és okiratok tömkelegét gyártassa le azért, hogy mostantól a vármegyei rendőrségi szóvivő nyilatkozhasson a Kék fénynek, vagy a vármegye háromba jutást ünnepelje Bácsbokod. Hamar meg is született a módosító indítvány a két kormánypárti frakcióvezető, Lázár János és Harrach Péter aláírásával, mely az eredeti, "megye" megnevezést tartotta volna fent.

A keddi alkotmányügyi bizottsági ülésen az előterjesztők nevében beszélő fideszes képviselő, Gulyás Gergely támogatotta az indítványt, de a kormánypárti képviselők többsége és a Jobbik képviselői rövid vita után elvetették azt. Mivel a módosító javaslat a bizottság egyharmadának támogatását sem kapta meg, nem is fognak róla szavazni a parlament plenáris ülésén, azaz marad a benyújtott tervezetben szereplő vármegye kifejezés.

Foglaljuk össze: a "megye" mellett állt ki a fideszes frakcióvezető, a kereszténydemokrata frakcióvezető, valamint az alkotmányozás egyik legfontosabb fideszes arca, Gulyás Gergely is - a kormánypárti képviselők azonban mégis a Jobbikkal együtt "visszaszavazták" a vármegyét az alkotmányszövegbe.

És akkor itt érdemes egy pillanatra elgondolkodni. Mintha egy kis rést, szakadást találtunk volna a nagy narancsszín leplen, hogy mögé leshessünk, és megütközve konstatáljuk: hát akkor ezek tényleg ilyenek. Legfeljebb fönt, az éceszgéberek voltak azok, akik csak használták, de nem hitték ezt a Jobbikkal kokettáló politikai kurzust. A zöm, a fideszes középszer tényleg így működik, tényleg ez a többség. Nem taktikai okokból, hanem őszintén hiszik és vallják, hogy ez a hazafias, ez a nemzeti politika.

Nem az volt az egyedi eset, hogy Morvai Krisztina a Fidesz szónokából a Jobbik egyik legfontosabb arca, politikusa lett, hanem az, hogy nem követték tömegek Orbántól Vonához. Akkor tényleg az a helyzet, hogy ezekhez képest még Lázár János a mérsékelt politikus, ezekhez képest még Lázár a belátó politikus.

Félreértés ne essék, most nem Lázár Jánost dicsérjük. Inkább azon gondolkodunk, hogy vajon milyen hatalmas erőfeszítés lehet ezt a fideszes tábort egyetlen tömbként mozgatni (látjuk: egy pillanatra enyhül a pártvezetés szorítása, és máris elszaladnak - jobbra), és mi történhet akkor, ha a Fidesz immár tendenciává vált népszerűségvesztése folytatódik.

Az ugyanis nem kétséges, hogy a "vármegyés" fideszesek másodlagos pártpreferenciája ma a Jobbik. Azt pedig még megtippelni sem szeretnénk, mit jelentene, ha ezekkel az import politikusokkal hirtelen nagyságrendnyit hízna a szélsőjobboldal ma sem gyenge pártja... 

Miközben Szili Katalin Szájer József hátoldalán kérdezi a népet a Fidesz-kormány megbízásából, hogy milyen alkotmányt akar a nép, maga már a válaszokat be sem várva saját alkotmány-koncepciót terjesztett az Országgyűlés elé. Itt valami már megint nagyon össze lett kutyulva.

Kapcsolódó hivatkozások:

• Bírálja az alkotmányozásból kimaradó ellenzéket Szájer és Szili
  
• Szili Katalin kétkamarás parlamentet javasol
  
• Szili Katalin független országgyűlési képviselő Parlamentnek benyújtott alkotmányjavaslata

Érti ezt valaki? Ez most melyik alkotmány? Mert, ugye, Szili Katalin most a második legfontosabb "arca" annak a testületnek, mely Szájer József vezetésével a népet interjúvolja arról, hogy milyen is legyen az új alaptörvény. 12 kérdés, gyermekek után járó szavazati jogról, tényleges életfogytiglani szabadságvesztésről meg a parlamenti bizottság elé rendelt, de ott mégsem megjelenők megbüntetéséről. Igazi vegyes csalamádé már ez is, de hol, hogyan, miként kapcsolódik ehhez a Szili-féle alaptörvény? Mi lesz utóbbi sorsa, ha visszajönnek a kérdőívek? Átírja, visszavonja, fenntartja? Hogyan szavaz majd a Fidesz Szili alkotmányáról, és miként voksol Szili a fideszes javaslatról?

