Amikor a kormánypárti képviselők a Jobbikkal összefogva leszavazzák saját frakcióvezetőjüket, mert ragaszkodnak az új alkotmányban a megyék vármegyékké történő átnevezéséhez, akkor jogosan merül fel a kérdés: milyen itt a "zöm", az "átlagos fideszes", ha neki még az Alkotmánybíróságot miskároló Lázár János is túl puha, nem elég "hazafias"?

Kapcsolódó hivatkozások:

• Összefogtak a vármegyékért a kormánypártiak a Jobbikkal

• Vármegye nem lesz, de a zászlószíneket elmagyarázzák az alaptörvényben

• Jövőre jönnek a vármegyék

A viszonylag hamar közröhejt és általános megütközést kiváltó eredeti javaslat, mely a megyékét vármegyékké nevezte volna át, hamar elbukni látszott. Az idétlen archaizálás, a rossz történelmi emlékek mellett a praktikum is ellene szólt: nem ez az az időszak, amikor arra van pénze a Magyar Köztársaságnak Magyarországnak, hogy új pecsétek, okmányok, táblák és okiratok tömkelegét gyártassa le azért, hogy mostantól a vármegyei rendőrségi szóvivő nyilatkozhasson a Kék fénynek, vagy a vármegye háromba jutást ünnepelje Bácsbokod. Hamar meg is született a módosító indítvány a két kormánypárti frakcióvezető, Lázár János és Harrach Péter aláírásával, mely az eredeti, "megye" megnevezést tartotta volna fent.

A keddi alkotmányügyi bizottsági ülésen az előterjesztők nevében beszélő fideszes képviselő, Gulyás Gergely támogatotta az indítványt, de a kormánypárti képviselők többsége és a Jobbik képviselői rövid vita után elvetették azt. Mivel a módosító javaslat a bizottság egyharmadának támogatását sem kapta meg, nem is fognak róla szavazni a parlament plenáris ülésén, azaz marad a benyújtott tervezetben szereplő vármegye kifejezés.

Foglaljuk össze: a "megye" mellett állt ki a fideszes frakcióvezető, a kereszténydemokrata frakcióvezető, valamint az alkotmányozás egyik legfontosabb fideszes arca, Gulyás Gergely is - a kormánypárti képviselők azonban mégis a Jobbikkal együtt "visszaszavazták" a vármegyét az alkotmányszövegbe.

És akkor itt érdemes egy pillanatra elgondolkodni. Mintha egy kis rést, szakadást találtunk volna a nagy narancsszín leplen, hogy mögé leshessünk, és megütközve konstatáljuk: hát akkor ezek tényleg ilyenek. Legfeljebb fönt, az éceszgéberek voltak azok, akik csak használták, de nem hitték ezt a Jobbikkal kokettáló politikai kurzust. A zöm, a fideszes középszer tényleg így működik, tényleg ez a többség. Nem taktikai okokból, hanem őszintén hiszik és vallják, hogy ez a hazafias, ez a nemzeti politika.

Nem az volt az egyedi eset, hogy Morvai Krisztina a Fidesz szónokából a Jobbik egyik legfontosabb arca, politikusa lett, hanem az, hogy nem követték tömegek Orbántól Vonához. Akkor tényleg az a helyzet, hogy ezekhez képest még Lázár János a mérsékelt politikus, ezekhez képest még Lázár a belátó politikus.

Félreértés ne essék, most nem Lázár Jánost dicsérjük. Inkább azon gondolkodunk, hogy vajon milyen hatalmas erőfeszítés lehet ezt a fideszes tábort egyetlen tömbként mozgatni (látjuk: egy pillanatra enyhül a pártvezetés szorítása, és máris elszaladnak - jobbra), és mi történhet akkor, ha a Fidesz immár tendenciává vált népszerűségvesztése folytatódik.

Az ugyanis nem kétséges, hogy a "vármegyés" fideszesek másodlagos pártpreferenciája ma a Jobbik. Azt pedig még megtippelni sem szeretnénk, mit jelentene, ha ezekkel az import politikusokkal hirtelen nagyságrendnyit hízna a szélsőjobboldal ma sem gyenge pártja... 

A központosítás és az egyre direktebb kormányzati, illetve pártpolitikai befolyás kiépítésének "rendszerszintű", legerősebb ellenfele a magyar önkormányzati rendszer lehet(ne). Az egy kerületben/településen élők érdekközössége még akkor is teret ad a józan, pártpolitikától független megfontolásoknak, ha a helyhatóságok jelentős részét ma fideszes politikus vezeti.

