A tavalyi önkormányzati választás során a Fidesz besöpörte a húsz éve vágyott koronaékszert: Tarlós István személyében fideszes vezetője lett a fővárosnak. Budapest meghódítása második nekifutásra, a főellenfél Demszky visszavonulásával és a Gyurcsány-kormányok mélyrepülése okozta budapesti átrendeződéssel sikerülhetett. A nagy hatalomátvétel után azonban mintha megdőlni látszanának két évtizedes, axiómának hitt közkeletű állítások...

Kapcsolódó hivatkozások:

• Tarlóst nem győzték meg a Zöld Pardon bezárásáról
  

• Pálinkás kérte a Roosevelt tér átnevezését
  

• Módosítva fonódhatnak a budai villamosok

Húsz év mantrái kezdenek falssá válni. Lehet, hogy mégsem Demszky tehetett mindenről, jegyezzük meg halkan. Lehet, hogy a kormánnyal ellenkező főpolgármester nagyon-nagyon ellenszenvesnek beállított figurája mégis valamiféle fővárosi érdekvédelemről, sőt, ezt már csak apró betűvel írjuk le, önkormányzásról szól igazából?

Mert, ugye, most a Nemzeti Ügyek Kormánya önkebeléből rakott vezetőt Budapest élére - a demokratikus Magyarország történelmében még sose volt olyan, hogy a főpolgármester egy homogén kétharmados pártszövetség (itt most nagyvonalúan pártként értelmeztük a Fidesz mellett a KDNP-t is) színeiben igazgatta volna a fővárost. Hatalmas lehetőség jelent, mikor összeér, unisonoban nyomja a kormányzati hatalom, kétharmadnyi Parlament, főpolgármester és közgyűlési többség. Elméletileg senki és semmi nem állna Tarlós István útjában, hogy csodát tegyen, hogy meghaladja a gyűlölt és borzalmas Demszky Gábor örökségét.

Ehhez képest bántóan impotens történet az átnevezések ügye. A Jobbik kampányígéretét megvalósítva átnevezték a Moszkva teret, és immár Széchenyinek kell hívni a Roosevelt teret. A volt amerikai elnök nevét 65 évig viselő tér átnevezése miatt Roosevelt unokája neheztelő levelet írt Tarlósnak, aki közölte: az átnevezést  Pálinkás József, az MTA elnöke kérte. Tehát a főpolgármester előbb egy szélsőjobboldali párt fővárosi frakciójának javaslatát hajtotta végre, majd egy másik döntés kapcsán az MTA elnökére delegálta a felelősséget.

Szinte mellékes körülmény, ugye, hogy ugyanakkor Budapest főpolgármesterét nem Staudt Gábornak, és nem is Pálinkás Józsefnek hívják. Mégis, a fővárosi közterületek elnevezése kapcsán a jelek szerint e két embernek van döntő szava,.

De akkor Tarlós István minek van?

De a korábban sokat bírált közlekedés-fejlesztés kapcsán is egy olyan forgatókönyv látszik kibontakozni, ahol a II. kerület polgármestere, az önkormányzati bizottság elnöki posztjával "kifizetni" tervezett, majd kisajátítással is fenyegetett Láng Zsolt mégis egymaga képes megakadályozni a fonódó villamos tervét. Miközben minden érintett kerület, minden döntéshozói fórum a Fidesz kezében van, és még pénz is lenne a megvalósításra, a fideszes főpolgármester mégis csúfos meghátrálásra kényszerült. A most elfogadott koncepció ugyanis arról szól, hogy 2012-ben elindulhat a kerület érdekét szolgáló, Láng által sem vitatott beruházás, és aztán majd meglátjuk. A másik, fővárosi léptékben fontos elem, a tulajdonképpeni "fonódás" épp most megy a levesbe.

De akkor Tarlós István minek van?

Sőt, minek van akkor, ha csak véleménye lehet a Zöld Pardon bezárásáról? A fideszes kultúrharc legbüntetőbb öntökönszúrása kapcsán a főváros első embere annyit tud mondani, hogy neki ez nem tetszik. Miközben húsz évig evidens volt az, hogy Demszky tehet minden egyes kátyúról, "hozzá tartozik" a Sziget Fesztivál hangereje (a truccoló kerületi polgármester szerepében az akkor még óbudai Tarlós), és egyáltalán, minden ügyben ő mondja ki a végső szót, most egy új profilt szokunk. Azt a főpolgármestert, aki külső szemlélő csupán, ablakon bekukkantó járókelő, aki "fenntartja", hogy nem ért egyet a XI. kerületi képviselők döntésével, amely a népszerű szórakozóhely felszántott és sóval bevetett, hűlt helyére országzászlót és alkotmánysimogatót tervez.

Nem tetszik neki, értjük, de mit tesz ellene? Tesz valamit egyáltalán? Vagy ha nem, akkor minek van?

Ebben a relációban kényelmes bónuszpálya volt a tizenhat évig tartó kerületi polgármesterség, és az akkori Tarlós még hitte és vallotta, hogy mindenről a főpolgármester tehet, mindenért ő a felelős. Most meg itt áll Tarlós élete lehetősége előtt, és összecsapnak a feje fölött a hullámok. Térátnevezések helyette-fölötte (oké, lehet, hogy Elvis Presley kitáblázása saját ötlet volt), sosem látott metrókáosz régi és új kocsikkal, Vidámpark helyett vándorvurstli... mindezt úgy, hogy sosem látott módon szaporodnak Tarlós helyettesei, most épp az ötödiket választották meg Hutiray Gyula személyében. 

