Ahogy egyre jobban maga alá gyűri a közéleti amnézia Gyurcsány Ferencet, úgy áll elő egyre érdekesebb követelésekkel. Igen, a magyar közélet egyik rákfenéje a pártfinanszírozás korrupciót éltető, átláthatatlan viszonyokat teremtő, közpénzeket mocsokba mártó szabályozatlansága. És nem, ebben Gyurcsány Ferenc a legkevésbé sem ártatlan.

• Gyurcsány: Kizárt, hogy a Fidesz és az MSZP ne működnének együtt
  

• "Puch elvtárs bitangkasszája"
  

• A King Gyurcsány 400 százalékkal nagyobb a megengedettnél

A Táncsics Alapítvány elnökeként ma is százmilliós pártpénzek felett diszponáló Gyurcsány Ferenc legutóbb azt írta:

Mi, politikusok benne élünk egy hazug világban. Nincs olyan parlamenti választási kampány, amit képviselőnkénti egymillió forintból lehetne finanszírozni. Nincs olyan helyi képviselő, aki ne kérne ilyen-olyan szívességet az ottani vállalkozóktól, üzletemberektől. Kizárt, hogy az MSZP és a Fidesz informális pénztárnokai hellyel-közzel ne működtek (működnének?) együtt vitatható ügyekben.

Ugyanezt a vonalat erősítette a kapcsolat.hu portálon (kiadó: Gyurcsány Ferenc) közölt bejegyzés, ahol már egyenesen "Puch elvtárs bitangkasszáját" támadta a szerző. A jelek szerint tehát újabb fegyvert talált a gyurcsányi platform az MSZP ellen vívott harcában: a Szijjártó Péternek is becsületére váló bitangkasszázás, a pártfinanszírozás dzsungelére kívülről rácsodálkozó, előkelő idegen képében feltűnő Gyurcsány Ferenc profilja azonban, khm, nem bontja ki az igazság minden szeletét. Ha ugyanis azt feltételezzük, hogy a volt pártelnök-miniszterelnök épp igazat mond, akkor két állítást kapunk: egyfelől, az MSZP törvénytelen módon, a számára engedélyezettnél többet költött kampányai során, másfelől pedig ehhez a Fidesszel összejátszva szerzett homályos eredetű, nyilván nem legális forrásokat.

De miért kellett 2011 nyaráig várni arra, hogy ezzel Gyurcsány előálljon? Hiszen:

2002-ben Gyurcsány Ferenc volt Medgyessy Péter kampánystábjának egyik legfontosabb szereplője. Olyan pontosan, részletesen számol be arról Debreczeni József könyvében, hogy miként építette fel például a román munkavállalókkal, illetve Kövér köteles beszédével kapcsolatos kommunikációt, hogy kétség sem fér hozzá: Gyurcsány Ferenc volt e kampány esze és motorja. De ha így volt, miért nem szólt, hogy itt túlköltés és Simicska van, miért nem akadályozta meg a törvénytelenséget?

2004 végén, immár miniszterelnökként aratta első személyes nagypolitikai sikerét a kettős állampolgárságról és a kórház-privatizációról szóló népszavazással. A langyosan, ímmel-ámmal kampányoló MSZP-ből csak a hiperaktív, frissen megválasztott miniszterelnök látszott, csak ő állt bele igazán a "nem" melletti érvelésbe. Hihető-e, hogy ha eközben simicskázás volt, arról ő semmit nem tudott - ha pedig tudta, miért engedte?

2006-ban Gyurcsány listavezetőként és miniszterelnökként fordult rá az országgyűlési kampányra. Róla szóltak a legfontosabb üzenetek, ő volt a párt arca - szó szerint is. De valahogy mégsem jutott eszébe megkérdezni, hogy az az 1700 négyzetméteres óriásplakát, melyen az ő portréja díszeleg, vajon mennyibe került és miből finanszírozták? És ha tényleg fideszes pártpénztárnokkal közösen szereztek rá pénzt, hát miért hagyta, miért nem tiltotta meg?