Kapcsolódó hivatkozások:

• Varga Mihály: az önkormányzatok miatt nem sikerült teljesíteni a hiánycélt

• Két kasztra szakad a politikai elit

• Maga ellen fordulna a Fidesz az önkormányzatokban

• A kormány alá kerülnek a jegyzők
  

A kormányváltás óta történt átalakítások és a ma megismerhető tervek alapján egyértelműen kijelenthető, hogy a Fidesz számára immár megszüntetendő korlát, gát az önkormányzás jelenlegi formája. Az oktatás és az egészségügy tervezett jövője a legjobb példa erre a törekvésre. Azzal, hogy az eddig önkormányzati fenntartású iskolák pedagógusait immár az állam fizetné és foglalkoztatná (elvonva természetesen a korábban ezt finanszírozó forrásokat is), hogy még egy-egy iskolaigazgató személyéről is Hoffmann Rózsa környezetében döntenének, lényegében a közösségtől elveszik a beleszólást az egyik legfontosabb kérdés, a gyerekeik oktatása kapcsán. Sőt, adott esetben magát az iskolát is - tucatszám kezdték meg az oktatási intézményeket átadni a "helyzetbe hozott" (az állami oktatást érő megszorításokkal szemben idén is egymilliárd forintnyi, oktatási célú kiegészítő támogatással jutalmazott) egyházaknak.

Ugyanez a helyzet az egészségügyi intézményekkel - Szócska Miklós országjárásából annyit mindenképpen megtudhattunk, hogy a leánykori nevén kórházbezárásnak nevezett folyamat fel fog pörögni, csak most integrációnak, funkcióváltásnak nevezzük. Ismét csak fontos hídfőállást veszít a helyi közösség, újabb kérdés, amit a feje fölött döntenek el, és kiszolgáltatottá teszi.

Az önkormányzat erejét és lehetőségeit lopja a sorra nyíló kormányablakok intézménye. Külön bejegyzést érdemelne annak felsorolása, hogy hányadik olyan területről van szó, ahol a tapasztalat és szakértelem helyét a politikai értelemben vett megbízhatóság veszi át. Nyilván a kormányablakok friss ügyintézői roppant hálásak a kormánynak új munkahelyükért - de például egy kétezer fős településen jó eséllyel egy ember ért a gyámügyekhez. Az, akit épp a kormányablak miatt kell kirúgni az önkormányzattól, ahol eddig dolgozott. Lépésről-lépésre kerülnek ki a direkt hatáskörök az önkormányzatoktól, illetve kerülnek direkt állami irányítás alá a ma még a helyi közösségnek felelős közigazgatási dolgozók.

Módszeresen folyik az önkormányzatok kiszárítása - fogyatkozó források mellett kellene ugyanazt a munkát elvégezni, ami már tavaly is nehezen sikerült. Egyre többen kerülnek bajba, és javarészt nem saját hibájukból, hanem épp e taktika eredményeképp. Ezt nehezítené tovább a szintén központosítani tervezett hitelfelvételi rendszer; mintha azt jobban tudná megítélni Varga Mihály, hogy mire vegyen fel hitelt egy tőle távoli, Csongrád megyei település!

És a terv sikeresnek tűnik. A kormány egyértelmű, súlyos hibáját jelző, ma beismert hiánytúllépés bűnbakjának is az önkormányzatokat tették meg, újabb érvként az önkormányzás jogának, mozgásterének korlátozása mellett. Hamis, de az utolsó részelemig szépen kidolgozott kép ez, ahol az egyik oldalon a józan, felelős, sikeres kormány áll, melynek kötelessége megfékezni, kiskorúsítani a másik oldalon álló önkormányzatokat, melyek nem alkalmasak arra, hogy maguk döntsenek az egészségük, gyerekeik oktatása vagy a közösség pénzügyei kérdésében. Szépen felépített terv ez, csak egy dolgot felejtenek el azok, akik ennek hitelt adnak.