Lehet, hogy az a gonosz, alkalmatlan Demszky mindenféle elfogadhatatlan várospolitikai érdekre hivatkozva kiállna a Corvinus egyetem megmaradása mellett? Lehet, hogy ő nem csak a fejét ingatná a Zöld Pardon bezárása miatt - ahogy annak idején a Szigetet is megvédte Tarlóstól? Lehet, hogy ez a folyton-folyvást hepciáskodó Demszky szembeszállna a fővárosi iskolákat bezáró fideszes képviselőkkel? Lehet, hogy az előző főpolgármester nem nézte volna kukán, hogy megszűnik a Tűzraktér?

Magyarország gazdag és erős, a tízmillió olajvállalkozó országa. Legyőztük Moszkvát, biztosítottuk a magyar energia-ellátást, méghozzá a buta, kipaterolt IMF pénzéből, ami egyébként is csak hitel. Hurrá!

Kapcsolódó hivatkozások:

• Zseniális húzás IMF-pénzből Molt venni
  

• 80 milliárdba került Orbán aláírása
  

• Szégyenpadon marad Magyarország az OECD szerint
  

Bő 500 milliárd forintot ez lazán megér. Igaz, a gyógyszerkasszát (a támogatott készítményekre fordított összeget) jövőre 83, 2013-ban pedig 120 milliárd forinttal faragják le. Igaz, a Belügyminisztérium zárolt 35 milliárdot, ebből mintegy 25 milliárdos elvonás kifejezetten a rendőrséget érinti. Igaz, az úgynevezett "nyugdíjreform" (tovább erősítve a reform=megszorítás értelmezést) évente átlagosan 116 milliárdos elvonással számol. Igaz, a közösségi közlekedéstől jövőre 45 milliárdot, az azt követő években pedig 60-60 milliárdot vesznek el. Igaz, a felsőoktatás 2012-ben 12 milliárddal, majd 38-38 milliárddal kap kevesebb pénzt. Igaz, az állami és önkormányzati reform 270 milliárdot meghaladó sebet kap a Széll Kálmán Tervtől.

Mindeközben a GDP két százalékánál nagyobb összegért veszünk részvényeket. Tőzsde, bankárkormány, spekluláció az emberek pénzéből... hol van ilyenkor egy Szijjártó Péter?

Sőt, kevesebb lesz a táppénz, csak 90 napig jár a munkanélküli segély, iskolákat és kórházakat zárnak be, sőt, rövidesen az önkormányzás is olyan módon alakulhat át, hogy a régi járásokra hajazó, központi irányítású hivatalok szívják el a helyiek által megválasztott testület és polgármester alatt működő hivatal jogait és feladatait.

Ezekhez képest aprópénz a félmilliárdból építendő kiskunsági békaátjárók költsége.

De vannak végre Mol-részvényeink...

Egy értelme esetleg mégis lehetne a nagy bevásárlásnak: osszák szét. Minden magyar polgárnak jutna egy ötvenezres pakett. Osszák szét, plebejusan, az embereknek, akár személyesen is.

Igen, ez is egy hülyeség lenne. Ahogy pont erre és pont hitelből ennyit elkölteni is az volt.

Az ugyanis nem igaz, hogy ez a vásárlás akár fikarcnyit is enyhítene Magyarország energiafüggőségén. Az sem igaz, hogy Magyarország ezzel valamiféle regionális tótumfaktum lesz energiaügyekben - ha érv volt a 10%-os limit az orosz fél ellen, érv lesz ellenünk is. A Mol szűk negyedét tulajdonolva egyébként sem azt a pozíciót foglaljuk el, mint Jockey a Ewing Oil. egyszemélyes vezetőjeként.

Hogy miféle borzalmas orosz beavatkozási veszélyt hárítottunk el ezzel, arra is válasz a 10%-os karantén - de az igazi kérdés az, hogy valóban olyan helyzetben volt-e az ország, hogy egy ilyen típusú befektetésre szánja az IMF-hitelt (melyet állítólag elköltött a Bajnai-kormány, de most mégis meglett). A "kipaterolt" IMF-nek ugyanis rövidesen fizetnünk kell - és kötve hisszük, hogy akárcsak a vásárlásra kiemelt 500 milliárdot hipp-hopp kipörgeti magából a Mol-negyedünk.

Főleg úgy, hogy a multinacionális nagyvállalkozó képében magyar állam gazdaságpolitikáját az a Matolcsy György intézi, akinek jövendölései valahol Aigner Szilárd és a Budapest tévé telefonos kártyajósai közötti arányban váltak be eddig. A nemzetközi piac ezzel a testcsellel megkapja még az ilyen ügyekben már bizonyított Szijjártó Államcsőd Pétert és Kósa Frankhitel Lajost is... egyre biztosabb, hogy a Mol olyan sikertörténet lesz Magyarország számára, mint mondjuk a szintúgy országbranddé és egyben gazdasági húzónévvé IKEA, Volvo vagy Grippen Svédországnak.