2008 elején az ország ismét népszavazott: a vizitdíj, a kórházi napidíj és a tandíj kérdése volt a téma. Ekkor már egy éve a párt elnöke is Gyurcsány Ferenc volt, kevéssé hihető, hogy ilyen horderejű ügyben, az általa vezetett kormány helyzetét ennyire meghatározó kampányban fogalma sem volt arról, hogy miként kampányolnak. Ha esetleg itt jelentek meg fideszes összejátszásból származó pénzek, az csak feltűnt volna a magát sikeres vállalkozónak és gazdasági szakembernek tartó politikusnak. De mégsem hallottunk egy szót se arról, hogy megüzente volna Simicska Lajosnak: eddig és ne tovább!

"Nincs olyan parlamenti választási kampány, amit képviselőnkénti egymillió forintból lehetne finanszírozni."

Két eset lehetséges: az egyik szerint az MSZP és a Fidesz pénztárnokai csak Gyurcsány bukása után, alig két éve kezdtek el "együttműködni". Ennek némiképp ellentmond a tény, hogy Gyurcsány után az MSZP nem saját kebeléből jelölt miniszterelnököt, a Bajnai-féle szakértői kormány nem a szocialista párt erőviszonyai, kijárási rendszere mentén épült fel. Válságkezelésre kértek és kaptak felhatalmazást - ezért egyrészt nehezen lehetett volna innen a pártot finanszírozni. Látjuk-e magunk előtt például Oszkó Pétert, aki épp a szocialista alapszervezeteknek talicskázza ki a minisztériumi pénzt? Másfelől pedig már nem is lett volna miért bekéredzkednie a Fidesznek a pénzeszsákhoz, nem lett volna miért együttműködni az MSZP-vel, hiszen ekkor már pontosan lehetett tudni, hogy rövidesen Orbán Viktor kerül hatalomra.

A másik eshetőség már érdekesebb: ha a szocialista és a fideszes gazdasági érdekeltségek már jóval korábban összefonódtak. Ebben az esetben viszont már az a kérdés, hogy Gyurcsány Ferenc miként játszott össze Simicska Lajossal?

A legfontosabb kérdés persze mindezeken túl keresendő. Az, hogy mikor lesz már végre valóban átlátható a pártok finanszírozása, mikor jutunk el oda, hogy nem csak aktuális pártbeli erőviszonyok kiegyenlítésére szánt, homályos vádaskodások hangzanak el, hanem egy-egy párt önként és összefogásban fehéríti ki saját pénzügyeit? Erre lenne szükség - de ha ez megtörténik, akkor Gyurcsány Ferencet nem a "fehérítők", hanem a "foltok" között kell majd keresni.

Az ATV reggeli műsorában Ceglédi Zoltán (Republikon Intézet) és Stumpf András (Heti Válasz) vitáztak az MSZP pártszavazása kapcsán újra az érdeklődés homlokterébe került párfinanszírozási anomáliákról, sorra véve, hogy hány alkalma lett volna már Gyurcsány Ferencnek a ma már általa, "kívülállóként" hangoztatott problémákat megoldani, illetve jelezni: kampánytanácsadóként, miniszterelnökként, listavezetőként és pártelnökként.

A hírvita során szóba került a magyar-kínai kapcsolatok alakulása, és a Kínai Népköztársaság diktatúrájának változó megítélése az elméletileg antikommunista kormány és a mögötte álló párt politikájában.

A beszélgetés felvétele megtekinthető az ATV honlapján.

Szenvedélyes vita a stúdióban Bauer Tamás (közgazdász), Ceglédi Zoltán (Republikon Intézet), Kiszelly Zoltán (Gótikus Ház), Krekó Péter (Political Capital) részvételével.

Témák:

• Ki nyert, és ki vesztett az MSZP kongresszusán?
  

• Nem ért a joghoz a Velencei Bizottság?
  

• Lesz-e eredménye a bohócforradalomnak és a szakszervezetek összefogásának?

A műsor felvétele megtekinthető az atv honlapján:

Első rész

Második rész

(A tét is nyári szünetre vonul, őszig a korábbi adások ismétlései tekinthetők meg az atv-n)

Pár éve kurrens téma volt azt vitatni, hogy hány kuka felgyújtása számít még politikailag motivált, a gyülekezési törvény és a véleménynyilvánítás által védett önkifejezésnek, meddig békések a "békés tüntetők". A Fidesz-kormány megalakulásával új helyzet jött létre: új sérelmek miatt új tüntetők új felelősöknél tiltakoznak. Láttunk már roppant látványos rendészeti tüntetést, és érik a pedagógussztrájk is. Mi most a másik véglettel foglalkozunk: összeállítottuk az elmúlt évek legbénább, legelhibázottabb tüntetéseinek toplistáját.