Az önkormányzat mi vagyunk. Ezek a mi iskoláink, a mi kórházaink; a pénz pedig az általunk használt utakra, a mi utcánkat megvilágító lámpákra, a mi gyerekeink játszótereire kellene. Amíg mi döntünk róla, addig ezek is szempontok - ha a kormány, akkor sokkal inkább az adósságkezelés, a "nagy kalap". Nem ugyanez történt a nyugdíjpénzekkel is? Az önálló, saját célokat szolgáló, biztos nyugdíjat ígérő számlákat bevitték a közösbe, és onnantól már nem az egyes emberek jövője, hanem az aktuális, sokszor elmebeteg kiadások finanszírozása a fontos (például egy tömeges méretű okmány-, tábla-, bélyegző- és pénzcsere, mert valakinek az most a legfontosabb ügy, hogy ezeken ne a "Magyar Köztársaság", hanem "Magyarország" legyen kiírva).

Ez a háború itt és most zajlik, és az önkormányzatok sajnálatos módon vesztésre állnak, pozícióik napról-napra gyengülnek. Nincs sok idő a változtatásra: 2014-ben, a kétszáz fősre csökkentendő Parlamentben a Fidesz szándékai szerint már egyetlen polgármester sem fog ülni, végképp elvéve az önkormányzatok lehetőségét, hogy részt vegyenek a legmagasabb szintű döntéshozatalban.

Az ATV közéleti műsorának legutóbbi adásában Ceglédi Zoltán (Republikon Intézet), Krekó Péter (Political Capital) Kiszelly Zoltán (Gótikus Ház) és Magyar Kornélia (Magyar Progresszív Intézet) vitatták meg a hét témái közül az alábbiakat:

• Ellenzék nélkül is van alkotmányozás?
• Karaktergyilkosok csaptak le Lázár Jánosra?
• Megtanul-e helyesen írni Schmitt Pál?

A műsor felvétele megtekinthető az ATV honlapján:

Első rész

Második rész

Miközben Szili Katalin Szájer József hátoldalán kérdezi a népet a Fidesz-kormány megbízásából, hogy milyen alkotmányt akar a nép, maga már a válaszokat be sem várva saját alkotmány-koncepciót terjesztett az Országgyűlés elé. Itt valami már megint nagyon össze lett kutyulva.

Kapcsolódó hivatkozások:

• Bírálja az alkotmányozásból kimaradó ellenzéket Szájer és Szili
  
• Szili Katalin kétkamarás parlamentet javasol
  
• Szili Katalin független országgyűlési képviselő Parlamentnek benyújtott alkotmányjavaslata

Érti ezt valaki? Ez most melyik alkotmány? Mert, ugye, Szili Katalin most a második legfontosabb "arca" annak a testületnek, mely Szájer József vezetésével a népet interjúvolja arról, hogy milyen is legyen az új alaptörvény. 12 kérdés, gyermekek után járó szavazati jogról, tényleges életfogytiglani szabadságvesztésről meg a parlamenti bizottság elé rendelt, de ott mégsem megjelenők megbüntetéséről. Igazi vegyes csalamádé már ez is, de hol, hogyan, miként kapcsolódik ehhez a Szili-féle alaptörvény? Mi lesz utóbbi sorsa, ha visszajönnek a kérdőívek? Átírja, visszavonja, fenntartja? Hogyan szavaz majd a Fidesz Szili alkotmányáról, és miként voksol Szili a fideszes javaslatról?

Itt valami már megint nagyon össze lett kutyulva... de ez már inkább csak vicces, mint lényeges epizód Szili Katalin néhai politikusi karrierjében. Nincs már olyan közéleti szereplő, hogy Szili Katalin - addig volt, míg az az MSZP-n belül, annak infrastruktúráját, közjogilag releváns eléréseit használva tudott a "belső ellenzék" lenni.

Tesztkérdés: internetes segítség nélkül nevezzék meg Szili Katalin jelenlegi pártját!

(Igen, ő most egy párt elnöke. Nem tudták?)

Jól látni, hogy minél sikeresebb valaki adott párt belső szétverésében, minél hosszabb ideje szocializálódott az állandó "én ugyan itt ülök, ebből élek, de totál másképp gondolom"-mantra hajtogatására, annál szánalmasabb helyzetbe kerül, mikor kapun kívül kellene valamit felépítenie. Szili Katalin politikai pályafutásának vége van, és ezt ő is tudja - nem véletlen az, hogy az általa javasolt alkotmány egyik fordulata szerint a Parlamentet felváltó kétkamarás Nemzetgyűlés Felsőházába a kormány javaslatára a köztársasági elnök nevezhetne ki 18 főt, többek között "az Országgyűlés egykori elnökei" közül választva.