Bár, ugye, ezek magántulajdonban lévő cégek... az elmúlt 21 év magyar demokráciája pedig azt fényesen bizonyította, hogy a piaci kapitalistát játszó magyar állam a végén mindig csúfosan megbukott.

Most épp 500 milliárdnyi zsetonnal játszik.

Az oktatási államtitkár egy részletes sajtószemlét juttatott el a Fidesz etikai bizottságához, színes kiemelőfilccel megjelölve benne azokat a részeket, ahol Pokorni Zoltán őt megbántotta. De ráérünk, de ráérünk... de egyáltalán ki az a Hofmann Rózsa?

Kapcsolódó hivatkozások:

• A Fidesz etikai bizottsága el fog járni Pokorni ügyében
  

• Etikai vizsgálat helyett tisztázó beszélgetés lesz Hoffmann és Pokorni között
  

• Eljárást kezdeményezhet Hoffmann Pokorni ellen

A történetet rekonstruálva egy eszköztelen, ám annál dühösebb, két párttagkönyvvel ultizó politikus képe rajzolódik ki. Az egyre sikertelenebbnek tűnő, Orbán Viktor által is megszégyenített Hoffmann Rózsa úgy megsértődött Pokorni oktatáspolitikát érintő kritikáin, hogy előbb KDNP-s politikusként felkereste Lázár János fideszes frakcióvezetőt Pokorni megregulázása érdekében, de mivel itt nem járt sikerrel, immár Fidesz-tagként kezdeményezett etikai eljárást az oktatáspolitikus ellen.

Arról most ne is ejtsünk szót, hogy amikor ilyen kapkodás és fejetlenség van az oktatáspolitikában (Corvinus, hm? Iskolabezárások, tandíj vagy nem tandíj, egyházi nyomulás, hogy csak párat említsünk), akkor miként ér rá Hoffmann Rózsa Pokorni nyilvános szerepléseit dokumentálni és elemezni. Ennél sokkal fontosabb, hogy ki az a Hoffmann Rózsa egyáltalán?

Azt ugyanis még a legjobban értesült elemző se tippelte volna a kormányalakítás előtt fél évvel, hogy Hoffmann Rózsa lesz a magyar oktatáspolitika legfőbb döntéshozója (csúcsminiszteréről már szóltunk e helyt is - maradjunk annyiban, hogy Réthelyi Miklós esztétikai és ergonómiai funkciókon túl nem nagyon szokott terjeszkedni). Hoffmann úgy lett a legfontosabb ember diákok, szülők és pedagógusok számára, hogy az egyetlen (de, a jelek szerint döntő) tulajdonsága az volt, hogy Orbán Viktor épp őt választotta. Senki más, semmilyen közvetlen vagy közvetett legitimációt nem adott számára.

Hoffmann Rózsa 2010 előtt nem vett részt szakmai vitákban, nem hirdetett programot, nem konzultált a szakmával és az érintettekkel (oké, ezt most sem teszi), a Fidesz kulturális (!) tagozatát vezeti, mely pozíció körülbelül annyira releváns, mint Kontur Pál munkástagozata (vö: egykulcsos adó, szakszervezetek lebontása, szociális rendszer visszavágása). Kétségtelen azonban, hogy kényelmesebb egy pártbeli hátországgal nem rendelkező, csakis az őt "kitaláló" miniszterelnöktől függő alakot pozícióba ültetni (vö: Tarlós István), mint a szakmai tapasztalattal, önálló gondolatokkal és erős pártpozícióval bíró Pokornit.

Állítjuk mindezt úgy, hogy Pokorni Zoltán elképzeléseivel is komoly vitáink vannak. De Hoffmann Rózsa egyéves országlása valami egészen új minőséget hozott a politikába: a kudarcok sora egyfelől, a kisdiáktól végzős egyetemistáig egyaránt kiterjesztett, kollektív bűnösség másfelől. Hoffmann szerint a diákok lusták, nem dolgoznak eleget. Az államtitkár deklaráltan arra törekszik, hogy rosszabb legyen a gyerekeknek, rosszabbul érezzék magukat - ami a legbutább konzervatív gyógymód, a ma már csak nagyon tanyai környezetben használt "az a jó, ha fáj, attól gyógyul" módszere.

De ki adta mindehhez Hoffmannak a felhatalmazást? Látta őt bárki a kampányban, oktatáspolitikáról beszélve, akár csak egy kis részét kibontani a jelen igazságának? Megvitatta bárkivel a terveit (ha voltak ilyenek egyáltalán, mivel a jelenlegi ötletelés alapján azt is gondolhatnánk, hogy a direkt rosszindulatú változtatásokon kívül, a professzorok bosszúján kívül minden egyebet most talál ki).

Az pedig már egy konkrét bohóctréfa, amikor rálel "a másik" párttagkönyvére, és mivel saját (létezőnek éppen nem nevezhető) pártja nem tudja megvédeni, hát hirtelen fideszesként kéri Pokorni megbüntetését.