1. Viszlát, Westel!

Ez első, igazán gagyi próbálkozásokkal a polgári körök felívelő szakaszában, 2003-ban találkozhattunk. A vonatkozó ismeretek és tapasztalat híján, ámde annál nagyobb öntudattal politikai demonstrációkat szervező rajok egyik legnagyobb orra bukása a "Viszlát, Westel!" akció volt.

A konfliktus alapját egy reklámelhelyezési vita adta: az Orbán Viktor által hívei figyelmébe ajánlott Demokrata című hetilap ugyanis egyszerre támadt a nagytőke ellen, és kérte számon annak egyik legizmosabb, ma már T-Mobile néven ismert képviselőjét, az akkori legnagyobb magyar mobilszolgáltatót, hogy miért nem hirdet náluk. Egyébként azért nem, amiért a Fidesz sem hirdetett a Mások magazinban - a Demokrata szerint a Westel azt nyilatkozta, hogy számára nem célközönség a lap olvasótábora.

Nosza, felbuzgott a szittya vér, ha ez így van, akkor bojkott a mobilszolgáltató ellen, megmutatjuk nekik! Legott demonstrációra hívott a Harrach Péter fia által szervezett Latinovits Zoltán Polgári Kör - mind vonuljunk pénteken a Westelhez, és adjuk vissza nekik a nyomorult SIM-kártyájukat! Majd a tömegesen elpártoló ügyfelek által okozott gigantikus veszteség térde kényszeríti őket!

Nos, a demonstráción végül 7 (hét) ember jelent meg azzal a céllal, hogy azonnal szakítson a Westellel; további 6 (hat) pedig jelezte, hogy később ők is így kívánnak tenni - csak előbb azért megvárják, amíg lejár a hűségidejük (arany társkártya, pontgyűjtés, miegymás, ez tökre érthető). Maradjunk annyiban, hogy kínos volt a dolog, sőt még Latinovits Zoltán öccse is jelezte, hogy engedély nélkül használja a polgári kör az elhunyt színész nevét, és ezt nem kéne. Ugyanakkor a polgári bojkott eszköze nem itt bukkant fel utoljára: Bayer Zsolt még nagyobb fába vágta volna fejszéjét, amikor a Lay's csipszet vonta volna bojkott alá annak egyik televíziós reklámja miatt.

2. A Magyar Charta alakuló sétája

Gyurcsány Ferenc miniszterelnökként a 2008. július 5-ei melegfelvonulás másnapján kezdeményezett "jogos nemzeti önvédelmet" Magyar Charta néven a szélsőségek, az indulatok, az intolerancia ellen. A kormányfő és rendészeti minisztere az előzetesen is ismert veszély, az erőszakos bűncselekményre készülő szélsőjobboldali bűnözők készülődése ellenére sem védte meg a nyári melegfelvonulást, a valóban békés tüntetőket, azaz a Pride résztvevőit kövekkel, Molotov-koktélltal dobálták, savval locsolták. A miniszterelnök még utólag sem a pozíciójából és hatásköréből következő lépésekre szánta el magát, hanem a fenti módon, az utcai bűncselekmény-sorozat után negyedévvel megalakítandó Magyar Charta létrehozásában, kormányfő helyett magát civilnek álcázva adott volna megoldást a történtekre.

Aztán eljött szeptember vége, megalakult a Charta, mely ennek alkalmából vonult egyet a városban, meghallgatni Gyurcsány beszédét. Itt már az eredeti ügyről, a bűnözők agressziójának odadobott melegekről sok szó már nem esett... de inkább nézzük meg az eseményről készült videót:

3. Tomcat a Hollán Ernő utcában

Ez az esemény igazából kétvégű, mint a postairon: ami kudarc volt a Tomcat néven elhíresült, akkor épp zsidózásban utazó bloggernek, az váratlan siker Újlipótváros lakóinak. Az eset előzménye az volt, hogy 2008 tavaszán az utcában található jegyirodában állítólag nem szolgálták ki és lefasisztázták azt a lányt, aki a Hungarica nevű "nemzetirock" zenekar koncertjére akart jegyet venni. Tomcat rögvest megállapította, hogy itt a hölgyet "magyarsága" miatt diszkriminálták, és falshmobot hirdetett a jegyiroda ellen (a webkettőben járatos kopasz minden bizonnyal ismeri a villámcsődület definícióját, de azért nevezte így a bőrfejű tüntetést, mert előbbit nem kell bejelenteni a rendőrségen). A jegyirodát egyébként a zavaros eset miatt szélsőjobboldaliak előbb egy éjszaka felgyújtották, később pedig betörték a kirakatot is.