Töprengjünk el gyorsan, kire is gondolhatott itt Szili? Gál Zoltánra vagy Katona Bélára? Ezeket a szocialista politikusokat nyilván nem fogja az Orbán-kormány javasolni, Schmitt Pál pedig kinevezni. Vagy Áder Jánosra? Nem valószínű, hisz ő EP-képviselő. Schmitt Pálra, hisz Kövér László előtt pár pillanatig ő is házelnök volt? Kizárt, hiszen most ő a köztársasági elnök. Göncz Árpádra? Kizárt.

Akkor biztos a Szabad Györgyre, igen. Már csak ő maradt a listán a beterjesztő Szilin kívül, aki hopp, véletlenül szintén házelnök volt!

...és én.

Ha lenne bármi esély arra, hogy Szili Alkotmányából elfogadott alaptörvény lesz, talán részletesebben is elemeznénk a szöveget. Kitérhetnénk arra, hogy mennyire felháborítóan antidemokratikus az a javaslat, mely nem a nép által választott képviselőket ültetne be a Parlament 90 felsőházi helyére. Elemezhetnénk, hogy miként rombolja az önkormányzatiságot az a sunyi oldalvágás, hogy a javasolt szöveg szerint a köztársasági elnök a polgármesterek munkáltatója lenne - mondjuk holnaptól Schmitt Pál munkáltató rendkívüli felmondással elbocsátja állásából Botka László munkavállalót. Igen, a szegediek akaratából megválasztott polgármestert. Botka kolléga, maga hanyagul végzi a munkáját, nem tud elszámolni a gemkapcsokkal sem, itt a munkakönyve, kifelé adja le a parkolókártyáját!

Szóval lehetne fogást találni Szili alkotmányán, de igazából jobb, ha értékén kezeljük a dolgot: egy valószínűleg végleg zsákutcába fordult politikai karrier egyik utolsó, igen abszurd állomásaként.

Ha pedig mindezt végiggondoltuk, arra is hamar lesz válaszunk, hogy Gyurcsány Ferenc miért nem lépett már ki rég az MSZP-ből, és alakított új pártot.

Hát mert odakint hideg van.

...hanem annak szigorúan vett tartalma, miszerint a demokratikus választások eredményét, a népakaratot bármikor felülírhatja Járai Zsigmond és Schmitt Pál duója. A Költségvetési Tanács és a köztársasági elnök megfelelő (ámde, mint látni fogjuk, kellő "fantáziával" rugalmasan alakítható) feltételek teljesülése esetén együttes erővel bármilyen kormányt megválasztása után egy éven belül meg tudnak buktatni.

Kapcsolódó hivatkozások:

• Világnézetileg nem semleges az alkotmánytervezet

• Ledarálhatja a legfőbb bírót és az ombudsmanokat a Fidesz

• Az új Alkotmány tervezett szövege

Hosszan kitartó gumicsontként rágódhatnánk azon, hogy milyen stiláris, erőszakosan archaizáló, árvalányhajas felszíni változtatásokat tételez az új Alkotmány tervezett szövege és a kapcsolódó magyarázatok, ispántól vármegyéig, Kúriától vérzivatarig. Helyesebb talán azonban a lényegi, tartalmi kérdésekkel foglalkozni, az old school csomagolás alatt végre rálelni az egyáltalán nem kellemes meglepetésre.

Amilyen nagy vita övezte annak idején azt az épp emiatt már elvetett, korábbi ötletet, mely azt célozta, hogy Schmitt Pál feloszlathassa a mindenkori Parlamentet, ha megítélése szerint (az alaptörvényben nem is definiált fogalomként) "alkotmányos válsághelyzet" áll be, annyira nagy a hallgatás ennek visszacsempészett, új verziója körül. Pedig alig egy-két csavarral több csak a mostani modell, mint az előző, primitív javaslat.

Mit mond az új tervezet?

• A központi költségvetés elfogadásához a Költségvetési Tanács előzetes hozzájárulása szükséges.
  

• Az Országgyűlés csak olyan központi költségvetésről szóló törvényt fogadhat el, amely nem eredményezi az államadósság mértékének növekedését - ettől csak különleges jogrend idején, az azt kiváltó körülmények okozta következmények enyhítéséhez szükséges mértékben, valamint a nemzetgazdaság tartós és jelentős visszaesése esetén, a nemzetgazdasági egyensúly helyreállításához szükséges mértékben lehet eltérni.
  