Érdekes próbája ez Orbán Viktor sajátságos pártszövetségének. Vajon egy nemrég még ismeretlen, láthatóan túl magas székbe ültetett KDNP-s politikus feljelentésére a Fidesz elítéli-e egyik alapítóját, volt elnökét, jelenlegi alelnökét, sikeres polgármesterét, személyes síkra terelve egy olyan szakmai vitát, ahol az egyik oldalon egy volt oktatási miniszter, a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezetének alapítója, az oktatáspolitikával bő két évtizede foglalkozó szakember áll - a másikon pedig egy olyan hölgy, aki a "Képes Biblia gyermekeknek" című könyvecskére akarja építeni a magyar oktatás jövőjét?

Érdekes meccs lesz. 

A Főpolgármesteri Hivatal múlt csütörtökön azt közölte az MTI-vel: a Fővárosi Közgyűlés nem egy szélsőjobboldali párt kezdeményezésére nevezte vissza a Moszkva teret Széll Kálmán térré, hanem az ott lakók, civil szervezetek kérését teljesítette. A közlemény szerint még az idén az orosz fővárosról fognak elnevezni egy budapesti közterületet.

Kapcsolódó hivatkozások:

• Tarlós bepöccent

• Nem örülnek a Moszkva tér átnevezésének

• II. János Pál pápa lett a Köztársaság térből

Fontos tudni, hogy még tavaly, az önkormányzati választási kampányban Staudt Gábor jobbikos főpolgármester-jelölt és párttársa, Bana Tibor önálló indítványban javasolták a Moszkva tér átnevezését - a parlament kulturális bizottsága akkor még tárgysorozatba sem vette az előterjesztést. L. Simon László, a bizottság fideszes elnöke akkor még azzal érvelt, hogy Széll Kálmán "elfeledett miniszterelnök", és az átlag magyar polgár nem ismeri az életútját.

Tehát dacára annak, hogy a Jobbik javasolta a Moszkva tér átnevezését, a Jobbik kampányolt ezzel a programmal, mégsem a Jobbik javaslatát hajtották végre, csak véletlen az egybeesés. Elhisszük. Tarlós azt is állítja, hogy épp a Moszkva téren lakók kérése volt, hogy ők a jövőben inkább a Széll Kálmán téren szeretnének lakni. Ez már nehezebben hihető, főleg, hogy nem tudni, kik, hányan és milyen csatornán keresték meg a fideszes főpolgármestert azzal, hogy most, 2011-ben jött el az idő, amikor már nem bírják elviselni, hogy amikor a lakcímüket kell bárhol bediktálni, akkor azt a kínos, gyalázatos vallomást kell tenniük, halkan, röstelkedve, hogy Moszkva tér.

Nehezen hihető, hogy a Moszkva téren lakók, valamint az itt működő, vagy ide bejelentett cégek annyira rühellték a Moszkva tér nevét, hogy egyenesen kérlelték Tarlóst, hadd cseréljenek lakcímkártyát, útlevelet, névjegykártyát, hivatalos bélyegzőt és fejlécet; hadd kelljen ügyvédhez szaladni a társasági szerződés módosítása miatt, hadd kelljen cégtáblát cserélni, megrendelt hirdetéseket idő előtt visszavonni vagy módosíttatni. Mert Moszkva, pfuj.

(zárójelben megjegyezve, úgy tűnik, Tarlós is rákapott a "megüzenjük a nagyvilágnak"-virtusra - amíg Orbán és Szijjártó Brüsszelt küldi el a vérbe, Tarlós a Roosevelt és a Moszkva teret nevezi át, olyan marginális jelentőségű pöttöm országocskáknak beintve ezzel, mint Oroszország és az Egyesült Államok)

De a legérdekesebb az, hogy a jelek szerint a valahai Moszkva tér valami egészen kivételen hely a fővárosban. Csak ez a tenyérnyi tér, ez piciny pont nem lehet Moszkváról elnevezve. Mert Tarlós István közleménye azt is megígéri, hogy Budapesten lesz majd rövidesen Moszkva tér - de máshol. Nem megszüntetik tehát, csak "elviszik" a Moszkva teret máshová, nem a név, hanem a hely nem stimmelt ezek szerint.

Innen pedig már csak az a kérdés, hogy hol lesz az új Moszkva tér? Budapest mely pontja kész a gyalázatra, kifélék-mifélék lakhatnak arra? Hol laknak a budapesti kommunisták, akik meg kérik-követelik, hogy náluk legyen az új Moszkva tér? Hiszen nyilván itt olyan őszinte, megélt és demokratikus népakarat fog dönteni, mint amelyre a "lakók" kérését tolmácsoló Tarlós hivatkozott a Széll Kálmán tér keresztelője kapcsán.

Ön szerint hol legyen az új Moszkva tér?

Most látszik igazán, hogy egy demokratikus jogállamban mennyire nehéz kiosztani az Orbán Viktor által ígért két pofont a széljobb egyenruhásoknak. Vissza kéne térni a gyökerekhez: csakis jogszerű eljárással, csakis jogszerűtlen magatartást kezelni.

Kapcsolódó hivatkozások:

• Újra megjelent a Véderő Gyöngyöspatán
  

• Elengedték a véderősöket
  

• Felszámolták a patai kiképzőközpontot

Tulajdonképpen butaság is lett volna másban bízni, már eleve butaság volt a példa is: amikor Orbán Viktor azt ígérte a Jobbik egyenruhásai kapcsán, hogy "ha kormányra kerül, úgy fog tenni, mint Horthy a nyilasokkal: kioszt nekik két pofont, és hazazavarja őket", akkor egyetlen dolgot felejtett el. Csupán azt, hogy ez Horthynak se sikerült.