Mikor azonban szemtől-szembe kellett volna emberkedni, a nácik súlyos vereséget szenvedtek (itt nem túlzás a náci jelző, azt maguk a kopaszok vállalták fel, amikor a "nácik, haza!" skandálásra azt válaszolták, hogy "itthon vagyunk").

Ahogy az a videón is jól látható, a roppant erős nácik jóval kevesebben voltak, mint az ellenük tüntető helyiek - Tomcat és barátai ezért némi ténfergés után a II. világháborúból már jól ismert "rugalmas elszakadás" nevű taktikához folyamodtak, zavartan heherészve egy darabig a Jászai Mari téren ("megmutattuk nekik"), majd hazakullogtak. 

A tavalyi önkormányzati választás során a Fidesz besöpörte a húsz éve vágyott koronaékszert: Tarlós István személyében fideszes vezetője lett a fővárosnak. Budapest meghódítása második nekifutásra, a főellenfél Demszky visszavonulásával és a Gyurcsány-kormányok mélyrepülése okozta budapesti átrendeződéssel sikerülhetett. A nagy hatalomátvétel után azonban mintha megdőlni látszanának két évtizedes, axiómának hitt közkeletű állítások...

Kapcsolódó hivatkozások:

• Tarlóst nem győzték meg a Zöld Pardon bezárásáról
  

• Pálinkás kérte a Roosevelt tér átnevezését
  

• Módosítva fonódhatnak a budai villamosok

Húsz év mantrái kezdenek falssá válni. Lehet, hogy mégsem Demszky tehetett mindenről, jegyezzük meg halkan. Lehet, hogy a kormánnyal ellenkező főpolgármester nagyon-nagyon ellenszenvesnek beállított figurája mégis valamiféle fővárosi érdekvédelemről, sőt, ezt már csak apró betűvel írjuk le, önkormányzásról szól igazából?

Mert, ugye, most a Nemzeti Ügyek Kormánya önkebeléből rakott vezetőt Budapest élére - a demokratikus Magyarország történelmében még sose volt olyan, hogy a főpolgármester egy homogén kétharmados pártszövetség (itt most nagyvonalúan pártként értelmeztük a Fidesz mellett a KDNP-t is) színeiben igazgatta volna a fővárost. Hatalmas lehetőség jelent, mikor összeér, unisonoban nyomja a kormányzati hatalom, kétharmadnyi Parlament, főpolgármester és közgyűlési többség. Elméletileg senki és semmi nem állna Tarlós István útjában, hogy csodát tegyen, hogy meghaladja a gyűlölt és borzalmas Demszky Gábor örökségét.

Ehhez képest bántóan impotens történet az átnevezések ügye. A Jobbik kampányígéretét megvalósítva átnevezték a Moszkva teret, és immár Széchenyinek kell hívni a Roosevelt teret. A volt amerikai elnök nevét 65 évig viselő tér átnevezése miatt Roosevelt unokája neheztelő levelet írt Tarlósnak, aki közölte: az átnevezést  Pálinkás József, az MTA elnöke kérte. Tehát a főpolgármester előbb egy szélsőjobboldali párt fővárosi frakciójának javaslatát hajtotta végre, majd egy másik döntés kapcsán az MTA elnökére delegálta a felelősséget.

Szinte mellékes körülmény, ugye, hogy ugyanakkor Budapest főpolgármesterét nem Staudt Gábornak, és nem is Pálinkás Józsefnek hívják. Mégis, a fővárosi közterületek elnevezése kapcsán a jelek szerint e két embernek van döntő szava,.

De akkor Tarlós István minek van?