Itt valami már megint nagyon össze lett kutyulva... de ez már inkább csak vicces, mint lényeges epizód Szili Katalin néhai politikusi karrierjében. Nincs már olyan közéleti szereplő, hogy Szili Katalin - addig volt, míg az az MSZP-n belül, annak infrastruktúráját, közjogilag releváns eléréseit használva tudott a "belső ellenzék" lenni.

Tesztkérdés: internetes segítség nélkül nevezzék meg Szili Katalin jelenlegi pártját!

(Igen, ő most egy párt elnöke. Nem tudták?)

Jól látni, hogy minél sikeresebb valaki adott párt belső szétverésében, minél hosszabb ideje szocializálódott az állandó "én ugyan itt ülök, ebből élek, de totál másképp gondolom"-mantra hajtogatására, annál szánalmasabb helyzetbe kerül, mikor kapun kívül kellene valamit felépítenie. Szili Katalin politikai pályafutásának vége van, és ezt ő is tudja - nem véletlen az, hogy az általa javasolt alkotmány egyik fordulata szerint a Parlamentet felváltó kétkamarás Nemzetgyűlés Felsőházába a kormány javaslatára a köztársasági elnök nevezhetne ki 18 főt, többek között "az Országgyűlés egykori elnökei" közül választva.

Töprengjünk el gyorsan, kire is gondolhatott itt Szili? Gál Zoltánra vagy Katona Bélára? Ezeket a szocialista politikusokat nyilván nem fogja az Orbán-kormány javasolni, Schmitt Pál pedig kinevezni. Vagy Áder Jánosra? Nem valószínű, hisz ő EP-képviselő. Schmitt Pálra, hisz Kövér László előtt pár pillanatig ő is házelnök volt? Kizárt, hiszen most ő a köztársasági elnök. Göncz Árpádra? Kizárt.

Akkor biztos a Szabad Györgyre, igen. Már csak ő maradt a listán a beterjesztő Szilin kívül, aki hopp, véletlenül szintén házelnök volt!

...és én.

Ha lenne bármi esély arra, hogy Szili Alkotmányából elfogadott alaptörvény lesz, talán részletesebben is elemeznénk a szöveget. Kitérhetnénk arra, hogy mennyire felháborítóan antidemokratikus az a javaslat, mely nem a nép által választott képviselőket ültetne be a Parlament 90 felsőházi helyére. Elemezhetnénk, hogy miként rombolja az önkormányzatiságot az a sunyi oldalvágás, hogy a javasolt szöveg szerint a köztársasági elnök a polgármesterek munkáltatója lenne - mondjuk holnaptól Schmitt Pál munkáltató rendkívüli felmondással elbocsátja állásából Botka László munkavállalót. Igen, a szegediek akaratából megválasztott polgármestert. Botka kolléga, maga hanyagul végzi a munkáját, nem tud elszámolni a gemkapcsokkal sem, itt a munkakönyve, kifelé adja le a parkolókártyáját!

Szóval lehetne fogást találni Szili alkotmányán, de igazából jobb, ha értékén kezeljük a dolgot: egy valószínűleg végleg zsákutcába fordult politikai karrier egyik utolsó, igen abszurd állomásaként.

Ha pedig mindezt végiggondoltuk, arra is hamar lesz válaszunk, hogy Gyurcsány Ferenc miért nem lépett már ki rég az MSZP-ből, és alakított új pártot.

Hát mert odakint hideg van.

...hanem annak szigorúan vett tartalma, miszerint a demokratikus választások eredményét, a népakaratot bármikor felülírhatja Járai Zsigmond és Schmitt Pál duója. A Költségvetési Tanács és a köztársasági elnök megfelelő (ámde, mint látni fogjuk, kellő "fantáziával" rugalmasan alakítható) feltételek teljesülése esetén együttes erővel bármilyen kormányt megválasztása után egy éven belül meg tudnak buktatni.

Kapcsolódó hivatkozások:

• Világnézetileg nem semleges az alkotmánytervezet

• Ledarálhatja a legfőbb bírót és az ombudsmanokat a Fidesz

• Az új Alkotmány tervezett szövege

Hosszan kitartó gumicsontként rágódhatnánk azon, hogy milyen stiláris, erőszakosan archaizáló, árvalányhajas felszíni változtatásokat tételez az új Alkotmány tervezett szövege és a kapcsolódó magyarázatok, ispántól vármegyéig, Kúriától vérzivatarig. Helyesebb talán azonban a lényegi, tartalmi kérdésekkel foglalkozni, az old school csomagolás alatt végre rálelni az egyáltalán nem kellemes meglepetésre.