Amikor az etnikai ellentétek és a közrenddel, közbiztonsággal kapcsolatos problémák egymást erősítik, ott egyetlen közös pont van: a jogellenesség, a törvénysértés. Törvénysértés a diszkrimináció, a szegregált oktatás, a romák hátrányos megkülönböztetése - és ugyanígy törvénysértés a lopás, a rablás, az erőszak is. Mindkét esetben a jogellenes állapotot kellene felszámolni, nem pedig további jogsértésekkel tetézni bajt - tűnjön bár az utóbbi a gyorsabb "megoldásnak".

Nem az. Mégis a jogszerűség határait feszegeti mindkét oldal: a Gárda és utódszervezetei az egyesületet betiltó bírósági döntést igyekeznek kijátszani, fürge kezű divattervezők és gyorsan dolgozó zugügyvédek gondoskodnak mindig új ancúgról és új egyesülési formáról, illetve névről - az aktuális hatalom meg kínosan szerencsétlenkedve próbál helyezkedni, hogy kioszthassa a két pofont.

Fölösleges, gyenge, épp ellenkező hatást elérő pofonok ezek: a masírozók újra ott vannak Gyöngyöspatán, vezetőjük pedig bejelentette, hogy polgármesternek jelölteti magát (és, ha folytatódik a mellébeszélés és hazudozás, amit az "üdültetésről" szóló futammal egyéni csúcsot javító Szijjártó és kormánya folytat, még akár nyerhet is).

Mindennek pedig jog és törvény szerint semmi akadálya nincs. Csak az ostobán pofozkodó hatalom kötne bele ebbe - ugyanis egy magántulajdonban lévő telken akár álló hétig masírozhatnak az önjelölt G. I. Joe-k, semmiféle törvényt nem sértenek vele. Polgármester-jelölt is bárki lehet, aki egyébként aktív és passzív választójogot birtokol. Sőt, épp a rendőrség sasszézott egyet a jogszerűség mezsgyéjén, amikor bementek egy magánterületre, és ruházati szempontok alapján (terepszínű, khaki öltözet) elvittek onnan embereket, garázdaságra hivatkozva.

Jogállamban nem pofozkodunk. A rendőrségnek nem ez a dolga - és pont azért van most akkora baj, mert a deklarált feladatát nem volt képes ellátni (nem saját hibájából persze - a jelenlegi, valamint az elmúlt kormányok rendészeti csődje a fő ok). Csak tippelni tudunk, de valószínűleg abból a pénzből, amit a patai intézkedés eddig felemésztett, és amennyit még el kell majd költeni, hosszú évekre biztosítani lehetne a környéken a rendet. Mert EZ a valódi probléma. Nem most kéne száz szám rendőröket kivezényelni, hanem korábban kellett volna a helyben elegendő rendőri erőt biztosítani - ezzel párhuzamosan pedig olyan szociális és oktatáspolitikát vinni, hogy idővel esély legyen a probléma gyökerének a felszámolására.

Mert mi lesz akkor, ha ez a pofozkodás "sikerrel jár"? Megoldódik a nélkülözés? Jobb lesz a közbiztonság? Megmentjük a lassan húsz éve elkallódó generációkat, hasznossá tesszük a már a starthelyzetnél leírt roma gyerekek életét, kapnak újra esélyt, perspektívát?

A túrót. Annyi fog történni, hogy az állam kinyilvánítja: jogtalan eszközökkel nyújt felületi kezelést, míg a betegség csak súlyosabb lesz. Pozsgásra sminkeli a haldoklót, esztétikai harcot hirdet a tünetek ellen.

Ilyen az a kormányrendelet is, amit Gyöngyöspatára "szabva" fogadtak el rohamtempóban, de pont ott nem oldja meg a problémát. Jovánovics Eszter, a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) romaprogram-vezetője szerint az önjelölt polgárőrködésért kiszabható bírság a Véderő megjelenésére Gyöngyöspatán nem megoldás, ugyanis ők magánterületen akartak gyakorlatozni. Emiatt a rendőrség csak akkor léphet, ha a Véderő tagjai közterületre lépve követnek el szabálysértést, vagy pedig olyan tevékenységet folytatnak, ami magánterületen is annak minősül (elkövethetnek például csendháborítást vagy zaklatásnak minősülhet, ha a területen kívülre lőnek). Közterületen a közbiztonságra különösen veszélyes eszköz, például fokos vagy machete birtoklása szabálysértésnek számít a jövőben.

Épp ezért a bíróság akkor hibázott volna, ha asszisztál a pofozkodáshoz. Persze nekik is lenne dolguk: az igazságszolgáltatásnak kéne gyors, hatékony és jogilag megalapozott, de főleg kikényszeríthető ítéletekkel elejét vennie úgy a szélsőjobboldali agressziónak (jelen állás szerint 2006 őszén például jogszerű volt hónapokra csatatérré változtatni Budapestet), és a közrendet veszélyeztető bűnözésnek.