De a korábban sokat bírált közlekedés-fejlesztés kapcsán is egy olyan forgatókönyv látszik kibontakozni, ahol a II. kerület polgármestere, az önkormányzati bizottság elnöki posztjával "kifizetni" tervezett, majd kisajátítással is fenyegetett Láng Zsolt mégis egymaga képes megakadályozni a fonódó villamos tervét. Miközben minden érintett kerület, minden döntéshozói fórum a Fidesz kezében van, és még pénz is lenne a megvalósításra, a fideszes főpolgármester mégis csúfos meghátrálásra kényszerült. A most elfogadott koncepció ugyanis arról szól, hogy 2012-ben elindulhat a kerület érdekét szolgáló, Láng által sem vitatott beruházás, és aztán majd meglátjuk. A másik, fővárosi léptékben fontos elem, a tulajdonképpeni "fonódás" épp most megy a levesbe.

De akkor Tarlós István minek van?

Sőt, minek van akkor, ha csak véleménye lehet a Zöld Pardon bezárásáról? A fideszes kultúrharc legbüntetőbb öntökönszúrása kapcsán a főváros első embere annyit tud mondani, hogy neki ez nem tetszik. Miközben húsz évig evidens volt az, hogy Demszky tehet minden egyes kátyúról, "hozzá tartozik" a Sziget Fesztivál hangereje (a truccoló kerületi polgármester szerepében az akkor még óbudai Tarlós), és egyáltalán, minden ügyben ő mondja ki a végső szót, most egy új profilt szokunk. Azt a főpolgármestert, aki külső szemlélő csupán, ablakon bekukkantó járókelő, aki "fenntartja", hogy nem ért egyet a XI. kerületi képviselők döntésével, amely a népszerű szórakozóhely felszántott és sóval bevetett, hűlt helyére országzászlót és alkotmánysimogatót tervez.

Nem tetszik neki, értjük, de mit tesz ellene? Tesz valamit egyáltalán? Vagy ha nem, akkor minek van?

Ebben a relációban kényelmes bónuszpálya volt a tizenhat évig tartó kerületi polgármesterség, és az akkori Tarlós még hitte és vallotta, hogy mindenről a főpolgármester tehet, mindenért ő a felelős. Most meg itt áll Tarlós élete lehetősége előtt, és összecsapnak a feje fölött a hullámok. Térátnevezések helyette-fölötte (oké, lehet, hogy Elvis Presley kitáblázása saját ötlet volt), sosem látott metrókáosz régi és új kocsikkal, Vidámpark helyett vándorvurstli... mindezt úgy, hogy sosem látott módon szaporodnak Tarlós helyettesei, most épp az ötödiket választották meg Hutiray Gyula személyében. 

Lehet, hogy az a gonosz, alkalmatlan Demszky mindenféle elfogadhatatlan várospolitikai érdekre hivatkozva kiállna a Corvinus egyetem megmaradása mellett? Lehet, hogy ő nem csak a fejét ingatná a Zöld Pardon bezárása miatt - ahogy annak idején a Szigetet is megvédte Tarlóstól? Lehet, hogy ez a folyton-folyvást hepciáskodó Demszky szembeszállna a fővárosi iskolákat bezáró fideszes képviselőkkel? Lehet, hogy az előző főpolgármester nem nézte volna kukán, hogy megszűnik a Tűzraktér?

A József Attila Alapítvány gondozásában megjelent, "A forradalom fogságában" címmel a második Orbán-kormány első évét elemző kötet kapcsán szólaltatta meg a Népszabadság a könyvben szereplő tanulmányok szerzőit.  A Republikon Intézet munkatársai (Tóth Csaba, Keil András és Reiner Roland) szerint hatalommegosztás helyett a hatalom „kiszervezése” jellemzi az elmúlt egy év legjelentősebb jogalkotási produktumát, az új alkotmányt:

A Fidesz–KDNP-kormány konfliktusos politizálást folytat. Minden általa hozott törvényen megtalálható ennek a nyoma, de az egyik legfőbb bizonyíték az új alkotmány, amit csak a Fidesz–KDNP képviselői szavazták meg. A politikai nyilatkozatként is felfogható preambulum, mely a Nemzeti Hitvallás címet kapta, a Fidesz–KDNP-kormány történelemértelmezése, és az általuk fontosnak tartott értékek alkotmányban való rögzítésére szolgál. Szimbolikus jelentőségű, hogy a preambulum tartalmilag és formailag is különbözni kíván a bevett demokráciák alkotmányainak bevezetőitől: lényegesen hosszabb a szokásosnál, és egyedi a tekintetben is, hogy nem egyszerűen preambulumnak hívják. A szöveg minden egyéb szempontból is idegen az európai alkotmánypreambulumok világától. A történelmi hivatkozások például a legtöbb preambulumnak részei, ám csak a magyar bevezetőben kerülnek túlsúlyba. Különösen egyedi és megosztó az a tény, hogy a hosszúra nyúlt történelmi utalások között nem szerepelnek Magyarország köztársasági hagyományának elemei. A preambulum több olyan értékválasztást is tartalmaz, amely egyfelől indokolatlan, másfelől nem találkozik a társadalom általános értékválasztásával. A család hangsúlyozása az egyénnel szemben, vagy a kereszténység és Isten szerepeltetése indokolt lehet egy mélyen vallásos és közösségcentrikus társadalomban, ám a mai magyar társadalom nem ilyen.

Ami az alaptörvény egészét illeti: a magyar demokrácia nem szűnik meg a Fidesz támadásai nyomán. A legfontosabb demokratikus játékszabályokban a Fidesz nem hoz létre nagyon komoly változásokat. A Fidesz leváltható marad a következő választásokon, de az eddigihez képest nehezebbé tett követelményrendszerben. Ha messziről tekintjük a magyar helyzetet, és a demokratizálást egy olyan skálának tekintjük, amelynek egyik végpontján Nyugat-Európa országai, a másikon Burma vagy éppen Szudán állnak, akkor Magyarország egyértelműen az előbbiekhez áll közelebb.

A Népszabadság részletes összeállítása ide kattintva érhető el.

Az ATV politikai elemző műsorának legutóbbi adásában Ceglédi Zoltán (Republikon Intézet), Kiszelly Zoltán (Gótikus Ház), Szentpéteri Nagy Richard (Méltányosság Politikaelemző Központ) és Ungvári Tamás egyetemi tanár beszélgettek az alábbi témákról:

• Megvette a MOL -pakettet a Szurgut-tól a magyar állam
• A bírák ellen nyit frontot a Fidesz?
• Hoffmann Rózsa pártvizsgálatot kér Pokorni ellen

A műsor felvétele megtekinthető az ATV honlapján:

Első rész

Második rész

Magyarország gazdag és erős, a tízmillió olajvállalkozó országa. Legyőztük Moszkvát, biztosítottuk a magyar energia-ellátást, méghozzá a buta, kipaterolt IMF pénzéből, ami egyébként is csak hitel. Hurrá!

Kapcsolódó hivatkozások:

• Zseniális húzás IMF-pénzből Molt venni
  

• 80 milliárdba került Orbán aláírása
  

• Szégyenpadon marad Magyarország az OECD szerint
  

Bő 500 milliárd forintot ez lazán megér. Igaz, a gyógyszerkasszát (a támogatott készítményekre fordított összeget) jövőre 83, 2013-ban pedig 120 milliárd forinttal faragják le. Igaz, a Belügyminisztérium zárolt 35 milliárdot, ebből mintegy 25 milliárdos elvonás kifejezetten a rendőrséget érinti. Igaz, az úgynevezett "nyugdíjreform" (tovább erősítve a reform=megszorítás értelmezést) évente átlagosan 116 milliárdos elvonással számol. Igaz, a közösségi közlekedéstől jövőre 45 milliárdot, az azt követő években pedig 60-60 milliárdot vesznek el. Igaz, a felsőoktatás 2012-ben 12 milliárddal, majd 38-38 milliárddal kap kevesebb pénzt. Igaz, az állami és önkormányzati reform 270 milliárdot meghaladó sebet kap a Széll Kálmán Tervtől.

Mindeközben a GDP két százalékánál nagyobb összegért veszünk részvényeket. Tőzsde, bankárkormány, spekluláció az emberek pénzéből... hol van ilyenkor egy Szijjártó Péter?

Sőt, kevesebb lesz a táppénz, csak 90 napig jár a munkanélküli segély, iskolákat és kórházakat zárnak be, sőt, rövidesen az önkormányzás is olyan módon alakulhat át, hogy a régi járásokra hajazó, központi irányítású hivatalok szívják el a helyiek által megválasztott testület és polgármester alatt működő hivatal jogait és feladatait.