• A köztársasági elnök a választások egyidejű kitűzésével feloszlathatja az Országgyűlést, ha az Országgyűlés a központi költségvetést március 31-ig nem fogadja el.

Tegyük fel, hogy valami fatális véletlen folytán a 2014-es választást nem a Fidesz nyeri. Tegyük fel, hogy alakul valami működőképesnek tűnő kormány. Mi történik ekkor?

A 2015-ös költségvetést előzetesen áttekinti a Költségvetési Tanács. Az a testület, mely három főből áll: a Schmitt Pál által kinevezendő elnökből,  a Schmitt Pál által kinevezendő jegybankelnökből, és a fideszes képviselőből számvevőszéki elnökké lett Domokos Lászlóból. A ma még a tanácsot elnöklő Járai Zsigmond a hírek szerint az MNB élére kerülhet (ergo marad a tanács tagja), az e téren eddig sem szégyenlős fideszesek pedig Schmitt Pál által egy újabb, nyilván a fentiekhez hasonlóan "független" tagot delegálnak.

Röviden: a 2015-ös költségvetésről egy full fideszes triónak kell döntenie, azzal az opcióval, hogy ha úgy ítélik meg, hogy az növeli az államadósságot, akkor hipp-hopp már meg is kérhetik Schmitt Pált, hogy írjon ki új választásokat. Ne tévedjünk: nincs olyan normatív, leíró adat, amit kis kreativitással ne lehetne másképp értelmezni az államadósság kapcsán. Sőt, csak annyit kell tennie a tanácsnak, hogy közli: ők bizony másképp számoltak, mint a kormány, nekik több jött ki. Láttunk már ilyet: a csontvázbizottság vonatkozó hazudozása végül csak az angolra fordított Széll Kálmán tervben lepleződött le.

Ezen a kis csavaron, ezen a 3+1 emberen, a tanácson és Schmitt Pálon fordulhat meg minden. Ha valamit, akkor EZT érdemes az új Alkotmány tervezete kapcsán kiemelni, támadni, megemlíteni. Pont arra való az ispánozás és vármegyézés, hogy ezt elfedjék.

A forma vizsgálata ugyanis legfeljebb annyiban lehet fontos, amennyiben annak valódi, mögöttes tartalmat tudunk adni. Az ispán és vármegye-mánia mögött nyilván a magyar történelem teljes félreértelmezése lapul, tudatlanság és ócska közjogi pózok - ilyenkor üt vissza az alapvető műveltség hiánya, amikor a "régi, szép időkről" álmodozó politikusok még az Édes Annát se olvasták végig, nem ismerik Sztójay Döme nevét, és egyáltalán, egy rossz és igazságtalan világ kellékeit veszik elő újra a sifonérból.

De ez csak púder, nyilván így vélik lassítani az aktivizálódó Jobbikot, egyúttal kikacsintva Toroczkai betyárjaira: lám, mi is vármegyézünk!

E tekintetben inkább van jelentősége annak a ténynek, hogy a Magyar Köztársaság nevéből eltűnik az államforma megjelölése. Mi a Republikonban deklaráltan a köztársaság hívei vagyunk, elveink, közjogi "ízlésünk" e berendezkedést preferálják, tartják optimálisnak. Elfogadhatatlannak tartjuk ezért a szöveg azon fordulatát is, mely szerint "Hazánk 1944. március tizenkilencedikén elveszített állami önrendelkezésének visszaálltát 1990. május másodikától, az első szabadon választott népképviselet megalakulásától számítjuk.". Miféle demokrácia az, mely a Szálasihoz vezető utat, egy egyértelmű szándékok által vezérelt, a szélsőjobboldal mocsarába öles léptekkel gyalogoló politikát tart példaképének - de egyetlen tollvonással a kommunista diktatúrához sorolja az 1945-48 közötti Magyarországot, így a baloldali diktatúra előtti utolsó köztársasági kísérletet is?

A legnevetségesebb póz azonban kétségkívül az Alkotmány legvége, ahová percemberek, fideszes parlamenti képviselők kéredzkednek, az általuk összerondítandó alaptörvény végére még oda is pingálják a saját, érdektelen nevüket, a Parlamentben igennel szavazük névsorát. Vajon a tilosban cigiző Kerényi János itt már az igazi nevét fogja használni, vagy marad a jól bejáratott álnevénél?