A hatalom pedig a pofonra emelt kezét használja másra. Fogja kézen a roma gyerekeket, és vezesse őket végig egy valódi esélyt adó oktatáson. Adjon pénzt és elismerést vele a magyar rendészetnek, hogy az tudja a dolgát végezni - ahelyett, hogy a tüntetésre készülő rendőrökről és tűzoltókról rángatja le vele az egyenruhát. Tegye a kezét a békés lakosság és a heccelő masírozók közé, ugyanis a pofozkodást megelőzően a töketlenség csimborasszóját mutatta be, amikor Pintér Sándor azt hazudta a nyilvánosságnak, hogy már haza is mentek a "polgárőrök". 

Rengeteg dolog, mérhetetlenül sok feladat van, de ezek között még véletlenül sem szerepel a pofozkodás. Jogállamban olyat nem csinálunk, jogállamban olyat nem is kívánunk - vagy akkor mi is tartsuk oda rögtön a másik orcánkat is.

 *

Oda ugyanis sokkal könnyebben, sokkal szívesebben helyezi el a pofonokat a Fidesz-kormány. Kocsis Máté, a parlament rendészeti bizottságának fideszes elnöke már meg is találta az igazi bűnbakokat parlamenti felszólalás során:

"Elítéljük az erőszakot, és az ország kárára történő haszonszerzést is. Arra kérjük az MSZP és az LMP politikusait, térjenek vissza az utcáról a parlament falai mögé. Kérjük az MSZP-t, és az LMP-t, hogy közösen dolgozzunk a problémák leküzdésén."

Vagyis nem a gárdistákat mozgató Jobbik, nem a rendészet és szociálpolitika csődjével megbirkózni képtelen Fidesz-kormány, nem is a tehetetlen és/vagy alkalmatlan kisebbségi vezetők - hanem a két másik ellenzéki párt a felelős.

Érdemes lehet átnézni, hogy mi-minden következik a szép új alaptörvényből. Alábbiakban az alkotmány által okozott-okozható változásokat vesszük sorra.

Kapcsolódó hivatkozások:

• A Legfelsőbb Bíróság közleménye
  

• "Eklektikus, dagályos": Sólyom a Nemzeti Színház épületéhez hasonlította az új alkotmányt
  

• Újabb kínos német pofon Magyarországnak

Az Alkotmánybíróság alig lesz több, mint biodíszlet a törvényhozást és a jogalkalmazást (nem) ellenőrző testületek sorában. A költségvetési mutatószámokhoz kötött alkotmányosság gyakorlata lényegében kizárja, hogy a mindenkori kormány, illetve parlamenti többség akaratával dacolhassanak. Nyáron kezd el teljes pompájában tündökölni a médiatörvény, melynek végrehajtásához az új alaptörvény (is, hiszen pár hónapja már az előzőbe is beszúrták) biztosít rendeletalkotási jogkört Szalai Annamáriának.

Jövő januárban legalább 228 bírót kényszernyugdíjaznak. Hirtelen támad hatalmas rés az igazságszolgáltatás rendszerén - mely rendszer eddig sem a gördülékenységéről, gyorsaságáról volt híres. Főleg úgy, hogy az utolsó pillanatban az idősebb (vagy írjuk inkább: tapasztalt, sokat látott, nehezebben befolyásolható?) ügyészek is megkapták a selyemzsinórt.

Lesz egy jópofa, országszintű társasjáték, ahol Magyarország nevét kell keresni-vadászni. Mivel a Magyar Köztársaság megjelölés helyett Magyarország lettünk, ezért következő hónapokban egyre gyakrabban, a legkülönbözőbb helyeken fog felhangzani, hogy "basszus, itt még maradt egy Magyar Köztársaság!" - mert, ugye, ezeket mind cserélni kell, a legkisebb okmánykától a legnagyobb tábláig, programig, adatlapig, bélyegzőig. Alig pár milliárd, futja, jól állunk.

A következő országgyűlési választás után igény szerint a Költségvetési Tanács is munkába lendül, és tippelhetünk, hogy az addigra már kizárólag a Fidesz kebeléből származó tagok jóvá fogják-e hagyni a költségvetést, és ennek függvényében a szintén fideszes köztársasági elnöknek fel kell-e oszlatnia a Parlamentet - ha, tegyük fel, már nem a Fidesz kormányoz.

És akkor még nem beszéltünk ombudsmanról, melegekről, kisegyházakról, szó sem esett a nemzetközi blamáról, a határon túli magyarok lebegtetett szavazati jogáról - csak ami biztos, ami tutira lesz.

Csak arról, amit biztosan elért a Fidesz az új alaptörvénnyel.

Csúnya érzés lehet, mikor sokadjára derül ki, hogy az ember csak egy placebo, a pártja csak egy fényesre vikszelt kereszt a narancssüvegen. Újabb bizonyítékot kaptunk arra, hogy olyan párt, hogy KDNP, nincs is.

A legújabb hír szerint ugyanis nem támogatja a Fidesz-frakció a KDNP szabad vasárnapról szóló törvényjavaslatát. A Magyar Nemzet pénteki száma úgy tudja: a nagyobbik kormánypárt azért utasítja el a javaslatot, mert a Nemzetgazdasági Minisztériumban készült háttértanulmány szerint a szabad vasárnap bevezetése munkahelyek tízezreit veszélyeztetné. A Magyar Hírlap a Fidesz egy magas rangú, neve elhallgatását kérő képviselőjére hivatkozva azt írta: a tanulmány szerint a javaslattal versenyképességi problémák is vannak. Az unióban sem kizárt ugyanis a vasárnapi munkavégzés, az EU-n kívül pedig fel sem vetődik a kérdés, így ha Magyarországon bevezetik annak tilalmát, akkor bizonyos gazdasági szereplők versenyhátrányba kerülnek.