Amilyen nagy vita övezte annak idején azt az épp emiatt már elvetett, korábbi ötletet, mely azt célozta, hogy Schmitt Pál feloszlathassa a mindenkori Parlamentet, ha megítélése szerint (az alaptörvényben nem is definiált fogalomként) "alkotmányos válsághelyzet" áll be, annyira nagy a hallgatás ennek visszacsempészett, új verziója körül. Pedig alig egy-két csavarral több csak a mostani modell, mint az előző, primitív javaslat.

Mit mond az új tervezet?

• A központi költségvetés elfogadásához a Költségvetési Tanács előzetes hozzájárulása szükséges.
  

• Az Országgyűlés csak olyan központi költségvetésről szóló törvényt fogadhat el, amely nem eredményezi az államadósság mértékének növekedését - ettől csak különleges jogrend idején, az azt kiváltó körülmények okozta következmények enyhítéséhez szükséges mértékben, valamint a nemzetgazdaság tartós és jelentős visszaesése esetén, a nemzetgazdasági egyensúly helyreállításához szükséges mértékben lehet eltérni.
  

• A köztársasági elnök a választások egyidejű kitűzésével feloszlathatja az Országgyűlést, ha az Országgyűlés a központi költségvetést március 31-ig nem fogadja el.

Tegyük fel, hogy valami fatális véletlen folytán a 2014-es választást nem a Fidesz nyeri. Tegyük fel, hogy alakul valami működőképesnek tűnő kormány. Mi történik ekkor?

A 2015-ös költségvetést előzetesen áttekinti a Költségvetési Tanács. Az a testület, mely három főből áll: a Schmitt Pál által kinevezendő elnökből,  a Schmitt Pál által kinevezendő jegybankelnökből, és a fideszes képviselőből számvevőszéki elnökké lett Domokos Lászlóból. A ma még a tanácsot elnöklő Járai Zsigmond a hírek szerint az MNB élére kerülhet (ergo marad a tanács tagja), az e téren eddig sem szégyenlős fideszesek pedig Schmitt Pál által egy újabb, nyilván a fentiekhez hasonlóan "független" tagot delegálnak.

Röviden: a 2015-ös költségvetésről egy full fideszes triónak kell döntenie, azzal az opcióval, hogy ha úgy ítélik meg, hogy az növeli az államadósságot, akkor hipp-hopp már meg is kérhetik Schmitt Pált, hogy írjon ki új választásokat. Ne tévedjünk: nincs olyan normatív, leíró adat, amit kis kreativitással ne lehetne másképp értelmezni az államadósság kapcsán. Sőt, csak annyit kell tennie a tanácsnak, hogy közli: ők bizony másképp számoltak, mint a kormány, nekik több jött ki. Láttunk már ilyet: a csontvázbizottság vonatkozó hazudozása végül csak az angolra fordított Széll Kálmán tervben lepleződött le.

Ezen a kis csavaron, ezen a 3+1 emberen, a tanácson és Schmitt Pálon fordulhat meg minden. Ha valamit, akkor EZT érdemes az új Alkotmány tervezete kapcsán kiemelni, támadni, megemlíteni. Pont arra való az ispánozás és vármegyézés, hogy ezt elfedjék.

A forma vizsgálata ugyanis legfeljebb annyiban lehet fontos, amennyiben annak valódi, mögöttes tartalmat tudunk adni. Az ispán és vármegye-mánia mögött nyilván a magyar történelem teljes félreértelmezése lapul, tudatlanság és ócska közjogi pózok - ilyenkor üt vissza az alapvető műveltség hiánya, amikor a "régi, szép időkről" álmodozó politikusok még az Édes Annát se olvasták végig, nem ismerik Sztójay Döme nevét, és egyáltalán, egy rossz és igazságtalan világ kellékeit veszik elő újra a sifonérból.

De ez csak púder, nyilván így vélik lassítani az aktivizálódó Jobbikot, egyúttal kikacsintva Toroczkai betyárjaira: lám, mi is vármegyézünk!