Lehet köpködni, de ez egy igazi lakmusz - az volt 2006-ban is, és működik most is. A hangzatos ideológiák mögött szándék, politikai maszlaggal leöntött bénázások és szemétségek egy pillanat alatt lepleződnek le, ha "lefordítjuk őket Pistire", akinek 15 évesen a "kétkezi munkát" ajánlja a kormány.

Kapcsolódó hivatkozások:

• Pokorni kilencosztályos általános iskoláról beszél

• Vekerdy Tamás gyermekpszichológus: ez nemzeti katasztrófa

A kormány legújabb tervei szerint Kovács Pistivel csak 15 éves koráig foglalkozik a közoktatás - és ezt az időt kizárólag az általános iskolában tölti. Ott, ahol Hoffmann Rózsa áldásos tevékenységének köszönhetően kevéssé az életre, kevéssé a szükséges készségek elsajátítására oktatják, ellenben lesz csend, rend, fegyelem, és hosszú memoriterek.

Ott kell egy évvel többet elidőznie, ami ma a közoktatás legócskább eleme: az általános iskola felső tagozatában. Kimutatható, hogy a hátrányok jó részét itt szedik össze, itt a legesetlegesebb az oktatás, az átadott tudás, itt nőnek igazán nagyra a különbségek. Menekülni, kiemelkedni se nagyon tud: a hat- és nyolcosztályos középiskoláknak is hadat üzent az államtitkárság. Vége azoknak az időknek, amikor a tehetséges vidéki gyereket idejekorán átemelték a képességeit jobban hasznosító kisgimnáziumba a jóval alacsonyabb színvonalú képzést nyújtó általános iskolájából.

Ha Pistinek pechje van, akkor egy alacsony presztízsű család sokadik gyereke, ahol a bevétel kevés, az esetleg érvényesíthető adókedvezmény az alacsony fizetés miatt értelmezhetetlen, a családi háttér esetleg nem is a továbbtanulásra ösztönöz.

Eddig azonban ezeket a gyerekeket iskolában tartottuk, tanulniuk kellett, összejöhetett egy szakmunkás bizonyítvány, valami kenyérkereset, alap arra, hogy akár többre is vállalkozzon. Most viszont csak pont a kilenc évre tervezett általános iskola végéig fogjuk a kezét,. aztán kilökjük az életbe.

De mi lesz a 15 éves Kovács Pistivel eztán?

Nyolc (kilenc) általánossal kellene megtalálni a boldogulását. Válaszolt már bárki arra kérdésre, hogy mit kezdünk ezekkel a gyerekekkel, akiket (a szintén szigorodó büntetőjogtól eltekintve) semmilyen módon nem definiálhatunk felnőttként? 15 éves kiskamasz, akivel már "végzett" az állam. Pisti után nem jár családi pótlék. Pisti be lesz zárva a faluba, mert már diákigazolványa sincs, amivel kedvezményesen utazhat. Pistinek már az iskolai étkeztetés se jár, holott családok tízezrei számára Magyarországon egyedül ez biztosítja, hogy legalább a hétköznapokon napi háromszori étkezéshez jusson a gyerek.

És tényleg: hol és mit fog a 15 éves Kovács Pisti dolgozni? Úgy, hogy tőlünk nyugatabbra is általában minimum 16 év a munkavállalás korhatára. Mire alkalmazzák, milyen munkakörbe veszik fel ezt a srácot? Majd a magyar mezőgazdaság szívja fel ezeket a gyerekeket idénymunkásként, 15 éves srácok kapával hajladozó arcvonala áll sorfalat a Széll Kálmán útját járó (dehogy azt) kormánynak? Vagy megy a gyárba, a szalag mellé?

Nem vicc. Nagy Anna kormányszóvivő szerint "a változtatás célja, hogy visszaállítsák a kétkezi munka becsületét". 15 éves kétkezi munkások, bravó.

Lehet vitatkozni, lehet elméleteket ütköztetni, ideológiákat érvként előhúzni, de a végén ilyen egyszerű kérdések maradnak: ki törődik Kovács Pistivel?

Az ATV reggeli műsorában Tóth Csaba, a Republikon stratégiai igazgatója ismertette az Intézet legújabb elemzését, mely azt vizsgálja, hogy hogyan buknak meg az erős pártok.