A Magyar Hírlap információi szerint a KDNP az ellenzéki pártoktól remél támogatást a javaslat parlamenti elfogadásához (van olyan lesújtó véleményünk az ellenzék pártjairól, legyen az a tarsolylemezes-turulboltos, a plázabetiltós, vagy a tehetetlen, hogy el tudjunk képzelni az ügyben átszavazókat).

És ez már a sokadik bukta. A kormányzati gyakorlat azt mutatja, hogy Semjén Zsolt pártja továbbra sem több, mint pofozózsák, hivatkozási alap, sőt bűnbak, ha a Fidesznek valamiféle nyilvános viszonyítási alapra van szüksége. Lehet itt próbálkozni, de még az a csekélyke kereszténydemokrata program is úgy került a süllyesztőbe, mintha nem is az egyik kormánypárt (kacc-kacc), hanem egy esélytelen ellenzéki alakulat győzködni róla Orbán Viktort.

Erről szól Hoffmann Rózsa legfrissebb megszégyenítése is - érezve a növekvő, diákoktól a szülőkön át a tanárokig és intézményvezetőkig sorjázó ellenállást, Orbán Viktor szépen elviteti a balhét a KDNP-s államtitkárral a kudarcos felsőoktatási reformfolyamat miatt. Ugyanígy nem lesz semmi a gyerekek után járó plusz szavazati jogból, és nem tiltják be az abortuszt sem, hiába követelt hasonlókat Semjén pártja.

A KDNP elmúlt évtizedének alig kétórányi időszaka mutatta egy önálló párt képét: az az interjú, és a visszakozás között eltelt időtartam, amíg úgy nézett ki, hogy Harrach Péter ellenáll a Fidesz Alkotmánybíróságot korlátozó terveinek. A kereszténydemokrata frakcióvezető azt nyilatkozta az ATV-ben, hogy a Fidesz velük nem egyeztette a módosítást, és ezért nem is biztos,hogy megszavazzák. Kis idő elteltével azonban már jött is a helyesbítés, de hogy de, mégis...

A bírák kötelező nyugdíjazása kapcsán már gyorsabb volt a menetrend: egy kisebb riszálás után már be is álltak a fideszes álláspont mögé - holott épp a KDNP az a párt, ahol a leginkább profilazonos lett volna "nagy tudású, tisztességben megőszült bírák" megvédése. De nem, itt pártokon átnyúló frakciófegyelem van.

A legtöbb eséllyel még a vasárnapi boltbezárás kecsegtetett - a KDNP egyik legrégebbi javaslata, külön chartát, külön honlapot hoztak létre az ügyért, ez volt az utolsó hivatkozás, az utolsó mentsvár a kis párt számára, hogy az önállóság, a sikeres kezdeményezés példáját mutassa.

De nem, a KDNP-nek a Fidesz nélkül már semmi sem szabad - még a vasárnap sem.

*

Tegyük hozzá: a minisztériumi háttértanulmánynak igaza van. a növekvő munkanélküliség, a tüdőlövéses gazdaság időszakában pózból, politikai számításból, kommunikációs megfontolásokból tízezrek munkahelyét és a GDP szabad szemmel látható részét leírni igazi ostobaság lenne. A Fidesz taktikája szerencsére a tekintetben is sikeres, hogy a legbutább KDNP-s javaslatokat végzi ki - a kereszténydemokraták tragédiája pedig az, hogy szinte a teljes öndefiníciójuk épp e legbutább ötletekre épül.

Gondolkodtak már azon, hogy milyen kár volt egy hosszú cikket elejétől a végéig elolvasni, hisz a lényeg két mondat a harmadik bekezdésben? Érezték már úgy, hogy fölösleges az a kacskaringó, amivel Szent István és Hunyadi Mátyás felé fordul az újságíró, mielőtt szembedicséri Orbán Viktort? Volt már olyan, hogy elbambultak, és hirtelen épp nem tudták, kiket kell utálni, és melyik a mi komcsink, aki jó komcsi? Önök is belájkolták Szaniszló Ferencet a Facebookon? Őszintén hiszik, hogy Széles Gábor nem úgy milliárdos?

Nem kell tovább sötétségben, kínzó kételyek közt vergődniük! Itt a Republikon Koncentrátum!

Összefoglaljuk a lényeget, kiemeljük a fontos dolgokat - most a Magyar Hírlap mai számában megjelent publicisztikából (Szentesi Zöldi László: Ahogy lehet) emeltük át azt és csak azt, amit tudni érdemes. Mindjárt látni fogják, ezzel mi is "a magyarság első számú életparancsát teljesítjük". Tényleg.

Idézetek következnek.

"Orbán Viktorról már leírtuk a Magyar Hírlapban, hogy államférfinak tartjuk. Volt egy kis háborgás abból az írásból, fintorogtak, akik a saját politikai táborukban példaképek híján vannak, de mit tehetünk, ez az igazság. Leírjuk újra, hogy Orbán Viktorban látjuk Széchenyi, Deák, Tisza, Bethlen, Teleki konzervatív reformrendszerének folytatóját."