E tekintetben inkább van jelentősége annak a ténynek, hogy a Magyar Köztársaság nevéből eltűnik az államforma megjelölése. Mi a Republikonban deklaráltan a köztársaság hívei vagyunk, elveink, közjogi "ízlésünk" e berendezkedést preferálják, tartják optimálisnak. Elfogadhatatlannak tartjuk ezért a szöveg azon fordulatát is, mely szerint "Hazánk 1944. március tizenkilencedikén elveszített állami önrendelkezésének visszaálltát 1990. május másodikától, az első szabadon választott népképviselet megalakulásától számítjuk.". Miféle demokrácia az, mely a Szálasihoz vezető utat, egy egyértelmű szándékok által vezérelt, a szélsőjobboldal mocsarába öles léptekkel gyalogoló politikát tart példaképének - de egyetlen tollvonással a kommunista diktatúrához sorolja az 1945-48 közötti Magyarországot, így a baloldali diktatúra előtti utolsó köztársasági kísérletet is?

A legnevetségesebb póz azonban kétségkívül az Alkotmány legvége, ahová percemberek, fideszes parlamenti képviselők kéredzkednek, az általuk összerondítandó alaptörvény végére még oda is pingálják a saját, érdektelen nevüket, a Parlamentben igennel szavazük névsorát. Vajon a tilosban cigiző Kerényi János itt már az igazi nevét fogja használni, vagy marad a jól bejáratott álnevénél?

A köztársasági elnök azt szeretné, ha az új alkotmány "magyar nyelven szólna", így a preambulum szó helyett az előszó megfogalmazás szerepelhetne benne - közölte Schmitt Pál a Pannon Egyetemen tett látogatása során.

Kapcsolódó hivatkozások:

• Közösségi elvárás, hogy új alkotmánya legyen az országnak

• Schmitt Pál nem kertel - Súlyos kérdések

• A Magyar Köztársaság Alkotmánya

Ilyenkor az ember csak tényleg eltakarni tudja a fejét, szomorúan, lemondóan, beletörődve. Mert itt már tényleg mindegy. Itt van ez a fess nagypapa, akiből köztársasági elnököt csinált a kétharmados többség, és volt sportemberhez méltatlan módon, ahány akadálynak fut neki, annyit bólint le a homlokával.

Most sincs benne, drága elnök úr.

Se a "preambulum", se az "előszó" kifejezés.

Tényleg.

Ha egyszer, csak egyetlenegyszer elolvasta volna, akkor tudná. Ez nem egy edzésterv, hanem a jogforrási hierarchia csúcsa, egy jogi norma. Nem szégyen, hogy nem találkozott még ilyesmivel, de akkor vagy nem kell köztársasági elnöknek menni, vagy, ha már ráesett ez a nagy stallum, legalább kérdezzen meg valakit (ne a félanalfabéta beszédíróját), aki már olvasta az Alkotmányt.

Végtelenül szomorú azt látni, hogy hogy a jelek szerint egy olyan embernek kéne az általa sosem olvasott Alkotmány 29. § (1) szerint  kifejezni a nemzet egységét, és őrködni az államszervezet demokratikus működése felett, aki kvalitásai és reakciói alapján bármikor behelyettesíthető egy vidéki, nyugdíjas tornatanárral.

Hab a tortán, hogy az államfővé választása óta csak helyesírási hibákkal dúsan felcsapott szövegeket és brutális tárgyi tévedéseket produkáló Schmitt Pál "a szép magyar beszédre, a magyar helyesírás ismeretének fontosságára, a választékos beszédmódra irányította a hallgatók figyelmét". Továbbá zsebkendőbe köhögj, tüsszents, és egyéb illemszabályok, nem?

Fogalma sincs a Magyar Köztársaság Alkotmányáról - ami már csak azért is probléma, mert például alig egy hónapja azzal indokolta a médiatörvény aláírását, hogy meggyőződött arról, hogy "a törvény egyetlen része sem ellenkezik a hatályos alkotmánnyal". Honnan tudja?

Egy biztos: a Heti Válasz rossz vátesznek bizonyult a köztársasági elnököt illetően. Schmitt Pált ugyanis tavaly nyáron ekképp üdvözölték pozíciójában:

Ellensúly vagy egyensúly, ez itt a kérdés. Az új köztársasági elnök nem kertel, egyenesen beszél, és az utóbbi megtestesítőjének mondja magát. Hitelesen. (...) Maradjunk hát veszteg, bármit mondanak az ellensúlyra mindent feltevők! Várjuk meg, hogy a szavak mit is jelentenek a valóságban. Hogyan is néz ki az emberek egyensúlyozó elnöke? Schmitt Pál kétszeres olimpiai bajnoki címe, vagy a Nemzetközi Olimpiai Bizottságban és az Európai Parlamentben betöltött szerepe alapján senki sem gondolhatja komolyan, hogy majd szégyenkeznie kell miatta.