A választásokon kiugróan nagy többséget szerző pártok általában nem tudják megtartani hatalmukat és a következő választás során ellenzékbe kényszerülnek – ez derül ki a Republikon Intézet 24 ország 37 kimagaslóan erős kormányát vizsgáló elemzéséből. Az erős, komoly beágyazottsággal rendelkező kormányokat általában – az esetek négyötödében – többpárti koalíciók váltják le; egyetlen párt szinte soha nem képes egy erős kormányt önállóan leváltani.

• A beszélgetés felvétele ide kattintva tekinthető meg
• A Republikon elemezése itt olvasható

A köztársasági elnök azt szeretné, ha az új alkotmány "magyar nyelven szólna", így a preambulum szó helyett az előszó megfogalmazás szerepelhetne benne - közölte Schmitt Pál a Pannon Egyetemen tett látogatása során.

Kapcsolódó hivatkozások:

• Közösségi elvárás, hogy új alkotmánya legyen az országnak

• Schmitt Pál nem kertel - Súlyos kérdések

• A Magyar Köztársaság Alkotmánya

Ilyenkor az ember csak tényleg eltakarni tudja a fejét, szomorúan, lemondóan, beletörődve. Mert itt már tényleg mindegy. Itt van ez a fess nagypapa, akiből köztársasági elnököt csinált a kétharmados többség, és volt sportemberhez méltatlan módon, ahány akadálynak fut neki, annyit bólint le a homlokával.

Most sincs benne, drága elnök úr.

Se a "preambulum", se az "előszó" kifejezés.

Tényleg.

Ha egyszer, csak egyetlenegyszer elolvasta volna, akkor tudná. Ez nem egy edzésterv, hanem a jogforrási hierarchia csúcsa, egy jogi norma. Nem szégyen, hogy nem találkozott még ilyesmivel, de akkor vagy nem kell köztársasági elnöknek menni, vagy, ha már ráesett ez a nagy stallum, legalább kérdezzen meg valakit (ne a félanalfabéta beszédíróját), aki már olvasta az Alkotmányt.

Végtelenül szomorú azt látni, hogy hogy a jelek szerint egy olyan embernek kéne az általa sosem olvasott Alkotmány 29. § (1) szerint  kifejezni a nemzet egységét, és őrködni az államszervezet demokratikus működése felett, aki kvalitásai és reakciói alapján bármikor behelyettesíthető egy vidéki, nyugdíjas tornatanárral.

Hab a tortán, hogy az államfővé választása óta csak helyesírási hibákkal dúsan felcsapott szövegeket és brutális tárgyi tévedéseket produkáló Schmitt Pál "a szép magyar beszédre, a magyar helyesírás ismeretének fontosságára, a választékos beszédmódra irányította a hallgatók figyelmét". Továbbá zsebkendőbe köhögj, tüsszents, és egyéb illemszabályok, nem?

Fogalma sincs a Magyar Köztársaság Alkotmányáról - ami már csak azért is probléma, mert például alig egy hónapja azzal indokolta a médiatörvény aláírását, hogy meggyőződött arról, hogy "a törvény egyetlen része sem ellenkezik a hatályos alkotmánnyal". Honnan tudja?

Egy biztos: a Heti Válasz rossz vátesznek bizonyult a köztársasági elnököt illetően. Schmitt Pált ugyanis tavaly nyáron ekképp üdvözölték pozíciójában:

Ellensúly vagy egyensúly, ez itt a kérdés. Az új köztársasági elnök nem kertel, egyenesen beszél, és az utóbbi megtestesítőjének mondja magát. Hitelesen. (...) Maradjunk hát veszteg, bármit mondanak az ellensúlyra mindent feltevők! Várjuk meg, hogy a szavak mit is jelentenek a valóságban. Hogyan is néz ki az emberek egyensúlyozó elnöke? Schmitt Pál kétszeres olimpiai bajnoki címe, vagy a Nemzetközi Olimpiai Bizottságban és az Európai Parlamentben betöltött szerepe alapján senki sem gondolhatja komolyan, hogy majd szégyenkeznie kell miatta.

De. A Magyar Köztársaság elnöke végtelenül kínos, és csak szégyenkezni lehet miatta. Tájékozatlan, műveletlen, jelenlegi posztjára teljesen alkalmatlan. Ez pedig nem csak ízlésbeli probléma: az államszervezet demokratikus működése felett most kellene a legaktívabban "őrködni" az államfőnek. Ehelyett mi van? Lózungok a választékos beszédről, pont Schmitt Pál által soha el nem érhető színvonalú helyesírásról, és ordas nagy blöffök a köztársasági elnök által ki sem nyitott alaptörvény "megsaccolt" tartalmáról.