"2011-ben a Fidesz–KDNP képviseli leghitelesebben a magyar történelmi hagyományokat, bennük van a legtöbb jóakarat és tudás a változtatásokhoz. Ők garantálják a rendet és biztonságot egy olyan országban, amely a törvényes rend felbomlásával menetrendszerűen hullott demagóg gazemberek karjaiba."

"A magyarság első számú életparancsa ma is az, hogy őrizze a belső békét, és bármilyen nehéz is, feltétlenül higgyen az állam erejében."

"Aki egy esztendő után csalódott a lehetséges mezőben nagyon is jól cselekvő Orbán-kormányban, gondolja végig még egyszer a bethleni igazságot, és vizsgálja meg a maga lelkiismeretét: nem elhamarkodottan ítél-e?"

Az ATV Start vendége volt Ceglédi Zoltán (Republikon Intézet) és Balogh Ákos Gergely (mandiner.hu) - a beszélgetés apropóját a Brüsszelbe küldött, hibás alkotmányfordítás adta.

A műsor felvétele megtekinthető az ATV honlapján.

Amikor a kormánypárti képviselők a Jobbikkal összefogva leszavazzák saját frakcióvezetőjüket, mert ragaszkodnak az új alkotmányban a megyék vármegyékké történő átnevezéséhez, akkor jogosan merül fel a kérdés: milyen itt a "zöm", az "átlagos fideszes", ha neki még az Alkotmánybíróságot miskároló Lázár János is túl puha, nem elég "hazafias"?

Kapcsolódó hivatkozások:

• Összefogtak a vármegyékért a kormánypártiak a Jobbikkal

• Vármegye nem lesz, de a zászlószíneket elmagyarázzák az alaptörvényben

• Jövőre jönnek a vármegyék

A viszonylag hamar közröhejt és általános megütközést kiváltó eredeti javaslat, mely a megyékét vármegyékké nevezte volna át, hamar elbukni látszott. Az idétlen archaizálás, a rossz történelmi emlékek mellett a praktikum is ellene szólt: nem ez az az időszak, amikor arra van pénze a Magyar Köztársaságnak Magyarországnak, hogy új pecsétek, okmányok, táblák és okiratok tömkelegét gyártassa le azért, hogy mostantól a vármegyei rendőrségi szóvivő nyilatkozhasson a Kék fénynek, vagy a vármegye háromba jutást ünnepelje Bácsbokod. Hamar meg is született a módosító indítvány a két kormánypárti frakcióvezető, Lázár János és Harrach Péter aláírásával, mely az eredeti, "megye" megnevezést tartotta volna fent.

A keddi alkotmányügyi bizottsági ülésen az előterjesztők nevében beszélő fideszes képviselő, Gulyás Gergely támogatotta az indítványt, de a kormánypárti képviselők többsége és a Jobbik képviselői rövid vita után elvetették azt. Mivel a módosító javaslat a bizottság egyharmadának támogatását sem kapta meg, nem is fognak róla szavazni a parlament plenáris ülésén, azaz marad a benyújtott tervezetben szereplő vármegye kifejezés.

Foglaljuk össze: a "megye" mellett állt ki a fideszes frakcióvezető, a kereszténydemokrata frakcióvezető, valamint az alkotmányozás egyik legfontosabb fideszes arca, Gulyás Gergely is - a kormánypárti képviselők azonban mégis a Jobbikkal együtt "visszaszavazták" a vármegyét az alkotmányszövegbe.

És akkor itt érdemes egy pillanatra elgondolkodni. Mintha egy kis rést, szakadást találtunk volna a nagy narancsszín leplen, hogy mögé leshessünk, és megütközve konstatáljuk: hát akkor ezek tényleg ilyenek. Legfeljebb fönt, az éceszgéberek voltak azok, akik csak használták, de nem hitték ezt a Jobbikkal kokettáló politikai kurzust. A zöm, a fideszes középszer tényleg így működik, tényleg ez a többség. Nem taktikai okokból, hanem őszintén hiszik és vallják, hogy ez a hazafias, ez a nemzeti politika.

Nem az volt az egyedi eset, hogy Morvai Krisztina a Fidesz szónokából a Jobbik egyik legfontosabb arca, politikusa lett, hanem az, hogy nem követték tömegek Orbántól Vonához. Akkor tényleg az a helyzet, hogy ezekhez képest még Lázár János a mérsékelt politikus, ezekhez képest még Lázár a belátó politikus.

Félreértés ne essék, most nem Lázár Jánost dicsérjük. Inkább azon gondolkodunk, hogy vajon milyen hatalmas erőfeszítés lehet ezt a fideszes tábort egyetlen tömbként mozgatni (látjuk: egy pillanatra enyhül a pártvezetés szorítása, és máris elszaladnak - jobbra), és mi történhet akkor, ha a Fidesz immár tendenciává vált népszerűségvesztése folytatódik.

Az ugyanis nem kétséges, hogy a "vármegyés" fideszesek másodlagos pártpreferenciája ma a Jobbik. Azt pedig még megtippelni sem szeretnénk, mit jelentene, ha ezekkel az import politikusokkal hirtelen nagyságrendnyit hízna a szélsőjobboldal ma sem gyenge pártja...