Ezekhez képest aprópénz a félmilliárdból építendő kiskunsági békaátjárók költsége.

De vannak végre Mol-részvényeink...

Egy értelme esetleg mégis lehetne a nagy bevásárlásnak: osszák szét. Minden magyar polgárnak jutna egy ötvenezres pakett. Osszák szét, plebejusan, az embereknek, akár személyesen is.

Igen, ez is egy hülyeség lenne. Ahogy pont erre és pont hitelből ennyit elkölteni is az volt.

Az ugyanis nem igaz, hogy ez a vásárlás akár fikarcnyit is enyhítene Magyarország energiafüggőségén. Az sem igaz, hogy Magyarország ezzel valamiféle regionális tótumfaktum lesz energiaügyekben - ha érv volt a 10%-os limit az orosz fél ellen, érv lesz ellenünk is. A Mol szűk negyedét tulajdonolva egyébként sem azt a pozíciót foglaljuk el, mint Jockey a Ewing Oil. egyszemélyes vezetőjeként.

Hogy miféle borzalmas orosz beavatkozási veszélyt hárítottunk el ezzel, arra is válasz a 10%-os karantén - de az igazi kérdés az, hogy valóban olyan helyzetben volt-e az ország, hogy egy ilyen típusú befektetésre szánja az IMF-hitelt (melyet állítólag elköltött a Bajnai-kormány, de most mégis meglett). A "kipaterolt" IMF-nek ugyanis rövidesen fizetnünk kell - és kötve hisszük, hogy akárcsak a vásárlásra kiemelt 500 milliárdot hipp-hopp kipörgeti magából a Mol-negyedünk.

Főleg úgy, hogy a multinacionális nagyvállalkozó képében magyar állam gazdaságpolitikáját az a Matolcsy György intézi, akinek jövendölései valahol Aigner Szilárd és a Budapest tévé telefonos kártyajósai közötti arányban váltak be eddig. A nemzetközi piac ezzel a testcsellel megkapja még az ilyen ügyekben már bizonyított Szijjártó Államcsőd Pétert és Kósa Frankhitel Lajost is... egyre biztosabb, hogy a Mol olyan sikertörténet lesz Magyarország számára, mint mondjuk a szintúgy országbranddé és egyben gazdasági húzónévvé IKEA, Volvo vagy Grippen Svédországnak.

Bár, ugye, ezek magántulajdonban lévő cégek... az elmúlt 21 év magyar demokráciája pedig azt fényesen bizonyította, hogy a piaci kapitalistát játszó magyar állam a végén mindig csúfosan megbukott.

Most épp 500 milliárdnyi zsetonnal játszik.

Az oktatási államtitkár egy részletes sajtószemlét juttatott el a Fidesz etikai bizottságához, színes kiemelőfilccel megjelölve benne azokat a részeket, ahol Pokorni Zoltán őt megbántotta. De ráérünk, de ráérünk... de egyáltalán ki az a Hofmann Rózsa?

Kapcsolódó hivatkozások:

• A Fidesz etikai bizottsága el fog járni Pokorni ügyében
  

• Etikai vizsgálat helyett tisztázó beszélgetés lesz Hoffmann és Pokorni között
  

• Eljárást kezdeményezhet Hoffmann Pokorni ellen

A történetet rekonstruálva egy eszköztelen, ám annál dühösebb, két párttagkönyvvel ultizó politikus képe rajzolódik ki. Az egyre sikertelenebbnek tűnő, Orbán Viktor által is megszégyenített Hoffmann Rózsa úgy megsértődött Pokorni oktatáspolitikát érintő kritikáin, hogy előbb KDNP-s politikusként felkereste Lázár János fideszes frakcióvezetőt Pokorni megregulázása érdekében, de mivel itt nem járt sikerrel, immár Fidesz-tagként kezdeményezett etikai eljárást az oktatáspolitikus ellen.

Arról most ne is ejtsünk szót, hogy amikor ilyen kapkodás és fejetlenség van az oktatáspolitikában (Corvinus, hm? Iskolabezárások, tandíj vagy nem tandíj, egyházi nyomulás, hogy csak párat említsünk), akkor miként ér rá Hoffmann Rózsa Pokorni nyilvános szerepléseit dokumentálni és elemezni. Ennél sokkal fontosabb, hogy ki az a Hoffmann Rózsa egyáltalán?