Nagyon messze van még 2015. 

Utoljára talán Pepó Pálnál volt az ember ilyen tanácstalan: hát ez meg minek van?

A második Orbán-kormány megalakulásakor fontos és sokat hangoztatott szempont volt a kisebb állam, takarékosabb kormányzat, kevesebb számú csúcstárca. A vállalás dupla kudarccal zárult: a szikárnak ígért kormány egyre csak hízik, a csúcsminisztériumi struktúra pedig díszminiszterek és kvázi-miniszteri funkciót ellátó államtitkárok zavaros rendszerévé vált.

Mert mit is csinált az elmúlt hónapokban Réthelyi Miklós, aki elméletileg, deklarált funkciója szerint az egészségügy, az oktatás, a munkaügy, a szociális ügyek és a kultúrpolitika irányításáért felelős, legmagasabb kormányzati pozíció birtokosa?

Megnéztük:

Ünnepélyes keretek között megerősítette pozíciójában az Iparművészeti Múzeum főigazgatóját, felszólalt az ENSZ ülésén, kijelentve, hogy "a gyengébb nem képviselőit is határozottan be kell vonni a természettudományos képzésbe", beszédet mondott a pécsi Kodály Központot avatásán, megnyitotta a Magyar Nemzeti Múzeum és a Szlovák Nemzeti Múzeum "A kassai aranykincs" című közös kiállítását, elfogadta Kelemen Hunor román kulturális miniszter meghívását a kolozsvári Mátyás-szoborcsoport újraavatására, átadta a Népművészet Mestere díjakat, tisztelgő látogatást tett a Magyar Ökumenikus Segélyszervezetnél, ünnepélyes keretek között köszöntötte az I. Ifjúsági Olimpián érmes helyezést elért sportolókat és edzőiket, valamint felavatta a Mátyás Király Történelmi Játszóparkot.

 csúcsminiszteri feladatok

Közoktatási reform, felsőoktatási reform, egészségügyi reform? Bármi olyan fajsúlyos ügy, ami ma a hozzá tartozó területeket érinti? A csúcsminiszter ezekben a kérdésekben a jelek szerint egyáltalán nincs jelen. A pedagógusok, a diákok és a szülők, az oktatáspolitikai szakértők nem őt keresik, sőt a Mandiner kiváló szerzője által "leliberálisozott" Pokorni sem vele vív, hanem a valódi döntéseket hozó Hoffmann Rózsa államtitkárral. A csúcsminiszter legfeljebb olyan közlésekre vállalkozik, hogy "Vannak kérdések az oktatás és az egészségügy területén, amelyekben Orbán Viktor dönt", illetve borong, hogy "a gond a felsőoktatással az, hogy az alapképzésből nem azok a kulturált és tanult fiatalok kerülnek tovább, akikre az egyetemi oktatók - a korábbi évekből - emlékeznek".

Ugyanez a helyzet az egészségügyben is: Szócska Miklós a végső állomás, az államtitkár döntései és megállapodásai alakítják a kórházbezárások- és/vagy összevonások ügyét. A miniszter hallgat, láthatóan csak egy csúcsdísz a mamuttárca tetején, nem valódi döntéshozó.

Ha pedig ez a helyzet, akkor érdemesebb lenne őszintének lenni. Ma Hoffmann Rózsa de facto az oktatási miniszter, Szócska Miklós pedig az egészségügyi tárcavezető. A csúcsminisztériumi koncepció megbukott, Réthelyi Miklós pedig néhány szalagátvágáson kívül semmivel nem járult hozzá a kormány munkájához.

Ideje váltani.

Az ATV reggeli műsorában, a Jamben beszélgetett Szomszéd Orsolya (Nézőpont Intézet) és Ceglédi Zoltán (Republikon Intézet) Orbán Viktor évértékelő és "programadó" parlamenti beszédéről.

- Hallottunk-e konkrétumokat a miniszterelnöktől?

- Mit jelent a meghosszabbított, március 15-i határidő Matolcsy György számára?

- Van-e érdemi vita a kormánypárt frakciójában, és van-e egyáltalán programja a kormánynak?

A beszélgetés felvétele ide kattintva tekinthető meg.