De. A Magyar Köztársaság elnöke végtelenül kínos, és csak szégyenkezni lehet miatta. Tájékozatlan, műveletlen, jelenlegi posztjára teljesen alkalmatlan. Ez pedig nem csak ízlésbeli probléma: az államszervezet demokratikus működése felett most kellene a legaktívabban "őrködni" az államfőnek. Ehelyett mi van? Lózungok a választékos beszédről, pont Schmitt Pál által soha el nem érhető színvonalú helyesírásról, és ordas nagy blöffök a köztársasági elnök által ki sem nyitott alaptörvény "megsaccolt" tartalmáról.

Nagyon messze van még 2015. 

Gulyás Gergely, a parlament alkotmány-előkészítő eseti bizottságának fideszes alelnöke aszerint az új alaptörvényről most is zajló nemzeti konzultáció más, és tartalmát tekintve több is, mintha népszavazást tartanának az alkotmányról.

Figyelmetlen, szétszórt liberálisok vagyunk, de valahogy átsiklottunk az Alkotmányról folyó konzultáció felett. Pedig nem lehet mondani, hogy ne igyekeznénk: annak idején az elsők között kértük névvel, írásban, hivatalosan az egészségügyi államtitkárságtól a "titkos" Semmelweis Tervet, melyet csak előzetes regisztrációval, nevvél-címmel, egyénileg lehetett hivatalosan megszerezni. Az a dokumentum is azzal kezdődik, hogy a terv a Nemzeti Konzultáció része.

Most az új Alkotmányról konzultálunk, szintúgy elméletileg, szintúgy titokban, és főleg érdemi ráhatás nélkül. Gulyás Gergely ugyanis egy dolgot "felejt el": amíg a konzultáció során felmerült javaslatok érvényesülése esetleges (esetleg meghallgatják, majd esetleg máshogy döntenek), addig egy ügydöntő népszavazás egyetlen tollvonással keresztülhúzhatja az új alaptörvény koncecióját.

Ez a magatartás nem lenne meglepő egy abszolutista, felülről "reformáló", mindent jobban tudni vélő politikai erőtől. De a Fidesz jelenlegi hatalma nem kis részben az általuk vitt vizitdíjas népszavazás sikerével indult. Mit is mondott akkortájt Orbán Viktor?

• „Azt üzenjük Magyarország polgárainak, eljött az ideje, hogy komolyan vegyük saját országunkat. Eljött az ideje, hogy komolyan vegyük egymást és önmagunkat.” (2008. január 28.)
  

• „Az emberek nincsenek tisztában a jogaikkal. Az elmúlt 18 évben a választópolgárokat sikerült egyszerű szavazógéppé átalakítania a politikának. Az embereket senki sem hallgatja meg, nem szólhatnak bele ügyeik alakításába. Sokan úgy hiszik: csak arra van jogosultságuk, hogy négyévente az urnák elé járuljanak.” (2008. március 1.)
  

• „A népszavazás az erőszakmentes népi mozgalmak legmagasabb formája. A győzelem a magyarok önbecsülésének diadala.” (2008. március 10.)

Ott és akkor 300 forint volt a formai (és persze direkt kormányellenes kiállás a tartalmi) indok a népszavazásra - most ennél sokkal fontosabb, az ország legfontosabb jogszabálya, alaptörvénye a tét. Ha akkor helyénvaló volt népszavazni, most miért nem?

Egy ok látszik: azért, mert ezt már nem tudná megnyerni a Fidesz. Kevesen szavaznának, és talán nem kis részük "rossz irányba". Itt ugyanis nem lenne ott a szocialista "mumus", a NEM egy olyan tiltakozás lenne, ami senkit nem sodor az MSZP térfelére. Orbán Viktor fél a népszavazástól - és joggal teszi.

Idillikus állapot lenne, ha Magyarország polgárainak többsége sajátjának érezné az új alaptörvényt - akár már az elfogadáskor, akár a későbbiekben - tette hozzá Gulyás Gergely. Szerintünk meg kívánatos állapot, melyet épp a Nemzeti Konzultáció és az "emberek akarata" emlegetésével kormányra került pártnak kéne a leginkább óhajtania. Az idill pedig könnyen valósággá lenne: csak hagyni kéne, hogy dönthessünk róla.