Azt ugyanis még a legjobban értesült elemző se tippelte volna a kormányalakítás előtt fél évvel, hogy Hoffmann Rózsa lesz a magyar oktatáspolitika legfőbb döntéshozója (csúcsminiszteréről már szóltunk e helyt is - maradjunk annyiban, hogy Réthelyi Miklós esztétikai és ergonómiai funkciókon túl nem nagyon szokott terjeszkedni). Hoffmann úgy lett a legfontosabb ember diákok, szülők és pedagógusok számára, hogy az egyetlen (de, a jelek szerint döntő) tulajdonsága az volt, hogy Orbán Viktor épp őt választotta. Senki más, semmilyen közvetlen vagy közvetett legitimációt nem adott számára.

Hoffmann Rózsa 2010 előtt nem vett részt szakmai vitákban, nem hirdetett programot, nem konzultált a szakmával és az érintettekkel (oké, ezt most sem teszi), a Fidesz kulturális (!) tagozatát vezeti, mely pozíció körülbelül annyira releváns, mint Kontur Pál munkástagozata (vö: egykulcsos adó, szakszervezetek lebontása, szociális rendszer visszavágása). Kétségtelen azonban, hogy kényelmesebb egy pártbeli hátországgal nem rendelkező, csakis az őt "kitaláló" miniszterelnöktől függő alakot pozícióba ültetni (vö: Tarlós István), mint a szakmai tapasztalattal, önálló gondolatokkal és erős pártpozícióval bíró Pokornit.

Állítjuk mindezt úgy, hogy Pokorni Zoltán elképzeléseivel is komoly vitáink vannak. De Hoffmann Rózsa egyéves országlása valami egészen új minőséget hozott a politikába: a kudarcok sora egyfelől, a kisdiáktól végzős egyetemistáig egyaránt kiterjesztett, kollektív bűnösség másfelől. Hoffmann szerint a diákok lusták, nem dolgoznak eleget. Az államtitkár deklaráltan arra törekszik, hogy rosszabb legyen a gyerekeknek, rosszabbul érezzék magukat - ami a legbutább konzervatív gyógymód, a ma már csak nagyon tanyai környezetben használt "az a jó, ha fáj, attól gyógyul" módszere.

De ki adta mindehhez Hoffmannak a felhatalmazást? Látta őt bárki a kampányban, oktatáspolitikáról beszélve, akár csak egy kis részét kibontani a jelen igazságának? Megvitatta bárkivel a terveit (ha voltak ilyenek egyáltalán, mivel a jelenlegi ötletelés alapján azt is gondolhatnánk, hogy a direkt rosszindulatú változtatásokon kívül, a professzorok bosszúján kívül minden egyebet most talál ki).

Az pedig már egy konkrét bohóctréfa, amikor rálel "a másik" párttagkönyvére, és mivel saját (létezőnek éppen nem nevezhető) pártja nem tudja megvédeni, hát hirtelen fideszesként kéri Pokorni megbüntetését.

Érdekes próbája ez Orbán Viktor sajátságos pártszövetségének. Vajon egy nemrég még ismeretlen, láthatóan túl magas székbe ültetett KDNP-s politikus feljelentésére a Fidesz elítéli-e egyik alapítóját, volt elnökét, jelenlegi alelnökét, sikeres polgármesterét, személyes síkra terelve egy olyan szakmai vitát, ahol az egyik oldalon egy volt oktatási miniszter, a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezetének alapítója, az oktatáspolitikával bő két évtizede foglalkozó szakember áll - a másikon pedig egy olyan hölgy, aki a "Képes Biblia gyermekeknek" című könyvecskére akarja építeni a magyar oktatás jövőjét?

Érdekes meccs lesz. 

Az ATV reggeli műsorában Ceglédi Zoltán (Republikon) és Stumpf András (Heti Válasz) vitáztak a Hoffmann-Pokorni-konfliktus legújabb epizódjáról, a Fidesz-KDNP-csörtékről, valamint a Szociális kérdőívről és az azon elhelyezett vonalkódról.

A műsor felvétele az ATV honlapján tekinthető meg.